Most szégyelljem magam?

Mikor már azt gondoltuk volna, hogy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis egy tiszta képlet, akkor tessék: vesz egy olyan hajtûkanyart, hogy ha nem volna bekötve a biztonsági öve, messze repült volna. Ugyanis:
Mint köztudott, a parlament múlt hónapban elfogadott egy törvényt, ami június negyedikét Trianon napjának nyilvánítja. Ahhoz, hogy ez a törvény életbe is lépjen, már csak az hiányzott, hogy az elnök kihirdesse. Ezt legkésõbb pont tegnap tehette volna meg. Azon kívül két másik lehetõsége is volt, visszaküldhette megfontolásra a parlamentnek, vagy alkotmányossági kifogást emelhetett ellene. Az utóbb hetek eseményeinek a fényében a legvalószínûbb az volt, hogy direkt és célzottan tegnap kihirdeti a törvényt, de láss csodát, nem az történt, hanem pont a legvalószínûtlenebb változat: alkotmányossági kifogást emelt, ami lényegében egyenértékû azzal, hogy nem szeretné, ha ebbõl életbe lépett és betartandó törvény lenne. E célból a nyúlfarknyi törvény ellen egy jó hosszú beadványt szerkesztett és küldött az alkotmánybíróságnak. Ebben három okot is felsorol, amik miatt szerinte a törvény alkotmányellenes. Ezek jó bõven le vannak írva, de röviden is elmondhatóak:

  1. Sérti többek közt a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét, mert az elnök szerint a parlament a végrehajtó hatalom területére téved ennek a törvénynek az elfogadásával. A kifogás hosszan sorolja, hogy ez miben áll, s említést tesz több korábbi alkotmánybírósági döntésrõl, amelyek hasonló esetekre vonatkoznak. Ráadásul ott van az, hogy egy törvénynek általános szabályokat kell megfogalmazni, nem lehet törvényt hozni egyetlen specifikus esetre. Van azonban itt egy nagy bökkenõ, ami igencsak hitelteleníti ezt az eszmefuttatást: nevezetesen az, hogy korábban már született nem egy törvény ugyanerre a kaptafára. Itt van például a november 14.-ét Dobrudzsa napjává nyilvánító törvény, ami ráadásul 2015-bõl való, s az akkori elnök gond nélkül kihirdette. S hogy ki volt akkor az elnök? Hát Ionopotchivanoc úr!
  2. Na itt jön a lényeg. Azt mondja Ionopot úr, hogy ez a törvény sérti az Alkotmány 1. és 16. cikkelyét. Az ember elgondolkozik, hogy az elõbb említett törvény, aminek a szövege szinte szóról szóra megegyezik ezzel vajon miért nem sérti? Aztán a magyarázatot olvasva kiderül: mert nem garantált, hogy a kezdeményezõknek a tervezet indoklásában foglalt célja fog megvalósulni a törvény alkalmazása során. Magyarán Ionopot úr attól fél, amirõl elég bõven írtam itt. (S ez lenne a cím magyarázata: vajon kell-e nekem szégyenkeznem azért, mert legalábbis ebben a témában az agyam egy csavarra járt Ionopot úr agyával? Mert annyira beképzelt semmiképp nem vagyok, hogy arra gondoljak, hogy az én eszmefuttatásom áll ezen lépése mögött.) De õ még ennél is tovább megy, amikor azt kifogásolja, hogy a törvény az egyes hatóságoknak csak lehetõséget biztosít arra, hogy támogassanak rendezvényeket. Azaz Ionopot úr úgy gondolja, hogy ha aznap ünnep van, akkor a helyi hatóságoknak igenis legyen kötelességük támogatni az ilyen-olyan rendezvényeket. Nehogy már egyes úgynevezett régiókban ne ünnepeljenek aznap!
  3. Végül van még egy harmadik kifogás is, ami megint csak töltelék, arra jó, hogy legyen ki a mesebeli hármas szám, ugyanis a törvény azt is tartalmazza, hogy az aznapi rendezvényekrõl beszámol a közszolgálati sajtó, ami a maga során szintén töltelék (hisz annak az a szerepe definíció szerint, hogy beszámoljon arról, hogy mi történik az országban), ellenben Ionopot úr úgy gondolja, hogy ez valami nagyon speciális elvárás ebben az esetben, ami egyenesen módosítja a közszolgálati sajtóról szóló törvényt, ezért a Trianon-törvényt elõször a Képviselõház kellett volna tárgyalja, s csak utána a Szenátus (márpedig a gyakorlatban pont fordítva esett).

Összefoglalva az van, hogy Ionopot úr szendvics-formájában (vagyis két kifogás között) elõadta a lényeget: félõ, hogy ez a törvény ebben a formában pont fordítva sül el.


Igen ám, de megtehette volna azt is, hogy ugyanezeket az érveket felsorolva visszaküldi a törvényt a parlamentnek, s az – mivel a “veszély” reális – olyan formára hozza, amilyennek eleve szerették volna a kezdeményezõk: hogy legyen június 4 ünnepnap, amikor az országban mindenhol parancsara és közpénzeket kötelezõen rászánva örvendeznek. Nagy kérdés tehát, hogy miért választotta mégis ezt az utat, aminek várható következménye az lesz, hogy az Alkotmánybíróság igazat ad neki (elvégre igen sok korábbi alkotmánybírósági határozatra hivatkozik), s azzal mehet a törvény a kukába? Ez szöges ellentétben van azzal, amit tõle mostanában megszoktunk. Lehetséges, hogy Titus Corlãtean szája igazat szólt?

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Akkor hát: Trianon nap

Eredetileg úgy gondoltam, hogy megvárom míg az elnök kihirdeti a törvényt, de egyrészt ez eddig nem történt meg, másrészt meg rájöttem, hogy a kihirdetés határideje pont negyedikén jár le, s jó eséllyel pont arra játszik, hogy diadalmasan (meg jelképesen) aznap reggel jelenjen meg az a Hivatalos Közlönyben. Ezért (meg egy másik okból is, amit az olvasók fantáziájára bízok) úgy döntöttem, hogy nem várok tovább.

Szintén elõrebocsátom, hogy a törvény elfogadása mögötti szándék teljesen nyilván- és alávaló, ehhez kétség nem fér, ellenben azzal itt és most nem szeretnék foglalkozni, már csak azért sem, mert arról már minden elmondhatót elmondtak mások. Sõt mi több, akár felróható is lenne, hogy eddigelé a téma kapcsán kizárólag arról volt szó, magáról a törvényrõl nem. Nézzük tehát azt, a végleges formája itt olvasható.

Mint látható, egy igen rövidke törvény, ami Romániára nem jellemzõ módon nem beszéli túl a témát, így lehetõségünk van minden mondatát kielemezni, nem túl hosszú idõ alatt.

Az elsõ cikkely arról szól, hogy június negyedikét a Trianoni Szerzõdés napjának nyilvánítják. Ez számunkra eddig is így volt, immár száz éve tudja minden magára adó magyar ember, hogy azt a szerzõdést aznap írták alá. Következésképpen semmi új a nap alatt, semmi gond nincs ezzel.

A második cikkely elsõ bekezdése azt mondja, hogy abból az alkalomból országos illetve helyi szinten kulturális, oktató és tudományos rendezvényeket szerveznek, azzal a céllal, hogy tudatosítsák a szerzõdés jelentõségét illetve fontosságát. Ha jól belegondolunk, ilyen rendezvényeket eddig is szerveztek szerte Magyarországon és magyarok lakta vidékeken az utódállamokban, tehát ebben az újdonság csak az, hogy immár a hegyen túl is lesznek várhatóan ilyenek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a bekezdés az egész törvény lényege, és nagyon fontos, hogy objektíven és nagyon pontosan értsük hogy mirõl szól, ne lássunk bele olyat, ami nincs benne. Hogy még világosabb legyek: a jogszabály szövege nem szól arról, hogy aznap örvendeni vagy szomorkodni kell, ez mindenkinek – és ami ennél sokkal fontosabb – minden rendezvénynek a saját ügye. Pont úgy lehet Megéneklünk Románia stílusú hacacárét szervezni Bukarestben, mint tudományos konferenciát Csíkszeredában arról, hogy a szerzõdésnek milyen katasztrofális következményei voltak Magyarország számára. A törvény egyiket se írja elõ és egyiket sem tiltja. Még azt sem tiltja, hogy adott településen az önkormányzat úgy ítélje meg, hogy azon település számára úgy cakompakk tragédia volt az a szerzõdés, azért aznap minden középületre fekete zászlót tûzzenek ki. Mert az is megemlékezés, ami belefér abba, amirõl a törvény szól. Sõt, azokon a rendezvényeken amelyekrõl a törvény szól hivatalos magyarországi küldöttségek is részt vehetnek, s arra való tekintettel Magyarország zászlaja is kitûzhetõ, a zászlótörvény értelmében.

A második cikkely második bekezdése azt mondja, hogy a központi és helyi hatóságok saját költségvetésük terhére anyagilag meg minden más módon támogathatják a szóban forgó rendezvényeket. Hogy a már említett példánál maradjak, annak a történész-konferenciának a költségeit nem kell az azt lebonyolító civil szervezetnek megpályázni a Bethlen Gábor Alapnál, azok fedezhetõek helyi költségvetésbõl.

A második cikkely harmadik bekezdése azt mondja, hogy ha a hatóságok szerveznek valamilyen rendezvényt, akkor annak költségeibe bepótolhatnak civil szervezetek és magánszemélyek is. Ebben sincs semmi újdonság, teszem azt a Szent Miklós Napok költségeinek egy részét mindig szponzorok adják össze.

Következik a harmadik cikkely elsõ bekezdése, ami azt mondja ki, hogy a kormány és az egyéb hatóságok gondoskodnak arról, hogy a középületeken aznap legyen kitûzve az ország zászlaja, úgy, ahogy az a 75/1994-es törvényben elõ van írva. Nos ez egy tipikus töltelék-szöveg, ugyanis a szóban forgó törvény azt írja elõ, hogy minden középületen folyamatosan ki kell legyen tûzve a zászló. Következéskeppen ez az elõírás teljesen felesleges, maximum úgy értelmezhetõ, hogy tilos aznap levenni az amúgy mindig ott levõ zászlókat, de hát üsse kõ, akkor ne vegyük le.

