Nekik nem elég

Tavaly májusban tettem egy panaszt a kormány ellen, mert törvényt sértõ módon fogadott el egy kormányhatározatot. Az ügyet némi idõhúzás után a Marosvásárhelyi Táblabíróság július 29-én letárgyalta s a kérésemet elutasította. Ez ellen fellebbezést nyújtottam be, amit már a Legfelsõ Bíróság kell tárgyaljon. Ki is tûzték a tárgyalást . . . 2022 február 24-re!
Történt ez olyan körülmények között, hogy a vonatkozó törvény azt mondja, hogy az ilyen ügyeket sürgõsséggel kell tárgyalni, s ezt jeleztem a fellebbezésemben is, nehogy elkerülje a bírók figyelmét. Éppen ezért nem hagytam annyiban a dolgot, hanem letetettem egy kérést, amiben ismét felhívtam a figyelmüket erre az elõírásra, s kértem, hogy hozzák elõbbre a tárgyalást. Ezt a kérést december 13-án küldtem el, s minekutána alaposan meggondolták, rá egy hónapra elutasították. Az indoklást most kaptam kézhez, így szól:

Idõpont-módosítás-elutasítva

Magyarán azt mondja a magas bíróság (négy darab kiválóan képzett, tapasztalt jogász írta alá a határozatot!), hogy valóban van mód arra, hogy indokolt esetben egy már kitûzött idõpontot megváltoztassanak, amennyiben az azt kérelmezõ nyomós okot hoz fel arra. Tekintettel arra, hogy én ilyen nyomós okról nem tettem említést a kérésemben, ezért azt elutasítják! Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ugyan a törvény elõírja, hogy az ügyet sürgõsséggel kell tárgyalni, de ez nem elég komoly ok arra, hogy valóban ezt tegyék! Jogos a kérdés, hogy milyen ennél nyomósabb okra gondoltak, figyelembe véve, hogy az Alkotmány 124. cikkelye azt mondja, hogy a bírók kizárólag a törvénynek vetik alá magukat?

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A szószegõ

Visszatérõ kritika Romániával szemben (nem csak) magyar részrõl az, hogy megbízhatatlan, hisz mindkét világháborút egyik oldalon kezdte s a másikon fejezte be. Ezek vitathatatlan tények, s lehet ugyan a magyarázni azokat, de attól még tények maradnak.
Kevésbé ismert ténnyel szembesültem a napokban, amikor a törvénytárban egy régi jogszabály után kutatva ráleltem a Románia és Magyarország között 1948-ban megkötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdésre. Nyúlfarknyi, mindössze hét cikkelybõl álló, s a szerzõdés jellegéhez illeszkedõen általánosságokat tartalmazó egyezményrõl van szó, amivel kapcsolatban – tekintettel jelen írás témájára – az a kérdés, hogy vajon sikerült-e Romániának betartani. A választ pedig nem nehéz kitalálni, nyilván nem. A be nem tartásnak külön pikantériája az, hogy miben is áll az, e célból nézzük a 3. cikkelyt, amiben az áll, hogy ha valamelyik szerzõdõ felet támadás érné, aminek célja a területi integritásának a megsértése vagy a függetlenségének a veszélyeztetése, akkor a másik fél rögvest annak a segítségére siet, katonasággal, vagy bármilyen más módon, amire lehetõsége van. Ennek megfelelõen ugyanis 1956 októberében Románia katonasággal s egyéb módon kellett volna segítse Magyarországot, amikor azt megtámadta a Szovjetunió, ellenben ilyesmit nem jegyeztek fel a történelemkönyvekbe.
S ennek a szószegésnek még egy külön ízt ad az, hogy román részrõl máig is elõszeretettel emlegetik, hogy Magyarország hálás kellene legyen Romániának, mert az 1919-ben megszabadította a bolsevik uralomtól. Az az állítás ugyanis – mint köztudott – tényszerûen hamis, ellenben lám, késõbb nem csak hogy lehetõsége, de kötelessége lett volna ilyen irányú segítséget nyújtani Magyarországnak, de nem tette.
Ennyit a román-magyar barátságról.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Milyen ház?

Alig foglalta el a hivatalát, Biden elnök büszkén tette közzé, hogy máris teljesítette egyik fontos ígéretét, s megszüntette a Fehér Ház honlapján azt az égbekiáltó igazságtalanságot, hogy aki kapcsolatba szeretne lépni az elnökkel, az esetenként kénytelen ezt nemi identitásának meg nem jelölésével tenni, ugyanis az elõre definiált megszólítások között csak a Mr., Ms. és Mrs. szerepelt.
S el kell ismerni, igaza volt, ez a helyzet immár rég tarthatatlan volt.
Kezdjük azzal, hogy eleve problémás az, hogy a férfiak csak egy, míg a nõk kétféle megszólításból választhatnak. Ez nyilván súlyos diszkrimináció, amiért nem is a honlap készítõi, hanem maga az angol nyelv a vétkes. Ráadásul mondja meg valaki, hogy miért kell a nõkre rákényszeríteni, hogy megvallják férjezett voltukat (ami egy kis házasságszédelgést igencsak megnehezít), miközben a férfiak nyugodtan eltitkolhatják, hogy van-e már feleségük? De a dolog meg is fordítható, milyen dolog az, hogy a nõk eldicsekedhetnek azzal, hogy boldog házasságban élnek, míg a férfiak estében ez pusztán a megszólításból nem derül ki? Egy szó mint száz, már rég ideje lett volna egyenlõséget teremteni a két nem között, s bevezetni külön megszólítást nõtlen és nõs férfiak esetében.
De mit is beszélek én itt, mi az, hogy két nem? Micsoda ósdi, kõkorszaki gondolat, miközben már térdig gázolunk a 21. században? Azt ugyan még nem sikerült eldönteni brit tudósoknak, hogy összesen hány nem létezik (nagyvárosok dzsungelét kutatva folyton újabbakat fedeznek fel), de hogy kettõnél több, az kétségtelen. Éppen ezért azok, akik nem tartoznak az elsõ kettõbe (na tessék, már megint, honnan veszem, hogy elsõ kettõ? helyesbítek: abba a kettõbe), azok igen nagy gondban voltak ha az elnöknek akartak üzentet küldeni, mert ha azt a Fehér Ház honlapján keresztül akarták megtenni (ami egy logikus gondolat), akkor csak a már említett három megszólítás közül választhattak. Pontosabban ott volt még a Dr. is (de ilyen titulussal viszonylag kevesen rendelkeznek), illetve megtehették azt is, hogy semmit sem választottak, de akkor meg fennállt az a reális veszély, hogy a nevük alapján automatikusan férfinak vagy nõnek gondolják õket (habár a mai világban már ez sem olyan biztos, ha belegondolunk, hogy milyen nevek léteznek). Szóval a helyzet igen súlyos volt, nem meglepõ, hogy az új elnök azzal kezdte az elnöki ténykedését, hogy ezen változtatott. Így aki most látogat el ama honlapra, ezzel találkozik ott:

