A magyarellenességérõl híres Realitatea TV két egymást követõ napon (március 8 és 9) több órás hazug-sovén-uszító mûsorfolyamot sugárzott, az elsõ részt Marosvásárhelyrõl, a másodikat pedig Maroshévízrõl. A nézõnek az volt az érzése, hogy visszatértünk a kilencvenes évekbe, amikor a hírhedt HarKov botrányok zajlottak. A két mûsorvezetõ olyan “illusztris” és “mértékadó” személyeket hívott meg, mint Dan Tanasã, Ilie Sandru, Marius Pascan vagy Ioan Aurel Pop, akik közül gondolom egyiket se kell különösebben bemutatni.
Ilyen körülmények között még akkor panaszt tettünk az Audiovizuális Tanácsnál mindkét mûsor ellen, de megítélésünk szerint (fõleg mert ismerjük a precedenseket, amikor hasonló esetekben a Tanács pár hónap késéssel kirótt némi pénzbüntetést a tévére, amit az kifizetett, s azzal az élet ment tovább) ez ebben az esetben kevés, ezért úgy döntöttünk, hogy az ügyészségen is panaszt teszünk, a magyar közösség elleni uszítás miatt. A panasz el is készült múlt kedden, de tekintettel arra, hogy szerdán Csíkszeredában voltam tárgyaláson (ebben az ügyben), csütörtökön meg Bukarestben voltam kihallgatáson (ebben az ügyben), csak pénteken jutottam oda, hogy bevigyem az ügyészségre.
Ahol azzal fogadtak (a kapunál), hogy potyára mentem, mert ügyfélfogadás csak hétfõn, szerdán és csütörtökön van. Mi tagadás, elsõre nem hittem a fülemnek, mert felfoghatatlan, hogy legyen egy olyan közintézmény, ahol nincs ügyfélfogadás minden egyes munkanapon. Egyáltalán hogy képzelik azt, hogy valaki odamegy (esetleg távolabbról ide utazik e célból), ott meg zárt ajtóval várják, mert aznap nincs ügyfélszolgálat. Tudva azt, hogy a bûnözõk még hétvégén meg éjjel is “dolgoznak”, vajon hogy képzelik a fõ-fõ bûnüldözõk, hogy õk meg az öt munkanapból csak háromon hajlandóak szóba állni azokkal, akiket valamilyen jogsértés ért. Botrányos! S ugyan az interneten fellehetõek az ügyészség elérhetõségei, azt épeszû ember nem feltételezi, hogy nincs minden nap ügyfélszolgálat, így azt se fogja senki megtenni, hogy elõzetesen érdeklõdik. Egy szó mint száz, ezen véleményem szerint változtatni kell.
S ha ez nem volna elég, akkor mondom tovább, hogy miképpen jártam ma, amikor már másodszor vittem be a panaszt. Gondolom többen már ki is találták: a kapunál azzal fogadtak, hogy ma nincs a titkárnõ, jöjjek vissza szerdán.