2017 tavaszán tettem az elsõ panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a magyarok nagy barátja ellen, aki mára – sajnos – már a parlamentben is folytatja az interetnikai légkört mérgezõ, magyarellenes ténykedését. S ugyan közel másfél évet kellett várjak a határozatra, legalább az az elégtételem megvolt, hogy helyt adtak a panaszomnak, s ha nem is túl súlyos, de pénzbüntetést is kiróttak rá.
Nem telt azonban el sok idõ, s meg kellett tapasztaljam, hogy nem csak akkor születnek számára kedvezõ bírósági ítéletek amikor a téma magyar jelképek és feliratok eltávolítása, hanem kerül olyan bíró is, aki a Tanács alaposan megindokolt határozatát érvényteleníti azzal, hogy DT nem sértett törvényt, az uszító bejegyzések és a gyûlölködõ meg gyalázkodó hozzászólások tömkelege nem más, mint a szólásszabadság megnyilvánulása, s mint ilyenek egyáltalán nem büntethetõek. Hogy ez mennyire volt megalapozott, annak bizonyítására álljon itt példának két hozzászólás a sok közül:
Az ítélet ellen nyilván fellebbeztem, de nem nagy sikerrel, mert a Legfelsõ Bíróság némi mérlegelés után úgy döntött, hogy a fellebbezést megalapozatlanként elutasítja, megerõsítvén azt, hogy Romániában a szólásszabadságba belefér mindenféle gyalázkodás, fenyegetés, meg amit csak el bír képzelni az ember.
Örvendezett is a bepanaszolt, amint az itt látható:
Õ ugyanis azt gondolta, hogy ezzel a történet véget ért, õ gyõzött, s ráadásul a bíróság még perköltséget is fizettetett velem. Vele ellentétben én ezt másképp gondoltam, s (habár a Legfelsõ Bíróság minden tõle telhetõt megtett azért, hogy ezt akadályozza, így az ítéletét egy helyett kilenc hónap múlva kézbesítette) ebben az esetben is panaszt tettem az Emberi Jogok Európai Bíróságán, ahonnan tegnap érkezett meg annak a visszaigazolása, hogy ez a történet még nem ért véget. Egy boríték, benne egy értesítés a panasz iktatásáról és az iktatószám:
Adott tehát az esély, hogy a végén ne az örüljön, akinek nyilvánvalóan nincs igaza. S ugyan az érettségi ügyében – ami sokkal de sokkal fontosabb volt – csalódnom kellett a strasbourgi bíróságban, abban azért bízhatok, hogy ha mindig nem is, de azért hoz jogos és helyes ítéleteket is. Várjuk hát meg, hogy ki fog a végén nevetni.