Szerecsenmosdatás

avagy a hatósági gátlástalanság csúcsai

Minekutána hónapokon keresztül nem tett eleget egy jogerõs ítéletnek megyénk prefektusa, tavaly szeptember elején panaszt tettem ellene hivatali visszaélés miatt. Az ügyészség a panasz iktatása után átadta azt kivizsgálásra a rendõrség gazdasági bûncselekményeket kivizsgáló részlegének (az olvasóra bízom hogy tippelje meg miért, tekintve hogy egy közigazgatási jellegû cselekedetrõl van szó, aminek semmilyen gazdasági vonatkozása nincs), ahol a munkát rábízták egy felügyelõre, aki rögvest lázas semmittevésbe kezdett. Azt, hogy a panaszom hova jutott onnan tudom, hogy közel négy hónappal késõbb érdeklõdtem a sorsáról, azt pedig hogy mekkora lendülettel dolgozott rajta a felügyelõ onnan lehet kikövetkeztetni, hogy további két érdeklõdés, illetve a benyújtás elsõ évfordulóján elküldött sürgetés nyomán végül kézhez kaptam a munkája “eredményét”, egy szûk két és fél gépelt oldal terjedelmû írásmûvet. A mintegy 5600 leütést tartalmazó mû 2016 szeptember közepe és 2017 június közepe között készült el, vagyis kilenc hónap alatt (ebbõl is látszik, hogy nem volt koraszülés), ami átlag napi 24 leülést jelent, nyolc órás munkaidõvel számolva óránként 3 betût. Az eredmény pedig az alábbi végzés utolsó három oldala lett:

ugyeszseg-vegzes

A kép azonban rögtön árnyalásra szorul, mert elolvasva a szóban forgó opust nyilvánvalóvá válik, hogy az idõ egy részét garantáltan az emésztette fel, hogy ki kellett találni, hogy miképpen lehet a tényeket úgy tálalni, hogy azok a kívánt következtetésre vezessenek. Az ugyanis túl átlátszó lett volna, ha a szöveg csak annyiból áll, hogy márpedig a prefektus nem követett el bûncselekményt, keltezés, dátum és aláírás, kellett eléje néhány mondat, amivel azt a látszatot kelti, hogy valóban kivizsgálta az ügyet. S ha kellett, hát megírta derék felügyelõnk.

Az elõzõek fényében már sejtheti a tisztelt olvasó, hogy az egész szöveg elejétõl végéig mellébeszélés, ez azonban csak annak nyilvánvaló, aki ismeri a történetet részletesen. Így akár azzal is vádolható lehetnék, hogy az ügyben érdekeltként csak le akarom járatni az amúgy kiváló munkát végzõ rendõrt. Szerencsémre – neki meg pechjére – az illetõ annyira biztos volt abban, hogy tökmindegy mit ír le, a felettesei azt készpénznek veszik, hogy nyilvánvalóan valótlan dolgokat is papírra vetett. (Ebben az is szerepet játszhatott, hogy nem tudta, hogy milyen dokumentumok vannak a birtokomban. Márpedig vannak.)
Nézzük tehát az utolsó elõtti oldal második felét, ahol egy ilyen mondat olvasható: “Cu toate acestea numitul …“. Magyarul: Mindezek ellenére Andrei Jean-Adrian, prefektusi minõségében már a kivizsgálás alatt álló panasz benyújtása elõtt elküldte a megye minden polgármesterének az 1782/03.02.2016 számú körlevelet, amiben nyomatékosan felszólította õket, hogy ültessék gyakorlatba az 1206/2001-es Kormányhatározatnak a kisebbségek jogaira vonatkozó elõírásait. Igen? No lássuk csak azt az átiratot:

prefektusi-atirat

Az elsõ oldalán aláhúzott részben az olvasható, hogy a polgármesterek ellenõrizzék, hogy a településükön be vannak-e tartva az említett jogszabály elõírásai, s a tapasztaltaktól tájékoztassák a prefektust 30 napon belül. S hogy kétség ne férjen ahhoz, hogy a levél mindössze tájékoztatást kér a polgármesterektõl, az utolsó bekezdésben – ismét félkövéren írva – az olvasható, hogy a kér információkat márpedig büntetés terhe mellett juttassák el a Prefekturára 30 napon belül.

Nos, igazat ír a felügyelõ, vagy gátlástalanul csúsztat? Információt kérni arról, hogy betartják-e a törvényt az egyenlõ azzal, hogy felszólítja õket, hogy tartsák be? Nyilván nem. Arról nem beszélve, hogy a jogerõs bírói ítélet arra kötelezi a prefektust, hogy õ maga vizsgálja meg, hogy betartják-e a polgármesterek ama törvényes elõírásokat, s büntesse meg azokat, akik nem. Ami ugye még attól is távol van, hogy felszólítja õket.

