Székely Figyelõ

Immár bírósági szakaszba érkezett a Kovászna megyei prefektushoz intézett petíciónk ügye is, ugyanis elsõ körben azt a választ adta, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat rendszeresen ellenõrzik a megyében, s azokat mindenhol maradéktalanul betartják, majd mikor kétségünket fejeztük ki, illetve azt kértük, hogy tegyen eleget törvényes kötelezettségének és oldja meg a petíciónkat, akkor azt azzal hárította el, hogy egyszer már válaszolt a kérésünkre, így a megismételt kéréssel kapcsolatban semmi további tennivalója nincs. Nem maradt tehát más választásunk, a törvényszékhez fordultunk.
A folyamat tehát elindult, s a hét elején kézhez kaptuk a prefektus válasziratát, s azzal együtt egy csomó mellékletet, köztük a petíciókat:

peticio

amin valaki alaposan bekarikázta az alapítvány nevét, majd ráírta, hogy Demeter urat arra kéri, fordítsa le románra.
Demeter úr pedig eleget tett a kérésnek, tessék megkapaszkodni, itt az eredmény:

peticio-roman-forditas

Történik mindez a 21. században, amikor a kisgyermekek is számítógépet használnak, de nem úgy Demeter úr, aki a jelek szerint csak a saját kezében bízik.
Mondhatnánk persze, hogy lelkük rajta, a forma akár el is hanyagolható, ha a tartalom rendben van. Igen ám, de ha az ember nekiveselkedik ennek a mûnek, akkor hamar rájön, hogy ez távolról sincs így, a fordítás hozzávetõleges, pontatlan. Így ha netán a prefektus pozitívan állt volna a petíciónkhoz, akkor ez lett volna a teljesítés akadálya. Ugyanis négy pontból álló kérések közül az elsõben még alá is húztuk, hogy a megyében mûködõ összes közintézményre vonatkozik a kérésünk, ezt Demeter úr nemes egyszerûséggel “institutii deconcentrate”-ként fordította, ami csak az állami intézmények megyei kirendeltségét jelenti, egy jóval szûkebb csoportot. S ami hasonlóképpen problémás, az indoklások lefordításával nem fárasztotta magát Demeter úr, így járt a petíció két utolsó bekezdése is, amelyekbõl a fordításban csak annyi szerepel, hogy kérjük, hogy a közvéleményt tájékoztassa rendszeresen az ellenõrzésekrõl és azok eredményérõl, illetve hogy tegye közzé a honlapján a szóban forgó két törvényt is. Márpedig aki megnézni a petíció eredetijét az remélhetõleg egyet fog érteni azzal, hogy mindkét esetben fontos dolgok vannak leírva az indoklásban.
Ilyen körülmények között paradox módon azt kell mondjam, hogy még szerencse, hogy a törvényes elõírásokat megszegve a magyar nyelvû petíciónkra román nyelvû válasz érkezett. Könnyû ugyanis belátni, hogy ha a hozzávetõleg lefordított petícióra adott választ Demeter úr szintén hozzávetõleg fordítja le magyarra, akkor valami olyasmi állt volna fenn, amit anno Karinthy megírt.

Újabb határidõk teltek el, de továbbra is azzal szembesülünk, hogy a falusi polgármestertõl kezdve az államelnökig mindenki sunyít vagy sumákol, ha a nyelvi jogaink betartásáról van szó. Vegyük sorra:

1.
Szeptember hatodikán, tehát harminc nappal ezelõtt írtunk petíciót Vasláb polgármesterének:

peticio

Válasz erre nem érkezett, holott mint köztudott, a törvényes határidõ 30 nap. Tekintve hogy az pont szombati nap jár le, illett volna bár pénteken válaszolni rá, de erre hiába vártunk. Ha ellenben a helyzet nem változik a napokban, akkor megy majd a figyelmeztetés.

2.
A Hargita megyei prefektushoz intézett petíciónkról itt már volt szó, következzen most a folytatás. Ugyanis az augusztus 29.-én kelt levelünkre közel egy hónap várakozás után ez a válasz érkezett:

HR-prefektus-valasz-2

Itt hosszas maszatolás után az utolsó bekezdés a lényeg, mert abból kiderül, hogy esze ágában sincs úgy kezelni a petíciónkat ahogy azt a törvény elõírja (a jelzett problémákat kivizsgálni, ha szükséges akkor intézkedni, majd az egészrõl tájékoztatni a petíciót benyújtót). Következésképpen nem maradt más választásunk, esetében is bírósághoz fordulunk, a keresetet másodikán postáztuk, itt lehet követni a per alakulását.