Igen, jól látják, az LGBTQ+ közösségnek tett elnökjelölti ígéret beteljesítéseként megjelent egy új megszólítás, az Mx.
No de ezzel a gond meg van oldva, kérdezhetjük némi jogos aggodalommal? A válasz pedig nyilvánvalóan egy hatalmas nem. Igazság szerint nagyon de nagyon csodálkozom, hogy az említett közösség miért nem érezte súlyosan sértve magát amikor ez az ígéret elhangzott, s miért nem kampányolt attól kezdve azért, hogy ez a Biden – aki gúnyt ûz belõlük – ne lehessen elnök. Hisz gondoljunk csak bele, mekkora igazságtalanság az, hogy annak a két nemnek jár saját megszólítás (ráadásul a kettõnek három), s az összes többi be kell érje egyetlen egyel!? Hogy is gondolhatja valaki, hogy az rendben van, ha egymástól teljesen eltérõ nemi identitású embereket arra akar kényszeríteni, hogy ugyanazt a megszólítást válasszák? Ez az önazonossághoz való jog súlyos sérelme, tûrhetetlen, botrányos, vért kíván!! Ráadásul az X közismert módon az ismeretlent jelenti (s nem csak a matematikában), tehát az Mx. megszólítás választása egyenértékû azzal, hogy neme ismeretlen. S ennek a választását várják el olyan emberektõl, akik annyira büszkék a nemükre, hogy úton-útfélen hangoztatják, felvonulásokat szerveznek annak kimutatására, stb, stb? Hol van a józan ész, no meg a demokraták alapértéke, a tolerancia?
Holott az igazi, a helyes megoldás annyira de annyira kézenfekvõ, hogy el nem tudom képzelni, hogy miképpen nem jutott a derék Biden eszébe. S hogy nehogy veszélybe kerüljön a társadalmi béke a tengeren túlon, ezúton hangosan és nyilvánosan el is mondom, bízva abban, hogy mihamarabb eljut a füléhez és intézkedik. Ott vannak ugyanis azok a megnevezések, amelyek kezdõbetûibõl az LGBTQ+ származik, melyek mindegyike egy nemet jelöl. Akkor meg ezekbõl elõ lehet állítani azokat a megszólításokat, amelyek valóban véget vetnek az eddigi diszkriminációnak. Következésképpen az álmegoldás Mx. helyett be kell vezetni az Ml., Mg., Mb., Mt., Mq., stb. megszólításokat. Még pontosabban – hogy a férjezett nõk ne legyenek továbbra is kivételesett helyzetben – ezek minden kombinációját be kell vezetni (tehát Mll., Mlg., Mlb., Mlt., Mlq., Mgg., Mgb., Mgt., Mgq., stb., – attól függõen, hogy mi milyen nemû emberrel él kapcsolatban, plusz a nõs férfiak esetében a Msr. megszólítást, hogy ez a régi probléma is orvosolva legyen egyúttal), hogy pontosabban megjelölhessék magukat azok, akik kapcsolatban élnek egy másik emberrel. S ezzel bár a Fehér Ház honlapján megoldódik ez a súlyos gond.
Azzal pedig nem szabad törõdni, hogy esetleg lesznek olyan maradi és rosszindulatú emberek, akik egy ilyen lépés után azt találják követelni, hogy attól arrafele változtassák meg az épület nevét Fehér Házról Bolondok Házára. Arra kell koncentrálni inkább, hogy ezt a megoldást miképpen lehet kiterjeszteni a nyilvános zuhanyozókra és a közvécékre. Azok ugyanis komoly ingatlanfejlesztéseket igényelnek, de ez jó a gazdaságnak, mert munkahelyeket hoz létre.

Kategória: Államérdek, Kampány-ügyek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Szoros ügy!

Tegnap bejárta az egész erdélyi (sõt nem csak) magyar sajtót az a “hír”, hogy immár jogerõsen Neamt megyéhez tartozik a Békás szoros. Ennek kapcsán itt is ott is megszólaltatták Hargita megye elnökét, aki elõadta, hogy õk milyen kitartóan és keményen harcoltak és harcolnak, minden lehetõt megpróbáltak, de a gonosz és pártos román igazságszolgáltatás legyõzte egyelõre õket. De azért – tette hozzá szokása szerint – mennek elõre, nem adják fel.

Hogy a dolog érhetõbb legyen, hadd foglaljam össze röviden a történetet.
A határ-vita még a kommunista rendszer utolsó éveiben lángolt fel, tologatták a megyehatár-táblát, ami egy idõ után végleg eltûnt, s azzal hamu került a parázsra.
A következõ fejezet 1998-ban zajlott le, amikor Gyergyószentmiklós alpolgármestere és jegyzõje aláírtak Almásmezõ képviselõivel egy jegyzõkönyvet, amiben valósnak ismertek el egy olyan határvonalat, aminek nyomán szép nagy terület jutott a városéból Almásmezõnek, beleértve a szorost is. Errõl a jegyzõkönyvrõl van szó:

jegyzokonyv-Gyergyoszentmiklos-Almasmezo.pdf

Hogy ki tudott s ki nem errõl, azt ma nehéz volna kideríteni, de az tény, hogy egészen 2011-ig (azaz 13 éven keresztül) semmilyen lépés nem történt a helyzet rendezésére. Ekkor indított pert a város akkori polgármestere azt kérve a bíróságtól, hogy érvénytelenítse azt a jegyzõkönyvet, tekintettel arra, hogy a két aláíró azt állította, hogy õket félrevezették, abban a tudatban írták alá, hogy az a munkát elvégzõ szakcég felé igazolja azt, hogy a határ fizikai kijelölését elvégezték.
Következett egy hosszas pereskedés, az iratcsomó körbejárta az országot, több mint két tucat beavatkozási kérés is született, s azok közül a bírók 12-t jóvá is hagytak, így 14 fél volt a perben amikor 2019 június 12-én megszületett a számunkra kedvezõ alapfokú ítélet, amint az itt látható .
Az ítélet kivonatából – mivel ez a továbbiakban fontos lesz – hadd emeljem ki ezt a mondatot: “Admite cererea de interventie accesorie formulata de Consiliul Judetean Harghita.”
Az ítélet ellen a túloldalon állók mind fellebbeztek, így az ügy átkerült a Ploiesti-i Táblabíróságra, amelyik – nem meglepõ módon – pont fordítva döntött, mint az itt látható.
Ezt látva a fent már említett elnök azzal állt elõ, hogy ez azért történhetett meg, mert nekik nem engedték meg hogy beavatkozzanak a perbe, s így nem tudták bemutatni a csalhatatlan bizonyítékaikat, amelyek egyértelmûvé teszik a terület hovatartozását. Erre való tekintettel indítottak – Gyergyószentmiklóssal közösen – újabb pert (ezt), rendkívüli jogorvoslatot kérve. Ennek elvesztésérõl tudósított a sajtó most úgy, hogy immár jogerõsen Neamt megyéhez tartozik a szoros.

