Egy szinten

Azt továbbra is csak találgatni lehet, hogy pontosan miért látogatott ma Iohannis elnök Székelyföldre, de az jól latható, hogy sokat törték elõtte a fejüket a tanácsadóival, hogy milyen is legyen a látogatás. Ezt jól példázza az, hogy azt a napot nézték ki erre a célra, amikor este már a dicsõ román hadsereg hõstetteirõl emlékeznek meg a hegyen túl, ellensúlyozandó azt, hogy a nap nagyobbik felét a székelyek közt tölti.
Ugyanakkor arra is számítottak, hogy így vagy úgy de szembesülni fog a székely zászlóval. Ugyanis a nyilvánosságra került felvételeken jól látszik, hogy amikor Ráduly Róbert elõvette az ajándékát (amit személyesen nem vett át, kínosan ügyelt arra, hogy ne készülhessen róla olyan álló vagy mozgókép amin kezében tart egy székely zászlót, de vissza sem utasított, egy munkatársa vette át), akkor már adták is a kezébe a román zászlót, amit széles mosollyal nyújtott át cserébe Csíkszereda polgármesterének. Ezt a gesztust ki-ki vérmérséklete szerint értelmezheti (jól megmutatta az izgága székelyeknek, hogy melyik zászló számít itt, stb.), de a jelek szerint egy dologgal nagyon nem számolt. Ha ugyanis az eszébe jut, garantáltan nem teszi ezt.
Mire gondolok? Ez egy hivatalos látogatás, van egy vendég és vannak vendéglátók. Akarva, akaratlanul némi protokolláris szabályok érvényesek tehát. Egyik ajándékot ad, a másik viszonozza. Egy ilyen helyzetben igen nagy bárdolatlanság lenne nagy értékû ajándékra csecsebecsével válaszolni avagy fordítva. Ráadásul ebben az esetben a két ajándék jellege (mindkettõ zászló) is erõsíti azt, amit az elnök garantáltan nem szeretett volna üzenni: nevezetesen hogy a két zászló egyenértékû. No de ez mar megtörtént, visszacsinálni nem tudja, köszönjük hát meg neki ezt a gesztust, s ha ettõl arrafele valaki becsmérli a székely zászlót, nem törvényesnek meg egyébnek nevezi, akkor adott rá a válaszunk: ez Székelyföld zászlaja, amit az államelnök ajándékként fogadott és a maga részérõl Románia zászlaját adta cserébe. Értéke pontosan egyezik tehát Románia zászlajának az értékével, s ugyanazon tisztelet illeti meg.

Kategória: Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

A nyilvánosság fegyvere

Manapság, amikor a román hatóságok és politikusok újra és újra azt szajkózzák, hogy Románia példaértékûen megoldatta a kisebbségi kérdést, hogy se szeri se száma a jogainknak, igen fontos az, hogy ezzel szemben mi magunk minél tágabb körben, gyakrabban, hitelesebben és változatosabb módon mondjuk el a valóságot. Vagyis az interneten, angolul, dokumentumokkal alátámasztva, írásban képben és hangban.

Ezt a célt akarja szolgálni a Gyergyószéki Székely Tanács új kezdeményezése, egy tájékoztató honlap, ami itt érhetõ el.

Célunk az, hogy minél több jogsértésrõl tudjunk dokumentált tájékoztatást adni, de az oldalon helye van Székelyfölddel kapcsolatos egyéb írásoknak is. A kérésünk éppen ezért az, hogy akit jogsértés ér, vagy tudomása van ilyenrõl, az jelezze azt a jogsegely@sic.hu címen, s mi nem csak tájékoztatót készítünk róla, de lehetõségeink szerint jogi segítségét is igyekszünk nyújtani. Tegyünk közösen a hiteles tájékoztatásért, s az által Székelyföld helyzetének jobbra fordításáért. Mi magunk, mert ezt helyettünk senki nem fogja megtenni.

