Tegnap se úgy ültem le a számítógép elé, hogy mostantól akár naponta is jelentkezni fogok újabb bejegyzésekkel, sõt, még most sem vagyok biztos abban hogy ez így lesz, de a legfrissebb események újabb témákat szolgáltatnak, idõm pedig – sajnos – van, hát írok.
Megjelent ugyanis az 5. Katonai Rendelet, aminek 3. cikkelye kiegészíti és módosítja a negyediket. Ezen új rendelet 3. cikkelye többek közt arról szól, hogy ha valaki elhagyja a hatósági karantént, akkor visszaviszik újabb 14 napra, s annak a költségeit az illetõ kell viselje. Itt a kiegészítés a költségekre vonatkozik, az eredeti jogszabályban az nem szerepelt. Következésképpen ez a rendelkezés sem arról szól, hogy miképpen akadályozzuk a vírus terjedését, milyen újabb és hatékonyabb módját találták meg annak, hanem kizárólag a pénzrõl.
Ez azonban a kisebbik baj. Ugyanis karanténról beszélünk, ami egyfajta börtön, egy olyan õrzött hely, ahol egymástól és a külvilágtól elzárva tartanak embereket. Tehát õrzött! Az állam által a mi pénzünkbõl megfizetett emberek vannak ott, akiknek az a dolguk, hogy ha valaki eltávozna, azt megakadályozzák. S akkor újra: mi kellene legyen a járvány kapcsán kiadott intézkedések célja? Hogy hízzon az államkassza, vagy pedig hogy ne terjedjen a betegség? Ha valaki elhagyja a karantént, akkor õ az egyetlen vétkes, s az egyetlen gond az, hogy tovább kell õt ott tartani, ami pénzbe kerül? Vagy netán az, hogy idõközben másokat megfertõzhet? Vajon nem kellene a fejére ütni annak az õrnek is, aki hanyagul végezte a munkáját, s azzal lehetõvé tette/megkönnyítette az eltávozást, s az által a potenciális betegség-terjesztést? Mert nézem, nézem, de a rendelet a hanyag/felelõtlen/stb. õrök számára semmiféle büntetést nem ír elõ. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt is feltételezhetem, hogy a karantén idejére az állam kell biztosítsa az ellátást, s ezen úgy spórolnak, hogy egy-két nap után hagyják a bezártakat “megszökni”, majd visszaviszik, s onnan kezdve már a saját költségükön tartózkodnak ott. De egy dolog biztos: egy ilyen szökés esetén ketten vétkesek abban, hogy emberek fertõzõdhetnek meg, s az állam közülük csak az egyiket bünteti. Ráadásul a kisebbik vétkest, mert ha az õr rendesen végzi a dolgát, akkor a szökésre nem kerülhet sor, magyarán a veszély csökkentésének a kulcsa elsõsorban nem a szökevény, hanem az õr kezében van.
No de ez mondhatni egy apróság (mármint a fertõzések korlátozása szempontjából) ahhoz képest, ami a határokon zajlott és zajlik. Köztudott ugyanis, hogy százezrek érkeztek vissza az országba az elmúlt hetekben, legnagyobb részük Olaszországból és Spanyolországból, s közülük a hivatalos adatok szerint 11.576-on vannak karanténban, s 123.577-en otthoni elkülönítésben. S a különbség? Azok szabad emberek, s ha akkurátusan kitöltenek egy nyilatkozatot, akkor szanaszét kószálnak az országban. Százezrek! Hibás ezért valaki? Kirónak valamely hatósági személyre bár 100 lej bírságot? Netán bezárnak valakit? Hát errõl nem szól se ez a katonai rendelet, se a többi. Nincs egyetlen olyan intézkedés sem, ami arról szólna, hogy a hatóságoknak valamiféle felelõségük lenne. Hibás csak az állampolgár lehet.
Ennek kapcsán pedig hadd ejtsek szót ismét a márnemegészségyügyiminszterrõl, aki azzal a fantasztikus ötlettel állt elõ, hogy tesztelik Bukarest minden lakóját. Más szóval arról a sajátos mentalitásról, miszerint engedjük be a vírust az országba, hogy aztán legyen amivel fogócskázni. Az valahogy nem jutott eszébe az illetõnek, hogy ugyan nagyon sokan jöttek haza külföldrõl, de még mindig sokkal kevesebben, mint ahányan Bukarestben élnek, ergo ha úgy gondolja, hogy van potenciálja a minisztériumnak végigtesztelni Bukarestet, akkor gyerekjáték számára a határokon tesztelni a belépõket, s úgy ráadásul egy egész országot megvédhettek volna a járványtól. Miután az illetõ betette maga után az ajtót, az új miniszter már meg meri mondani, hogy ez egy oltári nagy butaság volt, de attól Bukarest fõpolgármestere egy másik “szakemberrel” karöltve, ha kisebb léptékben is, de csak neki akar fogni a nagy akciónak. Holott ha valóban rendelkezésre állnak az országban gyorstesztek ezres tételben, akkor még most is sokkal hasznosabb lenne azokat a határátkelõkön felhasználni. Ez igaz még akkor is, ha a szakemberek vitatkoznak a gyorstesztek megbízhatóságán, mert azt azért senki sem állítja, hogy azok károsak lennének. Ha pedig csak pár száz fertõzöttet sikerül már a határnál kiszûrni, bár azok nem fognak idehaza további százakat/ezreket megfertõzni. Magyarán objektíve lehetséges lenne egy lépés, amivel csökkenthetõ lenne a fertõzések száma. Hatalmukban áll ezt a hatóságoknak megtenni? Nyilván igen. Hoztak olyan intézkedést, ami arra irányulna, hogy a határon azonsítsák a vírushordozókat? Nem, egyet sem. Felelõsségre vontak (vonnak, fognak vonni) bárkit ezért? Ez egyáltalán nem valószínû. A hatóságok fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva, olyanokkal, amelyek a járványt ugyan nem mérséklik, de pénzt hoznak a konyhára.