Ez azonban még nem minden, nézzük a rendõri írásmû következõ két mondatát, onnan kezdve hogy: “La punctul 6 din aceastã adresã…” Ezek magyarul úgy szólnak, hogy az átirat 6. pontjában az áll, hogy a települések bejáratánál és kijáratánál levõ névtáblák legyenek kétnyelvûek, s ezzel kapcsolatban Maroshéviz polgármestere a 2174/15.02.2016 számú átiratban arról tájékoztatta a prefektust, hogy a város bejáratainál levõ táblákon szerepel a név magyarul is. Most tekintsünk el attól, hogy az a 6. pont nem arról szól amit a rendõr állít, csak azt kéri, hogy tájékoztassák a prefektust, hogy vannak-e kétnyelvû névtáblák a helység bejáratánál, s nézzük az említett 2174/15.02.2016 számú átiratot, ami történetesen nekem is megvan:

maroshevizi-valasz

Ott van aláhúzva a 6. pont, amiben az áll, hogy Maroshéviz bejáratainál nincsenek kétnyelvû táblák. Ez már nem csúsztatás, ez egy az egyben egy ordas hazugság. Amit nem János bácsi mond, mikor Mari néni megkérdezi, hogy az este hánykor jött haza a kocsmából, hanem egy rendõr írja le egy hivatalos dokumentumban, aminek büntetõjogi következményei vannak! A rendõr gátlástalanul hazudik, azért, hogy a végén levonhassa a konklúziót, hogy a prefektus nem sértett törvényt!

Kell-e ennél fényesebb bizonyíték arra nézve, hogy a prefektus törvényt sértett?
S milyen állam az, ahol egy hivatalos kivizsgálást végzõ rendõr ilyet megengedhet magának?

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Megyei ügyek | Szóljon hozzá most!

Szlovákiai ellentmondások

Az többé-kevésbé köztudott, hogy mint minden rövid történelemmel rendelkezõ ország, Szlovákia is általában átesik a ló másik oldalára, túlzásba viszi a szlovák nyelv elõtérbe helyezését, olyannyira, hogy közterületen csak elvétve látni más nyelvû feliratot. S ez igaz számos, turisták által gyakran látogatott objektumra is, mintha azt mondanák, hogy aki nem tud szlovákul – ami ugyebár egy világnyelv – annak a szeme világa.
Ha valaki azt gondolja hogy ez felháborító, az most kapaszkodjon meg, mert ez még nem minden. Ezzel a hónap elején szembesültem, amikor ismerõsökkel meglátogattuk a szlovák nemzeti örökség egyik gyöngyszemét: Bojnický zámok-ot. (Fogadok tíz emberbõl kilenc soha nem hallott róla, így voltam ezzel én is ez idáig. De a hiányosság könnyen orvosolható, csak el kell látogatni ide. Azt pedig csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy látogassa meg ezt a csodás várat.) Az épület csak vezetett csoportokban látogatható, befizettük tehát a borsos eurókat, majd elindultunk. Az idegenvezetõ ment elõl, idõnként megállt, mondott valamiket szlovákul, majd ment tovább. S ugyan a látvány szöveg nélkül is lenyûgözõ, egy idõ után elegem lett ebbõl, s megkértem, hogy ha nem túl nagy teher számára, akkor röviden foglalja össze a mondandóját angolul is, mert vagyunk itt páran (voltunk mindenféle nációból), akik nem uraljuk a szlovák nyelvet. A válasz elsõ felétõl majd leültem, mert az úgy szólt, hogy ez számukra tilos. Nem tévedés, szó szerint ezt mondta! Ugyanakkor annak is bizonyságát adta, hogy ez a kór nem fertõzött meg mindenkit, mert hozzátette, hogy ha ott maradunk közel hozzá, akkor minden teremrõl mond pár mondatot csak akkor, csak nekünk angolul. S ezt becsülettel tartotta is, még akkor is, mikor kiderült, hogy mi Erdélybõl érkeztünk és magyarok vagyunk.
Amúgy késõbb kiderült, hogy vannak még hibák ebben a szlovák rendszerben, mert a bálteremben található kiállítás egyik képe alatt például ez olvasható:

Valami megmagyarázhatatlan hanyagságból kifolyólag nem néztek utána, hogy mi is a hivatalos neve ma ama két erdélyi városnak, így még a szlovák nyelvû szövegben is magyarul szerepelnek, ami kész csoda.
S azt is meglepõdve tapasztalhatja az odalátogató, hogy a vár utolsó urának a szarkofágja mellett ki van állítva a korabeli gyászjelentõje is, ami a pesti lapokban jelent meg. Nyilván magyar nyelven. És a kripta boltozata nem szakadt még le.

Kategória: megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Szóljon hozzá most!

Székelyföldrõl, jogsértésekrõl a németországi szorb sajtóban

Szekelyfoldrol-szorb-napilapban

Kategória: Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Románia, a jogállam

Ha van netán olyan olvasó, aki a fenti kijelentéstõl nem fetreng eleve görcsösen nevetve a földön, annak álljon itt egy újabb példa arra nézve, hogy mekkora nagy vicc ez a megállapítás.

Már többször volt szó itt a helyi zászlókra vonatkozó törvényrõl, ami nemrég ünnepelte második születésnapját. A szûk két oldalas szövegbõl meredezõ számtalan lóláb közül az egyik a második cikkely negyedik bekezdése, ami elõírja, hogy a zászlóra fel szabad írni a település nevét is, de csak a megye és az ország nevével együtt. Ha valaki nem értené: hogy ne kelljen az embereknek azon filozofálni, hogy vajon hol is található Gyergyószentmiklós, a zászlajára a város nevén kívül kötelezõen fel kell tüntetni azt is, hogy Hargita megye, Románia. Hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy Spanyolországban, Németországban, avagy – horribile dictu – Magyarországon van. Bölcs gondolat, ami tekintettel van az emberek egyre romló szintû általános mûveltségére. No meg világosan rögzíti, hogy Románia mettõl meddig terjed.