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Abszurdok abszurdja

A román politikának olyan rejtett tartalékai vannak, hogy azt maximum sejteni lehet, de újra és újra azzal szembesülhetünk, hogy a fantáziánk szegényes, szürke és földhözragadt. Mert nézzük csak az utóbbi napok fejleményeit:
A fõ kormánypárt mindenható elnöke kiértékeltette a kormány tevékenységét. Ez nem volna példa nélküli, de az annál inkább, hogy a “kiértékelõ” nem egy szakember volt, hanem egy politikus, ráadásul olyan, aki ellen több büntetõ-eljárás zajlik, márpedig jobb helyeken az ilyenektõl igyekeznek távol tartani magukat a pártok, mert nem mutat jól a külvilág elõtt. No de mirõl is beszélek, hisz egy olyan pártról van szó, amelyiknek az elnökét már jogerõsen elítélték, második büntetõ pere pedig folyamatban van. A történet tehát csak azt a magyar közmondást erõsíti, hogy zsák a foltját megtalálja.
A román politikában járatosabbakat az egyáltalán nem lepte meg, hogy a pártelnök ezalatt végig arról beszélt, hogy esze ágában nincs leváltani a kormányt, nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy a kiértékelés eredménye az lesz, hogy a kormány nem végzett jó munkát, mennie kell. S láss csodát, ez is történt.
Igen ám, de itt a történet a pártelnök számára is váratlan fordulatot vett: a miniszterek (egy kivételével) testületileg lemondtak, de a miniszterelnök megmakacsolta magát, s lemondás helyett mondásba kezdett: elmondta azt, amit õ eddig tagadott, de köztudott volt: hogy a pártelnök totális hatalomra tör, s az egész kutyakomédiának az oka az, hogy õ ezt megelégelte és megpróbált a kormány valódi fejeként viselkedni.
Ez volt az a pillanat, amikor a rekordok könyvének szerkesztõi csomagolni kezdtek, mert világossá vált, hogy hamarosan több világrekordot kell Bukarestben hitelesíteniük. S lõn.
Elsõként jött a bizalmatlansági indítvány. A választásokat megnyerõ pártok nyújtották be az általuk nevesített, fél évvel korábban az égbe feldicsért miniszterelnök ellen. (A jobb memóriával megáldottak talán még arra is emlékeznek, amikor a mikrofonok erdeje elõtt állt Dragnea és Grindeanu, s mindketten arra esküdöztek, hogy ez a kormány négy évig fogja vezetni az országot.) S ugyan a léc rezgett, de végül csak sikerült a mutatvány, megbuktatták a saját kormányukat. Világrekord! Mindez nem lett volna lehetséges, ha nem szavaztak volna a kormánybuktatás mellett maguk a kormány tagjai, ezzel felállítva az önkritika világcsúcsát.
De ez mind semmi, jött az újabb csavar. Még meg se száradt a tinta a szavazás jegyzõkönyvén, s a pár nappal korábban testületileg lemondó miniszterek sorra érkeztek a kormánypalotába, egy-egy szabvány-levéllel, amiben visszavonták a lemondásukat, s újra munkára jelentkeztek. Az egyiküket sem zavarta, hogy nemrég még azt nyilatkozták, hogy õk értettek a szóból, ha a párt megvonta tõlük a bizalmat, akkor becsületbeli kötelességük lemondani. De még az sem, hogy aznap õk maguk szavazatukkal erõsítették meg azt, hogy menniük kell a kormányból. Az már csak adminisztratív kekeckedés, hogy ennek a visszavonásnak semmi értelme, hisz a megbuktatott kormány miniszterei ügyvivõként el kell lássák a feladataikat addig, míg meg nem alakul az új kormány. Hogy – hogy nem, ezt egyikük sem tudta, de ezáltal csak azt erõsítették meg, hogy alkalmatlanok bármilyen köztisztség betöltésére.
Következett az új miniszterelnök jelölése, s ennek jogát nyilván maguknak követelték a kormánypártok. Épeszû ember azt gondolta volna, hogy most elõhúznak valahonnan egy bár alkalmasnak tûnõ jelöltet, akirõl ha netán ismeretlen is, de bár rosszat nem lehet mondani. Erre mi történik? Kikeresték a bukott kormány azon tagját, aki a kiértékeléskor a legrosszabb eredményt mutatta fel, ráadásul plágium-vád miatt pár éve a doktori címérõl is lemondott, s õt javasolták miniszterelnöknek! Olyan ez mint a tálentumok példázata, csak fordítva: egy adott szakterületen volt alkalmatlan eddig, most odatették, hogy mutassa meg, hogy képes erre a teljesítményre az összes szakterületen. A plágium-ügyrõl meg a pártelnök azt találta mondani, hogy azzal semmi gond, nem azért kellett az illetõnek a doktori cím hogy abból valami anyagi haszna legyen, s mikor kiderült hogy gond van a dolgozata eredetisége körül, önként lemondott róla. (Az más kérdés, hogy ezzel azt érte el, hogy a sajtó azonnal azt kezdte kutatni, hogy milyen anyagi hasznot hajtott a doktori cím, s igen gyorsan megállapították, hogy éveken át volt egyetemi oktató – ami némi fizetéssel is jár ugye -, márpedig ahhoz elengedhetetlen volt a doktori cím.)
Ekkor az államelnökön volt a sor, aki már korábban bejelentette, hogy csak szakmailag alkalmas, feddhetetlen jelöltet fog elfogadni. Márpedig Dragreaék jelöltje ugye mindkét téren bukásra állt. Ebbõl egyenesen következett, hogy Iohannis azonnal rábólintott. Aszongya: miniszteri teljesítmény nulla, doktori plagizálva, na igen, ilyen emberre gondoltam én is, s azzal megbízta a kormány megalakításával. S következett az újabb rekord: az új kormányban elvétve vannak új miniszterek is, de a többség marad a régi. Azok, akiket nemrég megmértek és könnyûnek találtak. Az újak pedig … hogy is mondjam … talán elég ha annyit mondok, hogy a gazdasági tárca élére egy olyan ember került, aki filozófia szakon végzett, majd szerzett hozzá egy irodalmi mesteri fokozatot.
Ha valaki azt gondolta volna, hogy ez már a csúcs, az alaposan téved. Még fel kellett tenni a mûre a koronát, de nem ért véget úgy június, hogy arra is ne került volna sor. Emlékezzünk csak, miért váltották le a Grindeanu kormányt? Hát azért, mert rosszul haladt a kormányprogram gyakorlatba ültetésével! Márpedig a kormányprogram az szent, az emberek arra szavaztak, ez tehát tûrhetetlen! A gyengén teljesítõ kormánynak fel is út, le is út, jöjjön rögvest egy másik, amelyik tudja a dolgát, amelyiknek ég a keze alatt a munka, amelyik az ötéves tervet négy és fél év alatt fogja teljesíteni! És jött az új kormány. Egy új kormányprogrammal, ami egészen más intézkedéseket, célokat és vállalásokat tartalmaz, mint az elõzõ!
Ez volt az a pont amikor a józan ész tétován feltette a kezét, s halkan bejelentette, hogy õ most egy kicsit elmegy világgá, egy darabig ne keressék.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Mennyi az annyi?

A Maros megyei prefektus elleni egyik perem még folyamatban van, épp ma kaptam kézhez a prefektus válasziratát, annak az utolsó oldala látható itt:

mennyi-az-annyi

Magát az egész iratot hosszan lehetnek elemezni, mert egyfajta állatorvosi lova a hazai közigazgatásnak, de ilyenkor nyáron nem akarok senkit ilyesmivel fárasztani, ezt az egy oldalt azért teszem itt közzé, mert egy dolgot példáz, de azt igen meggyõzõen, éspedig hogy milyen alapos munkát végeznek közhivatalnokok sok pénzért, amit ráadásul a mi adóinkból kapnak, havonta. A kérdés az, hogy ez az irat hány példányban készült, a válasz pedig ott van, zölddel bekarikázva. Kommentár nélkül.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Aláírni kötelezõ!

