Pár napja írtam arról, hogy milyen fantasztikusan mûködik a kommunikáció egy állami intézményben Romániában. A téma folytatásaként álljon itt, hogy miképpen mûködik ugyanott az automatizálás.
Azt mindenki ismeri (gondolom), hogy ír valahova egy levelet, amire azonnal érkezik egy automata válasz, amiben az áll, hogy igazoljuk a levél megérkezését, hamarosan válaszolunk rá, ez egy automata válasz, erre nem válaszoljon.
S hogy mûködik ugyanez a bukaresti Adatvédelmi Hatóságnál? Hát így: öt nap telt el azóta, hogy küldtem nekik egy adat-igénylést. Erre ma érkezik ez a válasz:
Tájékoztatnak, hogy megkapták a levelemet, s a mai dátummal iktatták is. S állítólag ez egy automatikusan generált válasz, vagyis állítólag ma kapták meg a levelemet. Ez mondjuk nem teljesen kizárt (feltéve ha az intézmény levelezõ-szervere öt napig ki volt kapcsolva), de mindenképp fantasztikus operativitásra vall.
S hogy legyen még egy kanyar a történetben, a levélben az is olvasható, hogy milyen címre lehet az intézménynek írni. Ez pedig nem más, mint az, amirõl korábban az a válasz érkezett, hogy a postafiók tele van, nem tud további leveleket fogadni:
Levonható tehát az a következtetés, hogy ebben az intézményben az elektronikus levelezést klasszikus módon használják, mint egy valódi postaládát. A postás teszi bele a leveleket amíg férnek, s mikor már nem, akkor azokat a leveleket visszaküldi a feladónak. Az intézmény szorgos dolgozói pedig néha (hetente? havonta? ki tudja?) kinyitják a postaládát, kiveszik belõle a leveleket, s azzal a folyamat indulhat elölrõl.