Ezek után nézzünk meg pár dolgot, amik valamiért kimaradtak a megyeelnök kommunikációjából:
Túl azon, hogy azt megelõzõen alelnök volt, 2008-tól õ a megye elnöke. Jogos a kérdés, hogy abban a minõségében miért nem indított õ maga pert sokkal korábban, illetve miért hangoztatta sokszor, hogy mennyit harcolt azért, hogy a város polgármestere indítson már pert?
Miért állítja azt, hogy a megyei önkormányzatot nem fogadták be a perbe, ezért nem tudták bemutatni a bizonyítékaikat, miközben az önkormányzat ott van a peres felek között, s mint fennebb idéztem az alapfokú ítéletbõl, a törvényszék jóváhagyta a kérésüket?
Feltéve, hogy valóban nem fogadták be az önkormányzatot a perbe, miért nem adta át azokat a perdöntõ bizonyítékokat a város jogászainak, hogy nyújtsák be azok, s nyerjék meg a pert?
Tudva azt, hogy nem igaz hogy nem hagyták jóvá a beavatkozásukat, miért indította el a jogorvoslati pert, abba belerángatva a várost is, s ezzel feladva egy magas labdát az ellenfeleknek (akik ismét a román érdekek védelmezõinek a szerepében tetszeleghetnek), illetve kidobva az ablakon 8000 lej közpénzt?
No meg egyáltalán, ebben az ügyben “a románok” a gonoszak, vagy pedig a mi vezetõin voltak (minimum) balekok?

A lényeg persze az, hogy igaz-e, hogy immár végleg elveszett a Békás szoros? Erre a rövid válasz az, hogy nem igaz.
Ugyanis kötve hiszem, hogy nem lehet megbízható, akár térképes bizonyítékokat felmutatni korábbi idõkbõl, amelyeken látszik, hogy hol van a város közigazgatási területének a határa. Ehhez pedig hozzá kell tenni azt, hogy semmiféle alpolgármester vagy jegyzõ nem illetékes azt a határt saját hatáskörben megváltoztatni. A jelenleg érvényben levõ Közigazgatási Törvénykönyv ebben a témában azt mondja ki (95. cikkely, 4. bekezdés), hogy egy ilyen határmódosítás csak törvény által lehetséges, s azzal is csak úgy, ha azt megelõzte egy helyi népszavazás, amin az adott település lakói beleegyezésüket adják a módosításhoz. Ha pedig valaki veszi fáradságot és kikeresi az ország összes közigazgatási törvényét 1920-tól errefele, azt fogja tapasztalni, hogy valamilyen formában mindegyik tartalmazza ezt az elõírást. S mivel az elmúlty száz évben ilyen helyi népszavazás nem volt (legalábbis én nem tudok róla), Gyergyószentmiklós közigazgatási határa ott van, ahol 1918-ban volt. Függetlenül attól, hogy mit tartalmaz az a jegyzõkönyv.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Kampány-ügyek, Megyei ügyek, Politika | Hozzászólás most!

Szürreális

Létezik Bukarestben egy állami hatóság, 85 alkalmazottal (lásd itt https://www.dataprotection.ro/?page=organigrama&lang=ro), sejthetõen szép nagy fizetésekkel. Azért hozták létre, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok betartását ellenõrizze, gondoskodjon arról, hogy adataink nem jutnak illetéktelen kezekbe. Ez az elmélet.
Ha azonban a gyakorlatot nézzük, akkor élni lehet a gyanúperrel, hogy épeszû ember ott nem létezik, az ügyintézést valami nulladik generációs, intelligensnek nem nevezhetõ robotok végzik. Hadd szemléltessem ezt egy saját példa révén.
Július elején panaszt tettem náluk, mert egy Dan Tanasã nevû egyén a blogján személyes adatomat tette közszemlére. A panaszt annak rendje és módja szerint papírra nyomtattam, aláírtam, s postán küldtem el. Ismétlem: július elején.
Közel két hónap teltén, augusztus 31-én érkezett (szintén postán) ez:

iktatva

Ebben közölték, hogy július hetedikén megkapták a panaszomat, iktatták is, s ki fogják vizsgálni. Ez az elsõ két bekezdés, amit további 5 követ, általános bla-bla, semmi köze a panaszomhoz. Ezzel szemben arról nem szóltak, hogy mivel töltötték az eltelt két hónapot, ami alatt akár meg is ejthették volna a kivizsgálást.

Tudva azt, hogy a román hatóságok malmai lassan õrölnek (ezt jól szemléltette a két hónapos semmittevés is), vártam türelmesen a fejleményeket. S lám, november végén újabb levél érkezett, ezúttal nem postán, hanem elektronikusan:

3-havi-válasz

Ebben tájékoztatnak arról, hogy a kivizsgálás folyamatban van, ha lezárják, akkor majd választ küldenek a panaszomra. Ez az elsõ bekezdés, amit ugyanaz az 5 követ. Gondolom azért, mert szégyelltek volna egy nyúlfarknyi, egy mondatos választ írni.

S így érkeztünk el a történet csúcspontjához, ami ma következett be, amikor ezt a levelet kaptam a Hatóságtól:

végleges-válasz

Az ugyanis még hagyján, hogy ennek a lényege is az elsõ két bekezdésben van, amit ugyanaz az 5 bekezdésnyi töltelék követ (Karinthy után szabadon: hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent háromszor mond, háromszor mond, háromszor mond?), de az elsõ bekezdésben az áll, hogy a hatóság erõfeszítései nyomán sikerült megállapítania azt, hogy a július 8-án iktatott panaszomra már június 30-án megkaptam tõlük a végleges választ!
Mit lehet erre mondani? Hirtelenjében csak annyi jut eszembe, hogy a hatóság vezetõjét fel kell terjeszteni fizikai Nobel díjra, az idõutazás megvalósításáért. Most már csak azt kell megoldjam valahogy, hogy menjek vissza én is június 30-ára, hogy tudjam átvenni azt a választ. Mert erõst érdekel, hogy mi volt