A számos európai szervezetet tömörítõ FUEN vezetõi négy évvel ezelõtt nyújtották be az Európai Bizottságnak a “Minority Safe Pack” címû polgári kezdeményezést, ami az élet számos területére vonatkozó javaslatokat tartalmaz. Lévén a téma kisebbségvédelem, a Bizottság elutasította a kezdeményezés bejegyzését, amit hosszas per követett, annak kimenetele pedig igen nagy meglepetés volt: a bíróság ugyanis a kezdeményezõknek adott igazat. Ennél már csak az volt furcsább, hogy a Bizottság nem fellebbezett, hanem inkább tárgyalóasztalhoz ült a kezdeményezõkkel, végül beleegyezett abba, hogy a kezdeményezésnek egy kisség megnyirbált változatát bejegyezze. Ez által megnyílt az út az elõtt, hogy a kezdeményezõk összegyûjtsék azt az 1 millió aláírást, ami feltétele annak, hogy a témával érdemben is foglalkozzon majd a Bizottság.
A Székely Nemzeti Tanács már a kezdeményezés bejelentésekor támogatásáról biztosította azt, s ezt megerõsítette nemrég, amikor a Bizottság bejegyezte azt. Ezen túlmenõen azonban egyszerûen erdélyi magyarként is úgy gondolom, hogy függetlenül attól, hogy az egésznek mi lesz az eredménye, hogy mi a véleményem az EU-ról meg a brüsszeli bürokratáktól, kötelességem a kezdeményezést támogatni, s másokat is arra bíztatni, hozzájárulni az aláírások összegyûjtéséhez. Aki ragaszkodik a hagyományos módszerekhez, az letöltheti a Romániára érvényes aláírási ívet a kezdeményezés honlapjáról, s kitöltheti a keze írásával, de annál sokkal egyszerûbb az internetes aláírás, ami itt érhetõ el.
Kérek és bíztatok hát mindenkit, hogy szánja rá azt az 1-2 percet, s írjon alá, adjuk meg az esélyt annak, hogy az EU tegyen végre valami olyat, amivel a kontinens kisebbségi közösségeit segíti. Mert ránk fér!

Kategória: Kampány-ügyek | Szóljon hozzá most!

Danke Dolomiten!

2017-06-08 Szekler

Kategória: Ez Románia | Szóljon hozzá most!

Nem hittem volna

Amikor 2015 októberében arra kértem egy ismerõsömet, hogy segítsen kivinni némi tûzifát az udvarunkról a lovaspályára – ahol a Székely Nemzeti Tanács által szervezett õrtûz-gyújtásra került sor – nem gondoltam volna, hogy ez évekre munkát fog adni nem csak nekem, de különbözõ bíróságoknak is. De a román hatóságokra mindig lehet számítani ha lehet egyet rúgni a magyarokba, s ez igaz akkor is, ha talán csak évek múlva fog kiderülni, hogy kinek fáj jobban ama rúgás.
Az sajtó-téma volt, tehát sokan tudják, hogy a rendõrök megállították a fát szállító autót, s a vezetõjét megbüntették, mert nem tudott aznapra kiállított szállítólevelet felmutatni. Az csöppet sem zavarta õket, hogy bemutattam a fa vásárlását igazoló számlát, tehát nyilvánvaló volt, hogy a saját tûzifámat szállítottuk.
A jegyzõkönyvet természetesen megtámadtuk a bíróságon, s ennek oka nem csak az volt, hogy egyértelmûen rosszhiszemûen jártak el, hanem még inkább az, hogy a vonatkozó törvény értelmében 0,1 köbméter fölött van szükség szállítólevélre, márpedig a szállított famennyiséget senki nem mérte meg, a jegyzõkönyvben pedig 0,12 köbméternyi fa szerepelt, tehát még a rendõrök szerint is határesettel volt dolgunk. S ha figyelembe vesszük, hogy a fát elkobozták és letétbe helyezték az erdészeti hivatal udvarán (két ügyes csomóban, erre nagyon figyeltünk, fénykép is készült róla a biztonság kedvéért, ez:

a bíró dolga szerfölött egyszerû volt: mindenek elõtt elrendeli, hogy mérjék meg a fát, hogy derüljön ki, hogy kellett volna-e hozzá szállítólevél. S hogy biztos legyen az, hogy errõl valamiért nem feledkezik meg a bíró, a jegyzõkönyv elleni panaszban ezt kiemelten kértük. (Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy ha nem kértük volna, a bírónak akkor is kötelessége lett volna ezt tenni, mert a törvény értelmében el kell kövessen mindent, hogy az ítélet a valós tényeket tükrözze.) S láss csodát: a bíró nem ezt tette! Egyszerûen figyelmen kívül hagyta ezt a kérést ami révén bizonyíthattuk volna hogy nem sértettünk törvényt, s túlzás nélkül ritka cinikus módon megállapította azt, hogy a rendõr megállapítása bizonyító erõvel bír, mindaddig míg annak ellenkezõjét nem bizonyítja a panaszos, márpedig mi nem bizonyítottuk ezt. A kirótt büntetésrõl pedig (2000 lej) azt állapította meg, hogy az arányos a tett súlyosságával! Hogy ez mennyire helytálló, ahhoz elég elmondani azt, hogy ha valaki egy utánfutós nyergesvontatóval szállít nem saját, hanem lopott fát, azt maximum 5000 lejre lehet büntetni a törvény értelmében. Ehhez képest ha valaki pár szál, amúgy saját tulajdonát képezõ fát szállít, akkor nyilván jogos õt 2000 lejre büntetni, mert ez egy társadalmi szempontból súlyos tett, amit ha büntetlenül hagynának, akkor fennáll a veszélye annak, hogy mások is vérszemet kapnak s hasonló cselekedetre vetemednek, az emberek kezdik csak úgy, összevissza szállítgatni a saját tûzifájukat.
Nem tudom el lehet-e képzelni ennél jogsértõbb ítéletet, amikor a bíró gyakorlatilag megakadályozza az egyik felet hogy az bizonyítsa a maga igazát, majd igazat ad a másik félnek. Éppen ezért természetesen fellebbeztünk, s abban részletesen kifejtettük, hogy az elsõ fokon eljáró bíró mely törvényi elõírások megsértésével hozta meg az ítéletét. Az ügy másodfokú tárgyalása múlt hónap 23.-án volt. S habár az egész annyira tiszta és egyértelmû, a bírók két héttel halasztották az ítélet kihirdetését, majd utána még rátettek egy napot, végül tegnap kimondták a verdiktet: a fellebbezést elutasítják!
Megvallom nem hittem a szememnek. Mert azt még értettem, hogy nyúzták az ügyet mint a rétestésztát, s két-három hónap helyett több mint másfél évet tartottak bizonytalanságban, halasztottak ha kellett ha nem, mindenféle mondvacsinált okokkal, de nem gondoltam volna hogy elmennek addig, hogy bevállalnak egy ilyen nyilvánvaló – már elnézést, de ezt nehéz másképp minõsíteni – gazemberséget.
A történet itt természetesen nem ér, nem érhet véget, következik az Emberjogi Bíróság, amelyik reményeim szerint majd igazságot tesz.
S ha már Strasbourg, akkor bejezésképpen hadd mondjam el azt is, hogy ebben az évben már négy keresetet postáztam oda, köszönhetõen annak, hogy további négy, jellemzõen évekkel ezelõtt kezdõdött ügyben született jogerõs ítélet. Ezek közül a legrégebbi, s talán a legfontosabb az érettségin a magyar tanulókat súlytó diszkrimináció ügye, amiben tegnap múlt négy éve írtam meg a panaszomat a Diszkriminációellenes Tanácshoz, a végsõ, jogerõs ítéletet pedig idén április 11.-én kaptam kézhez.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Blabla