A törvény a harmadik cikkely második bekezdésével zárul, ami arról szól, hogy a közszolgálati rádió és televízió be fog számolni azokról a rendezvényekrõl, amelyek annak a napnap vannak szentelve. Ennek kapcsán egyrészt azt lehet mondani, hogy a közszolgálati médiának feladata minden nap beszámolni arról, ami aznap az országban történik (tehát ez is egy töltelék-elõírás), másrészt pedig hogyha ennek a kötelességüknek diszkriminációmentesen fognak eleget tenni, akkor az ország népe nem csak a zászlólengetõ, “noi suntem pe veci aici stãpâni” rendezvényekrõl fog tudomást szerezni, hanem a már említett csíkszeredai történész-konferenciáról is. Szinte látom magam elõtt azt, amikor a bukaresti nézõk Raffay Ernõ vagy Babucs Zoltán elõadásait hallgatják elmélyülten a közszolgálati televízióban…

S ennyi ez a sokat vitatott törvény. Jogos tehát a kérdés, hogy kell-e ezért nekünk berzenkednünk, kell-e harcolni ellene? A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy az én véleményem az, hogy ellenkezõleg, meg kell köszönni a kezdeményezõknek és élni a lehetõségeivel. Ha a törvényt addig az elnök kihirdeti, csak rajtunk múlik az, hogy a minél több magyarlakta erdélyi településen lengjen a magyar zászló június negyedikén.

Kategória: Ez Románia, Politika, siker, Székelyföl éjjel-nappal | 1 hozzászólás

Koronapló (14)

(svindli?)

Olvastam valahol (most hadd ne keressem vissza), hogy a Suceava megyei nagy számok annak is köszönhetõek, hogy az elsõ idõkben nem a megbetegedettek számát, hanem a pozitív tesztek számát közölték napi rendszerességgel a stratégiai kommunikációs sóhivatallal, s mivel a pozitívnak bizonyultak esetében több tesztet is végeznek, egy idõ után igencsak elszaladt a különbség a betegek valós és bejelentett száma között. Ez megjelent valahol a sajtóban, hivatalos helyen hiába is keresnénk nyomát. Vagy mégsem? Lehetséges, hogy csak figyelmesnek kell lenni?
Mondom ezt azok után, hogy az elõbb ezt olvastam. Tudva azt, hogy a naponta közzétett adatok nem az aktív, hanem az összes fertõzött számát tartalmazzák, nyilvánvaló, hogy ez a “hír” így nem igaz. Ellenben arra jó, hogy az emberben gyanút ébresszen. Rászántam hát kis idõt, hogy ellenõrizzem az utóbbi napok (a hónap elejétõl) hivatalos statisztikáit Suceava megye viszonylatában. Itt az eredmény:

Nap – Fertõzöttek száma

  1. – 2.859
  2. – 2.881
  3. – 2.899
  4. – 2.964
  5. – 3.010
  6. – 3.035
  7. – 3.111
  8. – 3.165
  9. – 3.189
  10. – 3.213
  11. – 3.272
  12. – 3.283
  13. – 3.317
  14. – 3.370
  15. – 3.386
  16. – 3.408
  17. – 3.421
  18. – 3.448
  19. – 3.478
  20. – 3.469
  21. – 3.472
  22. – 3.455
  23. – 3.415

Mint látható, a napi bejelentett esetszámok elég széles skálán mozognak, de az tény, hogy az utóbbi napok számai igencsak arra utalnak, hogy a hatóságok szép csendben elkezdték közelíteni a bejelentett esetek számát a valósághoz.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Funkcionális … mi is? ;-)

Az elõzményekrõl már írtam itt, de van ám a történetnek folytatása is, ami legalább annyira szürreális.
Ugyanis látva, hogy miképpen játszották ki a letiltott honlap tulajdonosai az állam éberségét, úgy gondoltam, hogy állampolgári kötelességem jelezni ezt az illetékes hatóságnak. Írtam hát nekik egy rövid levélkét, amiben felhívtam a figyelmüket arra, hogy a módszerük nem megfelelõ, mert lám, ki is játszották. Ez még áprilisban történt, választ nem is vártam rá, de ez a hatóság lelkiismeretes ám, tehát válaszolt.

ANCOM-Zsolt-Arus.pdf

Ebben tájékoztatnak, hogy az nem úgy van ám, hogy fû-fa panaszt tesz náluk és õk intézkednek! Akinek kifogása van valamely honlap ellen, az a stratégia kommunikációs sóhivatalhoz kell forduljon, mert csak az illetékes eldönteni, hogy a panasz megalapozott-e, illetve csak az utasíthatja õket, hogy valamely honlapot letiltsanak. Éppen ezért a panaszomat pikk-pakk továbbították az illetékesnek, az majd meghozza a döntését.
Hogy, hogy nem, Grindeanu elnök úr (illetve aki a választ fogalmazta) nem bírta dekódolni a levelem értelmét, vagyis azt, hogy mindössze felhívtam a figyelmüket arra, hogy a stratégiai sóhivatal döntését úgy hajtották végre mint a mesebeli lány, vagyis igen is meg nem is.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Koronapló (13)

Na akkor nézzük hogy állunk most:

A kormány valamikor tegnap éjjel kihirdette a készenléti állapotot, a vonatkozó határozat az este még nem volt közzétéve, ma reggelre (de még tegnapi dátummal) már megtörtént, itt van.

Az egész rosszul kezdõdik azzal, hogy egységes szabályokat vezet be az egész ország területére (Suceavatól Güdücig), mintha a körülmények egyformák lennének.
Aztán jönnek a részletes korlátozások, ahol több probléma is felmerül:

  1. Egyetlen könnyítést hoz a korábbi állapothoz képest, ráadásul az teljesen elhanyagolható, mert aki eddig menni akart valahova, az tudott írni nyilatkozatot, a papír elbírta. Hogy most nem kell nyilatkozat, az csak papír-spórlás.
  2. Ezzel szemben olyan korlátozásokat vezet be, amelyek korábban, amikor “tombolt a járvány” nem léteztek, s lám – a gyakorlat mutatja – a hiányuk nem okozott semmi problémát. Ilyen például a kötelezõ maszk-viselés, amit az Egészségügyi Világszervezet még mindig nem ajánl, de a politikusok jobban tudják. A viselés módját már kevésbé, csak meg kell nézni Ludovic performanszait, a tévékben folyamatosan látni lehet. Arra ellenben kiválóan alkalmas, hogy az embereket megalázza, bohócot csináljon belõlük.
  3. Életbe léptettek diszkriminatív elõírásokat is, holott a diszkrimináció köztudottan tilos. Hogy egy igen látványosat és egyértelmût említsek az az, hogy az országba beutazók mind két hetes házi karanténba kell vonuljanak, kivéve – s ott következik egy hosszú felsorolás. Holott mind külföldrõl jönnek, a különbség köztük a foglalkozásuk. Mintha a vírus különbséget tenne, s teszem azt a buszvezetõt nem fertõzné. Tehát ezek a kivételek nem csak diszkriminatívak, de járványügyi szempontból veszélyesek, elvégre – hogy maradjunk ennél a példánál – egy buszsofõr több tíz embert fertõzhet meg egy csapásra. S szintén a kivételezettek között vannak a parlamenti képviselõk, holott köztudott, hogy egy szenátor halomra fertõzte még márciusban a kollégáit.

A sort folytathatnám, de egyelõre álljunk meg itt. Ugyanis ezek a szabályok mostantól érvényben vannak, de a határozat most a parlament asztalán van, s az a következõ napokban három dolgot tehet: megerõsíti, megerõsíti de módosításokkal, illetve elveti. Pislákol hát még némi remény, hogy a második lehetõséget fogják választani (elvégre azt õk tették bele a törvénybe), s ésszerûsítik a jogszabályt. Aki pedig egyetért azzal, hogy erre szükség volna, az megteheti azt, amit én már megtettem: levelet írhat az egyes frakciók vezetõinek, amiben véleményt mond és javaslatot tesz. Az én javaslatom a következõképpen hangzik:
Legyenek tekintettel arra, hogy a helyzet távolról sem egységes az egész országban. Vannak súlyosan érintett vidékek és vannak olyanok (mint Gyergyószék), ahol egészen egyszerûen nincs járvány. Akkor pedig differenciált kezelési módot célszerû alkalmazni. Erre egy lehetséges változat:

  • Vezessenek be egységesen készenléti állapotot, ugyanazokkal a szabályokkal, azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma meghaladta az 500 fõt.
  • Azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma 100 és 500 között van, bízzák a megyei készenléti bizottságokra, hogy mit tesznek és milyen szabályokat vezetnek be.
  • Azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma nem éri el a 100-at (s ilyenbõl jelenleg 11 van!), csak azokban a településekben vezessenek be készenléti állapotot, ahol léteznek fertõzöttek, s a bevezetett szabályokat igazítsák a konkrét helyzethez.

Segítségképpen itt vannak a címek, ahova a javaslatokat el lehet küldeni:
psd@cdep.ro, pnl@cdep.ro, usr@cdep.ro, pro-europa@dcep.ro, udmr@cdep.ro, minoritati@cdep.ro, pmp@cdep.ro, psd@senat.ro, pnl@senat.ro, usr@senat.ro, udmr@senat.ro.


