avagy: Makótól Jeruzsálem
Tavaly decemberben egy petíciót intéztünk Iohannis elnökhöz, aminek elõzményeirõl és tartalmáról akkor itt számoltunk be. A petícióban szereplõ negyedik kérésünk – kiindulva abból, hogy a mintegy 6%-ban svédek által is lakott Finnországban az államelnök honlapjának van svéd nyelvû változata is – az volt, hogy a román elnök is készíttesse el a hivatalos honlapjának a magyar nyelvû változatát.
A szokásos terjengõs, mellébeszélõ, kioktató, stb. válaszban erre vonatkozóan röviden és sejtelmesen mindössze annyi áll, hogy ezt a javaslatot szem elõtt tartják (va rãmâne în atentia noastrã). Ez természetesen minden csak nem kielégítõ válasz, így több rendben visszatértünk a témára, de nem meglepõ módon eredménytelenül, mert semmilyen konkrétumot nem sikerült kipréselnünk az amúgy nagyon szolgálatkész, a kisebbségek jogait nagyon a szívén viselõ elnökbõl (illetve a hivatalából).
Az utolsó reménységünk az volt, hogy mivel az az információ, hogy készül-e magyar nyelvû változata az elnöki hivatal honlapjának közérdekûnek minõsül, ezért közérdekû adatigénylést fogalmaztunk meg és küldtünk el. Eredményt azonban így sem értünk el, mert ugyan a törvény ilyen esetben világos (a kért adatot tíz napon belül közölni kell), választ ismételt kérésünkre sem kaptunk. Így maradt ismét az, hogy bírósághoz kellett fordulunk, kérve, hogy az kötelezze az elnöki hivatalt a kért információk közlésére.
No de ez sem lesz egy könnyû eset, ha figyelembe vesszük, hogy amikor az elnöki hivatal kapcsán magyar kérdésrõl van szó, akkor a bíróságok igen nagy alapossággal keresik a kibúvót, még pontosabban a kifogást, ami alapján a kérést el tudják utasítani. Ebben a perben a tárgyalás a héten lesz, az eredményrõl természetesen majd beszámoltunk. Azt ellenben már most elmondhatjuk, hogy az alperes hivatal nagy erõket mozgósított, változatos módon próbálja félremagyarázni a helyzetet s az által félrevezetni a bíróságot. E célból egy hét oldalas válasziratot fogalmaztak meg!
S akkor gondoljunk csak bele: a helyzet nyilván az, hogy Iohannisnak esze ágában sincs bár egy ilyen banális, jól mutató, de szinte semmi hasznot nem jelentõ gesztust sem tenni a romániai magyarok felé. Ezt nyíltan bevallani ellenben természetesen égõ lenne, hisz foltot ejtene a “mintaállam” mítosz fényesen csillogó felületén. Ezért hát ködösít és minden eszközt bevet, csak hogy ne kelljen egyenesen és karakán módon bevallja, hogy magyar nyelvû honlapja márpedig nem lesz. Jogászai, akik akár hasznos munkát is végezhetnek, helyette hosszan izzadnak azon, hogy sok oldalon keresztül magyarázzák a megmagyarázhatatlant.
S innen kezdve már teljesen mindegy, hogy mit fog dönteni a bíróság, mert a lényeget Iohannis elnök már nyilvánvalóvá tette: egy hang sem igaz abból, amit a Nagy Károly díjat neki ítélõ kuratórium róla állít, illetve amivel maga is úton-útfélen tetszeleg. Nem védelmezõje õ a kisebbségeknek és a jogaiknak, sõt, annyira utálja a magyarokat, hogy még bár egy szinte semmitmondó gesztust se képes kipréselni irányukba magából.
Aki az ügy irataira kíváncsi, az itt találja meg az említett válasziratot, s annak mellékleteiben az azt megelõzõ levelezésünket.