A hónap elsején Brüsszelben, az Európai Unió központjában gazdasági fórumot tartottak, ahol többek közt Soros György is beszédet mondott. Hála az internetnek, ez elérhetõ azon egyszerû halandók számára is, akik nem szoktak ilyen fontos rendezvényeken részt venni. Itt van tehát, olvassa aki akarja.
Én ezt már nyilván megtettem, s híven Soros filozófiájához, miszerint semmi nem tabu, megengedem magamnak, hogy kommentáljam.
Ezt el lehetne intézni egészen röviden is, aki arra a változatra kíváncsi, az olvassa el ennek a bejegyzésnek a címét.
A hosszabb változat meg így hangzik:
Egy gazdasági fórumról van szó, tehát akár logikusnak is mondható, hogy meghívnak egy gazdasági szakembert, még akkor is, ha olyan emberrõl van szó, akinek a gazdasági tevékenysége – saját bevallása szerint – erkölcstelen. Megeshet hogy módszerei hatékonyak, de egy nemzetközi szervezetnek azért tekintettel kell lenni azok erkölcsi vonatkozásaira is.
Ha ellenben gazdasági fórumról van szó, akkor nehezen értelmezhetõ az, hogy a beszédnek az elsõ kb. 25%-a az elõadó magánéletérõl és politikai-filozófiai elveirõl szól. Ezt követi további több mint 30% történelem, s máris jóval túl vagyunk az elõadás felén, anélkül hogy valami elhangzott volna gazdaságról.
Ezt újabb politikai fejtegetések követik, s csak a harmadik oldal alján hozza szóba a szerzõ a 2008-az gazdasági válságot, illetve annak szerinte elhibázott kezelési módját.
Itt azonban nem a szerinte helyes lépések leírása következik, hanem újra a politikai filozófia meg az aktuálpolitika vizeire evez át Soros, s ott is marad jó sokáig, de lapos közhelyeken kívül mást nem nagyon mond.
Aztán a negyedik oldal alján úgy néz ki rátér a lényegre, éspedig hogy az EU három nagy problémával néz szembe: a migráció, a Brit kilépés és a gazdaság növekedését segítõ politikák hiánya. No de gazdasági fórum ide vagy oda, ezek után lényegében kizárólag a migrációról beszél, az azzal kapcsolatos történésekrõl, az egyes tagországokban nemrég sorra került választásokról (amelyek esetében mindig azért drukkolt, hogy a korlátlan befogadás ellenzõi ne gyõzzenek), illetve arról, hogy van két fekete bárány, Magyarország és Lengyelország.
S itt véget ér a beszéd, ami józan gondolkodású emberben torzó benyomását kelti, hisz a hosszan beszélõ Soros semmit nem mondott a konferencia témájáról. Ha netán nem hagyták, félbeszakították, akkor elnézést kérek, ha ellenben eleve ennyit szándékozott elmondani, akkor a következtetés egyértelmû: eljött Amerikából Európába csak azért, hogy egy halom zagyvaságba és közhelybe csomagolva elmondja azt, hogy az EU meg kell regulázza Magyarországot és Lengyelországot. Jó kérdés az, hogy ezt milyen alapon teszi?

Kategória: Európa alkonya, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Szóljon hozzá most!

Vajon!

Már régebb készültem írni egy témáról, azért készítettem ezt a fényképet:

vaslabi-vilaghaborus-emlekmu

Felvetõdik ugyanis az a jogos kérdés, hogy vajon mennyire helytálló az emlékmûvön található felirat? Elvégre 1918 elõtt Vasláb – hasonlóan Székelyföld egészéhez – az Osztrák-magyar monarchia része volt, az innen besorozott katonák nyilván a monarchia hadseregében harcoltak, márpedig annak a céljai között tudomásom szerint nem szerepelt Nagy Románia megteremtése.

Az emlékmûvön egy névsor is van az elsõ világháborúban elesettekrõl, s annak kapcsán is lehetnek az embernek kételyei, ugyanis Vasláb román többségû település, de talán nem épp annyira, amint azt ez a névsor sugallja:

vaslabi-vilaghaborus-aldozatok

Egy szó mint száz, úgy gondolom nem nélkülöz minden alapot az a feltételezés, hogy itt a történelem sajátos, ugyanakkor a romániai hatóságok által közkedvelt értelmezésével van dolgunk, ami ellen általában joggal szokunk berzenkedni mi romániai magyarok. Mondom általában, mert van azért ellenpélda is, hisz jelen pillanatban az emlékmûvet több koszorú díszíti, köztük ez is:

marosfoi-rmdsz-koszoru

Hogy könnyebb legyen a feliratokat kibetûzni, itt van két közelebbi felvétel:

marosfoi-rmdsz-koszoru-1

marosfoi-rmdsz-koszoru-2

Gondolom minden kommentár felesleges.

Kategória: megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika, RMDSZ | Szóljon hozzá most!

