A Bukaresti Táblabíróság is beszállt a versenybe

Csak pár nap telt el azóta, hogy arról írtam itt, hogy miképpen értelmezik a törvények végrehajtását Bukarest elsõ kerületének ügyészségén, s máris azzal szembesülök, hogy a pofátlansági versenybe újabb bukaresti intézmény szállt be.
Történt ugyanis, hogy még 2016 decemberében tettem egy panaszt, amit a táblabíróság kivizsgált, majd a megszokott módon elutasított. Az ítéletet tavaly november hetedikén, tehát lassan 5 hónapja hirdették ki, s a törvény értelmében a bírónak harminc nap áll rendelkezésére, hogy az indoklást megfogalmazza és kiközölje a feleknek. Én türelmesen kivártam ennek dupláját (elvégre Romániában élünk), majd január tizedikén írásban kértem, hogy közöljék ki az ítéletet. Válasz semmi. Február végén megismételtem tehát a kérést, amire most (miközben ismét eltelt majd egy hónap) ez a válasz érkezett:

valasz-panaszra

Ebben udvarias hangnemben tájékoztatnak csupa olyan dologról, amit tudok (az iratcsomó száma, hogy a táblabíróság melyik részlege volt az illetékes, az mikor hirdetett ítéletet, mi az ítélet száma), illetve hogy az ítélet megszövegezése folyamatban van, amint elkészül, ki fogják közölni. Mindezt különleges tisztelettel jegyzi a táblabíróság elnöke és egy jegyzõ. Ezzel részükrõl az ügy le van tudva, arra már nem vesztegetnek szót, hogy mi az oka a késlekedésnek, netán – ad absurdum – milyen büntetést róttak ki a bíróra a törvényes elõírás megsértése miatt.
Az egy dolog, hogy én az indoklás késlekedése miatt nem tudok fellebbezni, s így nyúlik az ügy mint a rétestészta, de annál sokkal lényegesebb és veszélyesebb üzenete ennek a történetnek (is), hogy azt üzeni azoknak, akiknek van szemük a látásra és fülük a hallásra, hogy a törvényeket áthágni az a legtermészetesebb dolog. Hát ezért is igaz a megállapítás, hogy Románia nem jogállam.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

A pofátlanság csúcsait ostromolják (frissítve)

A tisztelt olvasó nem fogja elhinni, hogy ki az elkövetõ: egy állami intézmény, az igazságszolgáltatási rendszer része, Bukarest elsõ kerületének ügyészsége. Egy intézmény, ami az alkotmány értelmében az állampolgári jogok és szabadságjogok védelmezõje kellene legyen. Persze csak viccelek, a tapasztalt olvasó az egybõl kitalálta, hogy valami ilyesmirõl van szó, elvégre Romániában élünk, nemde?
Naszóval:
Tavaly õsszel panaszt tettem a “Realitate” televíziót mûködtetõ cég ellen, közösség elleni izgatás vádjával. Ezt, mint az várható volt, “alaposan kivizsgálták”, s január elején tájékoztattak, hogy a panaszt ejtették. Ez ellen fellebbeztem az ügyészség fõügyészéhez, akinek a törvény értelmében 20 napon belül el kell bírálnia a fellebbezést. Történt ez január 16-án. Számoljunk a román posta csigákat megszégyenítõ sebességével, de azért 5-6 nap alatt csak el kellett jusson a fellebbezésem Bukarestbe, s a válasz is vissza kell érkezzen hozzám ugyanannyi idõ alatt. Ez összesen 32 nap 6+20+6), de az egyszerûség kedvéért számoljunk negyvennel. S hogy ne mondják, hogy szõrös a szívem, rátettem további nyolc napot, s csak március 5.-én érdeklõdtem (egy elektronikus levél erejéig) arról, hogy mégis mit csinálnak. Ezt õk aznap iktatták is, aztán a következõ kilenc napot azzal töltötték, hogy most mit is tegyenek. S 14.-én megszületett a bölcs döntés: visszaküldik válasz nélkül, elektronikus aláírás hiányában:

ugyeszseg-valasz-10425

Nem titok, hogy életem során számos hivatalnoki pofátlansággal találkoztam már, de ettõl még nekem is elállt a lélegzetem egy pillanatra!
Mert nézzük csak mit mond a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv:

Art. 81. – În cadrul procesului penal, persoana vatamata are urmatoarele drepturi:

d) dreptul de a fi informatã, într-un termen rezonabil, cu privire la stadiul urmãririi penale, la cererea sa expresã, cu conditia de a indica o adresã pe teritoriul României, o adresã de postã electronicã sau mesagerie electronicã, la care aceste informatii sã îi fie comunicate;

