Múlt héten adtam egy példát arra, hogy a kormány miképpen tesz eleget a közérdekû információkra vonatkozó törvény elõírásainak, következzen most egy szemléletes példa a Legfelsõbb Ügyészségnél uralkodó állapotokra.
Amint már írtam róla, május végén panaszt tettem eme intézménynél holmi névtelen levelek ügyében, majd miután ugyanazon témában kaptam egy sejtelmes választ a Román Hírszerzõ Szolgálattól, július kilencedikén küldtem nekik egy kiegészítést, amiben tájékoztattam õket a fejleményekrõl. Aztán telt múlt az idõ, anélkül hogy hírt kaptam volna az ügyészségrõl, míg kerek négy hónappal a panasz postázása után levelet hozott a postás Bukarestbõl:
Ennek keltezése szeptember 16. (ma 22. van, de messze van Bukarest, lássuk be), s arról tájékoztatnak benne, hogy a július 15-én kelt petíciómat továbbították a Kolozsvári Törvényszék mellett mûködõ Katonai Ügyészségre, mert az illetékes, s majd onnan fogok értesítést kapni a megoldás módjáról.
Elsõ dolog ami feltûnik: azt mondja a vonatkozó jogszabály, hogy ha valaki egy petíciót rossz helyre küld el, akkor a címzett köteles 5 napon belül továbbítani azt a megfelelõ helyre, ahol 30 napon belül kell a témát kivizsgálják és választ küldjenek a panaszosnak. Itt meg azt látjuk, hogy a derék fõügyész (a neve talány) arról tájékoztat 63 nap után, hogy õk továbbították azt, ami szerintük egy petíció.
Rögtön ez után azon kezdtem gondolkozni, hogy miféle petíciót intéztem én az ügyészséghez? Jó ideig hiába törtem a fejem, s az sem segített, hogy átnéztem az összes hivatalos levelet amit a második félévben írtam. Végül kizárásos alapon jutottam arra a konklúzióra, hogy amit petíciónak neveznek, az nem más, mint büntetõ panaszhoz júliusban elküldött kiegészítés.
Összegezve: a négy hónapja postázott panaszomra máig semmi választ nem kaptam, ezzel szemben érkezett egy értesítés a rá jó hat hétre elküldött kiegészítés kapcsán (amit az ügyészség petíciónak nevez), amibõl mindössze annyit tudok meg, hogy az ügyet – talán – a kolozsvári katonai ügyészség vizsgálja. Vajon még meddig?