A közigazgatási törvény módosításáról

Immár a Képviselõház honlapján is olvasható az a törvénytervezet, amelyet az RMDSZ képviselõi és szenátorai nyújtottak be, s aminek a témája a helyi közigazgatásra vonatkozó törvény módosítása. A tervezet elõkészítésérõl elég sok szó esett az utóbbi hónapokban a sajtóban, többen nyilatkoztak arról, hogy mi is ezzel a cél, s ez elvileg arra is lehetõséget adott, hogy akinek a témában javaslata van, az közölje azt a kezdeményezõkkel, amiképpen azt három civil szervezet meg is tette. Mindemellett véleményem szerint csak jót tett volna a témának, ha a tervezetet a benyújtás elõtt közzéteszik, s módot adnak arra, hogy mások is véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek, hisz az minimum a tervezet legitimitását növelte volna, plusz érveket biztosított volna a képviselõknek a parlamenti vitára.
A tervezetet átolvasva megvallom van bennem némi hiányérzet, illetve vannak dolgok, amiket másképp oldanék meg. Hogy erre példát is mondjak, nem tartom jó ötletnek azt, hogy az alternatív küszöbbel együtt lényegében a másodrangú romániai magyarok kategóriáját is bevezetnék. Szerintem következetlenségre is vall, hogy míg az egészségügyi intézmények esetében mindkét küszöb ugyanazon jogokat biztosítja, a most benyújtott tervezet a közigazgatás viszonylatában nem ezt teszi. Hasonlóképpen úgy gondolom, hogy ha azt akarjuk, hogy a nyelvi jogok a gyakorlatban valóban érvényesüljenek, akkor fel kell hagyni az olyan megfogalmazásokkal, hogy a közönségszolgálati irodákban magyarul tudó személyt is kell alkalmazni. Természetes és jogos elvárás az, hogy azon személyek, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek az állampolgárokkal mind ismerjék az összes nyelvet, ami az adott településen hivatalosan használható.
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ennek a tervezetnek a benyújtása egy komoly elõrelépés, s mivel a múltat amúgy sem lehet megváltoztatni, mostantól arra kell koncentrálni, hogy a parlament által majd megszavazott változat a lehetõ legelõnyösebb legyen nemzeti közösségünk számára. E célból legalább három dolgot tartok fontosnak:
1. Mutassuk meg, hogy egy olyan témáról van szó, ami nemzeti közösségünk számára kiemelten fontos. Ezt többféleképpen megtehetjük, egyik legegyszerûbb módja az, hogy kihasználjuk, hogy a tervezet a Képviselõház honlapján közvitára van bocsátva, s ott hozzászólunk, véleményt mondunk róla, kifejezzük azon igényünket, hogy a képviselõk tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy Románia valóban betartja nemzetközi vállalásait és figyelmet fordít az ország területén élõ többi nemzeti közösségre. Ha ott tömegesen lesznek hozzászólások, az mindenképpen jelzésértékû lesz.
2. Ugyanott tehetünk jól megindokolt kiegészítõ, jobbító javaslatokat is, bízva abban, hogy a tervezetet benyújtó képviselõk is meg fogják fontolni azokat, s a parlamenti vita során megpróbálják bevinni az elfogadásra kerülõ törvénybe.
3. Nem utolsó sorban úgy gondolom, hogy fontos, hogy az RMDSZ tájékoztassa a tervezet benyújtásáról és az elfogadás folyamatáról elsõsorban az Európa Tanácsot (elvégre Románia által ratifikált ET dokumentumoknak a hazai jogrendbe való beemelésérõl van szó), de túl azon egyéb nemzetközi szervezeteket, illetve a bukaresti nagykövetségeket is. Ugyanis az köztudott, hogy ha a román politikusok tudják, hogy rajtuk a világ szeme, akkor hajlamosabbak európai módon viselkedni.

Kategória: Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

A szentgyörgyi és a kilencfejû sárkány

Nemrég itt is közzétettem azt a panaszt, amit azért tettem a Diszkriminációellenes Tanácsnál, mert a híres érdekvédõ Dan Tanasã blogján hemzsegnek a magyarokat sértõ, diszkrimináló, gyalázó, fenyegetõ, stb. hozzászólások. Akkori bejegyzésemben némi taktikai megfontolásból nem tettem közzé a panasz mellékleteit, vagyis azokat a képernyõ-mentéseket, amelyeken a kifogásolt szövegek olvashatóak, most azonban már ezt is megtehetem:

Valeria-Radulescu

Catalin-Cheovari

cristi

Dan-Calin_Mada-Dan-Mascagiu_Marinescu-Daniela

Gheorghe-Balascau_Toma-Costea

Gino-Amato

Ion-Marin

Nicolae-Ionescu

Tavy-Motas

A panaszomat 2007/06.04.2017-es számmal iktatták, majd május kilencedikére beidéztek Bukarestbe, egy meghallgatásra, illetve a bepanaszolttal való szembesítésre. Azon idõt, pénzt és fáradságot nem kímélve megjelentem, ellenben a Bukarestben élõ jogvédõnek biztos fontosabb dolgai voltak, mert minden magyarázat nélkül távol maradt. Akkor még azt gondoltam hogy azért, mert törvény felettinek, sérthetetlennek gondolja magát, akinek nincs szüksége védelemre. Aztán tegnap kiderült, hogy mégsem, ugyanis vaskos borítékot hozott a posta, benne a Tanasã írott álláspontja a panaszommal kapcsolatban.
Mivel a panaszomat is teljes terjedelmében közzétettem, a román nyelvet ismerõk maguk is le tudják vonni az adódó következtetéseket, kiélvezve a szövegnek nem csak a tartalmát, de a stílusát is. Nem szeretném azonban megfosztani minden élvezettõl a románul nem tudókat sem, ezért szánok némi idõ arra, hogy eme értékes dokumentum egyes releváns részleteinek a magyar fordítását is elkészítsem, illetve pár fontos megjegyzést is fûzzek azokhoz. A könnyebb követhetõség kedvéért ezeket magán az állásponton teszem meg, ezáltal némi segítséget, eligazítást nyújtva a románul tudóknak is. Íme:

DT-allaspont

Mindezek után igen nagy érdeklõdéssel, de – megvallom – derûlátóan várom a Diszkriminációellenes Tanács döntését. Derûlátóan annak ellenére, hogy eddig még egyetlen esetben sem adott igazat nekem. Hisz itt most a mundér becsülete is kockán forog, hátha nem azt a megoldást keresik most lázasan, ami a kecskét és a káposztát is kielégíti.
Az pedig igencsak kínos lenne, ha a szentgyörgyi (“románvédõ hõs”) legyõzné ezt a (“magyarbérenc”) kilencfejû sárkányt!

