A sumákolás magasiskolája

Jó két hét telt el azóta, hogy arról adtam itt hírt, hogy milyen operatívan mûködnek a román hatóságok, ha egy krónikus és beteges magyarellenes uszító elleni panaszt kell kivizsgálni. Amint ott kiderült, az ügyészség érdeklõdésemre (és mi tagadás sürgetésemre) azt válaszolta, hogy a 2017 október közepén postázott panaszom ügyében a rendõrség idén januárban zárta le a nyomozást és harmincadikán tette le a jelentését az ügyészségre.
Mivel a kisördög ott munkálkodott bennem, de fõleg azért, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi volt a hosszas nyomozás eredménye, ama levél kézhezvétele után a rendõrségnél érdeklõdtem (mint aki mit sem tud), hogy hogy halad a nyomozás, netán lezárták-e már, s ha igen mikor és milyen eredménnyel. Ma kaptam kézhez a választ:

CV-rendorseg-valasz-2

Az elsõ konklúzió az, hogy minden bizonnyal igazam volt mikor arra gyanakodtam, hogy az ügyészség sumákol. Ugyanis a rendõrség azt állítja, hogy január 22-én adta át az ügycsomót. Tekintve hogy a két intézmény ugyanabban a városban mûködik, gyakorlatilag biztosra vehetõ hogy ez úgy történik, hogy valaki személyesen átviszi, márpedig a városon belül nincs akkora távolság, amit egy nap alatt nem lehet megtenni. Január 22 és 30 között pedig nyolc nap van!
De hogy az örömöm ne legyen teljes, a rendõrség is sumákol egyet. Ugyanis a nyomozás lezárása után kétféle javaslatot tehetnek az ügyészségnek: hogy az ejtse a panaszt, vagy pedig hogy indítsa meg a büntetõ eljárást. Ehhez képest arra a kérdésemre, hogy milyen javaslattal zárták le a nyomozást azt a dodonai választ adták, hogy törvényes javaslattal! Mintha sértett félként nem lenne jogom tudni, hogy közel másfél év kitartó nyomozás után milyen eredményre jutottak.
Végezetül: a törvény értelmében miután a rendõrség lezárja a nyomozást, az ügyésznek 15 napon belül el kell döntenie, hogy ejti a panaszt vagy vádat emel. Éppen ezért még folyó hó ötödikén írtam az ügyészségnek is, s kértem, hogy közöljék velem ezt a döntést. Január 30 óta eltelt több mint háromszor 15 nap (22. óta pedig már négyszer), de még március 5 óta is egyszer, de válasz semmi!
Megy az idõhúzás és a sumákolás ezerrel!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Operativitás

Mint már többször jeleztem, 2017 októberében illetve novemberében (tehát lassan másfél éve) két panaszt tetten Dan Tanasã ellen a sepsiszentgyörgyi ügyészségen magyarellenes uszítás miatt. A kettõt az ügyészség összevonta, majd átadta kivizsgálás végett a rendõrségnek, ahol sértett félként tavaly márciusban kihallgattak, mely alkalomból letettem még egy adag bizonyítékot arra nézve, hogy a kifogásolt tevékenységet tovább folytatta.
Aztán teltek-múltak a hónapok, de nem történt semmi, ezért többször is érdeklõdtem levélben, egyszer pedig választ is kaptam, sokatmondót: a kivizsgálás folyamatban van.
Idén januárban újból érdeklõdtem, válasz semmi. Februárban ismét, s arra már válasz is jött, ez:

Sepsiszentgyorgy-ugyeszseg-valasz

Ebbõl kiderül, hogy a kivizsgálás immár véget ért, a rendõrség január végén visszaadta az iratcsomót az ügyészségnek. Immár csak az van hátra, hogy az ügyész eldöntse, hogy vádat emel, vagy ejti az ügyet. Írják ez március 5-én, tehát 34 nappal azután, hogy az iratcsomót visszakapták. S gondolom abban a tévhitben, hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy léteznek törvényes határidõk, amiket az ügyész be kellene tartson. De hát vannak, így azt is tudom, hogy a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 322. cikkelye kimondja, hogy az ügyésznek az iratcsomó visszaérkezése után 15 nap áll rendelkezésére, hogy az említett döntést meghozza. Mely határidõnek több mint a duplája telt már el, ezért rögtön visszaírtam, s megkérdeztem, hogy miképpen döntött az ügyész.
A választ izgatottan várom!

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában | 1 hozzászólás

Amilyen a mosdó…

…olyan a törülközõ, tartja a magyar mondás. Márpedig a magyar közmondások jellemzõen igencsak találóak. Nézzünk erre egy jó példát.
Aki Sepsiszentgyörgyöt csak felületesen ismeri, az valószínûleg meglepõdik, hogy a szép és rendezett központtól alig pár percnyire ilyesmibe botolhat:

Márpedig ez így van, az a hely a megyei könyvtár mögött található, s a reprezentatívnak nehezen nevezhetõ épületben több – jellemzõen állami – közintézmény székel. Köztük a volt igazgatója miatt elhíresûlt fogyasztóvédelmi hivatal:

S ezzel helyben is vagyunk, mert ez a környezet mindent elmond arról az illetõrõl, aki magas rangú állami hivatalnok létére ittasan autót vezet, vagy pedig kocsmai verekedést provokál. Elnézve ezt a helyet, a fõfogyasztóvédõ “birodalmát”, ahova nap-nap után munkába járt anélkül hogy csöppet is zavarta volna õt ez a környezet, mindenki tisztában lehet azzal, hogy miféle emberrel van dolgunk.
De ez még nem minden, aki figyelmesen megnézi az elsõ fényképet az azt is láthatja, hogy jó magasan van még egy tábla. Ez (ha nem látszana jól, bátran nagyítható):

Diacon nagy barátja (DT) azonnal ugrik, ha valahol egy kifakultabb állami lobogót lát egy közhivatal bejáratánál. Kész csoda, hogy ezt eddig nem vette észre és nem indított eljárást a barátja ellen a nemzeti jelképek meggyalázásáért! Mert ez nyilvánvalóan az. De ha nekik ez így jó, akkor mi miért emelnénk szót?

