Az elõzményekrõl már írtam itt, de van ám a történetnek folytatása is, ami legalább annyira szürreális.
Ugyanis látva, hogy miképpen játszották ki a letiltott honlap tulajdonosai az állam éberségét, úgy gondoltam, hogy állampolgári kötelességem jelezni ezt az illetékes hatóságnak. Írtam hát nekik egy rövid levélkét, amiben felhívtam a figyelmüket arra, hogy a módszerük nem megfelelõ, mert lám, ki is játszották. Ez még áprilisban történt, választ nem is vártam rá, de ez a hatóság lelkiismeretes ám, tehát válaszolt.
Ebben tájékoztatnak, hogy az nem úgy van ám, hogy fû-fa panaszt tesz náluk és õk intézkednek! Akinek kifogása van valamely honlap ellen, az a stratégia kommunikációs sóhivatalhoz kell forduljon, mert csak az illetékes eldönteni, hogy a panasz megalapozott-e, illetve csak az utasíthatja õket, hogy valamely honlapot letiltsanak. Éppen ezért a panaszomat pikk-pakk továbbították az illetékesnek, az majd meghozza a döntését.
Hogy, hogy nem, Grindeanu elnök úr (illetve aki a választ fogalmazta) nem bírta dekódolni a levelem értelmét, vagyis azt, hogy mindössze felhívtam a figyelmüket arra, hogy a stratégiai sóhivatal döntését úgy hajtották végre mint a mesebeli lány, vagyis igen is meg nem is.