A magyarellenes uszítás és a román hatóságok

1.
Többször jeleztük már, hogy a hazai román és magyar közösség közti viszony folyamatos romlásában komoly szerepet játszanak a különféle hatóságok. Ezt tökéletesen példázza a következõ eset:
Egy maroshévizi volt kommunista pártaktivista, Ilie Sandru idén februárban közzétett a megye román napilapjában egy cikket, ezzel a címmel: Revizionismul unguresc – boala canceroasa, fara leac! (A magyar revizionizmus – egy gyógyíthatatlan rákos betegség). A cím magában meglehetõsen sokatmondó, hát még az írás (mint késõbb látható lesz). Éppen ezért felhívtuk a kiadó figyelmét, hogy a cikk közzétételével maga is bûnrészes a közösség elleni uszításban, s felkértük, hogy távolítsa azt el. Ez pár nap múlva meg is történt, ellenben késõbb azzal szembesültünk, hogy újabb írások jelennek meg ugyanezzel a címmel, szám szerint további nyolc. S ekkor már hiába kértük azok eltávolítását, választ nem kaptunk, a cikkek pedig maradtak. Sõt, mint késõbb kiderült, az elsõ, amit még letöröltek tulajdonképpen újraközlése volt egy eredetileg még 2016-ban megjelent cikknek, ami máig is elérhetõ itt:
http://informatiahr.ro/revizionismul-ungar-un-monstruos-angrenaj-destabilizator-in-europa/
Ebbõl elég az elsõ bekezdést elolvasni (amiben a szerzõ a magyarok pszichés struktúrájáról értekezik, aminek egyenes következménye ez a beteges revizionizmus), hogy az embernek kinyíljon a bicska a zsebében. A folytatásban pedig, a kilenc részen keresztül összehord hetet-havat (elsõsorban a szokásos román ferdítéseket és hazugságokat a történelemrõl), ha valakinek sok az ideje és erõsek az idegei, megtalálja ezeket itt:
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-2/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-3/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-4/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-6/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-7/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-8/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-9/
(Az 5. részt valamiért törölték, így azzal nem tudunk szolgálni.)
A téma nyilván felkeltette más “nemzetvédõk” figyelmét is, így a cikkeket lelkesen reklámozta Dan Tanasã meg a románok “civil” fóruma, többek közt a Facebookon, ahol jól lemérhetõ volt a hatás is, mert változatos magyargyalázó hozzászólásokat váltottak ki.
Tekintettel az elutasításra, panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál, amelyik ezúttal a szokásosnál operatívabb volt, a múlt héten már kézhez is kaptuk a határozatukat, amirõl elsõsorban azt lehet elmondani, hogy az egyszeri lány jut róla az ember eszébe, aki hozott is meg nem is. Konkrétabban:
– Megállapították, hogy a revizionizmus elleni harc az helyes dolog, márpedig Magyarországon politikai szinten igenis létezik revizionizmus. Épp csak elfelejtették bizonyítani is ezt az állítást, ami igencsak sértõ Magyarországra nézve. Arról nem beszélve, hogy a cikkek válogatás nélkül minden magyar emberre és intézményre húzzák rá a revizionizmus vádját, ami végképp nem áll, s ezért törvénysértõ.
– Kimondták, hogy a szerzõ sajátos történelemszemlélete még belefér a szólásszabadsághoz való jogba, ezért õt elítélni nem lehet. Tették ezt függetlenül attól, hogy egy dolog a vélemény, s más az, amikor nyilvánvaló és tényszerû hazugságokat ír le valaki, azzal az egyértelmû céllal, hogy megsértsen egy egész népet, illetve ellene uszítson egy másikat.
– Úgy értékelték, hogy egyes általánosító negatív kijelentések valóban törvénysértõek, ezért a bepanaszoltakat – tessék kapaszkodni – megrovásban részesítették. Ezt azzal az indoklással, hogy ne korlátozzák túlzott mértékben a szólásszabadsághoz való jogukat.
– Végül azt ajánlották (sic) a bepanaszoltaknak, hogy a jövõben tartózkodjanak a hasonló cselekedetektõl.
S mi az amit nem tett meg a Tanács? Van olyan egy pár, ugyanis azt is kértük, hogy büntessék meg a bepanaszolt személyeket (márpedig egy megrovás nem tekinthetõ büntetésnek), hogy kötelezzék õket a szövegek eltávolítására mindenhonnan (beleértve a hozzájuk fûzött hozzászólásokat is), hogy kötelezzék õket arra, hogy a határozatot tegyék közzé a sajtóban, illetve hogy tartsák megfigyelés alatt azokat az internetes felületeket ahol ezek a szövegek megjelentek, s szükség esetén indítsanak eljárást hivatalból, ha még hasonlókat tapasztalnak. Ezekbõl a Tanács semmit nem tett meg, ráadásul meg sem indokolta, hogy miért nem hozta meg ezeket az intézkedéseket (ami azt is jelentheti, hogy nem voltak érveik ellenük).