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

A törvényesség rettenthetetlen õrei

Õk lennének az ügyészek. Elvben. A gyakorlat – természetesen – kissé más. Nézzük konkrétat:
2017 októberében panaszt tettem az egyik nagyromán tévés személyiség ellen (a neve most nem fontos, hadd ne reklámozzam), s mivel hónapok múlva sem kaptam semmi hírt az ügyészségrõl, tavaly márciusban írtam nekik egy rövid levelet, amiben érdeklõdtem a nyomozás menetérõl. A címzett Bukarest elsõ kerületi ügyészsége volt. Az az intézmény, ahol ugyanazon hónap elején egy másik panaszról is érdeklõdtem, s amire olyan választ kaptam, hogy nem hagyhattam szó nélkül.
Nem fogják elhinni, de annak ellenére, hogy a viszontválaszomban szép akkurátusan, törvényi elõírásokra hivatkozva leírtam nekik, hogy amikor egy bejegyzett panaszról érdeklõdöm, akkor nincs szükség elektronikus aláírásra, illetve hogy nekik kötelességük tájékoztatni a panaszost ha az érdeklõdik (s ha a panaszban megadott egy elektronikus postacímet, akkor azt kell használni), a második panaszra ugyanaz a válasz jött: levelét mellékelten visszaküldjük, mert hiányzik az elektronikus aláírás.
Mit volt mit tenni, újból tartottam nekik egy kis törvény-ismertetõt, s második nekifutásra már nem akadékoskodtak, inkább kiszúrták a szememet egy egy mondatos válasszal, miszerint a panasz kivizsgálása folyamatban van.
Azóta eltelt újabb tíz hónap, gondoltam újból megkérdezem hogy haladnak, hogy meg ne vádolhassanak azzal, hogy nem érdekel a munkájuk. Múlt hónap 22-én tehát ismét írtam nekik egy rövid levelet, amire a mai nap megérkezett a válasz.
Itt most kicsit elbizonytalanodtam, hogy mondjam vagy ne mondjam, mert úgyis mindenki kitalálta más a csattanót, de a biztonság kedvéért álljon itt:

masodik-valasz-10038-p-17

Ha csak tájékozatlannak néznek, s próbálnak átverni az még hagyján, de mi van akkor, ha valóban funkcionális analfabéták, s egyszerûen nem értik azoknak a törvényeknek a szövegét, amik alapján a munkájukat kellene végezzék?

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

A Diszkriminációellenes Tanács diszkriminál?

Jelen bejegyzésnek van egy rövid és egy még rövidebb változata. Kezdjük a másodikkal:

2. Igen.

S most jöjjön az elsõ:

1. Tavaly októberben végén panaszt tettem a Tanácsnál, azért mert a márakönyökünkönjönki Tanasã megsértette a diszkrimináció tilalmáról szóló kormányrendeletnek két cikkelyét is. A panaszomat iktatták, s onnan kezdve már csak ki kell várni, míg végre sorra kerül. A törvényes határidõ ugyebár 90 nap, tehát egy szavam se lehetne, mert az még nem telt el, ráadásul korábbi tapasztalatom szerint néha a sikerül azt a határidõt akár ötszörözni is. Következésképpen ez a bejegyzés meg sem született volna, ha nem megyek szembe a napokban ezzel a bejegyzéssel. Megtudtam tehát, hogy tavaly októberben õ is panaszt tett, amit a tiszteletre – ezek szerint – nem méltó tanács ritka operatív módon, már novemberben meg is oldott. Ezzel szembe az én panaszom esetében eltelt további több mint két hónap, s eredmény semmi. Ez egyféleképpen lehetséges: ha a Tanács diszkriminál, a panaszokat nem a beérkezés sorrendjében oldja meg, hanem egyesekkel kivételez, míg másokat várakoztat. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy diszkrimináció. Ebben az egészben a legfurcsább az, hogy bizonyára tudják õk is, hogy a nyáron büntetõ panaszt tettem ellenük, s annak ellenére packáznak velem továbbra is, érveket szolgáltatva ez által azt alátámasztandó, hogy a panaszom megalapozott. Ez vagy nagy meggondolatlanság, vagy pedig annak a jele, hogy biztosak benne, hogy az ügyész-holló nem vájja ki a diszkriminációellenes holló szemét.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

A zászlótörvény: látszat és valóság

2015 májusában, több mint három és fél éve fogadta el a parlament a helyi zászlókról szóló 141/2015-ös törvény. a deklarált cél az volt, hogy teremtsenek törvényes keretet ennek a területnek, ellenben aki elolvassa a törvényt, annak számára azonnal világos lesz, hogy ez távolról sincs így:

lege-141-2015

Ugyanis elsõ látásra nyilvánvaló az, hogy az elõírásai zavarosak, homályosak és értelmezhetõek, s ez különösen igaz a kihágásokra vonatkozó 5. cikkelye. Magyarán a törvény elfogadásának két fontos célja gyanítható, egyik az, hogy kivegyék ezt a jogot az önkormányzatok kezébõl, a másik pedig az, hogy teremtsenek jogalapot arra, hogy büntetéseket lehessen kiróni zászlók miatt, illetve nem tetszõ zászlókat tudjanak a hatóságok elkobozni.
Ezek után talán senkit nem lep meg, hogy:
1. A törvényt legelõször 2016 tavaszán alkalmazták, amikor Csíkszeredában Tõke Ervint összesen 11.000 lejre büntettek meg és elkobozták tõle Székelyföld zászlaját. Ráadásul az egész igen sanda körülmények között történt, ugyanis az eljáró rendõrök az egészet azzal indokolták, hogy ezt a zászlót “úgy ismerik” mint Hargita megye zászlaját, de nem volt törvényesen elfogadva.
2. Ennyi idõ alatt összesen 31 település zászlaját fogadta el a kormány, s ezek között nincs egyetlen egy székelyföldi sem, holott nem egy és nem kettõ kezdeményezte azt már az elsõ évben.
3. S most tessék fogózkodni: a 31-bõl összesen három olyan van, amelyik nem sérti a törvényt, míg jelentõs részük két elõírást is sért (megegyezik valamely ország – pl. Franciaország – zászlajával, illetve fel van tüntetve rajta a település neve, de nincs feltüntetve az országé és a megyéé). Ez azonban csöppet sem zavarja a kormány illetékeseit, gond nélkül rábólintottak mind a 28 esetben.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Valami bûzlik Daniában!

Nem tagadván annak a lehetõségét, hogy léteznek furcsa véletlenek, hadd meséljek el egy igen aktuális történetet:
A helyszín és a személyek nem lényegesek, mondjuk tehát, hogy történik ez Daniában, ahol egy öntudatos Dan állampolgár által alapított jogvédõ szervezet 2106-ban a bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az kötelezze egy eldugott falu polgármesterét, hogy a községháza udvaráról távolítsa el a község zászlaját, mert az törvénytelenül van oda felhúzva. A bíróságon a polgármester bemutatta azt a 2013-ból származó helyi határozatot, amivel a zászlót a község képviselõtestülete elfogadta, ennek pedig az lett a következménye, hogy a kérést alapfokon is, majd fellebbezés után másodfokon is elutasították, a zászló tehát maradt. A jogerõs ítélet 2017 október 17.-én született, s a naivabbak úgy gondolhatták, hogy ezzel az ügy lezárult.
Hát tévedtek! Ugyanis egy év és egy hét intenzív gondolkodás után a felperesnek megvilágosodása támadt, s levélben fordult az illetékes prefektushoz, mely levélben azt kérdezte, hogy vajon ama zászlóelfogadó határozat megfelelt-e mindenben a törvényes elõírásoknak? Történt mindez – mint a számtanból jobbak más kiszámolták – 2018 október 24.-én. Mint köztudott, Dániában a válaszadási határidõ 30 nap, s ezt az egyes hivatalok ki is szokták használni, nem szokták elkapkodni a dolgot. De lám, valami csoda folytán – lehetséges, hogy azon a szerdán ez volt az egyetlen beérkezõ levél? ki tudhatja? – a prefektus saját kezével aláírt válaszát 2018 október 24.-én (gyengébbek kedvéért: aznap) továbbították is az érdeklõdõnek, s ebben az áll, hogy bizony a szóban forgó határozta álláspontjuk szerint törvénytelen volt, ezt annak idején közölték is az azt meghozó testülettel, az pedig a határozatot visszavonta. Szinte látom magam elõtt a prefektust, aki azt mondja magában, hogy: “78/2013-as határozat? Na lássuk csak, lássuk csak…”, s azzal a homlokára csap: ja persze, az 1492/2014-es átiratunkban jeleztük nekik hogy törvénytelen, õk meg a 23/2014-es határozatukkal visszavonták. Majd ezt tollba mondja a titkárnõjének, az kinyomtatja, a prefektus alá kanyarítja a nevét, s már megy is vele a futár a postára.
Hat nap múlva pedig az öntudatos Dan állampolgár (aki ez alatt kézhez kapta a prefektus válaszát, ügyvédet keresett, az pedig megírta a keresetet – ment az mint a karikacsapás!) már postázta is a törvényszékre a per-újrafelvételi kérést. Reszkessen hát az a zászló, mert ha minden a tervek szerint halad, akkor a napjai meg vannak számlálva!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Vigyázat!