Ez az elmélet, nézzük a gyakorlatot.
A két év alatt kemény, kitartó munkával a kormánynak kereken öt település zászlaját sikerült elfogadni, tételesen: Cernavodã (Konstanca), Dragomiresti (Dâmbovita), Mioveni (Arges), Bertestii de Jos (Brãila) és Gyüreg (Giroc, Temes). Az öt elfogadott zászló közül négyen rajta van a település neve is. De csak a neve, se megye, se ország! Ellenkezik a törvény elõírásaival? De még mennyire! Zavarta ez a kormányt? Ugyan, dehogy!

S most képzeljük el mi történne akkor, ha bekopogna a kormányhoz mondjuk Csíkcsicsó polgármestere egy olyan zászló-tervvel, amire az van ráírva, hogy “Ciceu – Csíkcsicsó”. Én szinte látom és hallom a felháborodott asztalcsapkodást, az arcnak mutatóujjal való ütögetését, az égre fordított szempárokat és a Törvény betûjének szigorú ismételgetését.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Facem totul

Tegnap az EMI-táborban Izsák Balázs ezt mondta:
Az SZNT mindent megtesz, hogy fenntartsa az önrendelkezési igényt, noha közhatalommal nem rendelkezünk, forrásaink is korlátozottak.

Ennek kapcsán rögzítsünk pár tényt:

1. A Székely Nemzeti Tanács 2008 októberében döntött arról, hogy a Statútumot harmadszor is benyújtja a parlamentbe. A határozat utolsó mondata így hangzik: “A törvénytervezetet állampolgári törvénykezdeményezésként kell benyújtani, vagy olyan parlamenti képviselõk révén, akik elkötelezettjei Székelyföld autonómiájának.

2. 2008 és 2015 között nem került olyan képviselõ, aki a benyújtást vállalta volna.

3. 2015 júniusában a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács együttes ülésen létrehozta az állampolgári bizottságot, amelyik feladatul kapta a Statútum népi kezdeményezésként való benyújtását. Tehettük ezt azért, mert a fenti állítással szemben közhatalommal mindannyian rendelkezünk, lehetõségünk van törvénykezdeményezéseket tenni a parlament asztalára.

4. Az állampolgári bizottság 2015 szeptemberében hivatalosan, közjegyzõ elõtt megalakult.

5. Látva azt, hogy a bizottság több mint egy éven keresztül semmit nem tett, 2016 novemberében a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki küldöttei új bizottságot hoztak létre és elindították a Statútum benyújtásának a folyamatát.

6. 2017 január 26-án a Statútum megjelent a Hivatalos Közlönyben. Már csak egy lépés volt hátra ahhoz, hogy a parlament asztalára kerüljön, össze kellett gyûjteni július 26.-ig százezer támogató aláírást.

7. Az aláírásgyûjtés végül elmaradt, mert a többi széki tanács és a Székely Nemzeti Tanács vezetõi azt gyakorlatilag bojkottálták. Izsák Balázs január 26-án ezt nyilatkozta: “Most nem fogunk aláírásgyûjtést szervezni, mivel a polgári kezdeményezést nem az SZNT, hanem a GYSZT által megalakított kezdeményezõ bizottság indította el … Az SZNT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tavaly júniusban közösen arról döntött, hogy elsõ lépésként az a kívánatos, hogy az erdélyi magyar közösség parlamenti képviselete terjessze a törvényhozás elé a Székelyföld autonómiastatútumát. Ha ez nem sikerül, akkor a második megoldás lenne a polgári kezdeményezés.

8. Ezzel szemben a 2015 júniusi határozatban ez áll: “Tekintettel arra, hogy az arra felkért parlamenti képviselõk nem vállalták Székelyföld autonómia statútuma tervezetének újbóli benyújtását … Közösen hozzák létre azt az állampolgári bizottságot, amely a parlament elé fogja terjeszteni Székelyföld autonómiastatútumának a tervezetét.

A következtetéseket ki-ki maga levonhatja.

Kategória: megáll az ész!, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Egy szinten

Azt továbbra is csak találgatni lehet, hogy pontosan miért látogatott ma Iohannis elnök Székelyföldre, de az jól latható, hogy sokat törték elõtte a fejüket a tanácsadóival, hogy milyen is legyen a látogatás. Ezt jól példázza az, hogy azt a napot nézték ki erre a célra, amikor este már a dicsõ román hadsereg hõstetteirõl emlékeznek meg a hegyen túl, ellensúlyozandó azt, hogy a nap nagyobbik felét a székelyek közt tölti.
Ugyanakkor arra is számítottak, hogy így vagy úgy de szembesülni fog a székely zászlóval. Ugyanis a nyilvánosságra került felvételeken jól látszik, hogy amikor Ráduly Róbert elõvette az ajándékát (amit személyesen nem vett át, kínosan ügyelt arra, hogy ne készülhessen róla olyan álló vagy mozgókép amin kezében tart egy székely zászlót, de vissza sem utasított, egy munkatársa vette át), akkor már adták is a kezébe a román zászlót, amit széles mosollyal nyújtott át cserébe Csíkszereda polgármesterének. Ezt a gesztust ki-ki vérmérséklete szerint értelmezheti (jól megmutatta az izgága székelyeknek, hogy melyik zászló számít itt, stb.), de a jelek szerint egy dologgal nagyon nem számolt. Ha ugyanis az eszébe jut, garantáltan nem teszi ezt.
Mire gondolok? Ez egy hivatalos látogatás, van egy vendég és vannak vendéglátók. Akarva, akaratlanul némi protokolláris szabályok érvényesek tehát. Egyik ajándékot ad, a másik viszonozza. Egy ilyen helyzetben igen nagy bárdolatlanság lenne nagy értékû ajándékra csecsebecsével válaszolni avagy fordítva. Ráadásul ebben az esetben a két ajándék jellege (mindkettõ zászló) is erõsíti azt, amit az elnök garantáltan nem szeretett volna üzenni: nevezetesen hogy a két zászló egyenértékû. No de ez mar megtörtént, visszacsinálni nem tudja, köszönjük hát meg neki ezt a gesztust, s ha ettõl arrafele valaki becsmérli a székely zászlót, nem törvényesnek meg egyébnek nevezi, akkor adott rá a válaszunk: ez Székelyföld zászlaja, amit az államelnök ajándékként fogadott és a maga részérõl Románia zászlaját adta cserébe. Értéke pontosan egyezik tehát Románia zászlajának az értékével, s ugyanazon tisztelet illeti meg.

