Karinthy után szabadon

Ezen a héten beindult a nagyüzem a marosvásárhelyi bíróságon, futószalagon fogják tárgyalni annak a sok tíz embernek az ügyét, akiket a Székely Szabadság Napja kapcsán büntetett meg a csendõrség. Ebbõl az alkalomból derült ki az a meglepõ dolog is, hogy a vásárhelyi bírók titkon nagy csodálói Karinthynak. Hogy miért mondom ezt? Csak meg kell nézni a ma tárgyalt két iratcsomóról szóló bejegyzéseket a bíróság honlapján, itt és itt.
Az még egy figyelmetlenebb embernek is feltûnik, hogy a felperesek szám szerint heten vannak mindkét ügyben, ráadásul mind ugyanazok. Megeshet persze, hogy a dolog úgy történt, hogy a felperesek április hetedikén panaszt tettek a kihágási jegyzõkönyvek ellen, majd a biztonság kedvéért május kilencedikén még egyszer, hogy a bíróság biztosan törölje el azokat. Élek azonban a gyanúperrel, hogy nem így történt, hanem a titok nyitja a bíróságon kerülendõ. Mondom ezt azért is, mert jómagam is megjártam már, ráadásul a legfelsõbb ügyészségen, hogy ugyanannak a panaszomnak két iratcsomót nyitottak, s egymástól függetlenül két ügyésznek adták oda kivizsgálás végett. Szóval valószínûbb az, hogy a panaszoknak nyitottak egy iratcsomót, majd egy hónappal késõbb ismét elõkerültek valahonnan, mire valaki a homlokára csapott, hogy magasságos ég, ezekrõl megfeledkeztünk, s gyorsan nyitott nekik egy újabb iratcsomót. Ahogy Karinthy mondta volt: hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?
S ez ugyan már május tizedikén kiderült, de nem kapkodták el a megoldást, hanem kitûztek egy-egy tárgyalást mindkét ügyben szeptember ötödikére, s még ott sem azt állapították meg, hogy a két ügy tulajdonképpen egy, s nem hoztak ítéletet, hanem újabb tárgyalást tûztek ki októberre.
Aztán panaszkodnak, hogy a bíróságok túlterheltek, nem látszanak ki a munkából.