Mint köztudott, Wass Albert egyfajta mumusa a román hatóságoknak már nagyon-nagyon rég, s míg valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon a könyvei szabadon jelentek meg és fogytak nagy példányszámban, addig minden mást ami vele kapcsolatban van tûzzel-vassal üldöztek és üldöznek. Aki a közéletet bár felületesen követi biztosan hallott ügyészségre citált versmondókról, betiltott rendezvényekrõl meg hasonlókról. Ez fõleg igaz 2002 után, amikor megjelent a híres 31-es sürgõsségi kormányrendelet, amely tiltja a fasiszta, xenofób és rasszista megnyilvánulásokat, ilyen jelképek használatát és ideológia terjesztését. Annak idején magam is részese voltam ennek a boszorkányüldözésnek, amint ebbõl az ügyészségi iratból kiderül:

wass-ugyeszsegi-hatarozat

Ezek a kísérletek azonban mind egyformán haltak el, az ügyészek sorra azt állapították meg, hogy Wass Albertet nem emberiesség elleni bûncselekményért ítélték el (hogy az ítélet mennyire jogos volt, abba most ne menjünk bele), tehát rá nem érvényes a tiltás. Ennek tudatában akik nem ijedtek meg egy kis ügyészségi zaklatástól, azok továbbra is szervezték a hagyományos Wass felolvasó esteket meg egyéb rendezvényeket.
Igen ám, de közben történt valami, amirõl a közbeszédben eddig egyáltalán nem volt szó, legalábbis én nem hallottam róla, holott elég intenzíven figyelem azt: 2015-ben módosították a kormányrendeletet. (Illetve hadd legyek egészen pontos: magáról a módosításról van tudomásom, mert a román médiában némi hullámokat vert, hogy a tiltott szervezetek közé bevették a legionárius mozgalmakat. De ennél többrõl nem volt szó.) A kezdeményezõ három liberális politikus, itt olvasható a javaslatuk indoklása. Ebben nagy vonalakban normális dolgok szerepelnek, egyetlen apróság keltheti fel a figyelmes olvasó figyelmét, ez pedig az, hogy a harmadik oldalon, az 5. cikkely módosítására vonatkozó mondatban egyszer csak megjelenik a háborús bûnökért elítélt személyekre való hivatkozás, olyan körülmények között, hogy ez a kifejezés hogy háborús bûn korábban, a rendelet címének változtatása kapcsán nem jelenik meg, illetve a javasolt módosítás sem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ne csak az inkriminált személyek kultusza, hanem a fasiszta, rasszista, stb. ideológia promoválása is legyen tiltott. (Az más kérdés, s rögtön gyanakvást kelthet, hogy az eredeti változatban is szerepelt mind a két tiltás, tehát ez a javaslat tejesen értelmetlen, ellenben arra jó volt, hogy becsempésszen egy új fogalmat a hátsó ajtón.) Magyarán az egész indoklásban egyáltalán nincs szó arról, hogy javasolják hogy a rendelet hatályát terjesszék ki a háborús bûnökért elítélt személyekre is, s még kevésbé arról, hogy ezt mivel indokolják a kezdeményezõk.
A benyújtott tervezetet a Szenátusban három szakbizottság véleményezi , a vélemények elérhetõek itt, itt és itt. Mint látható, érdemi módosító javaslata egyiknek sincs, így a szenátus 2014 április 8.-án lényegében változatlan formában fogadta azt el.
Amint látható, a cím akkor még csak annyit változott az eredethez képest, hogy belekerült a “legionar” is. Ellenben az 5. cikkelybe már ekkor becsempészték a háborús bûnösöket, ráadásul a cikkely új formája már maszatolósabb lett, ugyanis az abban a pillanatban érvényes szöveg így szólt:
(1) Promovarea cultului persoanelor vinovate de sãvârsirea unei infractiuni contra pãcii si omenirii sau promovarea ideologiei fasciste, rasiste ori xenofobe, prin propagandã, sãvârsitã prin orice mijloace, în public, se pedepseste cu închisoare de la 6 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.
(2) Propaganda constã în rãspândirea în mod sistematic sau în apologia unor idei, conceptii ori doctrine, cu intentia de a convinge si de a atrage noi adepti
.”
Ezzel szemben ez a módosított szöveg: “Fapta persoanei de a promova, în public, cultul persoanelor vinovate de sãvârsirea unor infractiuni de genocid contra umanitãtii si de crime de rãzboi, precum si fapta de a promova, în public, idei, conceptii sau doctrine fasciste, legionare, rasiste sau xenofobe, în sensul art. 2 lit. a), se pedepseste cu închisoare de la 3 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.”
Amint látható, amellett hogy megjelenik a háborús bûnösök kultuszának a tilalma, azzal együtt eltûnik a “propaganda”, vagyis az a pontosítás, hogy a tiltás csak a propagandára vonatkozik, aminek ráadásul még a definícióját is megadta, így nyilvánvaló volt, hogy egy személy kultuszán az értendõ, hogy az általa képviselt értékek, doktrína, stb. dicsõítése, ráadásul nem önmagában, hanem azzal a céllal, hogy azoknak követõi legyenek a célszemélyek. Ennek hiányában már szinte bármire ráfogható, hogy azzal a céllal teszem, hogy valakinek a kultuszát propagáljam, így ettõl a pillanattól már Wass Albert könyveinek a kiadása is támadható, függetlenül attól, hogy a kiadó azért teszi, mert van rá fizetõképes kereslet, s így a célja az anyagi haszon szerzése.
A tervezet ez után átkerült a képviselõházba, ahol a védelmi és közrendi szakbizottság változatlan formában támogatta, az emberjogi bizottság a jelentésében két darab, a témánkat nem érintõ módosító javaslatot fogalmazott meg, majd következett a jogi bizottság, amelyik a maga 18 oldalas jelentésében kilenc módosító javaslatot tesz, amelyek legnagyobb része arra vonatkozik, hogy kezdve a címmel, az összes lehetséges helyre beteszik a háborús bûnökre vonatkozó utalást.
A jogi bizottságban volt nyolc darab elutasított módosító javaslat is, ezeket is érdemes megnézni. Roppant beszédes ugyanis már közülük az elsõ, ami arra vonatkozott, hogy a háborús bûnök kifejezést tegyék be az elsõ cikkelybe is (ami arról szól, hogy a jogszabály célja megelõzni az uszítást bizonyos cselekedetekre). A javaslat elutasítása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabálynak nem célja megelõzni a háborús bûnök elkövetésére való uszítást, ami – hogy finoman fejezzem ki magam – igencsak furcsa. Szerettem volna ott lenne azon a bizottsági ülésen (a bizottság akkori összetétele itt látható) ahol ezt tárgyalták, hogy halljam, hogy az ellenzõk indokolták-e, s ha igen mivel azt, hogy ez a cél ne kerüljön be a szövegbe.
Ezt követõen a tervezet a képviselõház plénuma elé került, történt ez 2015 június 24-én, az pedig 302 szavazattal elfogadta (ellene senki sem szavazott, hárman tartózkodtak, ketten pedig nem szavaztak). Ha valaki kíváncsi az ülés illetve a szavazás jegyzõkönyvére, avagy megnézné ezek video-felvételét, az megtalálja azokat itt.