Hadd zárjam egy nem lényegtelen adalékkal:
Sok szó esett arról, hogy az alkotmány értelmében alapvetõ jogokat csak törvénnyel lehet korlátozni, ez volt az oka annak, hogy egy ideig nem tudták (nagy fájdalmukra) büntetni azokat, akik nem tartották be a rendkívüli állapot idején bevezetett szabályokat. De annak az 53. cikkelynek van egy második bekezdése is, ami így hangzik:
” Restrângerea poate fi dispusã numai dacã este necesarã într-o societate democraticã. Mãsura trebuie sã fie proportionalã cu situatia care a determinat-o, sã fie aplicatã în mod nediscriminatoriu si fãrã a aduce atingere existentei dreptului sau a libertãtii.”
Teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány által most bevezetett szabályok ennek több pontban és többszörösen ellentmondanak. Tehát így semmiképp nem maradhatnak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (12)


(a lehetetlen küldetés)

Hétfõn, hetekkel azután, hogy az államelnök bejelentette, hogy május 15 után nem hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, a kormány sürgõsséggel összeült és elfogadott egy törvénytervezetet, ami arról szól, hogy miképpen mûködjön az ország készenléti állapotban (mert azt találták ki, hogy az következzen a rendkívüli után). A tervezet (19 oldal, 65 cikkely) itt olvasható. Az matematikailag már abban a pillanatban lehetetlen volt, hogy az a törvény idõben (vagyis 15.-én) érvénybe lépjen, de eljátszották a felelõst, s sürgõsségi eljárást kérve még aznap átküldték a Szenátusnak. Az pedig keddre napirendre is tûzte az elfogadását, azzal a feltétellel, hogy a szakbizottságok addig véleményezik. S láss csodát, ez megtörtént. Pedig nem volt kis munka, fényesen bizonyítja ezt az, hogy a jogi szakbizottság egy 67 oldalas szakvéleményt készített róla, amiben megtalálható írd és mondd 73 módosító javaslat! De mindezzel végeztek kevesebb mint egy nap alatt, így a plénum még kedden megtárgyalta, módosította majd elfogadta a tervezetet, ami másnapra átkerült a Képviselõházba.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezt nem lehet fokozni, az nyilván téved, ugyanis ott a jogi bizottság dupla munkát végzett (szintén kevesebb mint egy nap alatt), vagyis egy 133 oldalas szakvéleményt fogalmazott meg, amiben immár 161 olyan módosító javaslat szerepel, amelyeket a bizottság elfogadásra javasol. Plusz másik 91, amelyek elfogadását nem támogatják.

Mondhatni hatalmas számok, szilvás gombócban is egy komoly mennyiség, ami világosan mutatja, hogy mennyire másképp látja a témát a kormány és a parlament (ahol ugye a kormány kisebbségben van). Ez önmagában nem volna világvége, de két dolgot nem szabad elfelejteni:

  1. Teljesen kizárt, hogy ekkora volumenû munkát ennyi idõ alatt jól el lehessen végezni. Még komoly, megfontolt embereknek is több idõre lenne szükségük ahhoz, hogy ezt az egészet alaposan kielemezzék, meggondoljak, majd a jogszabályt koherens módon megfogalmazzák. Ezzel szemben itt mindössze két nap volt és a román parlamentben, amirõl nehéz lenne elmondani, hogy csupa olyan emberbõl áll. Anélkül, hogy egy betût elolvasnánk a végeredménybõl, nagy tételben fogadhatunk arra, hogy az elfogadott törvény számos problémát rejt magában, amelyek miatt lesz bõven szívás az elkövetkezõkben.
  2. Egy olyan törvényrõl van szó, ami nem egy szûk területet szabályoz, hanem az egész ország minden lakóját közvetlenül fogja érinteni hétfõtõl kezdve (már ha valaki meg nem támadja az Alkotmánybíróságon). Ilyen esetben hatványozottan igaz, hogy tízszer kell mérni és egyszer vágni. Ezzel szemben most az van, hogy a parlament két háza – mint két népes elefántcsorda – futott pár gyors kört a porcelánboltban, s hétfõtõl egy egész ország fogja a fejét fogni. Hogy csak egy példát mondjak ennek alátámasztására: tessék megnézni a képviselõházi szakvéleményben a 159. pontot (63. oldal). Ott az áll, hogy jelen törvény rendelkezései kiegészülnek más törvények elõírásaival, amennyiben azok nem mondanak ellent ezeknek! Ez azt jelenti, hogy bizony megeshet, hogy van olyan elõírás ebben a törvényben, ami ellentétes már hatályban levõ törvényekkel. Ez önmagában … hogy is mondjam … elgondolkoztató, de a csúcs az, hogy a honatyáknak eszükbe sincs azt a helyzetet megoldani, pedig csak annyit kellett volna hozzátenni (pl.) hogy azokban az esetekben ez a mostani, az újabb szabály érvényes. Õk ezzel nem fárasztották az agysejtjüket, bedobták a gyeplõt a lovak közé, aztán lesz ami lesz.

S az egész történetben van még valami, ami félelmetes: a Parlamentben az ellenzék van többségben, nyugodtan megtehették volna azt, hogy azt mondják: a kormány szeme világa hogy ilyen késõn terjesztette be ezt a tervezetet, mi rendes munkát akarunk végezni, ezért nem két napot szánunk rá, hanem annyit, amennyi szükséges lesz. Ez tökéletesen megfelelt volna a politikai logikának is, s mégsem ezt tették. Olyan mértékû a járvány-hisztéria az országban, hogy egyszerûen nem vállalták annak ódiumát, hogy miattuk csak egy napot is késsen ennek a törvénynek az elfogadása, s az alatt “védtelen” legyen az ország. Elvégre megmondta az államelnök, hogy a büntetések emberéleteket mentettek meg!

Kategória: Ez Románia, Megyei ügyek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (11)

Alig vagyunk túl a jubileumi tízes számon, megint egy jelentõségteljes következik. Tudják, a foci… Tizenegyes, tehát a büntetõ. Mert kerülgethetjük mint koronavírus az idõsotthont, de nem lehet míg a világ elhallgatni, hogy nem csak Bukarestben vannak gondok, találkozunk (sõt, nap mint nap) idehaza is … khm, khm … nem megfelelõ minõségû vezetõkkel. Akikrõl eddig is tudtuk amit tudtunk, de most aztán megmutatták!

Itt van például megyén elnöke, a “Hargita megye tanácsa” reklámügynökség vezérigazgatója, akinek a megyében a legnagyobb okostelefonja van (akkora, hogy kézben nem is tudja fogni, a falra kellett szerelje). Na õ ezúttal is kitett magáért. S itt most következhetne egy igen jól dokumentált, újságcikkekkel, dokumentumokkal és videókkal megspékelt értekezés, de nem következik csak pár felvillantott kép, mert az illetõ többet nem ér, inkább hasznosabb dolgokkal töltöm az idõmet. Tehát:

Adott pillanatban volt a megyében három PCR teszt-készülék, amelyekkel a hírhedt vírust lehetett azonosítani. Egyenként több mint száz tesztet lehetett végezni velük naponta. Aztán az egyik elromlott. Még szinte vadonatúj volt, az állam tulajdona. Maradt kettõ, egy Csíkszeredában, egy Székelyudvarhelyen. Erre hõsünk (?) szökött, és némi trükközéssel (ezt õ maga vallotta be) adott egy nagyobb összeget a megye pénzébõl az állami intézménynek, hogy vegyen egy új tesztert. Elvégre szegény államnak nincs pénze, hát egy ilyen gazdag megye mint a mienk ilyenkor a zsebébe nyúl és segít. Ha pedig az állam másnap úgy dönt, hogy arra a készülékre más megyében van szükség, akkor fogja és vigye Isten hírével, a székely nem irigy fajta, köztudott. Az valahogy nem jutott eszébe, hogy ha szükség van teszterre s a megyének van pénze, akkor vehetett volna a megyei kórháznak is, mert az saját intézmény.

Telt múlt az idõ, s mivel az illetõ olyan fajta aki figyel az emberekre, gondolta felül arra a vonatra, amelyik arról szól, hogy többet kellene tesztelni. Történt mindez az után, hogy a hatóságok változtattak az addigi eljáráson, s úgy döntöttek, hogy többet tesztelnek. Látva a félig nyitott ajtót, hõsünk dörömbölni kezdett rajta, hogy ez nem elég, még annál is többet kellene tesztelni. S hogy mondandója nyomatékosabb legyen, azt is elõadta, hogy az mégis csak tûrhetetlen, hogy most, amikor már több kategóriát tesztelnek mint korábban, a megyében ez még mindig csak napi maximum negyven tesztet jelent. Hoppá! Egy teszt-készülék nem egészen fele kapacitása lefedi a megye szükségleteit?! Így már rögtön érthetõ, hogy gyorsan-gyorsan meg kellett venni a harmadikat is. Elnézést, bocsánat, szégyellje magát mindenki, aki azért rossz szóval illette a megye elejét!

Aztán ott volt a kórházak szûkös kapacitása, ami garantáltan elégtelen lett volna, ha a beígért sok tízezer beteg egyszerre csak kopog az ajtókon. Beindult hát a szocialista munkaverseny az ideiglenes kórháza terén. Kezdõdött Bukarestben holmi sátrakból összerakott tábori kórházzal, de hõsünknek a példa nyilván az anyaország. Ha ott konténer-kórház, hát neki is olyan kellett. S lett. Az eredményt mindenki láthatja, sok-sok fénykeppel megspékelt lelkes tudósítások jelentek meg a sajtóban is. Nem vagyok a terület szakértõje, ezért csak hozzávetõleg mondom, hogy egy tíz ágyas, kb. fél margarétás panzió szintjét üti. Talán. Azt is elmagyarázta videóban, hogy 1. az ilyen építménynek nem kell építési engedély; 2. sürgõsség esetén el lehet kezdeni az építkezést engedély nélkül is; 3. folyamatban van az engedély beszerzése (a szimpatikus változat aláhúzandó). Igaz, hogy errõl a mûemlékvédelmi hatóságnak egészen más a véleménye (tekintve hogy valakik galád módon egy mûemlék-épületet húztak fel a konténer-kórház mellé), de aki nem vesz el az ilyen részletekben, aki tudja, hogy az egészség mindennél fontosabb, az bátran foglalja imáiba hõsünket. Az senkit ne zavarjon, hogy a jóslatok nem váltak be, s immár napok óta egyetlen igazolt koronavírusos beteg sincs egész Csíkban (pedig kettõ már volt!!), az a néhány is akiket kitartó munkával sikerült felkutatni két hónap alatt a megyében szinte mind udvarhelyszéki. Távol áll tõlem, hogy tippeket akarjak adni, de megeshet, hogy ma-holnap az lesz a hír, hogy a konténer-“kórházat” átköltöztetik Udvarhelyre, mert ott nagyobb szükség van rá. Épp csak azt kell még eldönteni, hogy melyik mûemlék-épület mellé helyezzék el…