Vagyis: a sértett félnek joga van ahhoz, hogy rezonábilis idõn belül tájékoztatást kapjon az ügy menetérõl, ha megad erre a célra egy postacímet, elektronikus levélcímet avagy üzenõprogram-címet.
S mit ad Isten, én a panaszomban megadtam ezeket a címeket, s egy ilyen címrõl érdeklõdtem, ráadásul egy olyan esetben, amikor az ügyészség nem tartott be egy törvényes határidõt. S akkor kerül valaki ott (az aláírása alapján garantáltan azonosítható, egy biztos, hogy ugyan az átiraton az áll, hogy “Prim procuror”, az aláírás nem az övé, mint alább kiderül), aki elköveti ezt a pofátlanságot. S kétlem, hogy ezt reszketve tette, félve, hogy vajon mi lesz a következménye.
Azt már csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy az se semmi, hogy további egy hétbe telt, míg méltóztattak azt az egy soros átiratot megírni, s elküldeni nekem.
No de hátra van még a csattanó, ami az intézmény szerevezettségérõl hivatott bizonyságot tenni: az érdeklõdõ levelem elküldése utáni napon ugyanis a postás már hozta is az általam hiányolt fõügyészi rendeletet:

atirat-fougyesz-rendeleterol

Mint látható, az március elsején készült (s látható rajta a fõügyész valódi aláírása), tehát az érdeklõdõ levelem kézhezvételekor már postázva is volt. Nyugodtan válaszolhattak volna tehát rá, mondjuk azt, hogy elnézést a késlekedésért, de tegnapelõtt elküldtük. De vagy nem tudta a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, vagy pedig imádnak potyára dolgozni, de úgy, hogy egyúttal az állampolgárokat is szívassák.

Frissítés (2018.III.23.):

A tegnap kapott választ nem hagyhattam szó nélkül, visszakérdeztem, hogy melyik jogszabály írja elõ az elektronikus aláírásra vonatkozó kötelezettséget. Erre ma ismét visszaküldték egy másik levelemet (rajta ugyanaz az elektronikus aláírásra vonatkozó kézírásos megjegyzés), de egy másik kisérõlevéllel, amiben már az áll, hogy az aláírás hiánya miatt küldik vissza:

ugyeszseg-valasz-10425-2

Gondolom a kézírásos aláírásra gondolnak, de vissza is fogok kérdezni, s megtudakolom, hogy milyen törvénycikkely alapján jártak el.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | 1 hozzászólás

Ünneprontás

Ha emlékezetem nem csal, 1990 óta még soha nem történt meg, hogy ne vettem volna részt a városban megrendezett március 15.-i ünnepségen. Ez a sor azonban tegnap megszakadt.
Pedig az egész nem úgy indult, hisz mint mindig, tegnap is idõben elindultam itthonról, hogy a kezdésre ott legyek. Aztán megérkeztem a Petõfi szoborhoz, ahol ez a látvány fogadott:

Ki-ki maga tudja, de nekem abban a pillanatban elment minden kedvem, elkészítettem ezt a fényképet, s azzal sarkon fordultam és hazajöttem. Mert értem én, hogy a román hatalom részérõl állandó nyomás nehezedik ránk, de attól még március 15. magyar ünnep, amit törvény adta jogunk a saját jelképeinkkel ünnepelnünk. (Hab a tortán, hogy egy huszár kezébe adták azt a zászlót!) Ha pedig errõl a jogról már itt, Székelyföld szívében is önként lemondunk, akkor baj van! S nem is kicsi.
A jelenségnek komoly szakirodalma van, ajánlom az érintettek figyelmébe például ezt.
A jó hír pedig az, hogy kezelhetõ. Épp csak fel kell ismerni, be kell ismerni, s levonni a megfelelõ következtetést.

Kategória: Államérdek, egy kisváros nagy gondjai, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Megáll az ész!

