Február 27-én postáztam egy panaszt a csíkszeredai ügyészségre az Informatia Harghitei és Dan Tanasã ellen, mert egy parlamenti szavazás kapcsán hazug és gyûlöletkeltõ írásokat jelentettek meg.
Aztán vártam türelmesen, hogy a hatóság végezze a dolgát.
Vártam egészen június 16.-ig (vagyis három és fél hónapot), majd küldtem egy rövid érdeklõdõ levelet az ügyészségre, amiben rákérdeztem, hogy iktatták-e a panaszomat, illetve hogy mi a helyzet vele. A válasz csend volt.
Ugyan elvileg 30 nap a kötelezõ válaszadási határidõ, de tekintettel arra hogy egy rég postázott küldemény felöl érdeklõdtem, illetve hogy a kérdéseimet megválaszolni igen egyszerû feladat lett volna, nem vártam meg a 30 napot, hanem két hét múlva, július elsején újra érdeklõdtem. Nem fogják elhinni, választ ezúttal sem kaptam.
Aztán érdeklõdtem július 17.-én, amikor már letelt a 30 nap. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus ötödikén is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus 23.-án is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem szeptember 12.-én is. Válasz nem érkezett.
Végül immár sürgettem a választ október nyolcadikán, amikor már 114 nap telt el az elsõ levelem óta, a törvényes határidõnek közel négyszerese.
S ekkor – láss csodát – válasz érkezett. Ez:
Ebben tájékoztatnak, hogy a panaszomat 72/278/P/2018-as számmal iktatták január 12.-én, s jelenleg folyamatban van a kivizsgálása.
Ugyanakkor némileg irritáltan azt is megjegyzik, hogy errõl már két korábbi alkalommal küldtek írott tájékoztatást az általam megadott címre. Más szóval én egy utolsó kötekedõ gazember vagyok aki szórakozik velük, avagy szellemi fogyatékos aki téves címet adtam meg nekik majd csodálkozom, hogy a válaszaikat nem kapom meg.
A figyelmes olvasó biztos feltette már magának azt a kérdést, amit én is, hogy vajon miképpen sikerült az ügyészségnek a február végén postázott panaszt január közepén iktatni. Most tekintsünk el attól, hogy ez a választ aláíró ügyészt is el kellett volna gondolkoztassa, s koncentráljunk a lényegre. A titok nyitja pedig az, hogy két külön panaszról van szó, egyiket januárban, a másikat februárban tettem. S minekutána erre felhívtam az ügyészség figyelmét, végre megkaptam a rég óhajtott, igen sokatmondó választ:
Az ember azért – joggal – elgondolkozik azon, hogy miféle rend lehet abban az intézményben (ami horribile dictu az igazságszolgáltatás része, emberi sorsok függnek tevékenységétõl), ahol lazán figyelmen kívül hagynak hat egymást követõ hivatalos levelet, illetve még a hetedikre sem képesek helyes választ adni, mert csak a panaszos nevét nézik, azt már nem veszik észre, hogy az illetõ két panaszt is benyújtott? Mely intézmény – mint látható – kétféle fejlécet is használ, amelyek közül az elsõn hibásan szerepel az emil-cím. Bagatell!
Illetve a téma kapcsán azt sem árt megjegyezni, hogy a januári panasz kivizsgálása valóban folyamatban van, már február elsején kihallgatott sértett félként a kivizsgálást végzõ rendõr, míg a februáriban hét és fél hónap eltelte után sem történt semmi. Hogy-hogy nem, az ilyen kényes ügyek (magyarellenesség) megoldása csigalassúsággal halad.