3.
Végezetül hadd számoljunk be a negyedik petícióról, amit szintén augusztus elsején indítottunk útjára, témája pedig az a beadvány volt, amit az államelnök intézett az Alkotmánybírósághoz, azt kérve, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek az új közigazgatási törvénykönyv több olyan elõírását, amelyek már több mint tíz éve érvényben vannak. Ez ment el az elnöki hivatalba:

petitie

Erre augusztus 23.-án a következõ sokatmondó válasz érkezett:
“Petitia nr.13326 Data: 23-08 Domnule Zsolt Arus, Prin prezenta, va informam ca am primit memoriul dumneavoastra, adresat Presedintelui României, domnul Klaus-Werner Iohannis, înregistrat în cadrul Administratiei Prezidentiale sub nr. DRA1/13326/09.08.2018 si DL/1044/10.08.2018, multumindu-va pentru faptul ca ati ales sa va adresati Presedintelui României. Consilier de Stat Gabriel-Cristian Piscociu”
Vagyis tájékoztattak, hogy megkapták a petíciót és köszönték (vajon miért?) hogy az elnökhöz fordultunk.

Miután letelt a törvényes 45 nap és válasz nem érkezett, újabb levelet írtunk az elnöknek, amiben figyelmeztettük, hogy a petíciókat nem csak megköszönni kell, hanem meg is kell oldani. Erre szeptember 27.-én a követezõ választ kaptuk:
“Petitia nr.16184 Data: 27-09 Domnule Zsolt Arus, Asa cum v-am mai comunicat la data de 23 august, prin raspunsul nostru nr. DRA1/13326/2018, am primit petitia dumneavoastra si am luat act de punctele de vedere exprimate cu referire la sesizarea de neconstitutionalitate asupra Legii privind Codul Administrativ al României formulata de Presedintele României, domnul Klaus Iohannis. Cu stima, Consilier de Stat Gabriel-Cristian Piscociu”
Magyarul: Amint már közölték a korábbi levelükben, megkapták a petíciónkat és tudomásul vették az abban kifejezésre juttatott szempontjainkat.

Igen ám, de mi a petícióban nem csak álláspontokat fogalmaztunk meg, azok célja az volt, hogy jelezzük az elnöknek, hogy a beadványa több pontja ütközik az alkotmánnyal illetve Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekkel, s hogy alátámasszuk a petícióban megfogalmazott kérést, ami úgy szólt, hogy felkérjük az elnököt, hogy jelezze az alkotmánybíróságnak, hogy a beadványa 20., 24., 27. és 57. pontjait (melyek olyan jogokra vonatkoznak, amelyek jelenleg is érvényben vannak, a visszavonásuk tehát jogszûkítést jelentene) visszavonja. Éppen ezért ezt a “választ” nem fogadhattuk el, ezért újabb levélben kértük, hogy az elnök adjon konkrét választ a petíciónkra, vagyis mondja ki tisztán, hogy az éveinket elfogadta és visszavonta az említett pontokat, avagy kitart korábbi álláspontja mellett.

Erre múlt szerdán újabb mellébeszélés érkezett:
“Petitia nr.16508 Data: 03-10 Domnule Zsolt Arus, “Punctul de vedere” si “optiunea” Presedintelui României au fost exprimate în mod clar si limpede prin însusi textul sesizarii de neconstitutionalitate asupra Legii privind Codul Administrativ al României, Curtea Constitutionala urmând a se pronunta asupra criticilor formulate de Presedintele României. Solicitarea dumneavoastra “a posteriori” exprimarii vointei Presedintelui României nu are obiect si nu poate fi solutionata favorabil. Cu stima, Consilier de Stat Gabriel-Cristian Piscociu”
Magyarul: Az elnök világosan kifejezte az álláspontját az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában. Az önök késõbb érkezett kérésének nincs tárgya, ezért azt nem lehet kedvezõen megoldani.