Végül itt van Suceava megye és az arra vonatkozó 6. Katonai Rendelet. Habár minimum egy hete pontosan tudják, hogy ott nagy (sõt, nagyon nagy) gondok vannak, a központi hatóságok csak most határozták el, hogy valamit kezdenek ezzel a helyzettel. A megfogalmazás (valamit kezdenek) nem véletlen ilyen homályos, mert a rendeletre tökéletesen illik az a mondás, hogy az vagy valami, vagy megy valahova. Az még hagyján, hogy egyáltalán nem derül ki belõle, se direkt, se indirekt módon, hogy a cél az, hogy a megyében nem szaporodjanak a betegek, vagy hogy onnan kifele ne terjedjen a kór. Éppen ezért ezt hagyjuk is, s tegyük fel némi jóindulattal, hogy mindkettõ. Igen ám, de:
– Továbbra is megengedett oda-vissza szinte mindenféle áruszállítás, tehát a teherforgalom a megye és az ország többi része közt gyakorlatilag nem fog változni.
– Ugyan a megyében lakók a megyét nem hagyhatják el, de ezt kárpótolja az, hogy kívülrõl gyakorlatilag bárki bemehet aki eddig ezt megtehette (a családlátogatások ugyanis már egy ideje nincsenek napirenden, azokat országos szinten korlátozták), s azok mind ki is mehetnek a megyébõl. Csak meg kell nézni a 3. cikkely b) pontját, ahol 17 foglalkozás van felsorolva, azok pedig lefedik az élet majd minden területét. Az pedig nyilvánvaló, hogy a vírus terjedése szempontjából tökmindegy, hogy egy Suceava megyei fertõzött hordozza körbe az országban, vagy pedig egy más megyébõl odautazó, aki magával viszi, mikor onnan távozik.
– Nagy bölcsességre és körültekintésre vall az, hogy a szállítási vállalatoknak elõírják, hogy nem adhatnak el jegyet vagy bérletet olyan a megyén kívül lakó és oda beutazni szándékozó személynek, aki nem tartozik a 3. cikkelyben felsorolt kivételek közé. Ennek sok gyakorlati haszna ugyan nincs, de arra például jó lehet – ismerve az alapelveket, amelyekre más többször utaltam -, hogy megjelenjen a jegypénztárnál egy illetõ, felmutasson egy munkahelyi igazolást miszerint Suceava-n dolgozik, majd miután a pénztáros jegyet ad neki sátáni kacajjal közölje vele, hogy az igazolás hamis, õ egy állami ellenõr, s jól megbünteti a pénztárost, mert az megszegte a rendelet elõírását és jogosulatlan személynek adott jegyet.
– Ha szó szerint vesszük a rendelet elõírásait, akkor a kórházakban szükséges gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket tilos bevinni a megyébe (3. cikk a) pont: csak a gazdasági tevékenységekhez és a lakossági fogyasztáshoz szükséges termékek és nyersanyagok bevitele megengedett).
– Hasonlóképpen postai küldeményeket se szabad se be- se kivinni.
S hogy túl hosszúra ne nyújtsam, itt meg is állok, épp csak annyit jegyzek még meg, hogy nem lepne meg, ha módosítanák hamarosan a rendeletet. Illetve még felteszem azt a költõi kérdést is, hogy vajon a fertõzés terjedése terén lesz-e bármi hatása ennek a rendeletnek?
No de hogy zárjam valami vidámmal ma is: jót derültem azon a híren, hogy látva hogy a Suceava-i kórházban elszabadult a koronavírus és kedvére garázdálkodik, a betegeket átköltöztették onnan más kórházakba, ezt követõen alaposan fertõtlenítették az épület, majd a koronavírusos betegeket kezelõ intézménnyé nyilvánították. S hogy mi ebben a vicces? Hát az, hogy némi emberi-, anyagi- és idõ-ráfordítással kiirtották az épületbõl a koronavírust (ez volt a fertõtlenítés célja) most másnaptól a fõbejáraton viszik vissza.