Az többé-kevésbé köztudott, hogy mint minden rövid történelemmel rendelkezõ ország, Szlovákia is általában átesik a ló másik oldalára, túlzásba viszi a szlovák nyelv elõtérbe helyezését, olyannyira, hogy közterületen csak elvétve látni más nyelvû feliratot. S ez igaz számos, turisták által gyakran látogatott objektumra is, mintha azt mondanák, hogy aki nem tud szlovákul – ami ugyebár egy világnyelv – annak a szeme világa.
Ha valaki azt gondolja hogy ez felháborító, az most kapaszkodjon meg, mert ez még nem minden. Ezzel a hónap elején szembesültem, amikor ismerõsökkel meglátogattuk a szlovák nemzeti örökség egyik gyöngyszemét: Bojnický zámok-ot. (Fogadok tíz emberbõl kilenc soha nem hallott róla, így voltam ezzel én is ez idáig. De a hiányosság könnyen orvosolható, csak el kell látogatni ide. Azt pedig csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy látogassa meg ezt a csodás várat.) Az épület csak vezetett csoportokban látogatható, befizettük tehát a borsos eurókat, majd elindultunk. Az idegenvezetõ ment elõl, idõnként megállt, mondott valamiket szlovákul, majd ment tovább. S ugyan a látvány szöveg nélkül is lenyûgözõ, egy idõ után elegem lett ebbõl, s megkértem, hogy ha nem túl nagy teher számára, akkor röviden foglalja össze a mondandóját angolul is, mert vagyunk itt páran (voltunk mindenféle nációból), akik nem uraljuk a szlovák nyelvet. A válasz elsõ felétõl majd leültem, mert az úgy szólt, hogy ez számukra tilos. Nem tévedés, szó szerint ezt mondta! Ugyanakkor annak is bizonyságát adta, hogy ez a kór nem fertõzött meg mindenkit, mert hozzátette, hogy ha ott maradunk közel hozzá, akkor minden teremrõl mond pár mondatot csak akkor, csak nekünk angolul. S ezt becsülettel tartotta is, még akkor is, mikor kiderült, hogy mi Erdélybõl érkeztünk és magyarok vagyunk.
Amúgy késõbb kiderült, hogy vannak még hibák ebben a szlovák rendszerben, mert a bálteremben található kiállítás egyik képe alatt például ez olvasható:
Valami megmagyarázhatatlan hanyagságból kifolyólag nem néztek utána, hogy mi is a hivatalos neve ma ama két erdélyi városnak, így még a szlovák nyelvû szövegben is magyarul szerepelnek, ami kész csoda.
S azt is meglepõdve tapasztalhatja az odalátogató, hogy a vár utolsó urának a szarkofágja mellett ki van állítva a korabeli gyászjelentõje is, ami a pesti lapokban jelent meg. Nyilván magyar nyelven. És a kripta boltozata nem szakadt még le.