Kategória: Ez Románia, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Megyei ügyek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (10)

Hurrá, jubileum, elértük a tízes számot. Akkor meg illik ez alkalommal valami pozitívat mondani. Erre kiváló alkalmat adott egy szakember, ami nemrég egyik tévécsatornán arról beszélt, hogy milyen feltételekkel lehet az életet újraindítani a hónap második felében. Következzenek hát ezek, az eredeti megfogalmazásban:

  1. Temperatura angajatilor mãsuratã la intrare si la iesire
    Logikus gondolat! Elvégre egy láthatatlan ellenséggel van dolgunk, a dupla figyelmesség nem árt. Munkába bemenet azért kell lázat mérni, hogy aki netán beteg, az ne vigye be a vírust és ne fertõzze meg a munkatársait. Kifele meg gondolom azért, hogy ha netán a hosszú leállás alatt a vírus alattomosan befészkelte volna magát a munkahelyekre, készen arra, hogy a beérkezõ alkalmazottakra lecsapjon, akkor ez kimenet derüljön ki, s az emberek hazatérve ne fertõzzék meg a családot. Fõleg a nagymamát. Ez a dolog amúgy igen jól rímel arra a plakátra, ami a posta épületében (tehát bent) van kitéve a falra:
Plakát

A hetedik pontra gondolok. Azzal mondjuk van egy is gond, mert az ember bemegy, s amint ott van, rögtön azzal szembesül, hogy valamit még a bemenet elõtt meg kellett volna tegyen, s ettõl persze kellemetlenül érzi magát. Már megint elmulasztott valamit, csalódást okozott az egészségéért mindent megtevõ hatóságoknak. Arról nem beszélve, hogy kint a bejáratnál (szerencsére) nincs kitéve fertõtlenítõ, így a felszólítás pont annyit ér.

2. Curãtenia la firme trebuie fãcutã pe tot parcursul zilei
Ez is igen jó gondolat, csak gratulálni lehet annak, aki kitalálta. Mi magyarok tudjuk, hogy a tisztaság fél egészség. Ha pedig valakit netán zavarna a munkában, hogy a takarítónõ egész nap ott zúgatja mellette a porszívót, az magára vessen. Vagy vegyen magának füldugót.
Illetve egy kicsi gond csak van ezzel is. Az ugyanis bizonyos szempontból pazarlásnak tûnik, hogy a takarítónõ a munkaidõ lejárta után is, folyamatosan takarítson, hisz logikusan akkor már senki nem szemetel. No meg a cégek költségeit is valamivel meg fogja emelni, hogy egy csomó takarítónõt kell alkalmazzanak, mert a meglévõktõl nem lehet elvárni, hogy ezután három váltásban folyamatosan munkában legyenek. Ugyanakkor az is megeshet, hogy ezzel a módszerrel akarja a kormány a munkanélküliséget visszaszorítani. Akik eddig pincérként, mozigépészként, idegenvezetõként dolgoztak, azoknak bár egy része most elmehet takarítónak. S akkor még nem beszéltünk az átmenetileg bevétel nélkül maradt elõadómûvészekrõl, zenekarokról, stb. Tehát végül is jó gondolat ez!

3. Angajatorii trebuie sã decalaze programul angajatilor
Tökéletes! A távolságtartás a betegség megelõzésének a kulcsa. Ennek szellemében például a cégvezetõ mehet dolgozni a délelõtt váltásban, a titkárnõje meg a délutániban. Ezzel a módszerrel a munkahelyi flörtölés is ki van küszöbölve, ezért gondolom a fõnök-feleségek maximálisan támogatni fogják.
Aztán ott vannak termelõ-részlegek, ahol futószalagon végzik a munkát. Kész életveszély. Úgy kell szervezni, hogy minden második ember délelõtt, s a több meg délután menjen dolgozni. Így a távolság a munkások között egybõl duplájára nõ, a vírus meg hoppon marad! Megeshet, hogy ennek következtében a végtermék valamennyiben különbözni fog a korábban megszokottól (hogy példát is mondjak: megjelennek a piacon olyan autók, amelyekben ülések vannak, de kerekeik nincsenek, s olyanok is, amelyeknek van kerekük, de ülés nincs bennük), de ne legyünk túl igényesek, be kell látni, hogy ez a helyzet áldozatokat követel.

4. Va fi nevoie de suplimentarea transportului de suprafatã
Na ez a legjobb! Hogy a munkahelyekhez mi köze van arra nem tudok rájönni, de egy biztos: ettõl Iohannis garantáltan dührohamot fog kapni, annak pedig most mi magyarok csak örvendeni tudunk. Mert a legszebb öröm … tudjuk… Mondom ezt azért, mert még csak pár napja mondta villámló szemekkel, hogy amíg õ elnök, addig a magyarok nem viszik sehova Erdélyt, erre jön valaki, s ezt egyenesen meg akarja könnyíteni. Éppen ezért nyilván ezt az intézkedést is szívbõl támogatom, s remélem, hogy valóban bevezetik és élni tudunk vele.

Végezetül, annak a szellemében amire már tettem utalást korábban (hogy ne csak kritizáljuk a vezetõket, hanem próbáljunk nekik segíteni), teszek én is egy javaslatot, ami a légi szállítást illeti: Nyilván ott is be kell vezetni valamiféle intézkedéseket a távolságtartás végett, s azok eredménye az lesz, hogy kevesebb ember fér majd el egy gépen, aminek egyenes következménye az lesz, hogy megemelkednek az árak. Ezt valamennyire lehetne kompenzálni azzal, hogy nem engedik felszállni a gépre azokat, akik amúgy se vesznek jegyet, csak a helyet foglalják. Így fizetõ utasokat lehetne elhelyezni a pilótafülkékbe meg a többi személyzeti részre. S hogy az utasok mégse maradjanak kiszolgálás nélkül, egy sarokba el lehet helyezni pénzbedobós étel- meg ital-automatát. Örvendek, ha segíthettem!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Koronapló (9)

(Unikum)

Jó pár éve élek ebben az országban, néha azt gondolom, hogy már alaposan kiismertem, aztán kiderül, hogy dehogy. Ma ismét így jártam. Mondom miért.
Képzeljünk el egy országot, ahol létezik egy betörõ. A hatóságok ismerik, tudják nevét, lakcímét meg egyéb személyi adatait, megvan nekik a fényképe, stb. Elképzelhetõ, hogy ezt a helyzetet úgy kezelik, hogy minden egyes lakás, üzlet, stb. elé állítanak egy rendõrt, hogy az megakadályozza, hogy oda betörjön? Agyament gondolat, vágja rá gondolom mindenki. Pedig nem az. Van egy ország, ahol így gondolkoznak. Kitalálták, melyik az! 😉
Ugyanis a napokban hír volt a hazai magyar sajtóban is, hogy rémhírterjesztés miatt több romániai honlappot letiltott az illetékes állami hatóság. Aki kíváncsi ezek listájára, megtalálja azt itt.
Vegyük ebbõl azt, amelyik a fennebb említett honlapra (ortodoxinfo.ro) vonatkozik, vagyis az 508-as számút. Azért ezt, mert ezt keresve jutottam el arra a oldalra. Amint megnyitottam egybõl furcsa volt az, hogy írd és mondd 18 oldal hosszú. El nem tudtam képzelni, hogy mit lehet olyan hosszan határozni egy ilyen egyszerû esetben, amit normális ember két mondatban el tud intézni:

  1. Ez a honlap megsértette a sürgõsségi állapotra vonatkozó elnöki rendeletet.
  2. Ezért ezt a honlapot letiltjuk, a nagyközönség számára elérhetetlenné tesszük.

A konkrét megvalósítást pedig – anélkül, hogy informatikai szakember lenne – gondolom mások is úgy képzelik el, hogy az illetõ honlapot el kell távolítani arról a helyrõl (arról a számítógéprõl) ahol tárolva van. S azzal annyi. No de hogy oldják meg ezt Romániában? Hát úgy, ahogy fennebb írtam. A 18 oldalból 15 ugyanis egy hosszú-hosszú táblázatot tartalmaz, amiben fel van sorolva (elvileg, nem ellenõriztem) az ország összes létezõ internet-szolgáltatója, a rendelet pedig azokat kötelezi arra, hogy az ügyfeleiknek ne engedjék meg, hogy azt az oldalt meglátogassák! Zseniális, nemde? Miért adjunk munkát egy cégnek (amelyik a honlapot tárolja), mikor adhatunk 682-nek (ennyi van felsorolva a rendeletben)?

