Jól kiszúrtak velem!

A történetrõl már többször írtam itt, most csak azért kezdem az elején, hogy az összkép legyen látható, cserében a korábbi történéseket csak vázolom.
Történt tehát, hogy tavaly tavasszal panaszt tettem a Legfelsõ Ügyészségen a Korrupcióellenes Ügyészség ellen, hivatali visszaélés miatt. Hónapokig nem történt semmi, ezért írtam egy érdeklõdõ levelet, s mivel válasz arra se jött, legközelebb személyesen vittem el Bukarestbe a következõt, s akkor bár azt megtudtam, hogy a panaszomat megkapták, vizsgálják.
Nem sokkal késõbb érkezett postán a végzés, amiben tájékoztattak, hogy kivizsgálták a 643/P/2015 számú iratcsomó tárgyát képezõ panaszomat, s megalapozatlanként ejtik, nem indítanak eljárást. Ez ellen fellebbeztem az ügyészség fõügyészéhez, majd miután õ ezt elutasította, panaszt tettem a Legfelsõbb Törvényszéken, s azt kértem, hogy állapítsák meg, hogy a kivizsgálás felületes volt (lényegében nem is vizsgáltak semmit), s küldjék vissza a panaszt az ügyészségre, hogy az folytassa a munkát. A bíróság június elején tárgyalta a kérdésemet, az eredmény itt látható. Alaptalanként elutasították a kérést, s hogy máskor sokat ne ugráljak, még 200 lej peröltséget is a nyakamba varrtak. Azt mondanom sem kell, hogy amint kézhez kapom az ítéletet (mert azt még szövegezik), azonnal az Emberjogi Bíróság elé viszem ezt az ügyet is, ez egyike azoknak, amikre már korábban utaltam, amikor azt mondtam, hogy az idén várhatóan négy ilyen panaszt fogok Strasbourgba küldeni.
S mikor azt a négyes számot kimondtam, akkor azt gondoltam, hogy tudom is melyek lesznek azok. Ezt ma már másképp látom, s erre utal ennek az írásnak a címe.
Ugyanis a történethez hozzátartozik az is, hogy megmagyarázhatatlan módon (hogy ez miképpen eshetett meg egy olyan jól szerevezett helyen mint a Legfelsõ Ügyészség, azt elképzelni nem tudom) a panaszomat egy másik ügyésznek is kiadták, lévén hogy ugyanaz a tárgya a 338/P/2015 számú iratcsomónak is. Ez a pedig legalább valamit dolgozott is, beidézett engem s kihallgatott, majd iratokat és információkat kért a vásárhelyi ügyészségrõl. Igaz ugyan, hogy az eredmény szempontjából ez mit sem számított, õ is arra a következtetésre jutott, hogy a panaszom megalapozatlan. Ismét fellebbeztem az ügyészség fõügyészéhez, ismét eredménytelenül, ezért ebben az esetben is a bírósághoz fordultam. S be kell valljam férfiasan, hogy mikor a már említett négy strasbourgi panaszról beszéltem, akkor ez volt egyike azoknak. Meg voltam ugyanis gyõzõdve, hogy a bíróság most is ugyanúgy fog dönteni. A borítékot még éppen nem címeztem meg, de a panasz benyújtásához szükséges ûrlapot már elõkészítettem. A tárgyalás múlt kedden volt, s szokatlan módon az ítélet nem született meg még aznap, a bíró egy hetet halasztott. Aztán tegnap délután mit látok a bíróság honlapján? Ezt!
Hogy aszongya helyt ad a panaszomnak, megállapítja hogy az ügyészek trehány munkát végeztek, visszaküldi nekik az iratcsomót, hogy folytassák a nyomozást. Hát mit mondjak, jól kiszúrt velem! Ráadásul nem egy perem volt illetve van, s van olyan is, aminek a hazai megnyeréséhez fûztem/fûzök némi reményt, de ez végképp nem tartozott azok közé, elvégre a szent tehén, a Korrupcióellenes Ügyészség elleni panaszról van szó.
Ha tehát ennek a bírónak valamelyik kollégája nem segít ki, nem lesz meg idén a betervezett négy strasbourgi panasz. (Azért ez a veszély igazából nem fenyeget, mert van már most három jogerõs ítélet, amiknek a kézbesítését várom.)