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | 3 hozzászólás

Szervezés felsõfokon, némi arroganciával fûszerezve

Karinthy írja (emlékezetem szerint “A platinaszemû asszony” címû krimi-paródiájában), hogy “az aszfalton egy hatalmas fehér kereszt jelezte, hogy nem ez a keresett hely”. Valami ilyet valósít meg egy Bukarestben székelõ állami hatóság, amikor egy (hosszú kolbász) emil-címrõl kiküld valakinek egy átiratot, aminek a fejlécében szerepek egy másik (hosszú kolbász) emil-cím, s azt várja el az áldozattól, hogy az vegye észre, hogy a két cím különbözik, ezért ne a “válasz” gomb megnyomásával küldje el a válaszát az átiratra, hanem a fejlécben szereplõ címre. Megeshet, hogy vannak annyira figyelmes emberek, akik számára ez nem jelent gondot, de szégyenszemre be kell valljam, hogy engem ez a feladat meghaladt, beleestem a csapdájukba.
S ha lúd legyen kövér alapon igaz ugyan, hogy a választ megkapják azon a címen amirõl az átiratot küldték, azért gondolkodás nélkül állítanak ki egy kihágási jegyzõkönyvet (szerencsére nem pénzbüntetés, csak figyelmeztetés van benne) azzal az indoklással, hogy az áldozat nem válaszolt az átiratukra.
Ezek után már gondolom senkit nem lep meg, hogy amikor az áldozat panaszt tesz a jegyzõkönyv ellen, s rákérdez, hogy megkapták-e a válaszát, akkor egyrészt implicit módon beismerik, hogy igen, de magas lóról közlik vele, hogy az átiratban szerepelt az, hogy a választ egy másik címre kellett küldeni. Amibõl nyilván egy szó sem igaz, ilyesmi az átiratban nem volt.
S akkor még egy “apróság”: A történet arról szól, hogy XY panaszt tett az áldozat ellen ama hatóságnál, s a szóban forgó levelezés ama panasszal függ össze. Tekintettel arra, hogy az eljárás már több mint egy éve zajlik, az áldozat vette a bátorságot, s megkérdezte a hatóságot, hogy jutott-e már valami konkrét eredményre. Mire a válasz valahogy így hangzik: azt ajánljuk önnek, hogy tartsa be az adott területen érvényben levõ törvényes elõírásokat, ezek mind megtalálhatóak az intézményünk honlapján. Erre mondják õk azt, hogy konkrét kérdésre konkrét válasz.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Az automatizálás csodája

Pár napja írtam arról, hogy milyen fantasztikusan mûködik a kommunikáció egy állami intézményben Romániában. A téma folytatásaként álljon itt, hogy miképpen mûködik ugyanott az automatizálás.
Azt mindenki ismeri (gondolom), hogy ír valahova egy levelet, amire azonnal érkezik egy automata válasz, amiben az áll, hogy igazoljuk a levél megérkezését, hamarosan válaszolunk rá, ez egy automata válasz, erre nem válaszoljon.
S hogy mûködik ugyanez a bukaresti Adatvédelmi Hatóságnál? Hát így: öt nap telt el azóta, hogy küldtem nekik egy adat-igénylést. Erre ma érkezik ez a válasz:

Tájékoztatnak, hogy megkapták a levelemet, s a mai dátummal iktatták is. S állítólag ez egy automatikusan generált válasz, vagyis állítólag ma kapták meg a levelemet. Ez mondjuk nem teljesen kizárt (feltéve ha az intézmény levelezõ-szervere öt napig ki volt kapcsolva), de mindenképp fantasztikus operativitásra vall.
S hogy legyen még egy kanyar a történetben, a levélben az is olvasható, hogy milyen címre lehet az intézménynek írni. Ez pedig nem más, mint az, amirõl korábban az a válasz érkezett, hogy a postafiók tele van, nem tud további leveleket fogadni:

Levonható tehát az a következtetés, hogy ebben az intézményben az elektronikus levelezést klasszikus módon használják, mint egy valódi postaládát. A postás teszi bele a leveleket amíg férnek, s mikor már nem, akkor azokat a leveleket visszaküldi a feladónak. Az intézmény szorgos dolgozói pedig néha (hetente? havonta? ki tudja?) kinyitják a postaládát, kiveszik belõle a leveleket, s azzal a folyamat indulhat elölrõl.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Kommunikáció a 21. században

Ráadásul világjárvány idején. Ilyenkor nyilván elsõbbséget élvez a digitális, interneten keresztüli kommunikáció. Már feltéve ha…
Mert nézzük konkrétan:
Érkezik a címemre egy levél egy állami hatóságtól. Ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-1.jpg

Ilyen körülmények között nyilvánvalóan úgy válaszolok rám, hogy megnyomom a levelezõ programomban a “válasz” gombot, majd megírom a választ, s kattintok arra, hogy “küldés”. Levél elmegy, de pár másodperc múlva érkezik ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-2.jpg

Azt mondja, hogy biztonsági eljárások miatt a levelem nem kézbesíthetõ. Azaz az intézmény egy bizonyos címrõl (esetünkben errõl: raspuns.ans@dataprotection.ro) ír levelet az ügyfeleinek, de azok arra a címre nem válaszolhatnak.
Sebaj mondom, van az intézménynek honlapja, ott csak találok egy másik kontakt-címet. S így van, van ott kettõ is. Újraküldöm hát a levelemet azok közül az elsõre. Elmegy, eltelik pár másodperc, s érkezik ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-3.jpg

Vagyis az a postafiók betelt, további levelet nem tud fogadni. Ebbõl is látszik, hogy milyen komolyan veszik ott a kommunikációt. Jó esély van arra, hogy hetek, hónapok telnek el úgy, hogy a kutya sem nyitja ki a postafiókot.
Szerencsére ott van a honlapon a második cím is, hát elküldöm a levelemet arra. Erre már nem érkezett hibajelzés, tehát akár az is megeshet, hogy célba ért. Meglátjuk…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Tájékoztatás kormány módra

Az idei Marosfõi (nyári)Egyetem munkálatairól beszámoló egyik cikkben utalás történik arra, hogy létezik egy olyan kormány-intézmény, amelyik a székelyföldi románok támogatásával foglalkozik. Tudva azt, hogy az itteni román “civileknek” ez régi vágya és igénye volt, kíváncsi lettem, hogy mi ebbõl az igazság, ezért megkerestem a kormány honlapján a közönségszolgálat címét, s írtam nekik egy rövid adatigénylést:

“Bunã ziua!

Într-un articol de presã a apãrut informatia, conform cãreia “prin reorganizarea Secretariatului General al Guvernului (SGG) din acest an s-a creat Serviciul de Dezvoltare Comunitara, la initiativa Forumului Civic al Românilor din Covasna, Harghita si Mures, care sa se ocupe si de problematica din zona” (adicã regiunea traditionalã Tinutul Secuiesc). Conform aceluiasi articol, prof. univ. dr. Nicolae Brînzea ar fi coordonatorul acelui serviciu.
Studiind HG 137/2020 privind organizarea, func?ionarea ?i atribu?iile unor structuri din cadrul aparatului de lucru al Guvernului, nu am gãsit în structura SGG acel serviciu. Vã rog deci sã-mi comunicat urmãtoarele informatii:

  1. Existã în cadrul SGG acel Serviciu de Dezvoltare Comunitarã?
  2. Dacã da, atunci:
    2.1.Când si cum a fost înfiintat?
    2.2. Unde se pot gãsi informatii cu privire la organizarea si functionarea lui?
    2.3. Este prof. univ. dr. Nicolae Brînzea ar fi coordonatorul acelui serviciu?
  3. Dacã nu, atunci are de gând SGG sã dezmintã acele informatii, care induc în eroare cititorii articolului?