S akkor összegezzünk:
Hogy a legionárius mozgalmak fajgyûlölõek voltak, az lényegében evidencia.
A holokausztról, illetve annak tagadásáról a tárgyalt jogszabály eredeti változata is szól.
Ezzel szemben a háborús bûnök és az emberiesség elleni bûncselekmények között van eltérés, aki erre kíváncsi, az nézze meg ezek meghatározását a Büntetõ Törvénykönyvben.
Az is köztudott, hogy a román hatóságok szemében vörös posztó Wass Albert, de már számos esetben lepattantak róla, mert elindítottak eljárásokat a 31/2002-es sürgõsségi kormányrendelet alapján, de az ügyészek mindig azzal zártál le ezeket, hogy ez a jogszabály az emberiesség elleni bûncselekményekre vonatkozik, Wass Albertet ellenben háborús bûnök miatt ítélték el.
Ilyen elõzmények után kezdeményezi három képviselõ ennek a jogszabálynak a módosítását, csupa jó szándéktól áthatva, hivatkozva arra, hogy egyeztettek az Elie Wiesel intézettel, hogy a jogszabály eredeti formájában csak a rasszista, stb. szervezetek betiltásáról szól, az ilyen cselekedetekrõl nem, meg hogy a fasizmust Romániában legionárius mozgalomnak nevezték s ez nem szerepel a szövegben ami mindenféle gondokat okoz a bûnüldözõ szerveknek. A tervezethez fûzött indoklásban ezeken túl úgy véletlenül, minden összefüggés nélkül megjelenik a háborús bûnös kifejezés is, illetve szintén egyetlen helyen szerepel a törvénytervezetnek a Szenátushoz benyújtott eredeti változatában is (az 5. cikkelyben).
A tervezetet a Szenátus lényegi változtatás nélkül fogadta el.
Innen átkerült a képviselõházba, ahol a már említett módon alakult ki a végleges formája.
A fennebb említett okokból kifolyólag elmondható, hogy az, hogy a jogszabály címébe és szövegébe a rasszista és a xenofób mellé bekerült a legionárius, az gyakorlatilag nem tekinthetõ változásnak, hasonlóképpen a holokauszttal kapcsolatos módosítások sem hoznak semmi újat.
Magyarán az egyetlen lényegi eredménye ennek az egész folyamatnak az volt, hogy végre megvan a Wass Albert ellen bevethetõ fegyver. Meglehetõsen nyakatekert úton, mert ilyen a politika, legalábbis a román. S mivel a parlamentben a románok vannak többségben, ezért ezt megakadályozni minden bizonnyal nem lehetett volna. Ezzel együtt érdemes megnézni a két ház szakbizottságainak akkori névsorait (itt és itt), illetve azt, hogy mi volt a szavazás végeredménye a Szenátusban, illetve a Képviselõházban. Pedig bárki megtehette volna bár azt, hogy a tervezet ellen szavaz, azzal az indoklással, hogy a második világháború után felállított nép törvényszékek futószalagon ítélték el mondvacsinált okokkal háborús bûnök miatt a kommunista párt vélt vagy valós ellenségeit.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, RMDSZ | Szóljon hozzá most!

Egy jubileum és egy jól kiérdemelt karácsonyi “ajándék”