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Jó napom van!

Lassan véget ér ez a hosszúra nyúló tél Gyergyóban is, tegnap este késõn is már kellemes volt az idõ a szabadban. Túlzás nélkül mondhatom, hogy már nagyon vártam, s remélem, hogy radikális lehûlés már nem lesz a következõ napokban-hetekben.
Ez már önmagában is öröm lenne, de hogy hab is legyen a tortán, a postaládánkból újabb strasbourgi levelet vettem ki, ezt:

ECHR

Tekintettel arra, hogy legutóbb tavaly Karácsonyokkor volt ilyenre példa, holott november és december folyamán négy panaszt is postáztam, ez most kifejezetten jól esett, újabb megerõsítést adott arra nézve, hogy az út amin járok/járunk helyes, s azzal kecsegtet hogy ha azonnal nem is, de elõbb utóbb sikereket is fog hozni. Ez ugyanis csak egy félsiker, még akkor is, ha a Bírósághoz benyújtott panaszok döntõ többsége még ezen az elõzetes szûrõn sem megy át. De nagyon remélem, hogy hamarosan eljön az a nap is, amikor az elsõ Strasbourgban megnyert perrõl is be tudok itt számolni.

Kategória: siker, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Alapos kivizsgálás

Tekintettel arra, hogy a prefektus jogerõs bírói ítélet ellenére sem volt hajlandó eleget tenni törvényes kötelezettségének és biztosítani a magyar nyelv használatát a megyében mûködõ közintézményekben, tavaly szeptemberben panaszt tettem ellene az ügyészségen. Vártam több mint három hónapot, majd – mivel semmi hír nem érkezett onnan – írtam nekik egy rövid levelet, amiben rákérdeztem, hogy mi lett a panaszom sorra. Erre egy még rövidebb válasz érkezett, s abban az állt, hogy a panaszomat megkapták, s kivizsgálás végett továbbították a gazdasági rendõrségnek.
Nagyot néztem erre, elvégre nem gazdasági, hanem közigazgatási jellegû volt a panaszom, de azért vártam türelmesen újabb három hónapot, abban a reményben, hogy az alatt csak a végére érnek a kivizsgálásnak, elvégre a panaszhoz igen vaskos paksaméta dokumentumot csatoltam, amelyek szerény belátásom szerint egyértelmûen bizonyítják a hivatali visszaélést, tehát az ügyészség akár azok áttanulmányozása után levonhatják a következtetéseiket. Az újabb három hónap elteltével, fejlemények hiányában ismét küldtem az ügyészségre egy érdeklõdõ levelet, amire ezúttal a rendõrségrõl érkezett ez a tartalmas válasz:

rendorseg-valasz

Mondanom sem kell, hogy ebben fikarcnyi új információ nincs, csak megismétlik kicsit bõbeszédûbben azt, hogy zajlik a kivizsgálás, annak a végén majd értesítenek az eredményrõl. Lassan kezdem szégyellni magam azért, mert egy ilyen nehéz és szövevényes ügyben tettem panaszt, lekötve immár 7 hónapja az ügyészség és rendõrség teljes kapacitását. Szinte látom, hogy a két intézmény íróasztalain pro és kontra érveket alátámasztó iratok halmai tornyosulnak, az ügyész pedig szálanként tépi ki a haját, mert nem tud egyértelmû, megnyugtató konklúzióra jutni. Valószínû ezért nem halad a nyomozás a Szentmiklóson ellopott 30.000 lej ügyében sem.
Ugyanakkor meg a kisördög azt súgja nekem, hogy láttam már én ilyet! Egy másik hasonló ügyben, kilenc hónappal azután hogy a panaszt postáztam, az iratcsomóban – írd és mondd! – hét lap volt, amint ez a katonai törvényszék ítéletében olvasható.
Mint köztudott, Románia esetében az EU-csatlakozás után is megfigyelés alatt maradt az igazságszolgáltatás, köszönhetõen annak, hogy Brüsszelben úgy tapasztalták, hogy ez a terület még nem mûködik az elvárások szintjén. Ennek kapcsán a miniszterelnök épp a napokban jelentette be, hogy feltett szándékuk elérni azt, hogy ezt a felügyeletet minél hamarabb szüntessék meg. Mondanom sem kell, hogy ez az eset is azt bizonyítja, hogy még van bõven tennivaló az igazságszolgáltatás terén, távolról sem lenne célszerû a felügyelet megszüntetése. A magam részérõl azon vagyok, hogy erre nézve minél több konkrét információt juttassak el Brüsszelbe is, ez lesz a sorsa ennek a történetnek is. Ugyanis aki valamennyire ismeri a hazai valóságot az tudja, hogy állandó külsõ nyomás nélkül igencsak hajlamosak mindenféle hatóságok arra, hogy semmibe vegyék az elemi európai értékeket, szokásokat.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika | Szóljon hozzá most!

Óvakodj a görögöktõl…

…még ha ajándékot hoznak is – tartja a régi mondás. Óhatatlanul ez jutott eszembe, látva a nagy örvendezést, ami Emil Boc azon bejelentését követte, hogy négynyelvû helységnévtáblákat helyeznek ki a város bejárataihoz.
Az elsõ jogos kérdés amit ebben a helyzetben az ember feltesz magának: miért kell örvendeni annak, hogy egy város polgármestere bejelenti, hogy szándékában áll betartani egy törvényes elõírást, tizenhat évvel azután, hogy az illetõ törvényt a parlament megszavazta? Persze a képet árnyalja némileg az, hogy az utóbbi hónapokban futószalagon születtek olyan bírói ítéletek, amelyek ugyanazon törvény megsértésére köteleznek székelyföldi polgármestereket, de nehogy már ez legyen a mérce, és tényleg üdvrivalgásba kellene kitörni, ha valaki – látszólag önszántából – hajlandó betartani egy törvény elõírását.