Tizenegy hónappal ezelõtt iktattam egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A törvény értelmében egy panasz megoldására 90 nap áll a rendelkezésükre. Tapasztalatból tudom, hogy ezt valamivel túl szokták lépni, ellenben mikor már tíz hónap is eltelt, rákérdeztem, hogy mi a helyzet a panaszommal. A válasz az volt, hogy a Tanács azon tagjának aki az én panaszomért felelõs nagyon sok munkája gyûlt fel, ezért a csúszás, de két hónapon belül biztosan kézhez fogom kapni a határozatot.
Utánanéztem, s a Tanács szervezési szabályzatában az áll, hogy iktatás után minden panaszt kiosztanak egy tagnak, õ felel a továbbiakban érte. Mivel a kiosztás sorban történik, elvileg a feladatok elosztása egyenletes, ellenben nyilván nem egyformán komplex minden ügy, így jó esély van arra, hogy egyeseknek sokkal több dolguk lesz ezzel a módszerrel. Hogy ezt a hipotézisemet ellenõrizzem (no meg hogy legyen egy konkrétabb képem arról, hogy mikorra várható a panaszom megoldása), kértem egy kimutatást a tavaly iktatott ügyekrõl. Ezt tegnap délután kaptam kézhez, de még azóta is a hatása alatt állok, ugyanis az derült ki belõle, hogy a 693 ügybõl 270 esetében hoztak döntést, s még azokból is csak 170 esetben szövegezték meg és küldték el a határozatot a feleknek! Ez utóbbi kevesebb mint 25%, olyan körülmények között, hogy 30 darabbal az idén végeztek! Ebben a tempóban további 3 és fél évre van szükség ahhoz, hogy az összes 2017-ben iktatott panasszal végezzenek, miközben fel fog gyûlni további 2400 panasz, amelyek megoldásához 17 évre lesz szükség, s így tovább. Abszurd és elfogadhatatlan.
A megkapott kimutatás alapján készítettem egy összesítõt, ami így néz ki:

ODT-2017

Mint látható, az ügyek elosztása nem egyenletes, van akinek 109 jutott, s van olyan akinek csak 46 (leszámítva az elnököt, akinek gondolom egyéb feladatai is vannak, azért jut neki kevesebb). Még nagyobb eltérések tapasztalhatók ellenben ha az elvégzett munkát nézzük, amit valószínûleg nem lehet csak az ügyek komplexitásával magyarázni, elvégre ha valaki egy évben mindössze 8 ügyet old meg, akkor ott valami komoly gond kell legyen.
Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a részletekbe, úgy gondolom hogy két következtetés mindenképp megfogalmazható:
1. A helyzet jobb szervezéssel és ellenõrzéssel némileg javítható a mostani körülmények között is (értem ez alatt az intézmény rendelkezésére álló emberanyagot és egyéb erõforrásokat).
2. Gyökeres javuláshoz azonban az szükséges, hogy az állam sokkal nagyobb figyelmet és több erõforrást szánjon erre az intézményre. A jelen áldatlan helyzet ugyanis azt mutatja, hogy a diszkrimináció megelõzése és kezelése terén is csak a szavak szintjén mintaállam Románia, a gyakorlatban maga az állam valósággal bátorítja a diszkriminációt elkövetõket, hisz igen jó esélyük van arra, hogy a tetteik büntetlenül maradjanak, mert a Diszkriminációellenes Tanácsot lassan maga alá temeti és teljesen megbénítja a felhalmozódó panaszok sokasága.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Szóljunk hozzá!

Azt tudja (gondolom) mindenki, hogy ígéretéhez híven Kulcsár-Terza József még a tavalyi év végén benyújtotta a parlamentbe Székelyföld autonómia-statútumának a tervezetét. Azt ellenben attól félek kevesen tudják, hogy a parlament honlapján lehetõség van ehhez hozzászólni, éspedig úgy, hogy az ember ellátogat a tervezet oldalára (itt található), majd a “Trimite propunere” gombra kattint.

Mielõtt pedig valaki rávágná, hogy mire jó ez nekünk, mi szóról szóra egyetértünk a tervezettel, tehát nem akarunk hozzá módosító javaslatokat tenni, hadd jegyezzem meg, hogy javasolni nem csak módosítást lehet. Ha pedig ehhez hozzátesszük azt, hogy a sajtóban több olyan hír is megjelent, hogy jó lenne aláírásgyûjtéssel is megtámogatni a tervezetet, hogy legyen nyilvánvaló, hogy egy ember nyújtotta be, de élvezi a közösség támogatását, akkor magától adódik, hogy ez egy kitûnõ lehetõség. Nem kell aláírási íveket nyomtatni s azokkal házalni, mindössze terjeszteni kell a hírt (erre az internet igencsak alkalmas), s arra bíztatni minél több embert, hogy látogasson el erre az oldalra, s csak annyit tegyen meg, hogy beírja a nevét, s azt, hogy támogatja a tervezet elfogadását. Minimális erõfeszítés, de az eredmény akár látványos is lehet. Ez csak rajtunk múlik.

