Biztos mondtam már nem egyszer, de annyira tökéletesen illik az alábbi történetre, hogy csak meg kell ismételjem: néha megáll az ész és csak ácsorog!
Ugyanis:
2017-ben panaszt tettem bizonyos DT ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál, s az hosszas és alapos elemzés után úgy döntött, hogy igazam van, tehát megbüntette az illetõt. Erre õ mit tett? Ezt.
Azok kedvéért, akik nem tudnak románul elmondom, hogy nem csak azt tette szóvá, hogy panaszt tettem ellene, hanem válogatott rágalmakat is elõad, hadd lássák az olvasók, hogy milyen veszélyes és sötét alak vagyok.
Mivel a vonatkozó jogszabály szerint kihágásnak számít az, ha a bepanaszolt személy nyilvánosan pellengérezi az õt bepanaszolót, újabb panaszt tettem ellene tavaly októberben. S mivel a törvényes 90+30 napos határidõt a Tanács ezúttal sem tartotta be, ezért márciusban, majd válasz hiányában áprilisban újra érdeklõdtem illedelmesen, hogy mikorra számíthatok eredményre. A második levelemre már válasz is jött, amiben az áll, hogy ez egy nagyon bonyolult ügy, egyszer már tárgyalták, de halasztottak, mert további információkra van szükségük. Érdekes nemde? Van egy törvénycikkely és egy nyilvános blogbejegyzés, aminek a szerzõje minden kétséget kizáróan megsértette azt a cikkelyt, de ez a Tanácsnak túl bonyolult.
Na mondom ha így van, akkor segítek nekik, ezért májusban küldtem egy kiegészítést, amiben jeleztem, hogy az illetõ visszaesõ, mert azóta elkövette ezt is meg ezt is.
Aztán eljött ezen hónap 13.-a (szerencsétlen nap, mondhatják a babonásak), amikor a posta meghozta a Tanács határozatát:
A mesebeli fordulatot parafrazálva egyik szemem sírt, a másik meg zokogott, mert erre azért nem számítottam. Hogy érthetõbb legyek:
A panaszban a fent említett mellett további két kihágást is jeleztem (diszkrimináció, zaklatás), erre a határozat csak arról az egyrõl szól, megállapítja, hogy az illetõ valóban elkövette és ezért megrovásban részesíti.
S akkor most vegyünk egy másik, ehhez jól hasonlító esetet:
Tavaly februárban valaki panaszt tett Nagykároly polgármestere ellen diszkrimináció miatt ugyanezen Tanácsnál, majd a meghallgatásakor azt kiegészítette azzal, hogy ezért a helyi sajtóban kipellengérezték. Abban az ügyben a Tanácsnak valahogy sikerült a törvényes határidõn belül meghozni és ki is közölni a döntést (itt olvasható teljes terjedelmében), ami úgy szól, hogy a polgármester nem követett el diszkriminációt, ellenben a pellengérezésért 2000 lej pénzbüntetésre ítélik. Mondom hasonló a két eset, de mi most nézzük az eltéréseket:
1. Abban az esetben a panasz alaptalan volt, annak megfogalmazója lényegében egy rágalmazó feljelentést tett, míg az én esetemben a panasz megalapozott volt.
2. Abban az esetben a pellengérezés egy újságcikket jelentette, amiben benne volt a panaszos neve és fényképe, míg az én esetemben a kihágást DT újra és újra elkövette, ráadásul válogatott rágalmakkal fûszerezve.
Ezek után épeszû ember azt várná, hogy az én esetemben súlyosabb büntetést rójanak ki. De nem, DT – legalábbis egyelõre, mert nyilván fellebbezni fogok – megúszta egy ejnye-bejnyével. Ugyanis van még egy eltérés, ami félõ hogy döntõ fontosságú volt: abban az esetben a panaszos román, a bepanaszolt pedig magyar volt, míg az én esetemben ez pont fordítva van.
De van ez még tovább is!
Ugyanis az a személy, akit a károlyi polgármester állítólag diszkriminált nem más, mint az akasztós Mihai Tudose, akkoriban az ország miniszterelnöke, a panaszos pedig XY polgári személy. A vonatkozó jogszabály értelmében a Tanácsnál a sértett fél jogosult panaszt tenni, avagy egy jogvédõ szervezet, ha azt a sértett fél megbízza. Ebben az esetben egyik változat sem állt fenn, tehát a panaszt a Tanács formai okból minden érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítsa. Erre õk befogadták, s dolgoztak vele keményen, míg megfogalmazták a 12 oldalas határozatot, tele okosabbnál okosabb dolgokkal, hasonló jogesetekre való hivatkozások tömkelegével. Hát nem furcsa?
De tovább is van, mondom is:
A sajtóban való pellengérezést nem a polgármester követte el, hanem egy városházi alkalmazott, a polgármester tudta nélkül! Márpedig egy jogállamban olyan nincs, hogy valaki elkövet valamit, s mégis mást büntetnek meg, úgy, hogy akik a büntetés kiszabják ennek az egésznek a tudatában vannak.
Ha pedig valakinek hiányérzete lenne, akkor tegyük fel az i-re a pontot:
A Diszkriminációellenes Tanács elnökét Asztalos Csabának hívják, s DT meg a hozzá hasonlók azt harsogják úton és útfélen, hogy a Tanács egy románellenes testület, a magyar érdekek kiszolgálója. Hát nem édes?
A címet pedig remélem nem kell magyarázzam.