Ilyenbõl számos létezik, s azok közül a legbosszantóbbak azok, amelyekkel mi magunk korlátozzuk magunkat a jogaink gyakorlásában. Mint például az, hogy köztéri rendezvények megtartásához engedélyre van szükség. Ez ugyan nem igaz, s néhányan orrvérzésig ismételjük ezt mindig és mindenhol, de csak nem akar kikopni a köztudatból, köszönhetõen elsõsorban – szerintem – a sajtónak, ahol az emberek újra és újra engedélyezett vagy nem engedélyezett rendezvényekrõl olvasnak meg hallanak.
Egy másik ilyen tévhit a nemzeti jelképeink használatával kapcsolatos és úgy hangzik, hogy a magyar zászlót csak a románnal együtt szabad kitûzni, ellenkezõ esetben büntetésre lehet számítani. Ennek alapja az a törvényes elõírás, miszerint középületeken és nyilvános rendezvényeken mindig kötelezõ kitûzni a román zászlót, ami mellett más ország zászlaja is megjelenhet, amennyiben a rendezvény nemzetközi jellegû, illetve a középületben hivatalos külföldi küldöttség tartózkodik.
Egészen más azonban a helyzet egy olyan alkalommal, mint március tizenötödike. Ilyenkor az illetõ jogszabály másik cikkelye az irányadó, ami 2002-be került be a jogszabályba, s azt mondja, hogy a nemzeti kisebbségek saját rendezvényeiken használhatják nemzeti jelképeiket. A cikkely ennyi és nem több, tehát mindössze annyi van benne, hogy a romániai magyarok Magyarország nemzeti ünnepén használhatják a magyar jelképeket (ennek alapján tûzheti ki bárki ilyenkor a saját házára a magyar zászlót), de ehhez nem kapcsolódik semmiféle korlátozás vagy megkötés, tehát az sem, hogy csak a román zászlóval együtt. Mondom ezt azért, mert sajnos a város intézményei által szervezett rendezvényeken is fel-feltûni a román zászló, sõt, ma útban hazafele ez ütötte meg a szememet:
Üzenem tehát ama ház lakóinak (azon kevés épületek egyike, ahol rendszeresen ki van tûzve Székelyföld zászlaja), hogy ünnepek alkalmából nyugodtan tûzzék ki a magyar zászlót is, ellenben azt megtehetik úgy is, hogy nem teszik mellé a románt.