Persze akinek ennél több mondanivalója van, az írhat bátran többet is. Jómagam ezt írtam:
Ca vicepresedinte al Consiliului Secuiesc din Scaunul Gheorgheni îmi exprim sustinerea totalã pentru aceastã propunere legislativã. Fãrã nici un dubiu majoritatea locuitorilor Tinutului Secuiesc doresc ca aceastã lege sã fie adoptatã de cãtre Parlamentul României.
Consider totodatã important de mentionat, cã aceastã solutie este una adoptatã cu succes în multe state Europene, asa cum rezultã din acest document al Consilului Europei: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=17120&lang=en
Pe de altã parte doresc sã atrag atentia asupra urmãtoarelor:
România a fost admis ca membru în Consiliul Europei în baza urmãtorului raport: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=13915&lang=en
Articolul 5 din raport mentioneazã, cã România s-a angajat unilateral, sã-si bazeze politicile fatã de minoritãti pe Recomandarea 1201 (1993) al Consiliului Europei, document care se regãseste aici: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=15235&lang=en
Articolul 11 din Recomandare sunã în felul urmãtor:
“In the regions where they are in a majority the persons belonging to a national minority shall have the right to have at their disposal appropriate local or autonomous authorities or to have a special status, matching the specific historical and territorial situation and in accordance with the domestic legislation of the state.”
Astfel prin adoptarea acestei propuneri România ar pune în practicã angajamentul luat fatã de Consiliul Europei, dupã 11 ani (mã refer aici la referendumul organizat în Tinutul Secuiesc în anul 2007) de la solicitarea formulatã de locuitorii acestei regiuni.
Si invers: a respinge aceastã propunere legislativã ar fi egalã cu încãlcarea unui angajamant international, cea ce echivaleazã cu încãlcarea articolului 11 din Constitutie.

Kategória: Autonómiák, Kampány-ügyek, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Nem mind szabály, ami (annak) látszik

Minekután nemrég elbukta az európaiság tesztjét a román hatóságok ennedik kísérlete arra, hogy megsarcolják a használt autót forgalomba írókat (akik nyilván mind gonosz emberek, csupa kiszúrásból nem vesznek inkább egy új autót), az adóhatóság nemrég közzétette azt a típus-ûrlapot (vagyis ezt – Cerere_OMFP_1672_2017), amin a korábban befizetett s utólag jogtalannak találtatott sarcot vissza lehet igényelni.
Mint érintett, magam is kitöltöttem az ûrlapot, csatoltam hozzá az abban feltüntetett (amúgy felesleges, de ez Romániában megszokott) mellékleteket, s elballagtam az adóhivatalba. Ahol az ajtón egy tájékoztatás fogadott, miszerint ezeket a kéréseket csak pénteki napon lehet leadni.
Nyilván aznap épp nem volt péntek, tehát hátra arc, irány haza.
Péntek délelõtt odamentem másodszor is, s rögtön tudtam hogy jókor érkeztem, mert – természetesen – sor volt. Kiálltam. Aztán mikor végre bejutottam, azzal szembesültem, hogy kérnek még egy személyi igazolvány másolatot és egy igazolást a bankszámla-számról. Mondom, hogy ezek nem szerepelnek a benyújtandó mellékletek között, de azzal annyi. Tehát másodszor is hátra arc, irány haza a két további papírért.
S aztán vissza, harmadszor. Ezúttal végre sikerült leadnom a kérést. (Netán a román igazság is három? A csoda tudja…)
Aki ismer az tudja, hogy kellõképpen bosszankodtam ezen az egészen, pont annyira, hogy rászánjak pár percet, s megírjak egy petíciót az adóhatóságnak. Történt ez folyó hó másodikán, s ma már meg is érkezett rá a válasz:

adohatosag-valasz

A meglepõen emberi nyelven és hangnemben megírt, részletes válasz lényege az, hogy intézkedtek, immár minden nap beadhatóak a kérések, a pluszban igényelt dokumentumokat pedig csak a biztonság kedvéért kérik (mert sokan adtak be hibás adatokat tartalmazó kérést), ellenben az illetékes hivatalnok azok hiányában is köteles átvenni a kérést.
A biztonság kedvéért a válasz kézhezvétele után elmentem negyedszer is az adóhivatalig, ahol azt tapasztaltam, hogy eltûnt az ajtóról a beadást önkényesen korlátozó értesítés. Aki tehát ilyen ügyben keresné fel a hivatalt az megteheti ezt a hét minden munkanapján, s elég ha az ûrlapon feltüntetett mellékleteket viszi magával.
A tanulság pedig az, hogy ha ritkák is, de vannak még csodák ebben az országban. No meg az, hogy ha valami emeletes butasággal, bosszantó jogkorlátozással találkozunk, akkor a hibásokat nem kell mindig Bukarestben keresni, megesik, hogy csak egy helyi kiskirály képzeli magát többnek, mint ami.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, siker | Szóljon hozzá most!