A határozat ellen természetesen fellebbezést nyújtunk be a Táblabíróságra, ugyanis az már magában törvényellenes, hogy számos kérésünk felett egyszerûen átsiklottak, arról nem beszélve, hogy a megállapításaik (mint fennebb jeleztük) erõsen vitathatóak, illetve a “büntetés” kiszabásakor nem vettek figyelembe lényeges dolgokat:
– nem egyedi esetrõl van szó, hanem egy cikk-sorozatról
– rögtön az elején jeleztük nekik, hogy törvényt sértenek, mégsem álltak le
– a bepanaszoltak közül Tanasã is meg a “civil” fórum is visszaesõ, Tanasã ellen az elmúlt egy évben ez a harmadik elmarasztaló határozat.
S ami a legfontosabb: a büntetés célja a bûnismétléstõl való elrettentés, márpedig ez a megrovás azt a célt nyilván nem éri el, az összes bepanaszolt azóta is folytatja változatos magyarellenes ténykedését. Éppen ezért túlzás nélkül elmondható, hogy a törvényes feladatával ellentétes módon, a Diszkriminációellenes Tanács ezzel a határozatával is tulajdonképpen serkenti a törvénysértést, azt üzeni a potenciális elkövetõknek, hogy csak rajta, bátran, részünkrõl majd megússzátok egy megrovással.
S ha valakinek ez nem volna elég: van olyan tagja a Tanácsnak, aki különvéleményt fogalmazott meg, miszerint ez is túlzás, a megrovással megsértették a bepanaszoltaknak a szólásszabadsághoz való jogát!

2.
A másik ügy amirõl ma beszámolunk még nincs ilyen elõrehaladott szakaszban, ellenben az alakulása mindenképp figyelmet érdemel. Van ugyanis egy Calea Neamului nevû, igencsak vasgárdista szellemû szervezet (vezetõje Mihai Sorin Tîrnoveanu), amelyik egyre aktívabban van jelen a székelyföldi közéletben, tevékenysége pedig – változatos módon – az etnikumok közötti feszültségek szítását célozza. (Aki többet akar megtudni róla, annak ajánljuk ezt a cikket). Az elnök ténykedését mi is figyelemmel követjük egy ideje, s miután összegyûjtöttünk 14 kellõen kirívó példát, múlt hónap elején panaszt tettünk ellene a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az pedig ismét szokatlanul operatív volt (lehetséges, hogy valamire mégis csak jó volt az a tavalyi panasz az ügyészségen az idõhúzások miatt?), s már ki is közölte neki a panaszunkat és beidézte a feleket meghallgatásra e hó 27.-ére. A bepanaszolt pedig nem hazudtolta meg magát, mert ahelyett hogy a védekezését készítené elõ (ugyanis diszkrimináció esetén kivételesen az van, hogy a bepanaszolt kell bizonyítsa az ártatlanságát), teljes pályás ellentámadásba lendült, s megtöltötte az online teret panaszkodással és rágalmazással. Ezt úgy kell érteni, hogy a különbözõ Facebook-oldalakon és csoportokon kívül ezidáig 12 online sajtótermék foglalkozott a témával (ez pár nap alatt, a szám pedig napról napra nõtt, tessék csak a keresõbe beírni hogy “Árus Tîrnoveanu”), az összes nyilván a Tîrnoveanutól származó információkra alapoz (mert ilyen a román sajtó azon része amelyik fogékony a témára, nagyon vigyáz arra, hogy a másik fél álláspontja nehogy nyilvánosságot kapjon). A beállítás pedig az, hogy azért támadják a magyarok, mert õ segít a székelyföldi (azaz Hargita és Kovászna megyei) románoknak megõrizni az identitásukat, illetve azért, mert szereti Eminescut. A manipuláció egészen addig megy el, hogy pl. a fennebb már említett Informatia Harghitei azzal a címmel számol be az ügyrõl, hogy aki Eminescut meri idézni, azt Árus Zsolt börtönbe akarja juttatni. (Csak a rend kedvéért: azt általánosítják, hogy az egyik példa amit a panaszhoz mellékeltünk egy részlet Eminescunak egy mélységesen gyûlölködõ magyarellenes publicisztikájából; a Diszkriminációellenes Tanács pedig maximum pénzbírságot szabhat ki, tehát börtönbüntetés szóba se jöhet.) Ennek a kampánynak pedig megvan a hatása is, ugyanis a megszámlálhatatlan bátorítás mellett sokan úgy reagáltak, hogy meg kell védeni ezt az ártatlan jó embert a magyarok ármánykodásaitól (mert ugyebár a Tanács elnöke is magyar, aki nyilván összejátszik a panaszossal), s megindult a szervezkedés, hogy 27.-én minél többen jelenjenek meg e célból a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Esély van tehát arra, hogy aznap lesz egy jó kis magyarellenes hõbörgés Bukarestben, amire mindenképp fel kell készülni. Az alapítványunk elnöke természetesen meg fog jelenni a meghallgatáson, vállalva minden kockázatot, elvégre mikor belevágtunk ebbe a munkába akkor tudtunk, hogy e tevékenységünk komoly érdekeket fog sérteni, illetve azt is tudtuk és tudjuk, hogy a Vasgárda szelleme sajnos sokakban él még ebben az országban. Már csak ezért is elítélendõ és káros az, hogy a hatóságok nem lépnek fel kellõ határozottsággal az etnikumközi feszültségeket szítók ellen.