…hogy a Nép Ügyvédje ajánlást fogalmazott meg a Belügyminiszternek.
Nos, az a “magyar nemzetiségû személy” én lettem volna, egy és ugyanaz, aki a Diszkriminációellenes Tanácsnál is panaszt tett a Belügyminiszter ellen. S tekintettel arra, hogy mit állapított meg a Tanács, immár joggal várható el, hogy a rendõrség és csendõrség magyar vidéken fogadja el a magyar nyelvû nyilatkozatot is, ha pedig mégsem (s “nyilatkozat hiánya” miatt megbírságolnak vaslakit), akkor az ellen bírósághoz kell fordulni, és az köteles a bírságot eltörölni.
Amúgy a Nép Ügyvédje intézkedésérõl magam is kaptam értesítést, aminek kapcsán két dolgot azért hadd mondjak el:
- Magyar nyelven van megírva. Nem árt ugyanis mindenkinek tudni, hogy joga van ehhez az intézményhez anyanyelvén fordulni, s az ugyanazon a nyelven fog válaszolni.
- Abban hivatkoznak a 35/1997-es törvény két cikkelyére, a 24.-re és a 26.-ra. A 24. cikkely valóban ajánlások tételére jogosítja fel a Nép Ügyvédjét, ellenben a 26. cikkely felszólításról beszél, s a felszólított azon kötelességérõl, hogy annak tegyen eleget. Következésképpen ugyan a válaszban az áll, hogy a Nép Ügyvédje “kéri a Belügyminisztert”, de nagyon remélem, hogy azt a miniszter kötelezõ érvényû felszólításképp fogja értelmezni és betartani.