A témát korábban már említettem, most onnan folytatom, hogy a kapott választ természetesen nem fogadhattam el, tehát újabb levelet írtam az ügyvéd-helyettes úrnak, amiben elmagyaráztam neki, hogy tévedésben van, én egy olyan közigazgatási eljárás miatt emeltem szót, amit ugyan az igazságszolgáltatási szervek alkalmaznak, de semmi köze valamely konkrét ügyhöz, amiben õ nyilván nem avatkozhat be.
Felhívtam a figyelmét arra is, hogy a levele fejlécében az áll, hogy “Hadsereg, igazságszolgáltatás, rendõrség, börtönök”, ugyanis õ a Nép Ügyvédjének az a helyettese, aki ezekért a területekért felel, s ha ez így van, akkor nem mondhatja azt, hogy az igazságszolgáltatás terén semmilyen hatásköre nincs.
Végül jeleztem azt is, hogy elsõ körben a bíróságokhoz meg ügyészségekhez fordultam petícióval, ellenben azok válaszra sem méltattak, márpedig ilyen esetekben mindenképp jogosult vagyok a Nép Ügyvédjének a beavatkozását kérni.
Azok kedvéért akik bírják a román nyelvet bemásolom ide a teljes levelet:
===============================
Cãtre
Avocatul Poporului
în atentia: Mircea Criste, adjunct al Avocatului Poporului
Stimate domnule Criste!
Revin la petitia mea din 26 octombrie, înregistratã la institutia Dvs. sub numãrul 19118/2016, pentru cã constat cu pãrere de rãu cã acela a fost înteles complet gresit.
Doresc astfel în primul rând sã vã atrag atentia, cã cele reclamate de mine nu intrã nicicum sub incidenta Art. 15 alin (4) din Legea 35/1997, nefiind vorba de acte ale autoritãtilor judecãtoresti (citatie, rezolutie, sentintã, etc.), emise în cadrul înfãptuirii actului de justitie, ci despre o procedurã administrativã (o înstiintare privind trimiterea acelor acte) folositã de diferite institutii din cadrul sistemului judiciar. Nu am reclamat vreo solutie datã de vreun parchet sau vreo instantã, ci modul în care se trimit acte procedurale celor interesati. Astfel dacã institutia Dvs. se implicã în solutionarea acestei probleme acela nu se poate interpreta nici cu rea credintã ca si o imixtiune în actul de justitie, ci ca si o interventie într-o problemã administrativã, în favoarea tuturor cetãtenilor care sunt purtati pe drumuri, cãrora le creazã problemã ca sã intre în posesia unor acte ale justitie, datoritã procederii reclamate de mine.
Pe de altã parte chiar existenta functiei pe care o detineti – adjunct al Avocatului Poporului specializat pe domeniile armatã, justitie, politie, penitenciare – demonstreazã faptul, cã prevederile Art. 15 alin (4) din Legea 35/1997 nu se pot interpreta în sensul cã Avocatul Poporului nu are nici o competentã în domeniul justitiei. Interdictia la care faceti referire în rãspunsul Dvs. se referã strict la actele autoritãtilor judecãtoresti aferente solutionãrii unor cauze concrete.
În altã ordine de idei doresc sã vã atrag atentia, cã în primã instantã m-am adresat cu petitii chiar institutiilor de la care eu personal am primit acele înstiintãri, dar acelea – încãlcãnd prevederile Ordonantei 27/2002 – ori nu au rãspuns la petitie, ori au refuzat solutionarea ei. Iar în astfel de cazuri, asa cum prevede Legea 35/1997, am tot dreptul sã mã adresez Avocatului Poporului, iar Dvs. aveti nu numai posibilitatea, dar chiar obligatia sã interveniti.
Acestea fiind spuse vã rog cu respect sã vã reconsiderati poziþia si sã solutionati petitia mea, asa cum acea a fost formulatã.
Nu în ultimul rând vã rog sã observati cã numele meu – asa cum acesta apare în cartea mea de identitate – este Árus Zsolt István, vã rog deci sã-l folositi asa.
Gheorgheni, la 21 11 2016
===============================
Levelemre tegnap a következõ válasz érkezett:
Ha jól belegondolok az meg sem lep, hogy Criste uram megismétli azt, amit korábban már leírt, nevezetesen hogy nincs joga beavatkozni az igazságszolgáltatás ügyeibe. Ezzel azonban megerõsíti azt a feltételezést, hogy ahhoz a bizonyos 42%-hoz tartozik. Jó ha tudják ezt azok, akik esetleg hozzá fordulnának.
Másodsorban azért mégis szót ejt a panaszomról is, de csak azért, hogy elmagyarázza nekem, hogy a bíróságoknak és ügyészségeknek joguk van eldönteni, hogy miképpen történjen az iratok kézbesítése. Tekintve hogy én ezt a jogot nem vitattam, mindössze azt kértem, hogy változtassanak a szabályozáson, ez is csak azt a feltételezést erõsíti, hogy emberünk ama 42%-ba tartozik.
Az utolsó bekezdés pedig a már más intézményeknél is tapasztalt arrogancia: közli, hogy hagyjam már békében, mert hiába is erõsködnék tovább, azt már válaszra sem fogja méltatni. Logikus, elvégre minden más közszolgához hasonlóan õ is az állampolgárok szolgálatában van. Különbözõképpen jutnak a székükhöz (vannak akiket megválasztunk, s vannak akiket kineveznek), de mind egyformán viszonyulnak hozzánk.
S akkor csodálkozik valaki, hogy ma konganak a szavazóhelyiségek?