Az idei Karácsony különlegesre sikeredett számomra. Duplán is.
Elsõsorban azért, mert ismét annyian voltunk a lakásban tegnap este, hogy csak két rendben tudtunk leülni a vacsoraasztal mellé, illetve mert ismét gyermekzsivajtól volt hangos a ház. Erre már jó sok éve nem volt példa, ezért külön öröm volt számunkra.
Másodsorban pedig azért, mert hála a posta szeszélyének, pont tegnap érkezett meg Strasbourgból egy újabb keresetem visszaigazolása:
Ez azt jelenti, hogy újabb keresetem ment át az elõzetes szûrõn és találtatott befogadhatónak, olyannak, ami az Emberjogi Bíróság hatáskörébe tartozik és megfelel a formai követelményeknek. Innen kezdve már csak türelem kérdése, és ítéletet is fog születni.
A téma pedig az, hogy a prefektus nem hajtott végre egy jogerõs ítéletet, a bírók pedig ezért nem büntették meg, mondván hogy egy igen bonyolult feladatról van szó, amihez több idõre van szükség. Ha pedig igaz az, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, akkor megeshet hogy ezeknek a bíróknak igazuk is lesz, mert ugyan a prefektus azóta se tesz semmit, de lehetséges hogy végtelen sok idõ alatt a feladat így is meg lesz oldva. No de kinek van ideje azt kivárni?