1.
Három és fél éve kezdtem intenzíven jogvédelemmel és jogérvényesítéssel foglalkozni, s ma egy kisebb jubileumot “ünnepelhetek”, már ha lehet ezt ünnepnek nevezni, hiszen az a tény, hogy ma postáztam az Emberi Jogok Európai Bíróságára a 20. keresetemet elsõsorban azzal függ össze, hogy a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi ügyekben minden csak nem tisztességes, nagyítóval kell keresni az olyan eseteket, amikor a bírók nem sértenek meg gátlástalanul törvényeket és eljárási szabályokat, azért, hogy lehetõvé tegyenek egy jogsértést (ilyenek a Tanasã féle perek), avagy tisztára mossanak egy intézményt vagy hatóságot, ami jogsértést követett el (például a jogtalan büntetéseket kirovó prefektusok vagy fogyasztóvédelem).
Ez történt a múlt héten postázott 19. keresetem esetében is, aminek kiindulópontja az a panasz volt, amit a parlamentnek a Román Hírszerzõ Szolgálatot felügyelõ szakbizottságához intéztem több mint 3 évvel ezelõtt, s amiben azt kértem, hogy vizsgálják ki, hogy volt-e valami köze a román titkosszolgálatnak azokhoz a személyemet meg a Székely Nemzeti Tanácsot lejárató levelekhez, amiket változatos formában terjesztettek 2015 tavaszán. Erre a bizottságtól azt a “választ” kaptam, hogy alaposan kivizsgálták a panaszomat, köszönik hogy bizalommal fordultam hozzájuk, tegyem ezt bátran máskor is, majd dátum, pecsét és aláírás. Magyarán kaptam egy “nesze semmi fogd meg jól”-t, s hiába írtam nekik még vagy kétszer, hogy a vonatkozó törvények értelmében kötelesek érdemi választ adni, ezt nem tették meg. Így panaszt tettem ellenük a táblabíróságon, majd az ügy másodfokon elkerült a legfelsõ bíróságra, de mindkét helyen a keresetemet azzal utasították el, hogy kaptam választ a petíciómra, tehát a kérésem alaptalan. Így nem maradt más választásom, ebben az estben is a strasbourgi bírósághoz fordultam, kérve, hogy az állapítsa meg, hogy a bíróságok eljárása nem volt tisztességes, hisz nem lehet válasznak nevezni egy olyan levelet, amiben nem tájékoztatnak arról, hogy mit tapasztaltak a panaszom kivizsgálása során, illetve hogy milyen intézkedéseket hoztak ennek nyomán. Az ügy külön pikantériája, hogy ezek után joggal feltételezhetõ, hogy igenis benne volt a titkosszolgálatok keze azokban a levelekben, mert ellenkezõ esetben roppant könnyû lett volna a bizottság válaszába beleírni még azt is, hogy arra jutottak, hogy a Hírszerzõ Szolgálat nem érintett.
S akkor itt van a ma postázott 20. kereset, aminek a története tavaly kezdõdött, amikor a Realitate TV honapján majd Facebook oldalán is közzétettek egy csúsztató, manipulatív cikket, amiben azt a látszatot keltették, hogy Kelemen Hunor elvárja, hogy minden javaslatukat fogadja el a bukaresti parlament, s megsértõdött, mert egy esetben nem ez történt. Érkeztek is a gyalázkodó, gyûlölködõ és fenyegetõ hozzászólások, amelyek – szokás szerint – hamar átcsaptak általánosításba, s az egész romániai magyar közösségrõl szóltak. Minekutána figyelmen kívül hagyták a kérésemet, hogy távolítsák el a törvénysértõ írást meg hozzászólásokat, panaszt tettem az ügyészségen uszítás és gyûlöletbeszéd miatt. A panaszomra az ügyész egy oldalas rendelete volt a válasz, amiben a lényeg egyetlen mondat volt, miszerint magáévá teszi a kivizsgálást végzõ rendõr álláspontját és ejti a panaszt. A rendõr álláspontja is mellékelve volt, abban meg a panaszomban leírt tényállás rövid összefoglalója után az volt leírva ismét csak egy mondatban, minden indoklás nélkül, hogy a kifogásolt cselekedet nem szerepel a Büntetõ Törvénykönyvben. Az ügyész rendelete ellen az ügyészség vezetõjénél tettem panaszt, nyilván eredménytelenül, mert a szintén csak nyúlfarknyi rendeletében õ azt állapította meg (“természetesen” indoklás nélkül), hogy az ügyésznek igaza van. Végül ez ellen az illetékes bíróságon tettem panaszt, ismét eredmény nélkül, mert az ügyben korábban megnyilvánuló három személy után a bíró is csak annyit tett, hogy lakonikusan megállapította, hogy nem bizonyítható, hogy a bepanaszolt uszító szándékkal tette közzé a kifogásolt írást, tehát az ügyészség álláspontja helyes. Az különösebben a bírót sem zavarta, hogy nem a szándék, hanem az eredmény számít egy cselekedet megítélésénél, s hasonlóképpen egy szót sem fecsérelt a nyilvánvalóan törvénysértõ hozzászólások hosszú sorára, holott jeleztem, hogy azokért is a Realitate viseli a törvényes felelõsséget. Így ez az ügy is megy Strasbourgba, azzal a reménnyel, hogy az ottani bíróság helyesen fogja megítélni a helyzetet, már csak arra való tekintettel is, hogy idõközben panaszt tettem a Realitate ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál is, az pedig határozatban mondta ki, hogy a hozzászólások jelentõs része diszkriminatív illetve gyûlölködõ, akkor pedig az evidencia, hogy az azokat kiváltó írás gyûlöletkeltõ és diszkriminációra uszító.

2.
Ha van ebben az országban szorgalmas ember, aki fáradhatatlanul ténykedik kitûzött célja elérése érdekében, az kétségtelenül a tán mindenki által ismert Dan Tanasã. Ezt alátámasztandó elég megnézni ezt, ahonnan kiderül, hogy a kétszázat közelíti a pereinek a száma, ami még akkor is egy igen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy a valós szám valahol 100 és 198 között van, mert a perek jó részében az alperesek fellebeztek, s ez a honlap a másodfokú tárgyalást külön ügyként kezeli.
Öröm az ürömben, hogy miközben számolatlanul indította pereket a székelyföldi önkormányzatok ellen, megfeledkezett arról, hogy a saját ügyeit is rendben kell tartani, így mostanra kiderült, hogy az egyesületét 2014 júniusában jegyezte be, az alapszabály szerint a vezetõtanácsának a mandátuma 2 év, ellenben azóta nem választottak és nem jegyeztek be a bíróságon új vezetõtanácsot. Következésképpen 2016 júniusa óta az egyesületnek nincs törvényesen megválasztott elnöke, azóta jogtalanul írta alá elnökként iratok tömkelegét. A perek viszonylatában pedig ez úgy volt lehetséges, hogy ugyan a törvény elõírja, hogy ha valaki egy egyesület nevében pert indít, akkor mellékelnie kell egy igazolást amibõl kiderül, hogy törvényes képviselõje az egyesületnek, s annak ellenére, hogy a megtámadott polgármesterek ezt rendszeresen számon is kérték, a bírók futószalagon hagyták figyelmen kívül ezt, illetve fogadták el bizonyítékként az egyesület alapító okiratait. (Az már a román igazságszolgáltatásról mond el mindent, hogy ezek pontosan azt bizonyítják, hogy Tanasã nem elnök, mert 2014-ben keltek és az áll bennük, hogy két évre választották elnöknek.)
Ugyanakkor azt is célszerû észrevenni, hogy az ADEC írásban rögzített céljai és tevékenysége finoman szólva nincs összhangban. A tevékenysége mint köztudott a magyarok gyalázásában és zaklatásában merül ki, miközben az alapító okirat szerint a céljai Románia, a román kultúra, nyelv és hagyományok népszerûsítése, az alapvetõ emberi jogok védelme. Ember legyen a talpán, aki be tudja bizonyítani, hogy amit tesz, annak bár a leghalványabb köze is van a deklarált célokhoz.
Végül pedig megjegyzendõ az is, hogy ténykedése során (figyelembe véve hogy az ADEC az lényegében azonos Dan Tanasã-val, az egyesület többi tagja csak dísznek van, azt se lehet tudni hogy kik és soha semmit nem tettek az egyesület nevében vagy megbízásából) ADEC Tanasã néha-néha törvényt is sért, bizonyítja ezt egyértelmûen az, hogy idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanács meg is büntette. De azon kívül több büntetõ eljárás is folyamatban van ellene, s mindben igen pertinens bizonyítékok vannak arra nézve, hogy vétkes. Ráadásul még az is megtörtént vele idén tavasszal, hogy a Facebook törölte az oldalát gyûlöletbeszéd terjesztése miatt.
Ezek ismeretében érdemes fellapozni az alapítványokról és egyesületekrõl szóló törvényt, megkeresni annak 55. és 56. cikkelyeit, amelyekben a következõket is találjuk:
– Egy egyesület jog szerint megszûnik, ha több mint egy éven keresztül nincs törvényesen megválasztott vezetõsége. A megszûnést a bíróság mondja ki, bármilyen érdekelt fél kérésére.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha az általa követett cél nem egyezik meg azzal, amiért alakult.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha a célja vagy a tevékenysége tiltott vagy a közrendbe ütközik.
Hogy-hogy nem, ez a három eset fennáll, amint a fentiekbõl kiderül, következésképpen van három ok, amelyek közül normális országban egy is elég kellene legyen ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa az egyesület megszûnését avagy felszámolja azt. Tudva azt, hogy Románia kicsit más, megtörténhet, hogy ez a három együtt sem elég, de bûn lenne meg se próbálni, ezért ma postáztam Bukarest 3. kerületének a bíróságára azt a keresetet, amiben felsorolva a három okot (és bizonyító iratokkal alaposan alátámasztva azokat) azt kérem, hogy számolják fel az ADEC egyesületet.

