Ott kell lenni

Ez egyik kedvenc refrénje azoknak a hazai magyar politikusoknak, akik szemüket folyton Bukarestre szegezik. Ott kell lenni, mert csak akkor tudunk beleszólni, a pálya szélén hiába kiabálunk, s ha nem vagyunk ott (mármint a kormányban), akkor jaj nekünk, bármit megtehetnek velünk. Például idén márciusban (amikor megjelent a kormány honlapján az új közbiztonsági stratégia tervezete) ezt olvashattuk a Krónikában:
Márton Árpád úgy értékeli, rendszerint súlyosbodik a helyzet, ha az RMDSZ nincs kormányon, hogy ezeket megakadályozza. „Ez is cáfolja azt a koncepciót, hogy minél rosszabb, annál jobb, és nem kell kormányon lenni, mert úgyis minden megoldódik” – tette hozzá.
Aztán eltelt jó fél év, s megjelent a Hivatalos Közlönyben a stratégia végeges változat, amibõl – láss csodát – hiányzik az autonómia-törekvések kriminalizálása. Nyilván nem arról van szó, hogy a román politikai irányvonal radikálisan megváltozott annak hatására, hogy a hazai magyar politikai szervezetek egyhangúlag elítélték a tervezet vonatkozó részét, mindössze arról, hogy ha már így ráirányult a közfigyelem, akkor nem vállalták fel a dolgot, inkább kivették a végleges változatból. Egy dolog azonban biztos: ez idõ alatt az RMDSZ nem volt kormányon. Ezzel szemben igencsak kormányon volt akkor, amikor Románia beavatkozott az Európai Bizottság oldalán – tehát a FUEN ellen – a kisebbségi szervezet európai polgári kezdeményezése kapcsán indult perbe. Az eredmény pedig nem az lett, hogy az RMDSZ kormányon volt tehát megakadályozta, hanem az, hogy a párt elnöke lemondott a miniszterelnökségrõl.
Ezt a két esetet bátran idézze fel mindenki, akinek azt mondják, hogy fontos ott lenni, mert csak úgy lehet megakadályozni a különféle magyarellenes kormányzati visszaéléseket.