Élmény

Igencsak sajátos élménye lehetett annak a három román bírónõnek, akik a Marosvásárhelyi Táblabíróság 56-os termében ma lezajlott tárgyalásokat vezették, ugyanis a 27. ügyben két magyar ember állt elõttük, akik közül az egyik azt kérte, hogy állapítsák meg, hogy a 85%-ban magyarok lakta Hargita megyében joga van használni anyanyelvét a megyei önkormányzatnál, a másik pedig azt hajtogatta körömszakadtáig, hogy márpedig ez nem igaz, vegye tudomásul mindenki, de fõleg a felperes, hogy a megyei önkormányzathoz vagyonbevallást kizárólag román nyelven szabad benyújtani. S hogy mindenki értse jól, hogy ennek a kérdésnek mekkora súlya van Borboly Csaba hivatalában, hadd tegyem hozzá, hogy szolgálati autóval egy sofõr a megye fõjegyzõjét és egy jogtanácsosát szállította Marosvásárhelyre, hogy ott a román nyelv kötelezõ használatának az ügyét méltóképpen, kellõ hatékonysággal tudják képviselni. Kerül amibe kerül, ha a tét az, hogy korlátozzák a magyar nyelv használatát, akkor a magyar érdekvédelmi szervezet (!) élharcosa mindent bevet. Nem a korlátozás ellen, hanem mellette!!! Magyar ember legyen a talpán az, akinek a gyomra ezt beveszi.
S hogy a tortán hab is legyen, ráadásul jó vastagon, megyénk fõjegyzõje a tárgyaláson szóban is elõadta hármuk (jegyezzük fel a neveket az utókor számára: Borboly Csaba, Egyed Árpád, Romfeld Mária Magdolna) korábban írásban már letett kérést (erdekvedelem=rosszindulat), nevezetesen hogy a bíróság rójon ki 1000 lejes büntetést arra az orcátlan alakra – ez lennék én – aki ahelyett hogy meghúzná magát, itt mind agitál a magyar nyelv használata mellett.
A keresetemet a bírók elutasították, tehát elmondható, hogy a tegnapi aprócska üzemzavar után helyreállt a dolgok rendje, s készíthetem az újabb panaszt az Emberjogi Bíróságnak.