Most tekintsünk el attól, hogy logikai nonszensz azt mondani, hogy egy kérésnek nincs tárgya (hisz onnan lehet tudni valamirõl hogy kérés, hogy van neki egy tárgy), s koncentráljunk a lényegre: megy tovább a sumákolás. Az elnök egyszerûen nem hajlandó állást foglalni se pro se kontra. Nem vállalja azt, hogy kimondja, hogy a támadhatatlan érveink ellenére kitart a jogkorlátozó álláspontja mellett, de arra sem hajlandó, hogy fejet hajtson az érvek elõtt és visszavonja a problémás pontokat a beadványából.
No de nem addig van az, ez egy elvi kérdés, éppen ezért neki is postáztunk egy utolsó figyelmeztetést, amiben jeleztük, hogy vagy ad egy konkrét és egyenes választ a petíciónkra (amiben világosan kimondja, hogy ezért és ezért visszavonja, avagy nem vonja vissza azokat a pontokat), vagy bírósághoz fordulunk. Ugyanis senki sem áll a törvény felett, egy petíciót ugyanúgy kötelessége megoldani egy falusi polgármesternek mint az állam elnökének.

Nem kellett megvárnunk a törvényes 30 napot, már 17 nap elég volt Kovászna megye prefektusának, hogy immár kerek perec elutasítsa, hogy érdemben megoldja a magyar nyelv használatára vonatkozó petíciónkat:

raspuns-petitie-2

Ehhez jogalapként azt az elõírást hozzá fel, miszerint ha egy petícióra adott válasz után újabb beadvány érkezik ugyanabban a témában, arra már nem kötelezõ válaszolni. Ez nyilván egy logikus elõírás arra az esetre, ha egy grafomán naponta ugyanazzal a problémával zaklat egy hivatalt amit az már rég megoldott, de természetesen nem alkalmazható most, amikor elsõ körben a címzett mellébeszélt, s újabb levelünkben erre figyelmeztettük, s azt kértük, hogy érdemben foglalkozzon a petíciónkkal. Így nem maradt más választásunk, pert kellett indítsunk Kovászna megye prefektusa ellen is, a keresetet ma postáztuk.
Ez a forgatókönyv eddig tökéletesen egyezik a 2015-össel, amikor az alapítványunk elnöke magánemberként fordult ugyanezekkel a kérésekkel az akkori prefektushoz. Az a per idén tavasszal zárult, a jogerõs ítélet pedig július elején landolt az Emberjogi Bíróság asztalán. Jó esély van arra, hogy a hasonlóság a továbbiakban is fennmarad, de majd meglátjuk.

Idõközben megérkezett az elõzõ híradásban említett keresetünk a Maros megyei törvényszékre, ahol azt annak rendje-módja szerint iktatták, 1805/102/2018-as számmal:

http://www.curteadeapelmures.ro/Detalii_Dosar.aspx?id=1805%2f102%2f2018&idinstanta=102

Ez onnan derült ki, hogy ma a következõ levelet hozta a posta:

felszolitas-forditas

Indul tehát az újabb huzavona arról, hogy kinek kötelessége lefordítani a bizonyítékként benyújtott nem román nyelvû iratokat. Történik ez annak ellenére, hogy a helyzet több mint világos: a perrendtartási törvény szerint ez a peres felek kötelessége, míg a Románia által ratifikált Nyelvi Charta szerint a bíróságoké. Ez két egymásnak ellentmondó törvényes elõírás, ilyen esetekben irányadó az Alkotmány 20. cikkelye, ami kimondja, hogy ha ellenmondás van egy belsõ törvény és egy ratifikált nemzetközi dokumentum között, akkor a nemzetközi dokumentum elõírásait kell alkalmazni, kivéve ha a belsõ törvény elõírásai kedvezõbbek. Mivel ez a kivétel most nem áll fenn, a Nyelvi Chartát kell alkalmazni, ez minden kétség felett áll. Ilyen irányú válaszunkat már meg is küldtük a törvényszéknek, de mivel ezt már végigjátszottuk már Kovászna és Hargita megyében is, jó esély van arra, hogy itt is azzal szembesüljünk, hogy nincs új a nap alatt és a keresetünket a fordítások hiánya miatt megsemmisítsék. De várjuk ki a végét, hátha csoda történik.