A replika jogán?

Nemrég panaszkodtam a postára a kézbesítés tempója miatt. Erre most azzal szembesültem, hogy idõnként átesnek a ló túlsó oldalára. Ez a boríték például ma érkezett:

nagyon-gyors-posta

Ha netán replikának szánták, akkor még viccesnek is nevezhetnénk, de azt azért illene tudniuk, hogy február maximum 29 napos tud lenni…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

21. század, Románia

Két apró, de igen jellemzõ történet:

1.
Pár napja rég várt levelet hozott a postás. Hogy mennyire rég várt volt, az hamar kiderül innen:

gyors-posta

Az elsõ oldalon látható a feladás dátuma, vagyis január 22, a másodikon pedig az, amikor megérkezett. Ugyan az elsõ számjegy elmosódott, de nyilvánvaló hogy nem lehet más, mint 2, tehát a kézbesítés dátuma január 29. Egy teljes hét, s azt ne gondolja valaki, hogy a világ túlsó végérõl jött, mert némi erõfeszítéssel kiböngészhetõ a pecséten az, hogy MIERCUREA NIRAJULUI, vagyis Nyárádszereda. A távolság 83 kilométer, ebbõl bárki kiszámíthatja a sebességet. Számoljunk csak az 5 munkanappal, s a napi szabvány nyolc órával, így kijön óránként két kilométer és egy pár méter. Ha a postás gyalog kellett volna hozza, s úgy hogy két lépés elõre, egy meg hátra, akkor is hamarabb ideért volna! Azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miképpen sikerült ezt a teljesítményt összehozni.

2.
Szükségem van egy igazolásra, hogy nem tartozom az államnak. A probléma már ott kezdõdik, hogy az állam egyik intézménye miért nem kérdezi meg az állam másik intézményét, miért én kell ennek utánajárjak, elvégre egy ideig attól volt hangos a sajtó, hogy így meg úgy csökkentik a bürokráciát, csak akkor sétáltatják az állampolgárt ha az indokolt. Az hamar kiderül, hogy ugyan van az adóhatóságnak irodája Szentmiklóson is, itt ilyet nem adnak, be kell menni érte a megyei igazgatóságra. Bemegyek. Kitöltöm az ûrlapot. A hivatalnok igen szolgálatkész, s látva azt, hogy nem vagyok helybeli azt mondja várjak, intézi helyben. S akkor most tessék leülni s jól megfogózni. Aki kitalálja, hogy mivel kezdte a munkát, annak befizetek egy holdutazásra, oda vissza! Vette a telefont, s felhívta a szentmiklósi irodát és megkérdezte, hogy ennek az XY-nak van-e valami tartozása!!! Mert hogy az adóhatóságnak nincs egy országos adatbázisa, amiben minden ilyesmi szerepel, s amihez hozzáférhetnek azok, akiknek a munkájukhoz arra szükség van. Egy ilyet elkészíteni nyilván némi idõbe telik, de teljes joggal merül fel a kérdés, hogy ha már ez a helyzet, mi a csodáért nem változtatják meg az eljárási szabályt, hogy ott kelljen az igazolást kérni, ahol az ahhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak? Ennek még az a nem elhanyagolható következménye is lenne, hogy az emberek nem kellene nyakra-fõre utazgassanak, helyben tudnák ezt a problémát megoldani. De nem, dehogy!
Persze az is lehetséges, hogy a Telecom fizette le az eljárási szabály kidolgozóját, mert nekik tiszta üzlet, hogy az adóhatóság alkalmazottai nyakra fõre telefonálgatnak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | 1 hozzászólás

