A hab a tortán

Aki csak néha téved errefele az is tudhatja, hogy több mint két éve harcban vagyok a megye prefektusaival, azért, hogy azok végre kezdjék tenni a dolgukat és biztosítsák a megye lakói számára az anyanyelv használatának a jogát. Ez a harc változatos eszközökkel zajlik, kezdve a petíciókkal, s bezárva a bûnvádi panasszal. Részemrõl abból áll, hogy próbálom közvetlen módon rávenni, vagy mások által rászorítani a prefektust, hogy kezdje már tenni a dolgát, miközben õ, illetve az õt közvetve vagy közvetlenül támogatók arról próbálnak meggyõzni hogy minden a legnagyobb rendben van, higgyek csak nyugodtan nekik és ne a szememnek. A mérkõzés távol áll attól, hogy bár közeledne a végéhez, jelenleg is több eljárás van folyamatban, a kimenete tehát igen nehezen megjósolható, de azt túlzás nélkül merem mondani, hogy ha a szavak és a valóság közé valaki hidat akarna építeni, az rögvest a világ leghosszabb hídjaként kerülne be a rekordok könyvébe.
S hogy ne vádolhasson senki szubjektivitással, ezt csupa olyan dokumentummal bizonyítom, melyek a prefektustól származnak.
Az elsõ egy augusztusi levél, amiben arról tájékoztat, hogy a beadványom következtében felszólította az összes helyi hatóságot és intézményt, hogy tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat, s majd azután “korrigáló intézkedések foganatosítására” kerül sor azok esetében, akik ennek nem tesznek eleget:

a-prefektus-valasza-az-emlekeztetore-HU

A megfogalmazás ugyan óvatosságra int, de ha a törvényeket nézzük, a helyzet az, hogy ilyen esetekben a prefektusnak egy eszköze van, a büntetés.
Aki nyitott szemmel jár a megyében, az garantáltan találkozik rendszeresen olyan hellyel és helyzettel, ahol vagy amikor ezeket az elõírásokat nem tartják be. De a prefektus még ki se kell menjen az irodájából, hogy ilyenek egész soráról szerezzen tudomást, csak elõ kell vennie azt a két összesítõ dokumentumot, amit a munkatársai készítettek az intézményvezetõktõl beérkezett válaszok alapján, például ezt:

Annex-6-4-2-9-2-centralizing-table-institutions

Mielõtt bárki is sajnálni kezdené a prefektust, hogy szegény ínhüvely-gyulladást talál kapni attól, hogy kihágási jegyzõkönyvek tucatjárt kell aláírnia, kérem olvassa el a történet eddig lejárt részének a csattanóját.

This entry was posted in Államérdek, Ez Románia, Megyei ügyek, Politika. Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?