Cu respect,
Árus Zsolt István”

Történt ez október 31-én. Rá két napra levél érkezett errõl a címrõl: registratura@gov.ro, s az állt benne, hogy:

“Solicitarea dvs a fost inregistrata cu nr. 17/18133/02.11.2020.
Registratura Generala SGG”

A válasz-adás törvényes határideje 10 nap, de tizedikével bezárólag nyilván semmilyen választ nem kaptam, rá két napra, vagyis ma érkezett meg (errõl a címrõl: contact@sgg.ro) ez a válasz.
(Itt egy kis zárójel: a kormány honlapján közzétesznek egy kontakt-címet, de késõbb egy második címrõl jön az értesítés, hogy a leveledet továbbították arra a harmadik címre, ami lényegében az igazi, ahonnan majd a válasz is érkezik. Ezt nevezik szervezésnek Bukarestben.)
Mint látható, a válaszban az áll, hogy az illetõ szolgálatot a 132/2020-as Kormányhatározattal hozták létre. Ami – elég rákattintani a határozatra – nyilván nem igaz. De hát miért is adna a román kormány helyes választ egy adatigénylésre? Az, hogy ez neki törvényes kötelessége oknak igen kevés.
Nem maradt más hátra, kénytelen voltam keresésbe kezdeni, s mondhatni szerencsém volt, mert csak az utolsó számjegyet írták el, így kevesebb mint 10 próbálkozásból ráakadtam arra a határozatra, aminek a címe az volt, ami a válaszban is szerepel. Ez a 137/2020-as Kormányhatározat. Ott vagyunk tehát 12 nap után ahonnan indultunk, annál a kormányhatározatnál, amirõl témánk kapcsán elmondható, hogy nem szerepel benne a szóban forgó szolgálat neve, következésképpen a válaszban nem csak az általuk hivatkozott kormányhatározat számát írták el (132 137 helyett), de ráadásul abban a kormányhatározatban nincs szó arról a közhivatalról, amire a kérdésem vonatkozott. Ezt nevezik Bukarestben tájékoztatásnak.
Ilyen körülmények között megtehettem volna azt, hogy visszaírok, s jelzem nekik, hogy a válaszuk nem kielégítõ, még próbálkozzanak, de inkább mással próbálkoztam, éspesdig egy kereséssel a jogszabály-tárban. S láss csodát, hamar megtaláltam a 486/2020-as Kormányhatározatot, ami egyetlen cikkelybõl áll, de abban szerepel a keresett közhivatal neve. S mivel ez az egyetlen jogszabály amiben ez a név elõfordul, levonható az szürreális következtetés, hogy létezik a kormány alárendeltségében egy olyan intézmény, amit ugyan nem hoztak létre, de azért van.
S ha valakinek ez nem volna elég, akkor van még további csavar is:

Eme 486-as kormányhatározat azt a 125/2020-as Kormányhatározatot módosítja, amelyik arról szól, hogy a költségvetés egyik fejezetében szereplõ összegek miképpen oszlanak meg bizonyos intézmények között. Az eredeti szövegben az állt, hogy valamely összegek felett a Kormányzati Stratégiák Igazgatósága („Directia pentru strategii guvernamentale“) diszponál, a változtatás után ezen összegek a jelen bejegyzés tárgyát képezõ szolgálathoz kerülnek át. (Illetve az is megeshet, hogy egyszerûen csak megváltoztatták a nevét annak az igazgatóságnak, ezt nincs honnan tudni, mert erre vonatkozóan nem találtam információt). S akkor most tessék kapaszkodni: a 125 és 137-es kormányhatározatokat ugyanazon a napon, február 13-án fogadta el a kormány, tehát aznap határozta meg a saját struktúráját és döntött bizonyos pénzek felhasználásáról. Ellenben a 137-es kormányhatározattal létrehozott struktúrában nem szerepel az a stratégiai igazgatóság sem, aminek a rendelkezésére pénzt bocsátottak a 125-ös határozattal. A helyzet tehát röviden az, hogy a kormány egy nem létezõ igazgatóságnak pénzt adott, majd elvette tõle, s odaadta egy nem létezõ szolgálatnak.
Most már csak az a kérdés, hogy az azt a pénzt hogyan és mire használja. Erre vonatkozó kérdés máris megy a kormánynak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Azt írja az újság…

…hogy a Nép Ügyvédje ajánlást fogalmazott meg a Belügyminiszternek.
Nos, az a “magyar nemzetiségû személy” én lettem volna, egy és ugyanaz, aki a Diszkriminációellenes Tanácsnál is panaszt tett a Belügyminiszter ellen. S tekintettel arra, hogy mit állapított meg a Tanács, immár joggal várható el, hogy a rendõrség és csendõrség magyar vidéken fogadja el a magyar nyelvû nyilatkozatot is, ha pedig mégsem (s “nyilatkozat hiánya” miatt megbírságolnak vaslakit), akkor az ellen bírósághoz kell fordulni, és az köteles a bírságot eltörölni.
Amúgy a Nép Ügyvédje intézkedésérõl magam is kaptam értesítést, aminek kapcsán két dolgot azért hadd mondjak el:

  1. Magyar nyelven van megírva. Nem árt ugyanis mindenkinek tudni, hogy joga van ehhez az intézményhez anyanyelvén fordulni, s az ugyanazon a nyelven fog válaszolni.
  2. Abban hivatkoznak a 35/1997-es törvény két cikkelyére, a 24.-re és a 26.-ra. A 24. cikkely valóban ajánlások tételére jogosítja fel a Nép Ügyvédjét, ellenben a 26. cikkely felszólításról beszél, s a felszólított azon kötelességérõl, hogy annak tegyen eleget. Következésképpen ugyan a válaszban az áll, hogy a Nép Ügyvédje “kéri a Belügyminisztert”, de nagyon remélem, hogy azt a miniszter kötelezõ érvényû felszólításképp fogja értelmezni és betartani.
Kategória: Államérdek, Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, siker, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Kétszer voltam …

Nem tudom kinek mi jut eszébe errõl a két szóról, azt ellenben mondom rögtön, hogy nekem mi. Épp csak elõrebocsátom, hogy van olyan helyzet amikor egy hátrányból elõny lesz, abban vagyok én is most, tekintettel arra, hogy egy olyan egészségügyi problémám van, ami légzési nehézséget okoz, ellenben most annak köszönhetõen van egy orvosi igazolásom, ami feljogosít arra, hogy ne viseljek maszkot ott, ahol másoknak az kötelezõ. Ugyanis létezik a korlátozó intézkedésekre vonatkozó kormányhatározatban pár kivétel, s ez azok közül való.
S akkor vissza a címhez: nekem az Illés együttes slágere jut eszembe errõl a két szóról, a “Kétszer voltam kopasz életemben”. Illetve annak parafrázisa: kétszer voltam maszkos életemben. Ugyanis mint köztudott, a román jogállamot az jellemzi a legjobban, hogy a törvények betartása mindenkire nézve kötelezõ, kivéve amikor valaki nem tart be egy elõírást. Így kerültem eddig kétszer abba a helyzetbe, hogy választhattam, hogy a törvényes felmentés ellenére maszkot teszek, vagy pedig egy sokkal nagyobb jogsérelmet szenvedek el. Történt mindegyik olyan körülmények között, hogy hosszú utat tettem meg azért, hogy részt vegyek egy számomra fontos eseményen, tehát – szégyen bevallani, de így igaz – engedtem a minden törvényes alapot nélkülözõ nyomásnak, s maszkot tettem. (Enyhítõ körülményként azért hadd tegyem hozzá, hogy mindkét esetben a felszólítást megfogalmazó által biztosított maszkot használtam, saját elhatározásból olyat soha nem szereztem be.)
A történetnek nyilván csattanója is kell legyen, hát következzen az:
Ez a két hely a brassói rendõrség, illetve a marosvásárhelyi táblabíróság volt. Tehát olyan intézmények, amelyek feladata a törvények alkalmazása, azok betartatása. S pont ezeken a helyeken szembesültem azzal, hogy vagy felteszem a maszkot, vagy egyszerûen nem engednek be az épületbe, s nem tudok részt venni egy kihallgatáson illetve tárgyaláson.
Hát ilyen a román jogállam világjárvány idején.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Államtitok?

