Lezajlott tegnap Bukarestben a tárgyalás (amit itt harangoztunk be), s ugyan a Legfelsõ Bíróságon a szervezettség nem haladja meg a hazai átlagot (az idézés egy földszinti tárgyalóterembe szólt, a tárgyalást azonban egy emeleti teremben tartották, még szerencse, hogy némi várakozás után gyanakodni kezdtünk és utánajártunk annak, hogy miért üres a terem) végül sikerült azon személyesen is részt venni.
Az államelnök nyilván nem volt jelen, de még bár egy képviselõt se küldött maga helyett, nehogy valaki azt gondolja, hogy komolyan veszi az egész ügyet, netán megfordul a fejében az, hogy kárára dönthet a bíróság.
Az ügyészség képviselõje azt a nem túl eredeti gondolatot erõsítette továbbra is, hogy egyáltalán a bíróságoz fordulni sem volt joga az alapítványunknak, mert semmiféle személyes érdekeltségünk nincs ebben az ügyben. Teszik ezt olyan körülmények között, hogy az elnök a romániai magyar közösséget sértegette, mi pedig egy magyar jogvédõ alapítvány vagyunk. Ezen túlmenõen érdemben semmi mondanivalójuk nem volt, meg se próbálták megmagyarázni, hogy miért nem bûncselekmény az, amit az elnök elkövetett.
Mi elõadnunk az érveiket és írott konklúzióinkat is letettük. Ezekben röviden a következõket vázoltuk:
- Ahhoz kétség nem fér, hogy az elnök törvényt sértett, ezt még az ügyészség is elismerte, a kérdés csak az, hogy melyik törvényt és milyen mértékben.
- Az ügyészség az joggyakorlat hiányára hivatkozott, ezzel szemben véleményünk szerint a joggyakorlat milyensége az igazi gond, az, hogy az uszítási ügyeket hogyan kezelik, még bár bíróság elé sem kerülnek az elkövetõk.
- Az ügynek nemzetközi vonatkozása is van, ugyanis a külföldi sajtóban egyértelmûen elítélték az elnök tettét, lényegében kimondták, hogy Klaus Iohannis ezen tette xenofób volt. Ha azonban ezért nem ítélik el, az egyenértékû azzal, hogy Románia mint ország xenofób, hisz a bíróság szerint ez a tett nem büntetendõ.
Ítélethirdetés csak két hét múlva lesz, az eredmény megtalálható lesz majd itt:
2034/1/2020.