Frissítés (dec. 13):
Na tessék, itt van erre a reakció:

Ungaria vrea să-mi desființeze asociația cu care asigur respectarea Constituției și a legii în Covasna și Harghita


Ezek szerint be kell nyújtsam az anyagi követeléseimet a magyar kormánynak, elvégre csak nem fogok ingyen dolgozni nekik! 🙂

Frissítés (dec. 18):
A keresetet ma iktatta a bíróság. A folyamat tehát hivatalosan is elindult, lássuk hova vezet.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

A román posta zsenialitása

Tegnap levelet hozott a posta az alapítványunknak. Amúgy szokványos dolog, számos ügyünk van mindenféle intézményekkel folyamatban, rendszeresen csönget be a postás, hogy ilyen küldeményeket kézbesítsen. Ez ellenben egy sajátos eset volt, érdemes pár szót vesztegetni rá.
Íme a boríték:

boritek-eleje

Két dolog feltûnõ rajta:
1. A bélyegzõ szerint elsején indították útra Marosvásárhelyrõl, tehát az a 120 kilométer hat teljes napot vett igénybe.
2. A város neve be van karikázva, s kézzel oda van írva fölé, hogy “Gheorgheni”, holott jól olvashatóan van odanyomtatva a címzésbe.

A titok nyitjára akkor derül fény, ha megfordítjuk a borítékot:

boritek-hata

Ott ugyanis egy helyett két bélyegzõt látunk. Az elsõ a feladás másnapján, másodikán került rá, ebbõl pedig levonható a következtetés, hogy a posta nem is olyan lassú. Még pontosabban nem olyan lassú mint amennyire figyelmetlen, ugyanis az áll rajta, hogy “Galautas”. Tehát elsõ nekifutásra mindössze egy nap alatt ki is vitte a levelet Galócásra, ami – földrajzi ismeretekkel rendelkezõk elõnyben – az út nagyobbik részét jelenti. Illetve közvetett módon utal arra is, hogy az ügyintézõ csak a címzés elsõ betûjét olvasta el, majd továbbította a levelet az elsõ olyan településre, aminek a neve G-vel kezdõdik. Ott pedig nagyot néztek, annyira nagyot, hogy észrevették, hogy a tulajdonképpeni cél az Gyergyószentmiklós, ezt megjelölték a borítékon, majd a biztonság kedvéért még egyszer ráírták.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy az út Galócástól Gyergyószentmiklósig miért tartott öt napot…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Rend a lelke mindennek

Február 27-én postáztam egy panaszt a csíkszeredai ügyészségre az Informatia Harghitei és Dan Tanasã ellen, mert egy parlamenti szavazás kapcsán hazug és gyûlöletkeltõ írásokat jelentettek meg.
Aztán vártam türelmesen, hogy a hatóság végezze a dolgát.
Vártam egészen június 16.-ig (vagyis három és fél hónapot), majd küldtem egy rövid érdeklõdõ levelet az ügyészségre, amiben rákérdeztem, hogy iktatták-e a panaszomat, illetve hogy mi a helyzet vele. A válasz csend volt.
Ugyan elvileg 30 nap a kötelezõ válaszadási határidõ, de tekintettel arra hogy egy rég postázott küldemény felöl érdeklõdtem, illetve hogy a kérdéseimet megválaszolni igen egyszerû feladat lett volna, nem vártam meg a 30 napot, hanem két hét múlva, július elsején újra érdeklõdtem. Nem fogják elhinni, választ ezúttal sem kaptam.
Aztán érdeklõdtem július 17.-én, amikor már letelt a 30 nap. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus ötödikén is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus 23.-án is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem szeptember 12.-én is. Válasz nem érkezett.
Végül immár sürgettem a választ október nyolcadikán, amikor már 114 nap telt el az elsõ levelem óta, a törvényes határidõnek közel négyszerese.
S ekkor – láss csodát – válasz érkezett. Ez:

raspuns-1

Ebben tájékoztatnak, hogy a panaszomat 72/278/P/2018-as számmal iktatták január 12.-én, s jelenleg folyamatban van a kivizsgálása.
Ugyanakkor némileg irritáltan azt is megjegyzik, hogy errõl már két korábbi alkalommal küldtek írott tájékoztatást az általam megadott címre. Más szóval én egy utolsó kötekedõ gazember vagyok aki szórakozik velük, avagy szellemi fogyatékos aki téves címet adtam meg nekik majd csodálkozom, hogy a válaszaikat nem kapom meg.

A figyelmes olvasó biztos feltette már magának azt a kérdést, amit én is, hogy vajon miképpen sikerült az ügyészségnek a február végén postázott panaszt január közepén iktatni. Most tekintsünk el attól, hogy ez a választ aláíró ügyészt is el kellett volna gondolkoztassa, s koncentráljunk a lényegre. A titok nyitja pedig az, hogy két külön panaszról van szó, egyiket januárban, a másikat februárban tettem. S minekutána erre felhívtam az ügyészség figyelmét, végre megkaptam a rég óhajtott, igen sokatmondó választ:

raspuns-2

Az ember azért – joggal – elgondolkozik azon, hogy miféle rend lehet abban az intézményben (ami horribile dictu az igazságszolgáltatás része, emberi sorsok függnek tevékenységétõl), ahol lazán figyelmen kívül hagynak hat egymást követõ hivatalos levelet, illetve még a hetedikre sem képesek helyes választ adni, mert csak a panaszos nevét nézik, azt már nem veszik észre, hogy az illetõ két panaszt is benyújtott? Mely intézmény – mint látható – kétféle fejlécet is használ, amelyek közül az elsõn hibásan szerepel az emil-cím. Bagatell!
Illetve a téma kapcsán azt sem árt megjegyezni, hogy a januári panasz kivizsgálása valóban folyamatban van, már február elsején kihallgatott sértett félként a kivizsgálást végzõ rendõr, míg a februáriban hét és fél hónap eltelte után sem történt semmi. Hogy-hogy nem, az ilyen kényes ügyek (magyarellenesség) megoldása csigalassúsággal halad.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Egy szép nap

