Tavaly májusban azt a költõi kérdést tettük fel itt, hogy Ki az úr a házban?
Tettük ezt annak kapcsán, hogy miközben más felekezetek Húsvétkor szigorúan be kellett tartsák a járványügyi szabályokat, a Belügyminisztérium az ortodox egyház számára külön szabályokat alkotott, s errõl egy megállapodást írt alá a két intézmény. Mivel ez nyilvánvaló diszkrimináció, panaszt tettünk az illetékes hatóságnál, s ugyan a kimenetelben nem voltunk egészen biztosak, az végül helyt adott a panasznak (a 684/2020-as határozat itt található meg), s megállapította, hogy a minisztérium diszkriminált.
A büntetést ellenben nem vitte túlzásba, mindössze megrovásban részesítette a vétkest, de az ezt is túlzásnak tekintette, s bírósághoz fordult, kérve a határozat érvénytelenítését. A Bukaresti Táblabíróság pedig alapfokon a minisztériumnak adott igazat, érvénytelenítette a Diszkriminációellenes Tanács határozatát:
Tette ez olyan körülmények között, hogy az ítélethirdetés elõtt letett írott konklúziókban maga a minisztérium állapította meg, hogy nekik aztán semmi hatáskörük nincs az egyházi ünnepek lebonyolításában. Nézzék csak az irat harmadik oldalának elsõ bekezdését:
S ennek ellenére kötöttek megállapodást az ortodox egyházzal a húsvéti ünnepek lebonyolításáról! Arról nem beszélve, hogy önmagával nem egyetértve, a megállapodás révén maga a minisztérium vállalt aktív szerepet, ezt példázza a megállapodás 6. pontja:
Szóval lehet ezt ragozni és szépíteni, de ez a bírósági döntés is azt mutatja, hogy létezik ebben az országban egy negyedik hatalom, ami elõtt fejet és térdet hajt a kormány is és az igazságszolgáltatás is.