Egy szép nap

Annyira szép nap ez a mai, én meg annyira de annyira könnyûnek érzem magam!
Rögvest meg is magyarázom:
Szép nap, mert minekutána a tavasszal elhatároztuk, hogy lakásunkba bevezetjük a gáz, ma kézhez kaptam a vezetékre csatlakozás tervét. Hogy még konkrétabb legyek: a kerítésünktõl mintegy két és fél méterre megy el az utcán a fõvezeték, ennek a két és fél méteres vezetéknek a lefektetésére vonatkozik a terv. Az ember azt hinné, hogy ez egy banalitás, de errõl szó nincs, a tervezõ egy 39 oldalas dokumentációt adott át két példányban, bennük megszámlálhatatlan irat, mindegyik pecsétekkel és aláírásokkal. Abba ezek után bele se merek gondolni, hogy miképpen néz ki az Északi Áramlat gázvezeték dokumentációja.
Aztán könnyûnek érzem magam, s ez fõleg a zsebek táján érezhetõ. Ugyanis annak ellenére, hogy a bekötési munkálatból még egy kapavágás sem esett meg (s akkor nem beszéltünk csövekrõl meg egyéb idomokról, kazánról, stb.), de ez idáig már kifizettünk összesen 819 lej és 45 banit! Mit mondjak, nem semmi, némi papírmunkáért. S hogy legyen világos: nem X vagy Y pézéhségérõl van szó, hanem csupa olyan bürokratikus tennivalóról, amelyek tekintetében az állam a hunyó, az talál ki abszurd és felesleges ûrlapokat és nyakatekert eljárásokat, amelyeket be kell tartani, másképp nagy baj is lehet.
Tehát köszönöm szépen ennek a centenáriumi Romániának, hogy ily módon is emlékeztet rá, hogy itt élek!