Közeleg a tárgyalás egy olyan ügyben, ami még 2014 õszén indult, de a jelek szerint egyhamar nem ér véget. Annak az a fejezete zajlik most, hogy másodszor is panaszt tettem Hargita megye prefektusa ellen hivatali visszaélés miatt, ugyanis máig nem hajtott végre egy jogerõs bírói ítéletet. A témáról tavaly októberben írtam ezt
S mivel közeleg a tárgyalás, a napokban belenézte az ügy iratcsomójába (ezt meglepõ módon korlátozott mértékben itthonról megtehetem), s most szembesültem azzal, hogy ok nélkül bántottam abban az írásban az ügyészséget, õk kivételesen nem voltak vétkesek. Ugyanis rögtön az általam benyújtott kereset után az iratcsomóban ez található:
S mint látható, azt az átiratot augusztus 30.-án iktatták a bíróságon, tehát az az iratcsomó, amirõl a bírónõ október elsején azt állította, hogy még nem érkezett meg, már több mint egy hónapja ott volt. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy a bírónõ nem vette észre, mert két vaskos iratgyûjtõrõl beszélünk, össz-vastagságuk közelíti az araszt.
Persze ezzel együtt megeshet, hogy a bírónõ valóban a tökéletlenség világcsúcsát készült megdönteni, mert a tárgyalás után ezt az átiratot küldte az ügyészségre:
Amire nem meglepõ módon ezt a választ kapta:
Amit bizton állíthatok: az október végi tárgyalás nem azzal kezdõdött, hogy a bírónõ elnézést kert az idõhúzásért. Megállapította, hogy immár megérkezett az iratcsomó, de van itt egy másik probléma is. Ami valóban probléma, s valóban fennállt már az október eleji tárgyaláson is, épp csak akkor nem említette.
Hát így lehet egy ügyet gyakorlatilag négy hónapig húzni, egy felperest egy helyett háromszor becitálni a bíróság elé. Az elkövetõnek pedig ez semmibe sem kerül.
Én ellenben becsületbeli kötelezettségemnek tekintem, hogy elnézést kérjek az ok nélkül megvádolt ügyészségtõl.