Tekintettel arra, hogy napról napra újabb és újabb megszorító intézkedéseket vezetnek be az országban, amelyek lehetetlenné teszik a normális életet, úgy gondolom jogos gondolat utánajárni, hogy kik és milyen alapon hozzák ezeket a döntéseket. Éppen ezért múlt hónap 19-én adatigénylést nyújtottam be az Országos Sürgõsségi Helyzetek Bizottságához, amiben azt kértem, hogy küldjék meg nekem másolatban a bizottság üléseinek a jegyzõkönyveit, idén februártól kezdõdõen.
Kilenc nap múlva azt a választ kaptam, hogy a bizottság honlapján megadott cím nem is a bizottságé, de a kérésemet továbbították neki.

1513272 Arus Zsolt.pdf

Azért, hogy máskor tudjak direktbe a bizottsághoz fordulni, erre visszaírtam, s kértem adják meg a bizottság címét.
Erre a kérésemre nyilván semmilyen választ nem kaptam, ellenben folyó hó hatodikán hat nagy csomagban megküldték nekem a bizottság határozatait.
Erre még aznap válaszoltam nekik és jeleztem, hogy nem a határozatokat, hanem a jegyzõkönyveket kértem. Ugyanakkor arra is felhívtam a figyelmüket (ez néha hat), hogy ha nem tesznek eleget a kérésemnek, bírósághoz fogok fordulni.
Két nap múlva érkezett az újabb kitérõ válasz:

17688.pdf

Ebben törvényismertetõt tartanak, kifejtik, hogy õk milyen nyitottak és átláthatóak, épp csak a kért jegyzõkönyveket nem küldik. Mert szerintük csak a Bizottság határozatai a fontosak, azok tarthatnak igényt az állampolgárok érdeklõdésére. (Zárójel: ez nyilván nem igaz, arról nem beszélve, hogy a törvény értelmében közérdekû információ és kikérhetõ minden olyan irat, ami valamilyen állami intézmény mûködésével kapcsolatos, illetve annak nyomán keletkezik.)

Erre válaszként megírtam nekik, hogy köszönöm a törvény-ismertetõt, de várom továbbra is a jegyzõkönyveket.

Egy hete érkezett az újabb válasz, ez:

17699.pdf

Ebbõl már az is kiderül, hogy az üléseket online tartják, illetve ismét hangsúlyozzák, hogy az állampolgárok számára csak az a fontos, ami a határozatokban van. Meg hogy a dokumentumok tervezeteit mindig megküldték elõzetesen a tagoknak, azok javaslatait pedig figyelembe vették. Hogy ebben mi az igazság, azt a jegyzõkönyvek tudnák tanúsítani, olyat azonban továbbra sem küldtek.

Ezért kénytelen voltam ismét írni nekik, s megkérni, hogy hagyják a homályos megfogalmazásokat, és ha léteznek az általam kért jegyzõkönyvek akkor azokat küldjék meg nekem, ha pedig nem léteznek, akkor ez mondják ki tisztán és világosan.

Egy kerek hétig gondolkoztak azon, hogy erre mit tegyenek (így összesítve már messze túl vagyunk a törvényes tíz napos határidõ háromszorosán), míg ma elküldték nekem ezt a választ:

17743.pdf

Ebben ugyan nem mondják ki, hogy nem léteznek jegyzõkönyvek (sõt, a megfogalmazásból az következtethetõ, hogy léteznek), de kerek perec kijelentik, hogy a kért iratokat nem bocsáthatják a rendelkezésemre (holott ez csak államtitok esetében történhet meg). Ugyanakkor azt is közlik (ez a második bekezdés értelme), hogy tovább ne is próbálkozzak, mert válaszolni sem fognak.

Marad tehát – ismét – a per. S hogy értse mindenki jól: a történet nem a bizottság szívatásáról szól (habár az sem mellékes, hogy fontos lenne hogy a bíróság mondja ki, hogy a törvények betartása még Arafat bizottságára nézve is kötelezõ), hanem arról, hogy jogunk van tudni, hogy milyen adatok, tanulmányos, stb. alapján hozza a bizottság a döntéseit, mennyire formális (vagy esetleg érdemi) a munkájuk, milyen alapossággal beszélnek át dolgokat, milyen érvek és gondolatok merülnek fel az ülések során, stb, stb.
Ez már csak azért is fontos, mert a Legfelsõ Bíróság napirendjén szerepel (egyelõre tárgyalás nincs kitûzve) az a kérés, ami a megszorítások jogalapját jelentõ 394/2020-as Kormányhatározat érvénytelenítésére vonatkozik, márpedig abban a perben értékes és érdekes információ az, hogy az kormányhatározatban biztosított lehetõségekkel a kormány él avagy visszaél, kellõ megalapozottsággal, vagy anélkül hoz döntéseket.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Jogállam román módra

Hónapok óta attól (is) hangos az ország, hogy a hatalmon levõk nyakra-fõre szidják a Nép Ügyvédjét és az Alkotmánybíróságot, holott õk csak a dolgukat teszik, a hiba azok készülékében van, akik különféle alkotmányellenes, megalapozatlan, jogsértõ jogszabályokat hoznak. Erre ékes példa az is, hogy hetek óta születnek helyi vagy megyei korlátozó intézkedések, holott:

Az 55/2020-as törvény feljogosítja a Kormányt, hogy ilyen intézkedéseket hozzon, az Országos Vészhelyzeti Bizottság javaslatai alapján. Erre mi történt? Ama bizottság hozott is egy határozatot (37/2020), amiben javaslatokat tesz a kormánynak.

Ennek alapján a Kormány … nem hozott semmilyen határozatot.

Hoztak ellenben a megyei vészhelyzeti bizottságok, így a Hargita megyei is. Ez a 16/2020-as határozat .
Abban jogalapként kizárólag az említett 37/2020-as országos határozat szerepel, s ezért jogi szempontból a megyei határozat nulla érvényességû.

S hogy a törvénytelenségek lánca ne szakadjon meg, annak alapján határozatokat hoztak a helyi bizottságok is (itt van például a gyergyószentmiklósi), amikre ugyanaz áll: semmi jogalapjuk.

