Jó három évvel korábban egy közismert román “nemzetvédõ” (ma már parlamenti képviselõ) megírt egy bejegyzést, ami több ezer reakciót váltott ki a Facebookon, plusz egyet (egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál) a Székely Figyelõ részérõl. A panaszt a Tanács (szokása szerint) jó nagy késéssel bírálta el, s egy meglehetõsen szürreális döntést hozott, ugyanis megállapította (lásd itt), hogy a cselekedet egy egész közösséget érintett és igen súlyos volt, ennek ellenére mindössze megrovásban részesítette az elkövetõt. (A teljes 691/2021-es határozat letölthetõ innen.)
Ezt a döntést természetesen nem fogadhattuk el, ezért bírósághoz fordultunk, s kértük, hogy az súlyosbítsa a büntetést. Ez lett a 28/43/2022-es ügy, amiben alapfokon a Marosvásárhelyi Táblabíróság igazat adott nekünk:
Mint látható, érvénytelenítette a határozatnak a büntetésre vonatkozó pontját, s arra kötelezte a Tanácsot, hogy hozzon új határozatot, amivel 10.000 lej büntetést ró ki az elkövetõre. Ez ugye elsõ látásra szép nagy összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy ilyen esetekben 2000 és 100.000 lej közti büntetés róható ki, máris változik a kép, hisz csak a maximum tízede. Ennek ellenére elégedettek lehettünk, hisz egy ilyen büntetés jó kiindulópont a továbbiakra nézve, mert ha ez jogerõre emelkedik, akkor a késõbb elbírálandó panaszaink esetében (van még jó sok) joggal hivatkozhatnánk arra, hogy ennyi nem volt elég, tovább folytatta a jogsértõ tevékenységét, tehát jöhetnek a nagyobb összegû büntetések.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezett a Tanács is meg a megbüntetett is, tehát – némi tapasztalattal a hátunk mögött ami a hazai igazságszolgáltatást illeti – nem véletlen izgultunk a tegnapi nap, arra várva, hogy kiderüljön, miképpen dönt a Legfelsõ Bíróság a fellebbezések ügyében. Ma délelõtt aztán az is kiderült:
Volt tehát valóban alapja az izgalomnak, mert közel voltunk a teljes kudarchoz, össze is szorult a torkunk amikor ahhoz a mondathoz jutottunk, hogy “Admite recursul declarat de pârâtul Tanasa Dan împotriva aceleiasi sentinte.” (Jóváhagyja a Tanasa Dan által benyújtott fellebbezést.) Ahhoz képest aztán már akár kellemes meglepetésnek is nevezhetõ az, hogy csak a büntetés összegét csökkentette le a bírói tanács. Így akár azt is mondhatnánk, hogy egyik szemünk sír, a másik meg nevet, de talán helyesebb azt mondani, hogy mindkettõ elkerekedett, ugyanis a Legfelsõ Bíróság lényegében azt mondta ki, hogy elegendõ a minimális büntetést kiróni akkor, amikor valaki egy súlyos kihágást követ el, ráadásul pedig az illetõ visszaesõ, kétszer büntették eddig jogerõsen, további két olyan ügy van folyamatban, amelyekben a táblabíróság újabb 10.000 lejes büntetések kirovására kötelezte a Diszkriminációellenes Tanácsot:
illetve további ellene benyújtott panaszok várnak megoldásra a Diszkriminációellenes Tanácsnál, csak a Székely Figyelõ részérõl 29 darab. Arról nem beszélve, hogy az illetõ az uszító tevékenysége nyomán vált ismertté, s így lett belõle parlamenti képviselõ, ezáltal azt üzeni másoknak, hogy ilyen tevékenység révén õk is politikai karriert építhetnek és messze az átlagon felüli anyagi jólétet biztosíthatnak maguknak. Mint tudjuk, van is már olyan, aki ezt a receptet követi.
Hát ezért az idézõjel a címben.