Egy fura szakvélemény

Másodsorban érdemes alaposan és figyelmesen átolvasni a kolozsvári polgármester kilenc oldalt kitevõ sajtóközleményét a témáról.
A terjedelem maga még akkor is elgondolkoztató, ha figyelembe vesszük, hogy ebbõl három oldal kép, másfél oldal pedig redundancia (a közleményben idéznek a szakemberek indoklásából, majd késõbb az egész indoklást is beillesztik a közlemény végére). Elvégre ugyanezt elintézhették volna egy pár soros közleményben is, nem beszélve arról, hogy egy normális helyen még az is felesleges lenne, egyszerûen kitették volna az új táblákat és kész.
Ez a terjedelem pont azt szemlélteti igen látványosan, hogy mekkora jelentõsége van ebben az országban egy ilyen lépésnek, mekkora feneket kerítenek neki. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy a polgármester az egyetem rektorától kér szakvélemény, aki erre egyetemi tanárokból álló bizottságot nevez ki, hogy azok tudományosan megalapozott javaslatot tegyenek arra nézve, hogy mi kerüljön a város bejárataihoz kihelyezendõ helységnév-táblára. (Ha ezt elmeséljük külföldi ismerõseinknek, megeshet hogy szavahihetõségünkben kezdenek kételkedni, mert egyszerûen nem tudják elképzelni, hogy ilyesmi lehetséges.)
Nyilvánvaló tehát, hogy azt a látszatot akarják kelteni, hogy igen fajsúlyos témáról van szó, amiben nem lehet csak úgy, hebehurgya módon dönteni. Ilyen körülmények közt az ember elgondolkozik, hogy 2001-ben honnan vette a kormány a bátorságot, hogy listát készítsen az összes olyan településrõl, ahol valamely kisebbség eléri a 20%-ot, illetve arról, hogy mit kell tartalmazzanak azok a táblák, amiket ezen települések bejárataihoz ki kell tenni. Ugyanis pontosan ez található az 1206/2001-es Kormányhatározat mellékletében, a listában pedig ott található – természetesen – Kolozsvár is, illetve az, hogy mi az a két név, ami kötelezõ módon meg kell jelenjen azokon a bizonyos táblákon. Sõt, a határozat azt is rögzíti, hogy kihágásnak minõsül és büntetendõ, ha valami mást találnak ráírni. Így még nyilvánvalóbb lesz az egész hókuszpókusz kirakat-jellege, hisz a tudós akadémikusok keze nagy részben meg volt kötve, ha akartak se javasolhattak volna mást, bármilyen indoklással és hosszas mérlegelés után, szakmai tekintélyük és ismereteik birtokában, mint amit végül javasoltak.
Aztán érdemes pár szót vesztegetni a szakértõi bizottság összetételére is. Azt a multikulturális egyetem román anyanyelvû rektora három szintén román anyanyelvû kollégából állítja össze, akik, a város “történelmi és multikulturális dimenziójára” való tekintettel négynyelvû feliratot javasolnak. Az ember joggal teszi fel la kérdést, hogy hova lesz a multikulturális dimenzió akkor, amikor egy ilyen bizottságot kell kinevezni? Miért van az, hogy a rektornak kizárólag nemzettársai jutnak eszébe egy ilyen esetben? Netán a rektor úgy a szíve mélyén mégsem annyira multikulturális, mint amilyennek próbál mutatkozni?
(Egy zárójel erejéig hadd szóljak arról is, hogy a szakértõi bizottság indoklásában – a közlemény hatodik oldalán – a címben ugyan még CLUJ-NAPOCA van, de alább a szövegben következetesen Cluj-ként írják a város nevét. Teszik ezt nem sanda szándékokkal gyanusítható magyar emberek, hanem románok, s ráadásul mindez fel se tûnik se a szakvéleményüket továbbító rektornak, se a polgármesternek vagy a városháza sajtósainak. Ez véleményem szerint jól példázza azt, hogy mennyire elfogadott, berögzült a “Cluj-Napoca” megnevezés több mint 40 évvel azután, hogy Ceausescu azt a városra kényszerítette.)

