Jeleztem már, hogy perben vagyok Maros megye prefektusával, aki kerek perec megtagadta, hogy a kisujját is mozdítsa annak érdekében, hogy a megyében tartsák be a nyelvi jogokat garantáló törvényeket. Ennek során a prefektus válasziratot fogalmazott meg, s csatolta hozzá – nem tudni milyen megfontolásból, hisz én ezeket már benyújtottam a keresettel együtt – a levelezésünket. De végsõ soron hálás vagyok neki, mert ez által betekintést enged oda is, ahova egyszerû halandónak nincs módja: az intézmény belsõ életébe. Itt van ugyanis a hozzá intézett petícióm:
Ehhez õ csatolta annak fordítását is, amit valamelyik munkatársa készített a számára. Ha valaki állna az kérem üljön le, s mindenképp kapaszkodjon meg jól. Akkor tessék:
Tetszik?
Jómagam egyik döbbenetbõl a másikba estem. Vagyis: nem csak hogy abszurd 2015-ben kézzel megírni egy ilyen fordítást, de annak a minõsége végképp elfogadhatatlan. Egy írásnak ugyanis van tartalma, de a formája sem lényegtelen, márpedig ez a fordítás tartalmilag is elfogadhatatlan (mert csak hozzávetõleg és sok hibával adja vissza a levelem tartalmát – rögtön érthetõ lett pl. ebbõl, hogy a prefektus miért válaszolta azt, hogy a helyi közintézmények nem alárendeltjei), de formailag is, hisz egy levélnek van egy stílusa, egy hangvétele, s a fordítás azzal köszönõ viszonyban sincs.
Maros megyében a lakosság jelentõs része magyar, ezek között vannak olyanok is, akik jól beszélnek románul, s mint ilyenek alkalmasak fordítói feladatok ellátására. Sokat elmond a román államról az, hogy ennek ellenére nincs a prefekturán alkalmazva bár egy ilyen, aki képes lenne lefordítani azokat a magyar iratokat, amelyeket a prefektura köteles átvenni és kezelni. Más szavakkal: jogunk van magyarul fordulni a prefektushoz, de ha ezzel élni is akarunk, akkor azzal szembesülünk, hogy a kérésünk hibásan, torzítva jut el hozzá, s ennek megfelelõ lesz a válasz.