Frissítés: Mondhatja a tisztelt olvasó, hogy lényeg az, hogy a dolog mûködjön, az állampolgárt nem érdekli, hogy miképpen szereznek érvényt egy rendelkezésnek. Igen ám, de a gyakorlat ezúttal is bebizonyítja, hogy egy rossz szabályozás csak rossz eredményt hozhat. Ha a betörõt nem zárják börtönbe, akkor álszakállt ragaszt, napszemüveget tesz, és garázdálkodik tovább. Jelen esetben a képlet a következõ: Az ortodoxinfo.ro oldal valóban nem elérhetõ, ezt bárki ellenõrizheti. S akkor tessék megpróbálni az ortodox.info.ro-t…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | 1 hozzászólás

Koronapló (8)

A tegnapi nap másodszor történt meg, hogy ebédidõben megjelent a tévékben az államelnök, s meglehetõsen indulatos hangon cáfolt egy olyan információt, ami már elõzõ naptól kezdve lázban tartotta a közvéleményt. Elsõ volt ugye a Vela húsvéti megállapodása, most meg ez a Streinu-Cercel nevû illetõ jött az idõsek elhurcolásával.
El kell ismerni, hogy egyik hajmeresztõbb volt mint a másik, minden épeszû embernek kellõképpen borzolta az idegeit, tehát ilyen szempontból érthetõ Iohannis megszólalása és a megütött hangnem is. És mégis mindkét történet – legalábbis számomra – felettébb disszonáns. Mondom miért.
Vela az ország belügyminisztere, tehát magas rangú tisztségviselõje, s mint ilyen, elvileg létezik neki egy presztízse (ami jelenti azt is, hogy az emberek adnak a szavára, no meg azt is, hogy rendelkezik azokkal az intellektuális képességekkel, amelyek indokolják azt, hogy adnak a szavára), illetve – s ez a fontosabb – felelõssége. Ha megszólal, akkor általa a román állam szólal meg, s ha nem jól szól, az a román államra vet árnyékot. Ebbõl pedig logikusan az kellene következzen, hogy ha rosszat szól, akkor annak következménye kellene legyen. Vela esetében is többen jósolták, hogy másnaptól már nem õ lesz a belügyminiszter. S mi lett? Hát az, hogy ma már megköszönte Iohannis a belügyi hatóságoknak, hogy milyen jó munkát végeztek az ortodox Húsvét idején. (Tegyem hozzá: mintha nem látott volna mindenki számos hírt arról, hogy tétlenül nézték rendõrök és csendõrök, hogy a népek templomba járnak ikonokat csókolgatni, de arról semmit, hogy azokat a rendõröket felelõsségre vonta-e valaki.) Tehát az elnök ugyan nagyon de nagyon haragudott rá, de nem haragtartó, spongya reá, jó elvtárs, fontos elvtárs, marad a bársonyszékben.
Hasonló a helyzet a “professzorral” is. Egy igen fontos állami intézmény vezetõje 19 éve. Hogy ez alatt mi minden fûzõdik a nevéhez, arról olvasható egy rövid összeállítás itt. De ezeket nyilván nem tudja mindenki, a “nép” számára õ egy orvos-professzor, egy tekintélyes állami intézmény vezetõje. S mint ilyen, megbízható forrás, ha egészségügyi témáról van szó. Nem véletlen tehát, ha fél ország pánikba esik, amikor bejelenti az elgondolásait arról, hogy miképpen kell a járvány ellen védekezni. Az emberek – s részben joggal – azt hiszik, hogy ez az illetékes hatóságok álláspontja, ez fog következni. Na ilyen körülmények között áll ki az államelnök másnap (hogy legyen ideje beivódni a “professzor” kijelentéseinek), s mint egy dodonai jós, homályosan utal egyes intézményekre és személyekre, elítélve azt, amit tesznek, s biztosítva a polgárokat, hogy nem fog bekövetkezni az, amit azok mondanak. Nagyon haragszik, de azért maszatol, mintha nem tudná majd mindenki pontosan hogy mirõl beszél, illetve mintha ez jelentene valamit azoknak, akik esetleg nem tudják mirõl beszél. Jól átgondolt, felelõs, egyenesen államférfiúi eljárás. Amit majd újra és újra meg kell ismételjen, valahányszor a professzor újabb világmegváltó ötlettel áll elõ. Ugyanis mindaddig míg az illetõ ugyanannak a fontos intézménynek a vezetõje, az állampolgárok szemében egy tiszteletre méltó, megbízható hírforrás. S innen már egyenesen következik, hogy szerintem miképpen kellett volna kezelni ez a helyzetet: még aznap kiáll a nép elé az egészségügyi miniszter, s bejelenti, hogy ezek oltári nagy butaságok, egy szó sem igaz belõlük, s aki ilyeneket mond, az nem lehet egy olyan intézmény vezetõje, ezért jelzi, hogy nagy ívben kirúgták ezt a sarlatánt.
Mert mindkét esetre áll, hogy ha valaki olyan beosztásban akkora hibát (legyünk jóindulatúak) vét, annak következménye kell legyen. Egy normális országban.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika, Uncategorized | Hozzászólás most!

Koronapló (7)

(erõsebb idegzetûeknek, némi fekete humorral)

Szombat szabadnap, ilyenkor az embernek ugyebár több az ideje. 🙂 Tehát megint itt vagyok, s ezúttal a sajtó szerepére szeretném a figyelmet irányítani.

Mint köztudott (minõ elcsépelt szófordulat, fújj), Bukarestben, egy kórház udvarán már korábban felállítottak egy katonai tábori kórházat. Nem konténerekbõl, semmi luxus, csak sátrak, tábori ágyak, szóval a katonaságra jellemzõ, enyhén spártai körülmények. Amikor ez történt többen csodálkoztak (jómagam is köztük voltam), hogy mire jó ez, hát rengeteg kórház van az országban, ahol jobb körülmények között tudnak betegeket ápolni. De aztán láttam a tévében, mondta a rádió, írta az újság, hogy a helyszínt meglátogatta az államelnök meg a miniszterelnök, komoly arccal végigjárták, bólogattak, majd sajtótájékoztatót is tartottak, dicsérték a hadsereget. Ekkor már kezdtem érteni…
No de friss, mai hír, nemrég láttam egy “hír”televízióban. Írva volt, hogy a süketekhez is eljusson: Torlódás a kórházakban! Beutalták az elsõ hét beteget eme katonai kórházba. Hüha, mondom, eddig nem szóltak róla, hogy épp ennyire kritikus a helyzet! Ez nem volt szép! S pont most, amikor az ortodox egyház önkéntesei viszik házról házra a vírust! (Jó na, nem csak õk, a türelmetlenebb népek már tegnap bementek érte a templomba.) Ahhoz, hogy más forrásból kiderüljön, hogy az történt, hogy hét beteget, akiket mostanig valamelyik bukaresti kórházban ápoltak, most átszállítottak ebbe az intézménybe. Gondolom megkérdezték, hogy kinek van kedve egyet autókázni, ki nem szereti a bezártságot, menne inkább természetközeli helyre, ahol madárcsiripelésre ébredhet, ki a gyakorlott természetjáró, stb, s így sikerült ezt a hetes kontingenst kiválasztani. Ennek nyomán pedig megürült hét ágy az adott kórházakban. Azaz szó nincs arról, hogy már minden kórházi ágy foglalt, mint ahogy az a tévé sugallta. Ezt nevezik pánikkeltésnek. Jobb helyeken büntetik.

S akkor váltsunk helyszínt. Kolozsvár. Erdély fõvárosa, ambiciózus polgármesterrel, aki bátran beleáll minden versenybe. Nem meglepõ tehát, ha tegnap ott is átadtak egy mobil kórházat, ami ráadásul még olyanabb mint a Bukaresti, a legkorszerûbb, minden igényt kielégítõ, bárhol gyorsan felállítható, stb. Ez eddig még inkább az idõsebbeknek mond valamit, akik még érték a szocialista munkaversenyek idejét. De jöjjön egy idézet a témáról szóló sajtóhírbõl: “Az egészségügyi ellátó sátor gyakorlatilag egy mozgó kórház, amely legkevesebb 20 személy sürgõsségi ellátását teszi lehetõvé.” Ezen a ponton magyar embernek beindul a fantáziája, erre akartam utalni az alcímmel. Mert akkor valami ilyesmire lehet számítani:
Felállítják a kórházat, mindent összeszerelnek, beüzemelnek, s kezdenek érkezni a betegek. 1, 2, 3, stb. Közben telik az idõ. 9, 10, 11. Az óra ketyeg. 16, 17, 18! Igen ám, de a már bent levõk állapota egyre romlik. Szenvednek, segítségért könyörögnek, de a személyzet tehetetlenül tárja szét a kezét. Hurrá, megvan a tizenkilencedik is!!! S aztán szünet. Hosszú szünet. A húszadik csak nem akar összejönni. Az orvosok már mind kint vannak a sátor elõtt, a járókelõket szemlélik, hátha van köztük egy beteg, de semmi. Arra jár egy pópa, azonnal lerohanják, s megkérik, hogy mondjon valami átkokat, hátha megbetegszik valaki a környéken. Ez csak pénz kérdése, az pedig ilyenkor kerül, de az átok is hatástalan. Már mindenki kétségbe van esve, a betegek rimánkodnak, a személyzet a kezét tördeli, vagy magába roskadva, falfehéren ül. A kórház fõorvosa belátja, hogy itt valamit tenni kell, egy társával elindul tehát a legközelebbi kórházhoz. Védõfelszerelés, maszk van rajtuk, senki nem ismerheti fel õket. Óvatosan beosonnak egy kórterembe, keresnek egy magatehetetlen, védekezni nem tudó beteget, s kicipelik a kórházból a hátsó ajtón. Végig a városon. A tájékozatlan emberek az úton mindenhol tapsolnak a hõs életmentõknek, akik lám, ilyen lelkiismeretesen végzik a dolgukat. Így érkeznek vissza a kórházukhoz, ahol diadalmasan bejelentik, hogy meg vannak mentve, megvan a 20. beteg. A többiek azonban továbbra is szótlanul, magukba roskadva ülnek, senki nem örvend. Akik az elõbb még a helyzet megmentõinek gondolták magukat értetlenül néznek, mire az egyik kolléga felvilágosítja õket, hogy baj van! De nagy baj!! Idõközben ugyanis egyik beteg csak úgy, minden kezelés nélkül meggyógyult. Õk ugyan próbálták meggyõzni hogy csak téved, pillanatnyilag jobban érzi magát de még nagybeteg, az életét kockáztatja ha elmegy, de õ csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni. Megpróbálták lefizetni is, odaígérték neki a másik 18 betegtõl kapott összes hálapénzt, de csak nem tudták rávenni, hogy megmásítsa a döntését. Megpróbálták azt is, hogy odakötözzék az ágyhoz, de visítani kezdett, s a járókelõk gyülekezni kezdtek a bejáratnál, így végül el kellett engedjék. Így ezzel az újonnan hozottal is csak 19 betegük van. Kezdõdhet tehát minden elõlrõl!
Ha valakinek még nem esett volna le: az újságcikkbõl idézett mondatban nem az van, hogy legtöbb 20 beteget tudnak kezelni (vagy más szavakkal 20 ágyas az a kórház), hanem az, hogy legkevesebb húszat. Vagyis ha nincs legalább 20 beteg, akkor nem lehet elkezdeni a kezeléseket. Mit lehet erre mondani? Azt a szakállas igazságot, hogy nehéz nyelv a magyar. Persze azt is hozzá lehet tenni, hogy aki nem ismeri kellõképpen, az nyilvános helyen ne használja, ne kacagtassa magát.