Annyira szép nap ez a mai, én meg annyira de annyira könnyûnek érzem magam!
Rögvest meg is magyarázom:
Szép nap, mert minekutána a tavasszal elhatároztuk, hogy lakásunkba bevezetjük a gáz, ma kézhez kaptam a vezetékre csatlakozás tervét. Hogy még konkrétabb legyek: a kerítésünktõl mintegy két és fél méterre megy el az utcán a fõvezeték, ennek a két és fél méteres vezetéknek a lefektetésére vonatkozik a terv. Az ember azt hinné, hogy ez egy banalitás, de errõl szó nincs, a tervezõ egy 39 oldalas dokumentációt adott át két példányban, bennük megszámlálhatatlan irat, mindegyik pecsétekkel és aláírásokkal. Abba ezek után bele se merek gondolni, hogy miképpen néz ki az Északi Áramlat gázvezeték dokumentációja.
Aztán könnyûnek érzem magam, s ez fõleg a zsebek táján érezhetõ. Ugyanis annak ellenére, hogy a bekötési munkálatból még egy kapavágás sem esett meg (s akkor nem beszéltünk csövekrõl meg egyéb idomokról, kazánról, stb.), de ez idáig már kifizettünk összesen 819 lej és 45 banit! Mit mondjak, nem semmi, némi papírmunkáért. S hogy legyen világos: nem X vagy Y pézéhségérõl van szó, hanem csupa olyan bürokratikus tennivalóról, amelyek tekintetében az állam a hunyó, az talál ki abszurd és felesleges ûrlapokat és nyakatekert eljárásokat, amelyeket be kell tartani, másképp nagy baj is lehet.
Tehát köszönöm szépen ennek a centenáriumi Romániának, hogy ily módon is emlékeztet rá, hogy itt élek!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Szóljon hozzá most!

Bürokrácia

Amint az várható volt, DT barátunk megfellebbezte a Brassói Táblabíróságon a Diszkriminációellenes Tanács határozatát, így kezdetét vette egy újabb évekig elhúzódó per. A táblabíróság megküldte nekem a keresetet, én pedig – élve a korszerû technikák adta lehetõségekkel – a válasziratomat és a viszontkeresetemet elektronikus úton küldtem el, kérve ugyanakkor, hogy igazolják vissza annak kézhezvételét.
Megvallom nagy reményeket nem fûztem a visszaigazoláshoz, mert egyéb ügyekben számos bíróságtól kértem már ezt az elmúlt években, de egyetlen esetben sem jártam sikerrel. Ehhez képest most meglepetésemre megérkezett a visszaigazolás, nem is egy egyszerû, egy mondatos levél, hanem egy pecsétes papír formájában:

adresa conf.e-mail dos 399

De hogy az örömbe azért némi üröm is vegyüljön, a bürokrácia újabb veretes példájával is szembesülnöm kellett egyúttal, ugyanis – mint az iratból kiderül – a bíróság azt kérte, hogy igazoljam vissza, hogy megkaptam a visszaigazolást. Jólnevelt ember lévén ezt meg is tettem, kitöltve az e célra kapott típusiratot:

confirmarea-confirmarii

Mivel van bennem hajlam az abszurd iránt, megfordult a fejemben, hogy kérjem meg õket, hogy igazolják vissza a visszaigazolás visszaigazolását, de aztán letettem róla, mert azért mindennek kell legyen egy határa. Habár ez a példa inkább azt mutatja, hogy az agyament bürokráciának talán nincs, vagy legalábbis valahol jó messze van.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Az elsõ harmad után 1-0 és 1-0

Mikor már azt gondoltam, hogy még a fenyegetés sem fogja tettre serkenteni a Diszkriminációellenes Tanácsot, akkor kisebbfajta csoda történt: ugyanazon a napon két határozatot is hozott a postás: a tavaly áprilisban Dan Tanasã ellen tett panaszom ügyében idén március hetedikén meghozott 106-os számút, illetve az idén januárban a Realitate Media ellen tett panaszom ügyében július 25-én meghozott 308-as számút.
Mindkét panasz közös vonása az, hogy a bepanaszoltak az egész romániai magyar közösséget diszkriminálták, sõt, igazság szerint az ellen izgattak és uszítottak, s igencsak eredményes módon, sértõ és gyûlölködõ hozzászólások egész sorát kiváltva, melyekbõl egy-egy igen bõséges válogatást is mellékeltem a panaszokhoz. Ennek ellenére, illetve figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezek nem elszigetelt esetek, mert mindkét bepanaszolt sûrûn követi el ezeket a vétkeket, a Tanács igen hosszas idõhúzás után (illetve – joggal feltehetõ – a bûntetõ panasszal való fenyegetés hatására) szánta rá magát, hogy ezeket a határozatokat megszövegezze is kiközölje. Az elsõ panasz esetében például a határozat még március elején megszületett, de csak több mint 5 hónap eltelte után közölték ki.
No de lényeg a lényeg, mindkét esetben helyt adtak a panaszomnak, megállapították a szabálysértést és büntetést róttak ki a bepanaszoltakra:

ODT-hatarozat-lenyeg

ODT-hatarozat-lenyeg

Tehát mondhatni mindkét mérkõzés – hoki-nyelven – 1-0-ra áll (mert nagyon csodálkoznék, ha nem fellebbeznék meg ezeket a határozatokat a bíróságon, ami további két játékrészt fog jelenteni). Ezzel együtt hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindkét szemem nevet, mert a Tanács a büntetés ellenére meglehetõsen elnézõ volt, ugyanis:
– A panaszokban azt is kértem, hogy kötelezzék a bepanaszoltakat, hogy a határozatot tegyék közzé a sajtóban. Ezt a kérésemet mindkét esetben elengedték a fülük mellet, minden indoklás nélkül figyelmen kívül hagyták.
– Ugyan elvárható lett volna, hogy a bepanaszoltakat arra kötelezzék, hogy távolítsák el a Tanács által jogsértõnek nyilvánított szövegeket a honlapjukról meg a Facebook-oldalukról, ez nem történt meg, mindössze annyi – s ez is csak Tanasã esetében – hogy azt ajánlják, hogy tegyen lépéseket ezen tartalmak eltávolítása érdekében. Mintha azt valami felsõbb hatalomtól kellene kérvényezni, nem lenne meg minden lehetõsége arra, hogy õ maga hipp-hopp kitörölje az egészet.
– Tekintettel arra, hogy a diszkrimináció egy egész közösséget érintett, a kiszabható bírság 2.000 és 100.000 lej között van. Ennek a minimumát szabták ki, holott a törvény értelmében is súlyosbító tényezõ az, ha a diszkrimináció több szempontból is megvalósul, márpedig itt nyelvi és nemzetiségi alapon is diszkrimináltak, ráadásul folytatólagosan. Tehát elvárható lett volna egy súlyosabb büntetés, aminek némi elrettentõ jellege is lehetne a jövõre nézve. Azt mondanom sem kell gondolom, hogy a panaszokban ezekre mind felhívta a Tanács figyelmét, de nem sikerült meghatnom õket. (Igaz, hogy arra is módjuk lett volna, hogy csak megrovásban részesítik a bepanaszoltakat.)
A következtetés mindenképp az kell legyen – szerintem -, hogy ezt az utat kell járni. S ha tömegesen érkeznek panaszok a Diszkriminációellenes Tanácshoz, akár azt is el lehet érni, hogy egy idõ után magasabb bírságokat szabjanak ki, avagy hogy közös erõvel rávegyük az uszítókat, hagy hagyják abba, vagy legalábbis fogják vissza magukat.
Ha valaki kedvet kapott és csatlakozna, annak természetesen megadunk minden segítséget, épp csak jelentkezzen itt szekler.monitor@sic.hu vagy itt https://www.facebook.com/szeklermonitor.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, siker | Szóljon hozzá most!