Következésképpen ha valakit megbüntetnek például a maszk nem-viselése miatt piacon, vagy egy vendéglátóst azért, mert este 11 után is nyitva tart, azokat a kihágási jegyzõkönyveket épp csak meg kell támadni bíróságon, s az illetõknek elõbb-utóbb nyert ügyük van.

Ezek után lehet szidni Renate Webert s kezdeményezni a leváltását, de attól még az van, hogy maguk a különbözõ döntéshozó hatóságok azok, amelyek életlen kardokat és vízipisztolyokat adnak azok kezébe, akik oroszlánként kellene küzdjenek a járvány ellen. Még szerencséjük, hogy az emberek többsége nem ismeri a jogszabályokat, megijed a riogatásoktól és önként tartja be az amúgy jogalapot nélkülözõ szabályokat. De ebbõl még távolról sem következik az, hogy ez így rendben lenne.

Kategória: Ez Románia | Hozzászólás most!

A vírus mint forró krumpli

Általában jó dolog valamiben világelsõnek lenni (vagy bár az élmezõnyhöz tartozni), de azért vannak kivételek is. Egy ilyennek vagyunk szemtanúi, de még inkább szenvedõ alanyai mi itt most. Ugyanis a világ számos országában okoz komoly fejfájást a hatóságoknak a vírushelyzet kezelése, de ilyen téren kiemelkedõt – mármint negatív értelemben – a román kormány alakít, hisz a vak is láthatja, hogy a dolgok egyáltalán nincsenek kontroll alatt, kapnak ide – kapnak oda, de a helyzet csak romlik.
Ha van pirruszi gyõzelem, akkor annak mintapéldája az, amit a Liberális Párt vívott ki akkor, amikor tavaly õsszel átvette az országban a hatalmat, mert (hasonlóan Pelikán Józsefhez) akkor még nem tudták, hogy alig pár hónap múlva koronavírusokkal fognak találkozni. Ha ugyanis bár halvány sejtésük lett volna, akkor nem kapkodnak két kézzel az ország kormányrúdja után, s nem lennének most abban a helyzetben, hogy szabadulnának attól, ha tudnának.
Ugyanis balgaság lenne azt hinni, hogy Ionopot Chivanoc elnök úr azért támadja újra és újra a Szociáldemokrata Pártot, azért kiáltja ki õket bûnbaknak a helyzet romlásáért, mert abban reménykedik, hogy az emberek elhiszik neki hogy a kormány az tökéletes és makulátlan, a gondok forrásai a szocdemek. Le lehet ugyanis nézni a romániai polgárokat, de ennyire talán nem. Az elnöki vádaskodások célja sokkal valószínûbben az, hogy hergelje a szocdemeket, illetve olyan helyzetbe hozza õket, hogy legyenek kénytelenek visszavágni. S nyilván az sem mutatna valami jól, ha a szocdemek csak azt mantráznák, hogy ez nem igaz, a hiba a kormány készülékében van, s közben tovább tûrnék a helyzet romlását. Elvégre akkor lassan részben igaza lenne az elnöknek, a semmittevésük révén (ami politikai szempontból teljes mértékben érthetõ sajnos, minden nappal romlik a kormány megítélése, s azzal arányosan nõnek a szocdemek esélyei arra, hogy a parlamenti választásokat megnyerjék) a szocdemek is bûnrészesekké válnának. Az elnök legutóbbi kirohanásával pedig úgy néz ki végre célt ért, az eddigi homályos fenyegetõzések helyett a szocdemek bejelentették, hogy két hét múlva bizalmatlansági indítványt nyújtanak be.
Ebbõl sokminden következhet, egy dolog azonban nem, nevezetesen az, hogy utána biztosan javulni fog a járvány-helyzet. Ha ugyanis lenne életképes receptje arra az ellenzéknek, akkor már hetekkel korábban leváltotta volna a kormányt, s hozzálátott volna annak gyakorlatba ültetéséhez. Az a tény, hogy eddig húzta az idõt, s még most is azt teszi (jó kérdés az, hogy miért két hét, s miért nem két nap múlva nyújtják be a bizalmatlansági indítványt?) csak azt erõsíti meg, hogy nekik sincs fogalmuk arról, hogy mi a tennivaló.
Az eredmény pedig az, hogy a két párt forró krumplist játszik a járvánnyal, mi pedig úgy boldogulunk, ahogy tudunk, mert rájuk nyilvánvalóan nem számíthatunk.

Kategória: Ez Románia, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Kik “gondoskodnak” rólunk? (kiegészítve)

Járvány lévén, nyilván az Egészségügyi Minisztérium, meg a segítségére “sietõ” Belügy. A kérdés érdekesebb része az, hogy milyen alapon hozzák meg azokat a döntéseket, amelyekkel “óvják az egészségünket” és “az életünket”? Na ez már sokkal érdekesebb téma.
Hogy képet alkossunk róla, itt van néhány megbízhatói, hivatalos információ, amelyek az illetékes hatóságoktól származnak.

1.

Elsõ körben azt kértük július elsején az Egészségügyi Minisztériumtól, hogy tájékoztassanak arról, hogy május 18-tól kezdõdõen azonosítottak-e olyan fertõzötteket, akik biztosan egy vendéglõi teraszon, vízparton (plajã), sportpályán, sport-terembe vagy edzõteremben fertõzõdtek meg? Kértük ugyanakkor, hogy ha vannak ilyenek, akkor közöljék azok számát, településekre és helyszínekre lebontva.
Erre ez a válasz érkezett:

“Având în vedere solicitarea dumneavoastra transmisa Ministerului Sanatatii, va comunicam urmatoarele:
Directiile de Sanatate Publica realizeaza anchetele epidemiologice care ar putea evidentia informatiile solicitate de dumneavoastra, în acest sens va îndrumam sa va adresati catre reprezentantii acestora.
Cu stima,..”

Vagyis a megyei közegészségügyi igazgatóságokhoz irányítottak, mondván, hogy azok végzik a járványügyi feltárásokat. Most tekintsünk el attól, hogy ezek az igazgatóságok a minisztérium fennhatósága alatt mûködnek, s koncentráljunk arra, hogy ilyen összesítés országos szinten nem létezik. Vagyis az Egészségügyi Minisztériumnak fogalma nincs arról, hogy az emberek hol és hogy fertõzõdnek meg.
S hogy a dolog még egyértelmûbb legyen, a minisztériumból kiegészítés is érkezett:

“Buna ziua,
Ca urmare a solicitarii dumneavoastra va precizam ca in momentul de fata nu se poate face o astfel de statistica. In platforma online se raporteaza numarul de cazuri confirmate celelalte detalii obtinandu-se in urma anchetei epidemiologice efectuate de catre Directiile de Ssnatate Publica. Prin urmare, este necesara o perioada mai lunga de timp pentru a trage astfel de concluzii privind locul exact al infectarii.
Cu stima,
Veronica Zoicas”