Kategória: Ez Románia, Kampány-ügyek, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (6)

Mondják nem szép kritizálni azt, aki amúgy is bajban van, próbáljunk inkább segíteni neki. Ez hatványozottan igaz közhatóságok esetében, hisz az õ hibáiknak mindannyiunk számára fájdalmas következményei lehetnek. A dolog megfontolandó, ellenben két komoly feltétele van a sikerességének: 1. Hogy valóban tévedésrõl legyen szó, ne jól megfontolt, szándékos cselekvésrõl. 2. Hogy az illetõ hatóság legyen nyitott, legyen remény arra, hogy elfogadja a segítséget.
Mert itt van Belügyminisztérium és az ortodox egyház közötti megállapodás. Beszélhetünk az esetében tévedésrõl? Nyilván nem, a miniszter is meg az egyház is pontosan ismeri az érvényben levõ rendelkezéseket és tisztában van azzal, hogy a megállapodásuk megszegi azokat. Gondoljunk csak bele: már maga a puszta tény, hogy bármilyen megállapodás születik egyenértékû azzal, hogy az eltérés az általános szabálytól. Ha az a megállapodás pontosan illeszkedne az érvényes elõírásokba, akkor mi értelme lenne megkötni? Látott már valaki valakit megállapodást kötni a Belügyminisztériummal, hogy nem fog bankot rabolni? Na ugye! Tehát az van, hogy a belügyminiszter fogta magát és felmentést adott az ortodox egyháznak – horribile dictu – az általa kiadott rendelet hatálya alól. (Nem mellékesen tegyük hozzá: miközben – mint kiszivárgott – nem gyõzi stresszelni a beosztottjait, hogy azok minél több esetben bírságoljanak.) Az pedig teljesen lényegtelen, hogy a felmentés konkrétan miben áll, egyszerûen nincs joga olyat tenni, s így egyszerre két bûncselekményt is elkövetett: hivatali visszaélést és a járvány elleni küzdelem meghiúsítását. (A harmadik az a diszkrimináció, de az csak kihágás.)
Szóval ez az eset csak arra jó, hogy a naivabb polgártársak a gyakorlatban szembesüljenek az országon belüli erõviszonyokkal. Mert félõ, hogy vannak olyanok akik azt gondolják, hogy igaz ami az Alkotmányban van, hogy van három hatalmi ág, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás. Meg hogy ezek egymást keresztül-kasul ellenõrzik, s az által biztosított a társadalom kiegyensúlyozott mûködése. Ugyan, ugyan! Ezek az emberi hatalmak, de felettük ott van az emberfeletti, a transzcendentális, az egyedül idvezítõ. Amelyik megengedheti magának, hogy magához rendelje a belügyminisztert, s tollba mondja neki a megállapodást. Vagy más szavakkal: felvilágosítsa a belügyminisztert, hogy mi is az, amit õ (mármint a miniszter) tenni szeretne. Aztán mint a mesében: Belügyminiszter ment a miniszterelnökhöz, s mondta neki, hogy miben állapodtak meg. Miniszterelnök ment az államelnökhöz, s mondta neki, hogy miben állapodott meg a belügyminiszter. Államelnök pedig ment a sajtóhoz, és dúlva-fúlva mondta a népnek, hogy ezzel nem ért egyet, majd mindjárt kukoricára térdepelteti a belügyminisztert, s leíratja vele százszor, hogy “Visszavonom a megállapodást!” Itt azonban – láss csodát! – a történet megbicsaklott. Mert a belügyminiszter ugyan megjelent az elnöki hivatalban, de ott valami egészen más történt. Kezdõdött azzal, hogy elõadta az államelnöknek, hogy mit üzent neki a felsõ hatalom, majd utána már arról tanácskoztak hosszan, hogy miképpen lehet úgy visszavonulót fújni, hogy az ne legyen nagyon feltûnõ. Végül a hagyományos román módszer mellett döntöttek, ami úgy van, hogy “változtassunk úgy, hogy ne módosuljon”. S lõn. Másnap a belügyminiszter (akirõl sokan azt gondolták, hogy nagy ívben fog repülni a kormányból) levette bõrdzsekijét, felvett egy öltönyt, kiállt a tévébe az emberek elé, s elmondta, hogy megváltoztatták a megállapodást. Majd elmondta azt is, hogy hogyan. Éles eszû megfigyelõk azonnal látták, hogy a lényeg nem változott, de (hogy – hogy nem) a máskor olyan szemfüles sajtó ezt most nem vette észre, azóta is azt látni/hallani/olvasni mindenfele, hogy az államelnök nem értett vele egyet, ezért megváltoztatták a megállapodást. Erõsen figyelem, de disszonáns hanggal mostanig nem találkoztam. Bizonyítja ez azt, hogy a legfelsõ hatalom a sajtóban is tette a dolgát? Nem kizárt. Az ellenben tény, hogy az államelnök másnap már más szerepben jelent meg a tévében déli két órakor: az ellenzéket szidta ezerrel. Joggal nevezhetjük ezt elterelõ hadmûveletnek.
S még valami: megeshet, hogy aki a különleges eljárást kiharcolta (mondjuk így naivan, hogy harcolt érte) az a hívek lelki üdvét tartotta szem elõtt, ami akár egyfajta enyhítõ körülmény is lehetne. A témában járatosabbak ellenben arra esküsznek, hogy a fõ motiváló erõ annál földhözragadtabb, hogy is mondjam … szóval anyagi jellegû. Mert virtuális misét lehet ugyan tartani, de a virtuális perselypénz még nem áll rendelkezésre.
Végezetül: mit mondott a belügyminiszter mikor azzal vádolták hogy diszkriminálta a nem ortodox hívõket, akik elõzõ vasárnap ünnepeltek? Hát azt, hogy õ aztán nem hibás, nem tehet arról, hogy azok nem keresték meg és nem kértek ugyanilyen elbánást. Errõl az a vicc jut eszembe, amikor elterjed az erdõben a hír, hogy a medve halál-listát készített és sorra falja fel az állatokat. Menekül mindenki fejveszetten, féltve az életét. Kivétel a nyuszika, aki odaáll a medve elé, s megkérdezi, hogy igaz ez a hír, valóban halál-listát készített? A medve megerõsíti, mire a nyuszika megkérdezi, hogy õ rajta van-e a listán? A medve elõveszi a listát, végigfutja, majd közli, hogy igen. Erre a nyuszika: És mondd medve, nem tudnál engem kihúzni róla? Mire a medve: Dehogy nem. S azzal elõveszi a tintaceruzáját, megnyálazza s kihúzza.

S akkor evezzünk át egy másik minisztériumba. Az egészségügyibe. Amelyik három nappal ezelõtt kiadta a 622/2020-as rendeletet. Mielõtt belemélyednénk, hadd emlékeztessek arra, hogy hetek óta ismételgetik az összes hatóságok (az államelnöktõl lefele) a külföldön élõ románoknak, hogy maradjanak ott ahol vannak, ne jöjjenek haza Húsvétra, mert az ünnepet nem a családjuk körében, hanem karanténba zárva fogják tölteni. Bizonyítékom nincs rá, de tudva hogy a nyugatra telepedett románok nagyobbik része viszonylag fiatal és iskolázott ember, joggal feltehetõ, hogy azoknak bár egy része vette az üzenetet és nem indult haza. S akkor vissza a rendelethez, ami 15-én (tehát négy nappal az ortodox Húsvét elõtt) annak rendje módja szerint megjelent a Hivatalos Közlönyben, s így hatályba lépett. Nézzük az I. cikkely 2. pontját: Ott az áll, hogy otthoni karanténba vonulhat az a hazatérõ is (akkor is, ha a “vörös” zónából érkezik!), amelyik odahaza biztosítani tudja a család többi részétõl való elszigetelõdést, s errõl saját felelõsségre nyilatkozatot tesz. (Ugyanis addig aki “vörös” zónából jött, azt ugye hivatalból hatósági karanténba vitték.) Nem akarnék nemzetkarakter témájú fejtegetésbe bocsátkozni, ezért mindenkinek a fantáziájára bízom hogy eldöntse, hogy a potenciálisan hazatérõ román állampolgárok hány százaléka kapható arra, hogy rögvest ilyen nyilatkozatot adjon. Egy biztos, az a százalék nagyobb mint 0, ami azt jelenti, hogy ez a rendelet potenciálisan rászabadít az országra bizonyos számú, a “vörös” zónából érkezõ embert. Ha nagyon óvatosan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy ritka nagy felelõtlenség! Annál nagyobb volt ugyanakkor a meglepetésem amikor azt láttam, hogy a sajtóban itt is ott is megjelent tájékoztatás a rendeletrõl, azok rendszeresen kitértek arra is, hogy ez azt jelenti, hogy aki “vörös” zónából jón haza, az mehet a családjához ünnepelni, de ennyi. Sehol semmi felháborodás, eget verõ cirkusz, hasonlók. Csak néztem, s nem értettem.
Aztán tegnap este megjelent a tévében – ja, ezt már említettem – a belügyminiszter. Akinek ugye ehhez semmi köze, az Egészségügyi Minisztérium rendeletérõl beszélünk. (De egy román miniszter ugye mindenhez is ért.) S mit mondott a derék ember: hogy ó dehogy, arról szó nincsen, egyesek itt félremagyaráznak dolgokat! Fújj, rossz emberek! Mert a rendelet (mondom nem az övé) arról szól, hogy ha majd nem lesz hely az állami karanténokban, akkor végsõ esetben ilyen megoldáshoz is fognak folyamodni. De nyugalom, a karanténokban van bõven hely!
Na mondom, jó nagy buta vagyok én is, figyelmetlenül olvastam a szöveget. Irúltam-pirúltam. De a kisördög nem hagyott nyugton, megkerestem újra a szövet, s ezúttal nagyon alaposan újraolvastam. Többször is. De továbbra is úgy értettem, mint addig. S ezzel gondolom úgy van mindenki, aki most olvassa.
A belügyminiszter azt is mondta, hogy majd ki fogják igazítani a szöveget, hogy ne legyen félreérthetõ. Azóta is figyelem, de új, kiigazító miniszteri rendelet nem jelent meg. Lehetséges, hogy ez azért van, mert az egészségügyi miniszter nem tudja, hogy mit ígért a nevében a belügyér? Akár ez is megeshet. Egy dolog azonban biztos: aki ebben a helyzetben segíteni akarna annak aki hibázott az elkésett, a hibát már észrevették, s innen kezdve türelem kérdése csak, elõbb-utóbb javítani fogják.
S hogy optimistán zárjam ezt a részt: mint köztudott, a szállodaipar igen nagy bajban van a járvány miatt. Kivételt képeznek azok a szállodák meg panziók, amelyekben hatósági karantént alakítottak ki. Ott vannak “szállóvendégek” (nem tudom megállni: néha idõlegesen és a törvény ellenére ki is repülnek, vadászni kell rájuk), s azokért az állam elég szép pénzt fizet (fõleg ha a semmihez viszonyítjuk). Tudva azt, hogy Romániában élünk (ezt ugye senki nem felejti egy pillanatra sem?), bizony bizony megeshet, hogy a politikusokhoz valamiképp kötõdõ szállodákat vonják be ebbe a tevékenységbe. Adatom errõl sincs, de nem teljesen valószínûtlen, hogy a hír hallatára egyes nyugaton élõ románok mégis a hazatérés mellett döntöttek. S a határon majd szembekacagják õket, s viszik a karanténba. Vagyis megeshet, hogy az Egészségügyi Minisztérium ezen tévedése még némi anyagi hasznot is hoz. Legalábbis egyeseknek. Nagyon gonosz vagyok?