Kategória: Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

A nyilvánosság fegyvere

Manapság, amikor a román hatóságok és politikusok újra és újra azt szajkózzák, hogy Románia példaértékûen megoldatta a kisebbségi kérdést, hogy se szeri se száma a jogainknak, igen fontos az, hogy ezzel szemben mi magunk minél tágabb körben, gyakrabban, hitelesebben és változatosabb módon mondjuk el a valóságot. Vagyis az interneten, angolul, dokumentumokkal alátámasztva, írásban képben és hangban.

Ezt a célt akarja szolgálni a Gyergyószéki Székely Tanács új kezdeményezése, egy tájékoztató honlap, ami itt érhetõ el.

Célunk az, hogy minél több jogsértésrõl tudjunk dokumentált tájékoztatást adni, de az oldalon helye van Székelyfölddel kapcsolatos egyéb írásoknak is. A kérésünk éppen ezért az, hogy akit jogsértés ér, vagy tudomása van ilyenrõl, az jelezze azt a jogsegely@sic.hu címen, s mi nem csak tájékoztatót készítünk róla, de lehetõségeink szerint jogi segítségét is igyekszünk nyújtani. Tegyünk közösen a hiteles tájékoztatásért, s az által Székelyföld helyzetének jobbra fordításáért. Mi magunk, mert ezt helyettünk senki nem fogja megtenni.