Ellátja-e a feladatát a Diszkriminációellenes Tanács?

Nyilván nem egyszerû erre a kérdésre egy sima igennel vagy nemmel válaszolni, de hát az általában igaz, hogy bármilyen ítéletet úgy kell meghozni, hogy azt minél több konkrétum támassza alá. Nézzünk tehát ilyen konkrétumokat:
Tavaly április elején tettem panaszt a Tanácsnál bizonyos Tanasã ellen, aki a blogján meg a Facebook oldalán folyamatosan uszít a magyarok ellen, hazudozik és félremagyaráz meg belemagyaráz. Tekintve hogy a zaklatás is a vonatkozó jogszabály hatálya alá esik, a panasz tökéletesen megalapozott, ezt támasztja alá amúgy nem egy korábbi határozata a Tanácsnak. Az eset tehát elsõ látásra egyszerû, az említett precedensek miatt sokat filozofálni nem kellett volna, hanem hipp-hopp meghozni az elmarasztaló határozatot. Mondanom sem kell, hogy nem ez történt. Eltelt ugyanis a törvényben elõírt 90 nap, de határozat sehol. Aztán eltel még egyszer 90 nap, ugyanazzal az eredménnyel. Vártam további két hetet, majd írásban érdeklõdtem a panaszom sorsáról, amire kaptam egy semmitmondó választ, miszerint a megoldása folyamatban van.
Aztán ez a folyamat csak nem akart véget érni, így tavaly decemberrel kezdõdõen havonta bár egyszer újra és újra érdeklõdtem, összesen kilenc alkalommal, anélkül hogy válaszra méltattak volna. Mint köztudott, bármely intézmény köteles minden megkeresésre 30 napon belül válaszolni, de ez a Tanácsot különösebben nem zavarta, hallgattak kitartóan, mint a csuka. Idén februárban Bukarestben jártam, így módom volt személyesen is érdeklõdni, ekkor azt a választ kaptam, hogy nagyon meggyûlt a munkájuk, nehezen birkóznak meg a feladatokkal, de becsszóra ígérik, hogy legkésõbb április elején kézhez fogom kapni a határozatot.
Gyanakvó természet lévén, hazaérve megfogalmaztam egy közérdekû adatigénylést (hadd lássam mennyire gyûlt meg a munkájuk), amire csodák csodája válaszoltak, az eredmény pedig itt van.
Na ez már egy olyan konkrétum, ami alapján elmondható, hogy komoly gondok vannak a Tanács körül, hisz a 90 napos határidõt gyakorlatilag soha nem tartják be, sõt, az egy év alatt regisztrált panaszok kevesebb mint negyven százalékát sikerült elbírálniuk 14 hónap alatt, s a meghozott határozatoknak meg alig több mint felét szövegezték meg és küldték el a feleknek. Ez a pillanatkép elég egyértelmûen azt vetíti elõre, hogy az elmaradások évrõl évre csak szaporodni fognak, a megoldatlan panaszok lassan lassan maguk alá temetik az egész intézményt, ha nem kezdenek el fürgébben dolgozni, vagy nem bõvítik lényegesen a létszámot.
Na de vissza a saját panaszhoz. Itt a következõ fejlemény az volt, hogy március elején a bepanaszolt fél a Facebook oldalán közzétett egy dühös bejegyzést, miszerint arról értesült, hogy a Tanács elmarasztalta és 2000 lej büntetés kifizetésére kötelezte. Hogy ez igaz-e nem tudom, mert jómagam további öt hónap múlva sem kaptam semmiféle tájékoztatást (mint korábban már jeleztem), de hajlok arra hogy elhiggyem. S akkor itt van egy újabb gond: a Tanácsnál olyan alkalmazottak vannak, akik a bepanaszoltaknak, a gonosztevõknek súgnak. Márpedig aki a medvével tart, aki megteszi azt, hogy egy ilyen alakot tájékoztat az ellene meghozott határozatról, az miért ne tenné meg azt is, hogy még határozathozatal elõtt tippeket ad neki a védekezésre?
Aztán van az ügynek egy olyan oldala is, hogy a Tanács csigatempója nem csak engem, mint panaszost hoz hátrányos helyzetbe, hanem – s ez a nagyobb gond – megadja a lehetõséget a bepanaszoltnak, hogy tovább végezze kártékony tevékenységét. Ha a Tanács rendesen végezné a dolgát, akkor maximum három hónapon belül döntést hozna, s az illetõ már kotorászhatna is a zsebében. S ha tisztességesen mérné fel a helyzetet, s nem a minimális büntetést szabná ki, hanem bár a kiszabhatónak a tizedét (ez 10.000 lej lenne), akkor hamar el lehetne venni az ilyen bajkeverõk kedvét, mert aki figyelemmel követi a ténykedését az tudja, hogy minden további nélkül lehet ellene hetente tenni egy panaszt, s a heti 10.000 lej büntetés egy idõ után lelohasztaná a harci kedvét.
S akkor ismét vissza a saját ügyemhez. Múlt hónap közepén végképp meguntam ezt az idõhúzást, s írtam nekik egy utolsónak szánt levelet, amiben jeleztem, hogy tele van a hócipõm, s ha a hónap végéig nem kapom kézhez a határozatot, akkor panaszt teszek ellenük az ügyészségen hivatali visszaélés miatt. Hisz a tényállás világos: hibásan végzik a törvényben elõírt tevékenységüket, s ennek eredményeképpen nekem a jogaim sérülnek.
Így utólag bevallom, ezzel a szándékom az volt, hogy mozdítsam ki õket a tespedésbõl, s vegyem rá, hogy végre szövegezzék meg és küldjék el nekem a hónapokkal korábban meghozott határozatot. No de nem ez történt! Eljött július vége, de ezzel a levéllel se sikerült kiváltanom semmiféle reakciót, magasról tettek a fenyegetésemre. S hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen bizonyítja az, hogy július 30.-án ismét Bukarestben volt dolgom, hát bekopogtam a Tanácshoz is érdeklõdni. A titkárnõ pedig arról tájékoztatott, hogy aki a határozat megszövegezéséért felel szabadságon van.
No itt telt be nekem a pohár, ez volt az a pont, amikor a címben feltett kérdésre egy határozott “nem” választ adtam. S hogy a véleményemet nyomatékosítsam, hozzáláttam a büntetõ panasz megfogalmazásához is, az elkészült dokumentumot pedig a hétfõi napon postára tettem. Hadd lássuk az ügyészség miképpen fogja ezt a kristálytiszta helyzetet kimagyarázni. Mert hogy ki fogja, arra nagy összegben mernék fogadni, elvégre Romániában élünk és volt idõnk kiismerni ezt az országot.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | 2 hozzászólás