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Koronapló (5)

A hatóságok dolgoznak, s egy rövidke bejegyzéshez mára is szolgáltattak nyersanyagot. Eszükbe jutott ugyanis, hogy módosítsák a közúti közlekedést szabályozó 195/2002-es Sürgõsségi Kormányrendeletet. Készítettek tehát egy tervezetet, amit – ahogy azt illik 😉 – közvitára is bocsátottak a Belügyminisztérium Honlapján. A tervezett módosítások nagyjából rendben vannak, elfogadhatóak, van bennük több kevesebb logika, de – nem hazudtolhatták meg magukat – van köztük egy emeletes butaság is, ami túl azon hogy teljesen ésszerûtlen, ismét az állampolgárt hozza abba a helyzetbe, hogy szív.
A rendelet 103 cikkelye azt szabályozza, hogy mikor függesztik fel valakinek a jogát hogy gépkocsit vezessen, s annak 8. bekezdésében most az áll, hogy ilyen esetekben az illetõ szépen elballag a lakóhelyén a rendõrségre, és leadja a jogosítványát. S akkor jönnek most, s azzal az indoklással hogy megelõzendõ azt, hogy a gépkocsivezetõk megjelenjenek a rendõrségen, a szabályt úgy módosítják, hogy a jogosítványt nem kell bevinni (eddig ugyebár igen jól hangzik), hanem (tádááám!) be kell küldeni futárszolgálattal, tértivevénnyel. (A teljes indoklás itt olvasható.)
Okos, ugye? Most, amikor minden intézkedés azt célozza, hogy csökkenjen az emberek közötti kontaktusok száma, akkor – s ráadásul látszólag pont ezzel indokolva – olyan módosítást akarnak bevezetni, ami ennek pont a fordítottját eredményezi. Ha én beviszem a jogosítványomat és leadom, az egy kontaktus. Ha ellenben valóban bevezetik ezt a módszert, akkor – ha lúd, legyen kövér alapon – a kontaktusok száma megháromszorozódik (én – futár, futár – rendõr, futár – én)! Arról nem beszélve, hogy ez költséggel jár, mert a futárszolgálatok még ebben a nehéz idõszakban is pénzért dolgoznak.
Összefoglalva: a járványra való tekintettel be akarnak vezetni egy olyan intézkedést, ami egyrészt növeli a járvány terjedésének a kockázatát, másrészt pedig az állampolgár pénzébe kerül. Kellett nekünk Romániába születni.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Koronapló (4)

(Frissítve!!)

Már este van, épp ezért nemrég még úgy gondoltam, hogy ezt a napot kihagyhatom, de aztán magasabb hatalmak másképp rendelkeztek. Elém hoztak ugyanis pár mondatot, s azokon megindulva olyasmire akadtam, amit már csak azért is célszerûnek tartok itt megosztani, mert akár azt is megelõzhetem ez által, hogy valaki szenvedõ alanya legyen ennek az állami svindlinek.

Azzal a “hírrel” mindenki szembement a napokban, hogy drasztikusan megemelték (így, múlt idõben) a rendkívüli állapot nyomán hozott intézkedések megszegõi ellen kiróható büntetéseket. Én ezen mostanig azért is mérgelõdtem (egy másik okáról már írtam is itt), mert magam is láttam, amikor a belügyminiszter bejelentette, hogy meg fogják emelni (tehát jövõ idõben), illetve láttam ezt is.
(A március 27-én este közzétett tervezetet kell nézni).
Ezek alapján a helyzet egyértelmûnek tûnt: létezik egy ilyen tervezet, amit várhatóan el is fognak fogadni április hetedikén. Utána majd közzéteszik a Hivatalos Közlönyben, s attól számítva várhatóan 10 nap múlva érvénybe lép (lásd itt a 4. cikkelyt, annak is a 2. bekezdését).

Ehhez képest ma egy politikus facebook-oldalán (nevet nem írok, mer lényegtelen) azzal mentem szembe, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben az 1/1999-es Sürgõsségi Kormányrendeletet módosító sürgõsségi kormányrendelet. Nézem az Igazságügyi Minisztérium törvénytárában s azt látom, hogy valóban módosították már az 1/1999-est, a megemelt büntetések szerepelnek benne (lásd a 28. cikkely). A cikkely alatt szereplõ megjegyzésbõl pedig az derül ki, hogy azt az március 26.-i 34. Sürgõsségi Kormányrendelettel módosították. Tehát hogy értsük jól: 26-án a kormány elfogadott egy rendeletet, amit másnap tervezetként közzétettek a Belügyminisztérium honlapján, azzal, hogy 10 napig várják hozzá a megjegyzéseket, javaslatokat. Ez lenne a szívatás magasiskolája, ami még a kisebbik gond, a nagyobbik az, hogy az eljárás nyilvánvaló módon törvénytelen, mert egy sürgõsségi kormányrendeletet csak úgy szabad elfogadni, hogy egyszer közzéteszik 10 napra, közvitára.

S akkor itt jön a következõ svédcsavar román módra: meg kell nézni a módosító rendelet I. cikkelyének 5. pontját, ami úgy szól, hogy rendkívüli állapot idején az említett (közvitára vonatkozó) szabály nem érvényes olyan jogszabályok esetében, amelyek a rendkívüli állapotra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ez önmagában még logikus is lenne, ellenben az totálisan törvénytelen, hogy egy jogszabályi elõírást már a hatályba lépése elõtt alkalmazzanak, márpedig itt ez történt, hisz már ennek a rendeletnek az elfogadásakor is alkalmazták ezt az elõírást, holott akkor még nyilván nem volt rá joguk, mert abban a pillanatban még nem volt érvényben. Illetve hogy legyek egészen pontos, ismét úgy jártak el, mint a mesebeli lány: közvitára bocsátották, de az nem oszt és nem szoroz, mert a döntés már korábban megszületett (lásd még Bacsó Péter: A tanú).

Hogy ez a szuper-unortodox eljárás majd milyen kalamajkákat fog okozni a bíróságokon (mert jó esély van arra hogy fog, vagyis lesznek olyanok, akikre a napokban fognak nagy bírságot kiróni, s lesz köztük olyan is, aki azt bíróságon fogja megtámadni), azt majd meglátjuk. Ellenben azt jó ha tudja mindenki, hogy ha bármilyen aprósággal megsérti a napokban kiadott “katonai” rendeleteket (teszem azt a dátumot nem úgy írják, hogy 10 04 2020, hanem úgy, hogy 2020.IV.10.), akkor jó eséllyel minimum 2000 lejre fogják büntetni. A román rendõrök ugyanis nem nézik a magyar tévéket, így arról sem értesülnek, amit ma is elmondott az ottani illetékes: a cél nem az emberek megbüntetése, hanem a meggyõzése, ezért eddig mintegy 1900 esetben intézkedtek, ebbõl mintegy 1800 volt figyelmeztetés, s a fennmaradó esetekben róttak ki valamilyen büntetést.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy – mint fennebb jeleztem – az új büntetések leghamarabb a közzététel után 10 nappal léphettek volna érvénybe, ezzel szemben – mint a III. cikkelyben látható -, ezt 3 napra csökkentették, tehát már péntektõl érvényben lesznek.

Frissítés:
Idõközben tudomást szereztem a Belügyminisztérium oldalán megjelent, a Stratégiai Kommunikációs Csoport által ma kiadott “tájékoztatásról“. Ebben az áll, hogy a megemelt büntetések csütörtöktõl, április 2.-tól alkalmazhatóak. Elsõ nekifutásra az volt a szándékom, hogy ehhez csak annyit fûzök, hogy kommentár nélkül, de azt csak nem állhatom meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a kormány néha okoz olyan meglepetéseket is, hogy igen pontosan fogalmaz. Ez történt ennek a csoportnak a megnevezése esetén is. Világosan a tudomásunkra hozták általa, hogy szó nincs arról, hogy tájékoztatni akarnák az állampolgárokat. Itt stratégiai kommunikáció zajlik! S hogy mi a stratégia? Az ebbõl a közleménybõl is világosan kiderül: a megtévesztés.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Koronapló (3)

Tegnap se úgy ültem le a számítógép elé, hogy mostantól akár naponta is jelentkezni fogok újabb bejegyzésekkel, sõt, még most sem vagyok biztos abban hogy ez így lesz, de a legfrissebb események újabb témákat szolgáltatnak, idõm pedig – sajnos – van, hát írok.