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Abszurdok abszurdja

A román politikának olyan rejtett tartalékai vannak, hogy azt maximum sejteni lehet, de újra és újra azzal szembesülhetünk, hogy a fantáziánk szegényes, szürke és földhözragadt. Mert nézzük csak az utóbbi napok fejleményeit:
A fõ kormánypárt mindenható elnöke kiértékeltette a kormány tevékenységét. Ez nem volna példa nélküli, de az annál inkább, hogy a “kiértékelõ” nem egy szakember volt, hanem egy politikus, ráadásul olyan, aki ellen több büntetõ-eljárás zajlik, márpedig jobb helyeken az ilyenektõl igyekeznek távol tartani magukat a pártok, mert nem mutat jól a külvilág elõtt. No de mirõl is beszélek, hisz egy olyan pártról van szó, amelyiknek az elnökét már jogerõsen elítélték, második büntetõ pere pedig folyamatban van. A történet tehát csak azt a magyar közmondást erõsíti, hogy zsák a foltját megtalálja.
A román politikában járatosabbakat az egyáltalán nem lepte meg, hogy a pártelnök ezalatt végig arról beszélt, hogy esze ágában nincs leváltani a kormányt, nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy a kiértékelés eredménye az lesz, hogy a kormány nem végzett jó munkát, mennie kell. S láss csodát, ez is történt.
Igen ám, de itt a történet a pártelnök számára is váratlan fordulatot vett: a miniszterek (egy kivételével) testületileg lemondtak, de a miniszterelnök megmakacsolta magát, s lemondás helyett mondásba kezdett: elmondta azt, amit õ eddig tagadott, de köztudott volt: hogy a pártelnök totális hatalomra tör, s az egész kutyakomédiának az oka az, hogy õ ezt megelégelte és megpróbált a kormány valódi fejeként viselkedni.
Ez volt az a pillanat, amikor a rekordok könyvének szerkesztõi csomagolni kezdtek, mert világossá vált, hogy hamarosan több világrekordot kell Bukarestben hitelesíteniük. S lõn.
Elsõként jött a bizalmatlansági indítvány. A választásokat megnyerõ pártok nyújtották be az általuk nevesített, fél évvel korábban az égbe feldicsért miniszterelnök ellen. (A jobb memóriával megáldottak talán még arra is emlékeznek, amikor a mikrofonok erdeje elõtt állt Dragnea és Grindeanu, s mindketten arra esküdöztek, hogy ez a kormány négy évig fogja vezetni az országot.) S ugyan a léc rezgett, de végül csak sikerült a mutatvány, megbuktatták a saját kormányukat. Világrekord! Mindez nem lett volna lehetséges, ha nem szavaztak volna a kormánybuktatás mellett maguk a kormány tagjai, ezzel felállítva az önkritika világcsúcsát.
De ez mind semmi, jött az újabb csavar. Még meg se száradt a tinta a szavazás jegyzõkönyvén, s a pár nappal korábban testületileg lemondó miniszterek sorra érkeztek a kormánypalotába, egy-egy szabvány-levéllel, amiben visszavonták a lemondásukat, s újra munkára jelentkeztek. Az egyiküket sem zavarta, hogy nemrég még azt nyilatkozták, hogy õk értettek a szóból, ha a párt megvonta tõlük a bizalmat, akkor becsületbeli kötelességük lemondani. De még az sem, hogy aznap õk maguk szavazatukkal erõsítették meg azt, hogy menniük kell a kormányból. Az már csak adminisztratív kekeckedés, hogy ennek a visszavonásnak semmi értelme, hisz a megbuktatott kormány miniszterei ügyvivõként el kell lássák a feladataikat addig, míg meg nem alakul az új kormány. Hogy – hogy nem, ezt egyikük sem tudta, de ezáltal csak azt erõsítették meg, hogy alkalmatlanok bármilyen köztisztség betöltésére.
Következett az új miniszterelnök jelölése, s ennek jogát nyilván maguknak követelték a kormánypártok. Épeszû ember azt gondolta volna, hogy most elõhúznak valahonnan egy bár alkalmasnak tûnõ jelöltet, akirõl ha netán ismeretlen is, de bár rosszat nem lehet mondani. Erre mi történik? Kikeresték a bukott kormány azon tagját, aki a kiértékeléskor a legrosszabb eredményt mutatta fel, ráadásul plágium-vád miatt pár éve a doktori címérõl is lemondott, s õt javasolták miniszterelnöknek! Olyan ez mint a tálentumok példázata, csak fordítva: egy adott szakterületen volt alkalmatlan eddig, most odatették, hogy mutassa meg, hogy képes erre a teljesítményre az összes szakterületen. A plágium-ügyrõl meg a pártelnök azt találta mondani, hogy azzal semmi gond, nem azért kellett az illetõnek a doktori cím hogy abból valami anyagi haszna legyen, s mikor kiderült hogy gond van a dolgozata eredetisége körül, önként lemondott róla. (Az más kérdés, hogy ezzel azt érte el, hogy a sajtó azonnal azt kezdte kutatni, hogy milyen anyagi hasznot hajtott a doktori cím, s igen gyorsan megállapították, hogy éveken át volt egyetemi oktató – ami némi fizetéssel is jár ugye -, márpedig ahhoz elengedhetetlen volt a doktori cím.)
Ekkor az államelnökön volt a sor, aki már korábban bejelentette, hogy csak szakmailag alkalmas, feddhetetlen jelöltet fog elfogadni. Márpedig Dragreaék jelöltje ugye mindkét téren bukásra állt. Ebbõl egyenesen következett, hogy Iohannis azonnal rábólintott. Aszongya: miniszteri teljesítmény nulla, doktori plagizálva, na igen, ilyen emberre gondoltam én is, s azzal megbízta a kormány megalakításával. S következett az újabb rekord: az új kormányban elvétve vannak új miniszterek is, de a többség marad a régi. Azok, akiket nemrég megmértek és könnyûnek találtak. Az újak pedig … hogy is mondjam … talán elég ha annyit mondok, hogy a gazdasági tárca élére egy olyan ember került, aki filozófia szakon végzett, majd szerzett hozzá egy irodalmi mesteri fokozatot.
Ha valaki azt gondolta volna, hogy ez már a csúcs, az alaposan téved. Még fel kellett tenni a mûre a koronát, de nem ért véget úgy június, hogy arra is ne került volna sor. Emlékezzünk csak, miért váltották le a Grindeanu kormányt? Hát azért, mert rosszul haladt a kormányprogram gyakorlatba ültetésével! Márpedig a kormányprogram az szent, az emberek arra szavaztak, ez tehát tûrhetetlen! A gyengén teljesítõ kormánynak fel is út, le is út, jöjjön rögvest egy másik, amelyik tudja a dolgát, amelyiknek ég a keze alatt a munka, amelyik az ötéves tervet négy és fél év alatt fogja teljesíteni! És jött az új kormány. Egy új kormányprogrammal, ami egészen más intézkedéseket, célokat és vállalásokat tartalmaz, mint az elõzõ!
Ez volt az a pont amikor a józan ész tétován feltette a kezét, s halkan bejelentette, hogy õ most egy kicsit elmegy világgá, egy darabig ne keressék.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Mennyi az annyi?

A Maros megyei prefektus elleni egyik perem még folyamatban van, épp ma kaptam kézhez a prefektus válasziratát, annak az utolsó oldala látható itt:

mennyi-az-annyi

Magát az egész iratot hosszan lehetnek elemezni, mert egyfajta állatorvosi lova a hazai közigazgatásnak, de ilyenkor nyáron nem akarok senkit ilyesmivel fárasztani, ezt az egy oldalt azért teszem itt közzé, mert egy dolgot példáz, de azt igen meggyõzõen, éspedig hogy milyen alapos munkát végeznek közhivatalnokok sok pénzért, amit ráadásul a mi adóinkból kapnak, havonta. A kérdés az, hogy ez az irat hány példányban készült, a válasz pedig ott van, zölddel bekarikázva. Kommentár nélkül.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Aláírni kötelezõ!