Ebbõl megtudjuk, hogy az online platformon (bármi is legyen az) az igazgatóságok az eset-számot jelentik, egyéb adatok csak késõbb derülnek ki, ezért egy ilyen statisztikát gyakorlatilag el sem lehet készíteni, ahhoz hosszabb idõszakra van szükség. Mondják ezt (hogy hosszabb idõszakra van szükség) július elején, miközben a kérdés hat héttel korább kezdõdött idõszakra vonatkozik. S ha figyelembe vesszük, hogy a vírus állítólag nagyon fertõzõ, s lappangási ideje pár nap és két hét között van, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az adatok a “bottal üthetik a nyomát” kategóriába tartoznak.
Következésképpen a hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy az emberek hol és miképpen fertõzõdnek meg, de attól nagyon határozott véleményük van arról, hogy hol és hogyan kell védekezni, s erre a véleményre alapozva hoznak intézkedéseket, tiltanak meg dolgokat, szabnak ki büntetéseket, stb. Költõi kérdés: csodálkozik ezek után valaki, hogy a fertõzések száma (állítólag) folyamatosan növekszik?

2.
No de ez nem minden, nézzük tovább. Második körben (tekintve azt is, hogy arról sivalkodtak az illetékesek, hogy tömve a kórházak) újabb kéréseket intéztünk a minisztériumhoz, szám szerint hármat:

  1. Közöljék, hogy hány regisztrált influenza-eset volt 2019 januárja és 2020 májusa között az országban.
  2. Közöljék megyékre lebontva az intenzív osztályokon levõ ágyak számát.
  3. Közöljék, hogy június 30-án hány ágy volt ezekbõl foglalt, lebontva az azokat elfoglalók betegsége szerint (szív- és érrendszeri betegségek, közúti balest, stb.).

Az elsõ válasz már meg sem lepett, hisz az van benne, hogy ilyen adatokkal a minisztérium nem rendelkezik, ezért továbbították az adat-igénylést a Közegészségügyi Intézetnek:

Raspuns Arus Zsolt 20739.pdf

Aztán megérkezett az érdemi válaszokat tartalmazó levél is:

influenza-agyak-intenziv-osztalyon-1.pdf

Annak kapcsán a következõ kérdések merülnek fel:
Van-e olyan, aki nem fog a földön fetrengve nevetni, mikor azt olvassa, hogy pl. tavaly február közepén az egész országban egy hét alatt összesen 250 influenzás megbetegedés volt?
Aztán kérdés az, hogy valóban 2261 ágy van a romániai kórházakban intenzív osztályon? Ez már csak azért is kérdés, mert két perc alatt lehet megtalálni ezeket:
http://www.spitalmciuc.ro/index.php/korhazunkrol/osztalyaink/intenziv-terapias-osztaly
https://www.digi24.ro/stiri/actualitate/ministrul-sanatatii-spitalele-covid-din-tara-au-aproape-2-000-de-paturi-de-terapie-intensiva-cate-sunt-ocupate-1340190
Az elsõbõl az derül ki, hogy csíkszeredában nem 19 hanem 15 ágy van, ezzel szemben a másikban meg az olvasható, hogy az országban körülbelül 4000 ágy van intenzív osztályokon.
Végezetül ismét azzal szembesítenek, hogy nem csak a minisztériumnak, de a Közegészségügyi Intézetnek sincs halvány fogalma, hogy miképpen áll ezeknek az ágyaknak a foglaltsága. Akkor meg az a kérdés merül fel ugyebár, hogy mi az alapja a sivalkodásnak, hogy megteltek a kórházak intenzív osztályai?

  1. A következõ fejezet egészen friss, mai.
    Ennek kapcsán két dolgot érdemes megjegyezni.
    Egyik az, hogy több mint három hete áll fenn az a helyzet, hogy az új esetek fele ugyanabból az öt megyébõl és Bukarestbõl származik (ez megyénként 700 és 1400 közötti esetet jelent ebben az idõszakban), miközben van olyan megye (Szatmár), ahol ugyanekkor 8 új esetet jegyeztek. Ezek a hivatalos adatok, ismerik azokat a hatóságok, ennek ellenére egy semmi nyoma nincs annak, hogy a hatóságok kiderítették volna, hogy mi az oka ezeknek a különbségeknek, csak mondják és mondják, hogy az emberek felelõtlenek, nem tartják be a szabályokat, s lám, napról napra szaporodnak a fertõzések, holott teljesen nyilvánvaló, hogy az képtelenség, hogy egyik megyében százszor olyan felelõtlenek mint a másikban. Valami más ok kell legyen, s ha képtelenek kideríteni hogy mi az, akkor az szégyen, ha tudják de elhallgatják, akkor meg az irdatlan nagy gazemberség. Egy biztos: ennek ellenére még mindig ugyanazok a szabályok érvényesek ott is, mint Bukarestben, s ezen – mint az újságcikkbõl kiderül – eszük ágában sincs egyelõre változtatni.
    A másik pedig a hatóságok egy-ügyûsége: ha a helyzet tovább romlik, akkor is csak egy dolog, az itt-ott bevezetendõ szigorítások fordulnak meg a fejükben, az nem, hogy ahol gyakorlatilag nincs járvány, ott hagyják élni az embereket. S mivel a butaságban nagyon következetlennek bizonyultak eddig is, akkor megérhetjük azt is, hogy az ország összes megyéjében megszûnik a járvány, kivéve egyet, ahol napi 8-900 új eset lesz. S arra való tekintettel az egész országban marad minden változatlan, büntetik a maszkot nem viselõket, stb.

4.

Végül következzen az év vallomása. Elég a címet elolvasni, hogy az embernek égnek álljon a haja: Ezentúl az új koronavírusos esetek „valós” számát fogják közölni.
Vagyis kiáll a miniszterelnök az ország színe elé, s ártatlanul elmondja, hogy több mint négy hónapja, nap mint nap, hétköznap és vasárnap, hazudtak. De ezután minden jó lesz, bízhatunk bennük, mostantól az igazi számokat fogják mondani.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Kiegészítés (július 22)
Minekutána a minisztériumtól azt a tájékoztatást kaptam, hogy a kérésemet továbbították a Közegészségügyi Intézetnek, ebbõl logikusan az következik, hogy a kérdéseimre az tud választ adni. Ezért visszaírtam az intézetnek, s kértem, hogy közöljék velem az intenzív osztályok ágyainak foglaltságára vonatkozó információkat is. Erre milyen választ kaptam?
Datele privind gradul de ocupare al paturilor se regasesc la Ministerul Sanatatii- Directia Generala de Asistenta Medicala, Medicina de Urgenta si Programe de Sanatate Publica. Acesta fiind motivul pentru care INSP a transmis raspunsul solicitarii dumneavoastra catre Ministerul Sanatatii.
Vagyis ezeket az adatokat az Egészségügyi Minisztériumban tudják. Megy tehát a ping-pong, kénytelen voltam újra írni a Minisztériumnak, hogy várom ezeket az adatokat.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!