Örömmel jelentem, hogy a román igazságszolgáltatás szintet lépett, hivatalba állt az elsõ gondolatolvasó-bíró. Igen, igen. Nem csalás, nem ámítás, kétségbevonhatatlan bizonyíték van erre nézve, mutatom azonnal, épp csak kezdjük a történetet az elejérõl:
2016-ban autóvezetõi állást hirdetett Sepsiszentgyörgy önkormányzata, s azzal az indoklással, hogy gyakran kell külföldi küldöttségeket is szállítani, a feltételek közé betették azt is, hogy a jelentkezõk a román mellett ismerjék az EU-nak még egy hivatalos nyelvét. Ez azonnal szemet szúrt az európai méltóság õrzõjének:
(elvégre az EU az õ asztala), és panaszt tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál, mondván, hogy indokolatlan elvárás egy autóvezetõvel szemben, hogy ismerje a magyar nyelvet, ráadásul ez a feltétel diszkriminálja azon derék román polgártársakat, akik ugyan Szentgyörgyön laknak, de nemzeti büszkeségük nem engedi, hogy a lovak nyelvét megtanulják. Elsõ látásra furcsa, nem is értem ezt a lépését Tanasã-nak, mert köztudott, hogy azt a Tanácsot az UDMR-bérenc Asztalos Csaba vezeti, aki a román nép esküdt ellensége, mérhetetlenül elfogult, lám nemrég is képes volt megrovásban részesíteni az Adevãrul Harghitei fõszerkesztõjét, aki nem tett mást mint kifejezte õszinte véleményét a magyarokról.
No de a panasz megtétetett, s láss csodát, a döntés az lett, hogy megrovásban részesítették Sepsiszentgyörgy polgármesterét. Aki nyilván ezzel nem tudott egyetérteni, ezért bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy a büntetését (még ha csak szimbolikus is) töröljék el. A döntés pedig szeptemberben meg is született, immár az indoklása is olvasható itt.
S akkor következzen a fennebb említett állításom bizonyítéka. A hosszas bevezetés elhagyható, tessék bátran egybõl szinte a végére ugrani, ahol ez olvasható:
“Exercitarea atributiilor de serviciu ale unui sofer cu conditia cunoasterii limbii comunitãtii în care îsi desfãsoara activitatea (mascatã sub cerinta cunoasterii unei limbi de circulatie din Spatiul Uniunii Europene) este nu justificatã obiectiv, iar metoda nu este adecvatã si necesarã, în opinia Curtii, care îsi însuseste punctul de vedere al CNCD.” Azaz hiába jönnek ezek a háromszékiek mindenféle csellel, a bíró átlát rajtuk, mint Mircea Diacon fõfogyasztóvédõ a pálinkáspoháron, tudja õ pontosan, hogy mi jár a fejükben, s annak alapján dönt. Jöhetnek itt mindenféle EU-val meg hivatalos nyelvekkel, miközben a napnál is világosabb a hátsó szándékuk, azt akarják, hogy a soför ismerje a magyar nyelvet!
Mi tagadás, ebben az esetben ez rosszul sült el, de próbáljuk nézni a dolgok jobbik oldalát. Képzeljük el például azt, hogy ez elé a bíró elé kerülnek a Tanasã által indított perek, amelyekben õ mély meggyõzõdéssel azt bizonygatja, hogy kizárólag a törvények betartatása a célja, mire a bíró sátáni kacajjal felnevet, pajkosan megfenyegeti az ujjával, s azt mondja neki, hogy “ugyan már, átlátok én rajtad, a te szemedet a magyar feliratok és jelképek bántják“. S azzal visszakézbõl elutasítja a kéréseket. Hát nem örömteli perspektíva?