A számos európai szervezetet tömörítõ FUEN vezetõi négy évvel ezelõtt nyújtották be az Európai Bizottságnak a “Minority Safe Pack” címû polgári kezdeményezést, ami az élet számos területére vonatkozó javaslatokat tartalmaz. Lévén a téma kisebbségvédelem, a Bizottság elutasította a kezdeményezés bejegyzését, amit hosszas per követett, annak kimenetele pedig igen nagy meglepetés volt: a bíróság ugyanis a kezdeményezõknek adott igazat. Ennél már csak az volt furcsább, hogy a Bizottság nem fellebbezett, hanem inkább tárgyalóasztalhoz ült a kezdeményezõkkel, végül beleegyezett abba, hogy a kezdeményezésnek egy kisség megnyirbált változatát bejegyezze. Ez által megnyílt az út az elõtt, hogy a kezdeményezõk összegyûjtsék azt az 1 millió aláírást, ami feltétele annak, hogy a témával érdemben is foglalkozzon majd a Bizottság.
A Székely Nemzeti Tanács már a kezdeményezés bejelentésekor támogatásáról biztosította azt, s ezt megerõsítette nemrég, amikor a Bizottság bejegyezte azt. Ezen túlmenõen azonban egyszerûen erdélyi magyarként is úgy gondolom, hogy függetlenül attól, hogy az egésznek mi lesz az eredménye, hogy mi a véleményem az EU-ról meg a brüsszeli bürokratáktól, kötelességem a kezdeményezést támogatni, s másokat is arra bíztatni, hozzájárulni az aláírások összegyûjtéséhez. Aki ragaszkodik a hagyományos módszerekhez, az letöltheti a Romániára érvényes aláírási ívet a kezdeményezés honlapjáról, s kitöltheti a keze írásával, de annál sokkal egyszerûbb az internetes aláírás, ami itt érhetõ el.
Kérek és bíztatok hát mindenkit, hogy szánja rá azt az 1-2 percet, s írjon alá, adjuk meg az esélyt annak, hogy az EU tegyen végre valami olyat, amivel a kontinens kisebbségi közösségeit segíti. Mert ránk fér!

Kategória: Kampány-ügyek | Szóljon hozzá most!

Danke Dolomiten!

2017-06-08 Szekler

Kategória: Ez Románia | Szóljon hozzá most!

Nem hittem volna

Amikor 2015 októberében arra kértem egy ismerõsömet, hogy segítsen kivinni némi tûzifát az udvarunkról a lovaspályára – ahol a Székely Nemzeti Tanács által szervezett õrtûz-gyújtásra került sor – nem gondoltam volna, hogy ez évekre munkát fog adni nem csak nekem, de különbözõ bíróságoknak is. De a román hatóságokra mindig lehet számítani ha lehet egyet rúgni a magyarokba, s ez igaz akkor is, ha talán csak évek múlva fog kiderülni, hogy kinek fáj jobban ama rúgás.
Az sajtó-téma volt, tehát sokan tudják, hogy a rendõrök megállították a fát szállító autót, s a vezetõjét megbüntették, mert nem tudott aznapra kiállított szállítólevelet felmutatni. Az csöppet sem zavarta õket, hogy bemutattam a fa vásárlását igazoló számlát, tehát nyilvánvaló volt, hogy a saját tûzifámat szállítottuk.
A jegyzõkönyvet természetesen megtámadtuk a bíróságon, s ennek oka nem csak az volt, hogy egyértelmûen rosszhiszemûen jártak el, hanem még inkább az, hogy a vonatkozó törvény értelmében 0,1 köbméter fölött van szükség szállítólevélre, márpedig a szállított famennyiséget senki nem mérte meg, a jegyzõkönyvben pedig 0,12 köbméternyi fa szerepelt, tehát még a rendõrök szerint is határesettel volt dolgunk. S ha figyelembe vesszük, hogy a fát elkobozták és letétbe helyezték az erdészeti hivatal udvarán (két ügyes csomóban, erre nagyon figyeltünk, fénykép is készült róla a biztonság kedvéért, ez:

a bíró dolga szerfölött egyszerû volt: mindenek elõtt elrendeli, hogy mérjék meg a fát, hogy derüljön ki, hogy kellett volna-e hozzá szállítólevél. S hogy biztos legyen az, hogy errõl valamiért nem feledkezik meg a bíró, a jegyzõkönyv elleni panaszban ezt kiemelten kértük. (Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy ha nem kértük volna, a bírónak akkor is kötelessége lett volna ezt tenni, mert a törvény értelmében el kell kövessen mindent, hogy az ítélet a valós tényeket tükrözze.) S láss csodát: a bíró nem ezt tette! Egyszerûen figyelmen kívül hagyta ezt a kérést ami révén bizonyíthattuk volna hogy nem sértettünk törvényt, s túlzás nélkül ritka cinikus módon megállapította azt, hogy a rendõr megállapítása bizonyító erõvel bír, mindaddig míg annak ellenkezõjét nem bizonyítja a panaszos, márpedig mi nem bizonyítottuk ezt. A kirótt büntetésrõl pedig (2000 lej) azt állapította meg, hogy az arányos a tett súlyosságával! Hogy ez mennyire helytálló, ahhoz elég elmondani azt, hogy ha valaki egy utánfutós nyergesvontatóval szállít nem saját, hanem lopott fát, azt maximum 5000 lejre lehet büntetni a törvény értelmében. Ehhez képest ha valaki pár szál, amúgy saját tulajdonát képezõ fát szállít, akkor nyilván jogos õt 2000 lejre büntetni, mert ez egy társadalmi szempontból súlyos tett, amit ha büntetlenül hagynának, akkor fennáll a veszélye annak, hogy mások is vérszemet kapnak s hasonló cselekedetre vetemednek, az emberek kezdik csak úgy, összevissza szállítgatni a saját tûzifájukat.
Nem tudom el lehet-e képzelni ennél jogsértõbb ítéletet, amikor a bíró gyakorlatilag megakadályozza az egyik felet hogy az bizonyítsa a maga igazát, majd igazat ad a másik félnek. Éppen ezért természetesen fellebbeztünk, s abban részletesen kifejtettük, hogy az elsõ fokon eljáró bíró mely törvényi elõírások megsértésével hozta meg az ítéletét. Az ügy másodfokú tárgyalása múlt hónap 23.-án volt. S habár az egész annyira tiszta és egyértelmû, a bírók két héttel halasztották az ítélet kihirdetését, majd utána még rátettek egy napot, végül tegnap kimondták a verdiktet: a fellebbezést elutasítják!
Megvallom nem hittem a szememnek. Mert azt még értettem, hogy nyúzták az ügyet mint a rétestésztát, s két-három hónap helyett több mint másfél évet tartottak bizonytalanságban, halasztottak ha kellett ha nem, mindenféle mondvacsinált okokkal, de nem gondoltam volna hogy elmennek addig, hogy bevállalnak egy ilyen nyilvánvaló – már elnézést, de ezt nehéz másképp minõsíteni – gazemberséget.
A történet itt természetesen nem ér, nem érhet véget, következik az Emberjogi Bíróság, amelyik reményeim szerint majd igazságot tesz.
S ha már Strasbourg, akkor bejezésképpen hadd mondjam el azt is, hogy ebben az évben már négy keresetet postáztam oda, köszönhetõen annak, hogy további négy, jellemzõen évekkel ezelõtt kezdõdött ügyben született jogerõs ítélet. Ezek közül a legrégebbi, s talán a legfontosabb az érettségin a magyar tanulókat súlytó diszkrimináció ügye, amiben tegnap múlt négy éve írtam meg a panaszomat a Diszkriminációellenes Tanácshoz, a végsõ, jogerõs ítéletet pedig idén április 11.-én kaptam kézhez.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Blabla

A hónap elsején Brüsszelben, az Európai Unió központjában gazdasági fórumot tartottak, ahol többek közt Soros György is beszédet mondott. Hála az internetnek, ez elérhetõ azon egyszerû halandók számára is, akik nem szoktak ilyen fontos rendezvényeken részt venni. Itt van tehát, olvassa aki akarja.
Én ezt már nyilván megtettem, s híven Soros filozófiájához, miszerint semmi nem tabu, megengedem magamnak, hogy kommentáljam.
Ezt el lehetne intézni egészen röviden is, aki arra a változatra kíváncsi, az olvassa el ennek a bejegyzésnek a címét.
A hosszabb változat meg így hangzik:
Egy gazdasági fórumról van szó, tehát akár logikusnak is mondható, hogy meghívnak egy gazdasági szakembert, még akkor is, ha olyan emberrõl van szó, akinek a gazdasági tevékenysége – saját bevallása szerint – erkölcstelen. Megeshet hogy módszerei hatékonyak, de egy nemzetközi szervezetnek azért tekintettel kell lenni azok erkölcsi vonatkozásaira is.
Ha ellenben gazdasági fórumról van szó, akkor nehezen értelmezhetõ az, hogy a beszédnek az elsõ kb. 25%-a az elõadó magánéletérõl és politikai-filozófiai elveirõl szól. Ezt követi további több mint 30% történelem, s máris jóval túl vagyunk az elõadás felén, anélkül hogy valami elhangzott volna gazdaságról.
Ezt újabb politikai fejtegetések követik, s csak a harmadik oldal alján hozza szóba a szerzõ a 2008-az gazdasági válságot, illetve annak szerinte elhibázott kezelési módját.
Itt azonban nem a szerinte helyes lépések leírása következik, hanem újra a politikai filozófia meg az aktuálpolitika vizeire evez át Soros, s ott is marad jó sokáig, de lapos közhelyeken kívül mást nem nagyon mond.
Aztán a negyedik oldal alján úgy néz ki rátér a lényegre, éspedig hogy az EU három nagy problémával néz szembe: a migráció, a Brit kilépés és a gazdaság növekedését segítõ politikák hiánya. No de gazdasági fórum ide vagy oda, ezek után lényegében kizárólag a migrációról beszél, az azzal kapcsolatos történésekrõl, az egyes tagországokban nemrég sorra került választásokról (amelyek esetében mindig azért drukkolt, hogy a korlátlan befogadás ellenzõi ne gyõzzenek), illetve arról, hogy van két fekete bárány, Magyarország és Lengyelország.
S itt véget ér a beszéd, ami józan gondolkodású emberben torzó benyomását kelti, hisz a hosszan beszélõ Soros semmit nem mondott a konferencia témájáról. Ha netán nem hagyták, félbeszakították, akkor elnézést kérek, ha ellenben eleve ennyit szándékozott elmondani, akkor a következtetés egyértelmû: eljött Amerikából Európába csak azért, hogy egy halom zagyvaságba és közhelybe csomagolva elmondja azt, hogy az EU meg kell regulázza Magyarországot és Lengyelországot. Jó kérdés az, hogy ezt milyen alapon teszi?

Kategória: Európa alkonya, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Szóljon hozzá most!

Vajon!

