Azt mindenki láthatja/hallhatja nap mint nap, hogy a magyarellenes jogsértések csak szaporodnak Romániában. Azt is régóta mondom, hogy ezek ellen jogi lépéseket is tenni kell. Két ilyen lépésrõl számoltam be ma délelõtt a sajtó képviselõinek, s amit ott elmondtam, azt nyilván megosztom azokkal is, akik a blogomat olvassák. Nézzük hát:
1. Az udvarhelyi miccses provokációt ismeri mindenki, annak kapcsán – állítólag – több különféle panasz született annak szerzõje, illetve azt kommentáló sajtósok ellen. Ezek közül egyik, a B1 televízió szerkesztõje, Radu Banciu, ahelyett hogy magába szállt volna, nagy hangon kikelt az õt bepanaszoló Mikó Imre jogvédõ szolgálat, illetve a Diszkriminációellenes Országos Tanács ellen, s negyed órán keresztül szapulta õket, illetve úgy általában a magyarokat. A mûsor felvételét aztán a Youtube-on is közzétette az adó, azzal a megjegyzéssel, hogy még Hitler idejében sem fordult elõ ilyen, hogy magyarok fogják kivizsgálni azt a panaszt, amit szintén magyarok tettek ellene. Hogy miképpen jön Hitler a magyarokhoz az számomra talány, de az tény, hogy a felvétel – okulásképpen – ma is megtekinthetõ itt. Ebben Banciu a rá amúgy jellemzõ, enervált, sértõdött és az objektivitásra még bár nem is törekvõ módon fakad ki, sértegeti a panasztevõt, a magyarokat úgy általában, meg a diszkriminációellenes tanácsot, ami törvénytelenül mûködik, csak a magyarok eszköze amivel az ártatlan románokat bántják. Hab a tortán, hogy elismétli azokat az alaptalan vádakat, amik miatt panasz született ellen, hetekkel azután, hogy az ügy minden része tisztázódott, s õ is tudhatta, hogy a “milicista” által megvádolt elárusító nem sértett se törvényt, se a románokat. Mindez igencsak alkalmas arra, hogy felkeltse a magyarok elleni gyûlöletet, márpedig az ilyen cselekedetek bûncselekménynek minõsülnek. Következésképpen sértett félként (elvégre tagja vagyok a megrágalmazott közösségnek) panaszt tettem az adó, illetve a szerkesztõ ellen. A várható kimenetel szempontjából jogosan merülhet fel a tisztelt olvasóban az aggodalom, hogy vajon a hatóságok is úgy értékelik-e az elhangzott mondatokat amint én (vagyis gyûlöletet szítónak), ilyen téren a jó hír (habár ez a kifejezés itt óvatosan szólva is ambivalens) az, hogy a felvétel alatti nézõi hozzászólások ezt tökéletesen alátámasztják, igencsak gyûlölködõek (addig el, hogy a magyarokat mind el kell gázasítani Auschwitzban), tehát nem egy feltételezéssel van dolgunk (miszerint alkalmasak arra, hogy gyûlöletet szítsanak) hanem bizonyított ténnyel (gyûlöletet szítottak).
A történet külön pikantériája az, hogy az adó honlapján közzé van téve az etikai kódexük, s a szóban forgó szerkesztõ ama mûsorával annak is több elõírását megsértette, kezdve azzal, hogy a mûsorok korrekt módon kell tájékoztassák a nézõket az érvényes törvényekrõl, segítve ezzel õket a törvényt követõ magatartás gyakorlásában, s befejezve azzal, hogy a vélemény-mûsorokban sem szabad tényeket tagadni.
2. A másik panaszt jó ismerõsünk, Dan Tanasã ellen tettem, akit egyáltalán nem hatott meg az, hogy a tavasszal panaszt tettem ellene a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál, ugyanúgy folytatja magyarellenes, gyûlöletkeltõ ténykedéseit, nem csak a blogján, hanem a Facebookon is. Példa erre a kilencedikén közzétett bejegyzése, amiben a csíkrákosi polgármester elleni perrõl számol be, s azon túl hogy örvendezik azon, hogy újabb községházáról sikerül bírói segédlettel a magyar megnevezést eltávolíttatnia, ráadásképpen a megye prefektusát is megvádolja, mert szerinte ezt a “munkát” amit õ végez a prefektus kellett volna elvégezze. Mondanom sem kell, hogy ez nem igaz, a prefektus intézményére vonatkozó törvény tételesen kimondja, hogy prefektusnak kötelessége azt biztosítani, hogy a megyében élõ magyarok tudják használni anyanyelvüket a közintézményekben, tehát nem harcolnia kell a magyar nyelv használata ellen, hanem védeni azt.
Másik példa egy 2015-ös írása, amit most ismét közzétett a Facebookon, s amiben azon háborog, hogy számos rádió- és tévé-adó sugároz az ország területén magyar nyelven. Itt is megpróbálja félrevezetni az olvasókat azzal, hogy ez törvénysértõ lenne, miközben az írás végén közzétett hivatalos levélben az audiovizuális tanács tájékoztatta õt arról, hogy a kisebbségek nyelvén sugárzó adókra nem érvényes az az elõírás, hogy románul kell feliratozni az adásokat. Ez azonban még semmi, utána jön a lényeg, hogy ezek az adók mind gyanúsak, a román állam nem ellenõrzi az adásaikat (mi az hogy, mondjuk mi) ki tudja mikre bujtogatják a magyar közösséget. Mert ami magyar az mind gyanús, az ország egységére tör, Erdélyt akarja elszakítani. Azt már mondanom sem kell, hogy ezzel is elérte a kívánt hatást, a hozzászólásokban kapnak bõven nem csak az országot eláruló politikusok, de a magyar közösség is (a cigánytól és a lovak nyelvétõl kezdve az immár klasszikus “kifele a magyarokkal az országból”-ig).
Ugyan a büntetés ezen bûncselekmények esetében nem túl szigorú (maximum 3 év börtön), de mindkét esetben súlyosbító tényezõ, hogy folyamatosan követnek el ilyen cselekményeket, azok amiket fennebb (és a két panaszban) említek csak friss példák, de ha valaki utánanéz, akkor ilyeneket tömegével lehet találni.
Csak a rend kedvéért teszem hozzá végezetül, hogy nem vagyok naiv, korábbi tapasztalataim (például ez) megtanítottak arra, hogy a hatóságok hozzáállása ilyen esetekben jellemzõen nem korrekt, de ki tudja, hátha lesz olyan is, hogy a panasz egy tisztességes, nem elfogult ügyész kezébe kerül. Ha pedig nem, akkor is kötelezõ ezt az elsõ kört megfutni, csak utána lehet nemzetközi bírósághoz fordulni.