Ismét kihangsúlyozva, hogy a jogérvényesítés terén elsõdleges célunk a tájékoztatás és megelõzés, alább beszámolunk az augusztus elsején a három prefektushoz (Hargita, Kovászna, Maros) intézett petíciónk sorsáról.
A petíciók így néztek ki:

peticio-HR-prefektus

S akkor nézzük a fejleményeket:

Hargita megye

A prefektus augusztus 29-én küldött “választ” a petíciónkra:

HR-prefektus-valasz

Ebben arról tájékoztat, hogy a 215-ös törvénynek a nyelvhasználatra vonatkozó elõírásait rendszeresen ellenõrzik. Erre mi másnap a következõ viszontválaszt küldtük:

elozetes-eljaras

Ebben jeleztük neki, hogy a petícióban a 35/1995-ös és a 282/2007-es törvények kapcsán fogalmaztunk meg kéréseket, így amit õ válasznak nevez az lényegében nem az. Ezért felszólítottuk, hogy a vonatkozó törvényes elõírások szigorú betartásával oldja meg a petíciónkat. Jeleztük ugyanakkor neki, hogy amennyiben nem így jár el, bírósághoz fogunk fordulni.

Kovászna megye

Innen a törvényes határidõre nagyon odafigyelve, augusztus harmincadikán érkezett a következõ “válasz”:

raspuns-petitie

Az elsõ dolog ami szembeötlik az, hogy magyar nyelvû petícióra román nyelven válaszol, ami már önmagában törvénysértõ. Aztán a második bekezdésben ránk pirít, mert elvétettük a Kisebbségi Keretegyezményt ratifikáló törvény számát (35/1995-öt írtunk 33/1995 helyett), s ugyan a cím alapján könnyen kideríthette volna, hogy mire is utalunk, inkább azt az utat választotta, hogy a Keretegyezményrõl semmit nem mond.
Ezt követõen homályos és maszatoló fejtegetésbe kezd a Nyelvi Charta kapcsán, elismerve, hogy Románia ratifikálta azt, de azt a látszatot próbálván kelteni, hogy attól az nem lett kötelezõen betartandó, csak holmi ajánlások gyûjteménye, hogy a lehetõségek szerint teremtsenek meg bizonyos jogi kereteket, bla-bla-bla.
A honlapjuk kapcsán elismeri, hogy annak kell legyen magyar nyelvû változata is, ellenben azt is kifejti, hogy nem minden közérdekû információt köteles magyarul is közzétenni, csak azokat, amelyeket hivatalból közzé kell tenni. Azt is állítja, hogy ezt az elõírást be is tartják, ha ellenben ellátogatunk a honlapjukra https://cv.prefectura.mai.gov.ro akkor azt tapasztaljuk, hogy itt-ott elszórva találhatóak magyar mondatok is, de ezeket esetleg véletlenül lehet megtalálni, szó nincs arról, hogy legyen a honlapnak egy már a nyitó-oldalon jelzett magyar változata, ahol csoportosítva meg lehessen találni bár azt a kevés információt, amit magyarul is közzétesznek.
A továbbiakban azt a valótlanságot fejti ki, hogy õ nem kérheti számon a megyében mûködõ közintézményeken a 33/1995 és 282/2007-es törvények betartását, ugyanis csak a 215/2001-es és 544/2001-es törvények, valamint az 1206/2001-es és 123/2002-ek Kormányhatározatok betartását ellenõrizheti (holott a törvényesség õreként minden törvény betartatásáért felel).
Végül felteszi a pontot a i-re azzal az állítással, hogy rendszeresen ellenõrzik a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírások betartását (állítja, minekutána korábban azt írta, hogy a két legfontosabb törvény betartatása nem hatásköre), s ez idáig egyetlen esetben sem tapasztalták azok megsértését!
Értelemszerûen ezt a “választ” nem fogadhattuk el, tehát ezt a viszontválaszt küldtük:

revenire-petitie-cv

Ha pedig erre sem kapunk érdemi választ, akkor kénytelenek leszünk bírósághoz fordulni.

Maros megye

Itt fontos megjegyezni, hogy a prefektusi tisztség hónapok óta betöltetlen, ezért a petíciót eleve a magyar nemzetiségû alprefektushoz intéztük.
Mivel a törvényes határidõn belül semmilyen választ nem kaptunk, a következõ felszólítást küldtük:

revenire-petitie-ms

Másnap, tehát szeptember ötödikén érkezett az augusztus 23.-i dátumot viselõ válasz:

raspuns-petitie

Ennek kapcsán az elsõ mellbevágó dolog az, hogy magyar anyanyelvû tisztségviselõhöz intézett petíciónkra az románul válaszol, majd azt egy fordító iroda fordítja magyarra, s így küldik el nekünk. Teszik ezt olyan körülmények között, hogy a petícióban is említett 282/2007-es törvényben Románia többek közt azt is vállalta, hogy a magyarok lakta területeken mûködõ közintézményekben a magyar nyelvet is ismerõ személyeket is alkalmaznak, lehetõvé teendõ a magyar anyanyelvû állampolgároknak, hogy az illetõ intézmények viszonylatában használhassák az anyanyelvüket. Nehéz feltételezni, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült találni bár egy magyarul tudó személyt, akit a prefektura közkapcsolatok irodájába felvehettek volna, hogy ne kelljen jelentõs összegeket fordítóirodák szolgáltatásaira költeni. Arról nem beszélve, hogy joggal feltételezhetõ, hogy a magyar alperefektus a választ meg tudta volna írni eleve magyarul is.
Ennél már csak az elsõ bekezdés második mondata a furcsább, ahol az áll, hogy a magyar alprefektus egyszer lefordíttatta románra a petíciónkat, majd azt elolvasva fogalmazta meg a válaszát! Mert az még – fogjuk rá – elfogadható, hogy minden magyar nyelvû petíciót lefordítanak románra is, de azt ép ésszel nehéz elképzelni, amikor a magyar alprefektus megvárja, míg elkészül a magyar petíció román fordítása, s csak azt olvassa el, majd annak alapján válaszol!!
Ezek után az már nem is lep meg, hogy ellentétben a másik két megye román prefektusaival, Maros megye alprefektusa azt állítja, hogy nem létezik olyan kötelezettsége, hogy az intézmény honlapján a közérdekû információkat magyarul is közzétegye.
A tortán a hab pedig az utolsó bekezdés: az alprefektus úr nagyon elfoglalt, de ha majd lesz ideje ilyen lényegtelen apróságokra, akkor foglalkozik azokkal is. Mondja a magyar alprefektus amikor a petíció témája a magyar nyelv használata a közigazgatásban! Arról nem beszélve, hogy a petíciókra vonatkozó jogszabály egyértelmû tennivalókat és határidõket rögzít.
Nyilván ezt a “választ” sem fogadhattuk el, így másnap a következõ viszontválaszt küldtük:

revenire-2-petitie-ms

Ezúttal az újabb válasz hamarabb, “mindössze” egy hét múlva meg is érkezett:

raspuns-2-petitie

Ebbõl az derül ki, hogy az alprefektus úr bokros teendõi mellett idõt szakított a petíciónk alaposabb átolvasására, s azt tapasztalta, hogy az abban foglaltak lényegében megegyeznek egy korábban magánszemélyként megfogalmazott petícióban találhatókkal, melynek megoldását az akkori prefektus többek közt azzal a kifogással utasította el, hogy az önkormányzatok nincsenek alárendelve neki. Tekintettel arra, hogy korábban egy román nemzetiségû magánszemélynek szintén önkormányzatokra vonatkozó petícióját készségesen megoldotta, ama petíció szerzõje a panaszt tett etnikai hovatartozás alapján elkövetett diszkrimináció miatt, s az az ügy valóban még nem zárult le jogerõsen. Azt ellenben figyelmen kívül hagyja az alprefektus úr, hogy azt a pert nem az alapítványunk indította, a témája pedig diszkrimináció, így a jogerõs ítélet arról fog szólni, hogy diszkriminált-e a prefektus.
Túl ezen a kérdés az, hogy mikor õ vezeti azt az intézményt, akkor a magyar alprefektus mit tesz? Folytatja a sovén román prefektus tevékenységét, vagy él a törvény adta jogával (ami kötelessége is egyben), s tesz valamit azért, hogy a magyar nyelvet minél több helyen lehessen a gyakorlatban is használni? Vajon azok akik ebbe a tisztségbe juttatták milyen meggondolásból tették azt? Õszintén szólva nem hisszük, hogy a cél az volt, hogy érvet szolgáltasson a román hatalomnak, mikor azt a mítoszt terjeszti mindenfele, hogy Romániában a magyar közösség helyzete példaértékû.
No de ebben a helyzetben, amikor ez a válasz egyértelmûen elutasító, egyetlen választásunk maradt, így hétfõn postáztuk a Maros megyei törvényszékre azt a keresetet, amiben azt kérjük, hogy kötelezzék a megye alprefektusát, hogy a vonatkozó törvényes elõírások szigorú tiszteletben tartásával oldja meg az augusztus elején hozzá eljuttatott petíciót.