Megjelent ugyanis az 5. Katonai Rendelet, aminek 3. cikkelye kiegészíti és módosítja a negyediket. Ezen új rendelet 3. cikkelye többek közt arról szól, hogy ha valaki elhagyja a hatósági karantént, akkor visszaviszik újabb 14 napra, s annak a költségeit az illetõ kell viselje. Itt a kiegészítés a költségekre vonatkozik, az eredeti jogszabályban az nem szerepelt. Következésképpen ez a rendelkezés sem arról szól, hogy miképpen akadályozzuk a vírus terjedését, milyen újabb és hatékonyabb módját találták meg annak, hanem kizárólag a pénzrõl.
Ez azonban a kisebbik baj. Ugyanis karanténról beszélünk, ami egyfajta börtön, egy olyan õrzött hely, ahol egymástól és a külvilágtól elzárva tartanak embereket. Tehát õrzött! Az állam által a mi pénzünkbõl megfizetett emberek vannak ott, akiknek az a dolguk, hogy ha valaki eltávozna, azt megakadályozzák. S akkor újra: mi kellene legyen a járvány kapcsán kiadott intézkedések célja? Hogy hízzon az államkassza, vagy pedig hogy ne terjedjen a betegség? Ha valaki elhagyja a karantént, akkor õ az egyetlen vétkes, s az egyetlen gond az, hogy tovább kell õt ott tartani, ami pénzbe kerül? Vagy netán az, hogy idõközben másokat megfertõzhet? Vajon nem kellene a fejére ütni annak az õrnek is, aki hanyagul végezte a munkáját, s azzal lehetõvé tette/megkönnyítette az eltávozást, s az által a potenciális betegség-terjesztést? Mert nézem, nézem, de a rendelet a hanyag/felelõtlen/stb. õrök számára semmiféle büntetést nem ír elõ. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt is feltételezhetem, hogy a karantén idejére az állam kell biztosítsa az ellátást, s ezen úgy spórolnak, hogy egy-két nap után hagyják a bezártakat “megszökni”, majd visszaviszik, s onnan kezdve már a saját költségükön tartózkodnak ott. De egy dolog biztos: egy ilyen szökés esetén ketten vétkesek abban, hogy emberek fertõzõdhetnek meg, s az állam közülük csak az egyiket bünteti. Ráadásul a kisebbik vétkest, mert ha az õr rendesen végzi a dolgát, akkor a szökésre nem kerülhet sor, magyarán a veszély csökkentésének a kulcsa elsõsorban nem a szökevény, hanem az õr kezében van.
No de ez mondhatni egy apróság (mármint a fertõzések korlátozása szempontjából) ahhoz képest, ami a határokon zajlott és zajlik. Köztudott ugyanis, hogy százezrek érkeztek vissza az országba az elmúlt hetekben, legnagyobb részük Olaszországból és Spanyolországból, s közülük a hivatalos adatok szerint 11.576-on vannak karanténban, s 123.577-en otthoni elkülönítésben. S a különbség? Azok szabad emberek, s ha akkurátusan kitöltenek egy nyilatkozatot, akkor szanaszét kószálnak az országban. Százezrek! Hibás ezért valaki? Kirónak valamely hatósági személyre bár 100 lej bírságot? Netán bezárnak valakit? Hát errõl nem szól se ez a katonai rendelet, se a többi. Nincs egyetlen olyan intézkedés sem, ami arról szólna, hogy a hatóságoknak valamiféle felelõségük lenne. Hibás csak az állampolgár lehet.
Ennek kapcsán pedig hadd ejtsek szót ismét a márnemegészségyügyiminszterrõl, aki azzal a fantasztikus ötlettel állt elõ, hogy tesztelik Bukarest minden lakóját. Más szóval arról a sajátos mentalitásról, miszerint engedjük be a vírust az országba, hogy aztán legyen amivel fogócskázni. Az valahogy nem jutott eszébe az illetõnek, hogy ugyan nagyon sokan jöttek haza külföldrõl, de még mindig sokkal kevesebben, mint ahányan Bukarestben élnek, ergo ha úgy gondolja, hogy van potenciálja a minisztériumnak végigtesztelni Bukarestet, akkor gyerekjáték számára a határokon tesztelni a belépõket, s úgy ráadásul egy egész országot megvédhettek volna a járványtól. Miután az illetõ betette maga után az ajtót, az új miniszter már meg meri mondani, hogy ez egy oltári nagy butaság volt, de attól Bukarest fõpolgármestere egy másik “szakemberrel” karöltve, ha kisebb léptékben is, de csak neki akar fogni a nagy akciónak. Holott ha valóban rendelkezésre állnak az országban gyorstesztek ezres tételben, akkor még most is sokkal hasznosabb lenne azokat a határátkelõkön felhasználni. Ez igaz még akkor is, ha a szakemberek vitatkoznak a gyorstesztek megbízhatóságán, mert azt azért senki sem állítja, hogy azok károsak lennének. Ha pedig csak pár száz fertõzöttet sikerül már a határnál kiszûrni, bár azok nem fognak idehaza további százakat/ezreket megfertõzni. Magyarán objektíve lehetséges lenne egy lépés, amivel csökkenthetõ lenne a fertõzések száma. Hatalmukban áll ezt a hatóságoknak megtenni? Nyilván igen. Hoztak olyan intézkedést, ami arra irányulna, hogy a határon azonsítsák a vírushordozókat? Nem, egyet sem. Felelõsségre vontak (vonnak, fognak vonni) bárkit ezért? Ez egyáltalán nem valószínû. A hatóságok fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva, olyanokkal, amelyek a járványt ugyan nem mérséklik, de pénzt hoznak a konyhára.

Végül itt van Suceava megye és az arra vonatkozó 6. Katonai Rendelet. Habár minimum egy hete pontosan tudják, hogy ott nagy (sõt, nagyon nagy) gondok vannak, a központi hatóságok csak most határozták el, hogy valamit kezdenek ezzel a helyzettel. A megfogalmazás (valamit kezdenek) nem véletlen ilyen homályos, mert a rendeletre tökéletesen illik az a mondás, hogy az vagy valami, vagy megy valahova. Az még hagyján, hogy egyáltalán nem derül ki belõle, se direkt, se indirekt módon, hogy a cél az, hogy a megyében nem szaporodjanak a betegek, vagy hogy onnan kifele ne terjedjen a kór. Éppen ezért ezt hagyjuk is, s tegyük fel némi jóindulattal, hogy mindkettõ. Igen ám, de:
– Továbbra is megengedett oda-vissza szinte mindenféle áruszállítás, tehát a teherforgalom a megye és az ország többi része közt gyakorlatilag nem fog változni.
– Ugyan a megyében lakók a megyét nem hagyhatják el, de ezt kárpótolja az, hogy kívülrõl gyakorlatilag bárki bemehet aki eddig ezt megtehette (a családlátogatások ugyanis már egy ideje nincsenek napirenden, azokat országos szinten korlátozták), s azok mind ki is mehetnek a megyébõl. Csak meg kell nézni a 3. cikkely b) pontját, ahol 17 foglalkozás van felsorolva, azok pedig lefedik az élet majd minden területét. Az pedig nyilvánvaló, hogy a vírus terjedése szempontjából tökmindegy, hogy egy Suceava megyei fertõzött hordozza körbe az országban, vagy pedig egy más megyébõl odautazó, aki magával viszi, mikor onnan távozik.
– Nagy bölcsességre és körültekintésre vall az, hogy a szállítási vállalatoknak elõírják, hogy nem adhatnak el jegyet vagy bérletet olyan a megyén kívül lakó és oda beutazni szándékozó személynek, aki nem tartozik a 3. cikkelyben felsorolt kivételek közé. Ennek sok gyakorlati haszna ugyan nincs, de arra például jó lehet – ismerve az alapelveket, amelyekre más többször utaltam -, hogy megjelenjen a jegypénztárnál egy illetõ, felmutasson egy munkahelyi igazolást miszerint Suceava-n dolgozik, majd miután a pénztáros jegyet ad neki sátáni kacajjal közölje vele, hogy az igazolás hamis, õ egy állami ellenõr, s jól megbünteti a pénztárost, mert az megszegte a rendelet elõírását és jogosulatlan személynek adott jegyet.
– Ha szó szerint vesszük a rendelet elõírásait, akkor a kórházakban szükséges gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket tilos bevinni a megyébe (3. cikk a) pont: csak a gazdasági tevékenységekhez és a lakossági fogyasztáshoz szükséges termékek és nyersanyagok bevitele megengedett).
– Hasonlóképpen postai küldeményeket se szabad se be- se kivinni.
S hogy túl hosszúra ne nyújtsam, itt meg is állok, épp csak annyit jegyzek még meg, hogy nem lepne meg, ha módosítanák hamarosan a rendeletet. Illetve még felteszem azt a költõi kérdést is, hogy vajon a fertõzés terjedése terén lesz-e bármi hatása ennek a rendeletnek?

No de hogy zárjam valami vidámmal ma is: jót derültem azon a híren, hogy látva hogy a Suceava-i kórházban elszabadult a koronavírus és kedvére garázdálkodik, a betegeket átköltöztették onnan más kórházakba, ezt követõen alaposan fertõtlenítették az épület, majd a koronavírusos betegeket kezelõ intézménnyé nyilvánították. S hogy mi ebben a vicces? Hát az, hogy némi emberi-, anyagi- és idõ-ráfordítással kiirtották az épületbõl a koronavírust (ez volt a fertõtlenítés célja) most másnaptól a fõbejáraton viszik vissza.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!