Már régebb készültem írni egy témáról, azért készítettem ezt a fényképet:

vaslabi-vilaghaborus-emlekmu

Felvetõdik ugyanis az a jogos kérdés, hogy vajon mennyire helytálló az emlékmûvön található felirat? Elvégre 1918 elõtt Vasláb – hasonlóan Székelyföld egészéhez – az Osztrák-magyar monarchia része volt, az innen besorozott katonák nyilván a monarchia hadseregében harcoltak, márpedig annak a céljai között tudomásom szerint nem szerepelt Nagy Románia megteremtése.

Az emlékmûvön egy névsor is van az elsõ világháborúban elesettekrõl, s annak kapcsán is lehetnek az embernek kételyei, ugyanis Vasláb román többségû település, de talán nem épp annyira, amint azt ez a névsor sugallja:

vaslabi-vilaghaborus-aldozatok

Egy szó mint száz, úgy gondolom nem nélkülöz minden alapot az a feltételezés, hogy itt a történelem sajátos, ugyanakkor a romániai hatóságok által közkedvelt értelmezésével van dolgunk, ami ellen általában joggal szokunk berzenkedni mi romániai magyarok. Mondom általában, mert van azért ellenpélda is, hisz jelen pillanatban az emlékmûvet több koszorú díszíti, köztük ez is:

marosfoi-rmdsz-koszoru

Hogy könnyebb legyen a feliratokat kibetûzni, itt van két közelebbi felvétel:

marosfoi-rmdsz-koszoru-1

marosfoi-rmdsz-koszoru-2

Gondolom minden kommentár felesleges.

Kategória: megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika, RMDSZ | Szóljon hozzá most!

A közigazgatási törvény módosításáról

Immár a Képviselõház honlapján is olvasható az a törvénytervezet, amelyet az RMDSZ képviselõi és szenátorai nyújtottak be, s aminek a témája a helyi közigazgatásra vonatkozó törvény módosítása. A tervezet elõkészítésérõl elég sok szó esett az utóbbi hónapokban a sajtóban, többen nyilatkoztak arról, hogy mi is ezzel a cél, s ez elvileg arra is lehetõséget adott, hogy akinek a témában javaslata van, az közölje azt a kezdeményezõkkel, amiképpen azt három civil szervezet meg is tette. Mindemellett véleményem szerint csak jót tett volna a témának, ha a tervezetet a benyújtás elõtt közzéteszik, s módot adnak arra, hogy mások is véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek, hisz az minimum a tervezet legitimitását növelte volna, plusz érveket biztosított volna a képviselõknek a parlamenti vitára.
A tervezetet átolvasva megvallom van bennem némi hiányérzet, illetve vannak dolgok, amiket másképp oldanék meg. Hogy erre példát is mondjak, nem tartom jó ötletnek azt, hogy az alternatív küszöbbel együtt lényegében a másodrangú romániai magyarok kategóriáját is bevezetnék. Szerintem következetlenségre is vall, hogy míg az egészségügyi intézmények esetében mindkét küszöb ugyanazon jogokat biztosítja, a most benyújtott tervezet a közigazgatás viszonylatában nem ezt teszi. Hasonlóképpen úgy gondolom, hogy ha azt akarjuk, hogy a nyelvi jogok a gyakorlatban valóban érvényesüljenek, akkor fel kell hagyni az olyan megfogalmazásokkal, hogy a közönségszolgálati irodákban magyarul tudó személyt is kell alkalmazni. Természetes és jogos elvárás az, hogy azon személyek, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek az állampolgárokkal mind ismerjék az összes nyelvet, ami az adott településen hivatalosan használható.
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ennek a tervezetnek a benyújtása egy komoly elõrelépés, s mivel a múltat amúgy sem lehet megváltoztatni, mostantól arra kell koncentrálni, hogy a parlament által majd megszavazott változat a lehetõ legelõnyösebb legyen nemzeti közösségünk számára. E célból legalább három dolgot tartok fontosnak:
1. Mutassuk meg, hogy egy olyan témáról van szó, ami nemzeti közösségünk számára kiemelten fontos. Ezt többféleképpen megtehetjük, egyik legegyszerûbb módja az, hogy kihasználjuk, hogy a tervezet a Képviselõház honlapján közvitára van bocsátva, s ott hozzászólunk, véleményt mondunk róla, kifejezzük azon igényünket, hogy a képviselõk tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy Románia valóban betartja nemzetközi vállalásait és figyelmet fordít az ország területén élõ többi nemzeti közösségre. Ha ott tömegesen lesznek hozzászólások, az mindenképpen jelzésértékû lesz.
2. Ugyanott tehetünk jól megindokolt kiegészítõ, jobbító javaslatokat is, bízva abban, hogy a tervezetet benyújtó képviselõk is meg fogják fontolni azokat, s a parlamenti vita során megpróbálják bevinni az elfogadásra kerülõ törvénybe.
3. Nem utolsó sorban úgy gondolom, hogy fontos, hogy az RMDSZ tájékoztassa a tervezet benyújtásáról és az elfogadás folyamatáról elsõsorban az Európa Tanácsot (elvégre Románia által ratifikált ET dokumentumoknak a hazai jogrendbe való beemelésérõl van szó), de túl azon egyéb nemzetközi szervezeteket, illetve a bukaresti nagykövetségeket is. Ugyanis az köztudott, hogy ha a román politikusok tudják, hogy rajtuk a világ szeme, akkor hajlamosabbak európai módon viselkedni.

Kategória: Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!