Törvényességi problémák

No de mi az, ami óvatosságra kell intsen?
Kezdem azzal, hogy a közlemény címében még az áll, hogy a polgármesteri hivatal többnyelvû névtáblákat fog kihelyezni a város bejárataihoz, de már az elsõ bekezdésben elkezdõdik a maszatolás: a törvényes engedélyek beszerzése után fog ez megtörténni. Tekintettel arra, hogy a közlemény kiadásának a pillanatában voltak a város bejáratainál névtáblák, azok kicseréléséhez semmiféle engedély nem kell, mert a tartóoszlopok maradhatnak, csak a rajtuk levõ táblát kell cserélni. De még ha netán ehhez is engedély kell Kolozsváron, azt a közleményt kiadó polgármester kell kiállítsa, tehát seperc alatt megoldható, ha van rá akarat,nem kell heteket várni. Már feltéve ha a törvények által elõírt táblákat helyezik ki. S itt jön a következõ bökkenõ: a bejelentett tábla nem felel meg ennek a feltételnek. Ugyanis a települések névtáblái – abban az esetben ha többnyelvûek – úgy kell kinézzenek, hogy felül szerepel a román megnevezés, alatta egy vagy több más nyelvû, miközben a szakértõi bizottság javaslatában legfelül egy latin nyelvû szöveg szerepel. Megeshet tehát, hogy a nagy megelégedéssel fogadott polgármesteri bejelentést követõen valamilyen állami szerv nem fogja engedélyezi ennek a táblának a kihelyezését, mire Boc farizeus módjára sajnálkozni fog, hogy õ jót akart, toleráns meg minden, de ha valami tilos akkor az tilos.
Ez még csak egy lehetõség (amivel azért számolni kell), az ellenben már egyértelmûen sumákság, ahogy az egész történetet Boc beállítja. Miközben mindenki azt mérlegelte, hogy vajon fellebbez-e a jogvédõknek igazat adó alapfokú ítélet ellen, õ arról semmit sem mond, csak – “véletlenül” pont akkor – bejelent nagylelkûen, hogy saját kezdeményezésbõl, multikulturális meggyõzõdésbõl, többnyelvû névtáblákat fog kihelyezni a város bejárataihoz. Mert õ ilyen jó lélek, lássa mindenki. Jogos elvárás tehát, hogy ezt mindenki megtapsolja, legyenek hálásak a magyarok, meg az a pár megmaradt, magát szásznak valló kolozsvári. Szó nincs itt törvényes kötelességrõl amit 16 éve nem ültetnek a gyakorlatba, rossz az aki rosszra gondol, Kolozsváron béke van, harmónia meg multikulturalizmus, amiben maga a polgármester jár legelöl.
Ezt igen jó érzékkel cselekedte a polgármester, aki az alapfokon született ítélet indoklása ismeretében felmérte, hogy jó esély van arra, hogy ha fellebbez, akkor veszít, ami egyenértékû lesz azzal, hogy jogerõs ítélet mondja ki, hogy évek óta törvényt sért, s egyúttal kötelezi arra, hogy ennek vessen véget, hajtsa végre a törvény elõírásait. Kínos lett volna, ez kétségtelen.
Ez azonban – hogy nem kényszerbõl, hanem önként, mintegy saját kezdeményezésbõl tesz meg valamit – csak az egyik oldala a dolognak, ráadásul a kevésbé fontos. Nagyobb veszély ugyanis az, hogy ha a táblabíróság megerõsíti az alapfokú ítéletet, akkor abból sokan levonják azt a logikus következtetést, hogy a törvény többi elõírását is be kell tartani Kolozsváron, kezdve a kétnyelvû feliratokkal minden hivatalon, középületekben, útjelzõ táblákon, s befejezve a magyar nyelvû ügyintézéssel a helyi közhivatalokban. Jó eséllyel ez is járt Emil Boc fejében, amikor nagylelkû bejelentését megtette. Hogy ha majd elõáll valaki ezekkel az elvárásokkal, akkor mondhassa azt szemforgatva, hogy lám, ilyenek telhetetlenek ezek a magyarok: ha az ember önként odaadja a kisujját, máris az egész karját követelik. Így legyél hozzájuk elõzékeny és kedves, ez érte a hála!
Egy szó mint száz, naiv kell legyen az, aki a bejelentése mögött bármi pozitívat feltételez! Az nem volt más, mint vegytiszta számítás, kísérlet, hogy elejét vegye annak, hogy a magyaroknak további jogokat kelljen biztosítson. S éppen ezért bizonyára nagy elégtétellel szemléli a pozitív reakciókat, a hálálkodásokat, mert ezek mind alapot szolgáltatnak neki a késõbbi mûmeglepõdésre és méltatlankodásra.

Nem jótétemény, hanem kötelesség!

Mi lehet ilyen körülmények között a kolozsvári magyar közösség részérõl a helyes hozzáállás? Véleményem szerint nagyon tárgyilagosan, de minél hamarabb ki kell mondani, hogy elvárják, hogy Kolozsváron tartsák tiszteletben a helyi közigazgatási törvénynek a kisebbségek anyanyelv-használatára vonatkozó összes elõírását. (Pontosabban szerintem az lett volna a helyes és célszerû, ha eleve nem csak a táblákért hadakoznak éveken át, azt a látszatot keltve, hogy mindössze azzokkal van gond Kolozsváron. Ugyanis fontos lenne kerülni minden olyan helyzetet, amire akár csak ráfogható, hogy a magyarok sumákolnak, ugyan keveset kérnek, de ha az teljesül, akkor újabb igényekkel állnak elõ. De ezt már visszacsinálni nem lehet.) Ezek ugyanis a törvény szerint járnak, azoknál kevesebbel beérni nem szabad.
Hasonlóképpen világossá kell tenni azt, hogy a polgármester nem valami egyéni jótéteményt, netán kegyet gyakorol a megígért többnyelvû táblákkal, jogerõs ítélet kötelezi õt arra, hogy a város bejárataihoz kerüljön ki annak magyar neve is. Ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy lezajlott egy per, abban született egy ítélet, s azt a törvényes határidõn belül senki nem fellebbezte meg, tehát jogerõre emelkedett.
Ugyanakkor ebben az ítéletben tételesen szerepel, hogy az olyan települések esetében mint Kolozsvár, ahol a magyar lakosság részaránya 2001 után csökkent 20% alá, érvényes a 215/2001-es törvénynek az összes olyan elõírása, ami az anyanyelv használatára vonatkozik. Ezek közül a februárban megszületett ítélet csak a felperesek által kért ügyben (a településnév-táblák ügyében) kötelezi a polgármestert cselekvésre, de azt elõrevetíti, hogy ha valaki pert indít a többi ügyben, akkor az nyerni is fog. Egy ilyen per elõfeltétele pedig az, hogy valaki(k) szólítsa(k) fel a polgármestert a többi elõírás betartására is, ezt nem megtenni a legrövidebb idõn belül bûn lenne a kolozsvári magyarokkal szemben.
Ami pedig már nem Kolozsvárról szól, de azért szintén fontos: azonosítani kell minél hamarabb a hasonló esetben levõ településeket (ahol a magyarság részaránya 2001 után csökkent 20% alá), s ha van olyan, akkor ott is elindítani azt a folyamatot, aminek a vége az kell legyen, hogy a helyi hatóságok betartják az anyanyelv használatára vonatkozó összes szabályt. Mondom ezt annak ellenére, hogy a sajtóban megjelent hírek szerint a magyar képviselõk a 20%-os küszöb csökkentésére vonatkozó törvénytervezetet készülnek benyújtani a parlamentbe, hisz ha ezt meg is teszik, annak elfogadása úgysem fog egyik napról a másikra menni, s addig is élni kell a már meglévõ jogainkkal.

Árus Zsolt
a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke

(Eredetileg megjelent a Krónika Szempont rovatában.)

Kategória: Ez Románia, Politika | Szóljon hozzá most!

Dél Tirolban figyelnek ránk

Ezt példázza az ottani legjelentõsebb napilap tegnapi száma, aminek a harmadik oldala így néz ki:

dolomiten-apr-12

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!