Még 2022-ben tettünk két panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a közismert magyarellenes uszító ellen több uszító Facebook bejegyzés illetve az azokhoz fûzött hozzászólások miatt, s az akkor még mûködgetõ és a valóságot néha helyesen értékelõ testület mindkét esetben úgy értékelte, hogy a kifogásolt cselekedetek igen súlyosak, ezért a panaszokat továbbította az ügyészségre. Ilyen elõzmények után joggal gondolhattuk, hogy a panaszainknak lesz következménye, a képviselõ úr nem ússza meg szárazon.
Mielõtt tovább mennénk fontosnak tartjuk jelezni, hogy a Facebook hozzászólások esetében kétféle felelõsség létezik, egyrészt felelõs az, aki a hozzászólást írja, másrészt pedig az is, akinek az oldalára írja, ugyanis minden internetes oldal esetében áll az, hogy annak a tulajdonosa felel mindenért, ami ott megjelenik, ez pedig Facebook oldalak esetében azt is jelenti, hogy a tulajdonosok kötelesek a hozzászólásokat moderálni, a jogsértõeket konkrétan törölni. Ez a gond persze könnyen megoldható úgy, hogy az ember letiltja a hozzászólásokat, de ezt fõleg nem teszi meg az, aki pont azért és úgy ír, hogy minél több hozzászólást generáljon, márpedig a szóban forgó illetõ tipikusan ilyen.
Visszatérve, az ügyészség munkához látott, de szokatlan módon, ugyani ahelyett, hogy a bepanaszolt személyt vizsgálta volna, a hozzászólások szerzõire koncentrált, azokat kutatta fel és hallgatta ki. De nem potenciális bûnelkövetõként, hanem tanúként! Értik ugye? Ott van az ügyész asztalán az írott bizonyíték arra nézve, hogy XY törvényt sértett. Erre komoly energiát fektet abba, hogy a felhasználói neve alapján azonosítsa, megtalálja, beidézze, majd nem elkövetõként, hanem tanúként hallgatja ki. Hogy egy kellõképpen erõs hasonlattal éljünk, képzeljük el azt, hogy az ügyész történetesen szemtanúja annak, hogy valaki az átjárón elüt egy gyermeket. Majd késõbb pont hozzá kerül az ügy, s az illetõt beidézi tanúként, s arról faggatja, hogy mint aki ott volt a baleset helyszínén, mondja már el, hogy mit látott, hallott. Hát ebben az ügyben valami ilyesmi történt, annyi eltéréssel, hogy az ügyész azt kérdezte a tanúktól, hogy valóban õk írták-e azokat a hozzászólásokat, s mire emlékeznek, hogy és miért tették. S születtek a tanúvallomások. Már ha. Ugyanis az ügyet végül – bûncselekmény hiányában – ejtõ ügyész rendeletében olyan is olvasható, hogy “Astfel, martora I… A… F… nu a dorit sã dea declaratie”, vagyis egyik tanú nem akart nyilatkozni. S ha nem, hát nem, mehetett Isten hírével. További tanúvallomások:
“Martorul V… A… a recunoscut cã îi apartine mesajul „sã îi împuste cineva”, dar nu îsi aminte te în ce împrejurãri a publicat acest comentariu, însã a fãcut-o, vãzând cã mai multi utilizatori de Facebook comentau. A declarat cã regretã cã a publicat acest mesaj deranjant si interpretabil si cã nu credea cã va fi luat de cineva în serios.” Vagyis: ez a tanú elismerte, hogy õ írta azt, hogy “valaki lõjje fõbe”, de már nem emlékszik arra, hogy ezt milyen körülmények közt tette, sajnálja, hogy ezt a zavaró és értelmezhetõ hozzászólást írta, illetve hogy nem hitte, hogy azt valaki komolyan fogja venni.
“Referitor la mesajul „vine trenul din Galati! Fainã melodie!!!” a fost identificat martorul R… T…, care a precizat cã în legãturã cu aceastã postare era vorba de imnul si steagul „Tinutului Secuiesc”, cântat si afisat pe stadionul Giulesti” . Azaz a “jön a vonat Galacról! Nagyszerû dal!!!” hozzászólás szerzõje azt közölte, hogy ezt a hozzászólást egy olyan bejegyzéshez írta, aminek az volt a témája, hogy a Giulesti stadionban látható volt Székelyföld zászlaja és énekelték Székelyföld himnuszát. Ezt a magyarázatot az ügyész gond nélkül elfogadta, az az apróság nem zavarta, hogy mégis mi az összefüggés a két dolog között, ugyanis – biztos vannak akik tudják – a szóban forgó dal második sora úgy hangzik, hogy “plin cu unguri spânzurati”, vagyis tele felakasztott magyarokkal. Ez nyilván egy olyan szöveg, ami ellen magára valamit adó román ügyésznek nem lehet kifogása.
“…utilizatorul „Maria Cotanb” a postat „când vom pune mana pe furci si topoare” a fost identificat în persoana martorului P… V… care a declarat cã s-a supãrat foarte tare cã fostul ministrul al sporturilor, Eduard Novak, nu cunoºtea imnul României, desi în calitatea sa de ministru ar fi trebuit sã îl cunoascã; a arãtat cã nu s-a gândit cã acest mesaj va fi luat în serios de vreo persoanã si nu si-a propus sã incite la violenþã faþã de etnicii maghiari.” Magyarul: Maria Cotanb néven valójában P… V… írta azt, hogy “mikor ragadunk már villákat és fejszéket”. A tanú azt nyilatkozta, hogy nagyon megharagudott Novák Eduárd miniszterre, mert az nem tudta Románia himnuszát, pedig miniszterként tudnia kellett volna. Azt is nyilatkozta, hogy nem gondolat, hogy valaki azt komolyan fogja venni és semmiképp nem az volt a célja, hogy a magyarok elleni erõszakra buzdítson.
A sort hosszan folytathatnánk, de itt megállunk, mert a lényeg már ennyibõl is kiderül, világosan látszik, hogy az ügyben eljáró ügyész nem csak szakmailag megkérdõjelezhetõ, de világossá tette azt is, hogy õ maga hogyan viszonyul a magyarokhoz. Mert képzeljük csak el, miképpen döntött volna, ha az idézett hozzászólásokat magyarok írták volna románokról!
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi a panaszt nem a felbujtottak, hanem a felbujtó ellen tettük, az õ tetteit (illetve mulasztásait) kellett volna vizsgálni és büntetni. Arra azonban nem került sor, az ügyész megelégedett azzal, hogy meghallgatta és elfogadta a “tanúk” vallomásait.
Hát ez is egy olyan történet, ami hozzájárul ahhoz, hogy egy valósághû képet kapjunk a romániai igazságszolgáltatásról. Mely szó elsõ tagja csak egy rossz vicc.