Zászlóper az Emberi Jogok Európai Bíróságán

Amint azt már korábban jeleztem, Gyergyószentmiklós választott képviselõi úgy döntöttek, hogy nem hagyják cserben a várost, kiállnak a román alkotmányt és törvényeket sértõ bírósági ítélet ellen, s az emberjogi bíróságra viszik azt az ügyet, ami jelenleg úgy áll, hogy a városházáról el kellett távolítani Székelyföld és a város zászlaját. Teszik ezt azért is, mert ez idáig több százan írták alá azt az ívet, amiben erre kérik õket a város lakói.
A kereset összeállítása folyamatban van, ma érkezett városunkba az ügy képviseletét elvállaló ügyvéd, hogy a perben szerepet vállalók (Nagy Zoltán és Mezei János, a város jelenlegi és korábbi polgármesterei; Elekes István, Simon Katalin, Szõcs Gábor, Tatár Elõd és Vadász-Szatmári István jelenlegi-, Czink Attila és Sándor István korábbi helyi képviselõk, valamint Kercsó Attila, a települési székely tanács tagja) aláírják a megbízással kapcsolatos iratokat. Ebbõl az alkalomból sajtótájékoztatóra is sor került. Itt a panaszosok elmondták, hogy a zászlók eltávolítását elõíró jogerõs ítéletet diszkriminatívnak tartják, ugyanis az alkotmány és a helyi zászlókra vonatkozó törvény garantálja azon jogunkat, hogy jelképeinket szabadon használjuk, s ezzel a joggal az ország más településein gond nélkül élnek is, csak Székelyföldi településeken gördítenek ez elé akadályt különbözõ hatóságok. Az is elhangzott, hogy a kezdeményezés nem valami ellen indul, egyrészt azért, mert az EU és az ország zászlaja mellett (és nem azok helyett) akarjuk használni a saját jelképeinket, másrészt pedig azért mert a cél az, hogy a bíróság kötelezze Romániát arra, hogy tartsa be a saját alkotmányát és törvényeit, tehát a cél a jogállam megerõsítése.
Karsai Dániel a jogi eljárás részleteit ismertette, illetve azt vázolta, hogy mik a következõ lépések, addig, míg a bíróság döntése megszületik. Elmondta, hogy a kereset összeállítása jól halad, még ebben a hónapban postázva lesz. Álláspontja szerint a diszkrimináció ténye az nyilvánvaló, tehát jó esély van arra, hogy ezt a bíróság is kimondja.
Fontos még megjegyezni, hogy az ügynek különleges aktualitást ad Tudose kormányfõ tegnapelõtti minõsíthetetlen kijelentése, ami méltán váltott ki igen határozott reakciókat határokon innen és túl, hisz olyasmire ragadtatta magát, ami nem maradhat következmények nélkül. Ugyanakkor félõ, hogy ez a kijelentés jól jellemzi azt, ahogy a román politikai vezetõk nemzeti közösségünkhöz viszonyulnak. Éppen ezért teljes mértékben indokolt, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon egy olyan fontos európai intézmény is, mint a strasbourgi bíróság.
Az ügy fejleményeirõl természetesen a továbbiakban is tájékoztatni fogjuk a közvéleményt. A város lakóinak ugyanakkor jelezzük, hogy a támogató íveket még alá lehet írni a hónap folyamán a fõtéren a székely tanács és a polgári párt közös székhelyén, valamint a helyi képviselõknél.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Szóljon hozzá most!

Még egy panasz az emberjogi bíróságon

Amint a legutóbbi bejegyzésemben már jeleztem, kissé szokatlan módon már december 28.-án kézhez kaptam a Csíkszeredai Bíróság 12.-én kelt ítéletét. Így az év végi ünnepek egy részét hasznos munkával töltöttem, azért, hogy minél hamarabb postázni tudjam a strasbourgi bíróságra az újabb panaszomat.
A sietség ugyanakkor távolról sem jelenti azt, hogy csak úgy összecsaptam a munkát, idõt és energiát szántam arra, hogy alaposan megindokoljam azon álláspontomat, hogy ebben az ügyben sérült a tisztességes eljáráshoz való jogom. Alább ez az indoklás olvasható, úgy, ahogy a ma postára tett panaszban szerepel:

A panaszom kivizsgálása kapcsán az ügyészség is meg a bíróság is az Alkotmány és több törvény számos elõírását megsértette. Tételesen:
– 1. Az Alkotmány 131. cikkelye 1. bekezdése értelmében az ügyészségek a társadalom általános érdekeit képviselik, védik a jogrendet és az állampolgárok alapvetõ jogait és szabadságjogait. A panaszom esetében ezeknek pont az ellenkezõjét tették, egy törvénysértõ közhivatalnokot védtek a társadalom egészével szemben, megsértve ezáltal nekem, mint állampolgárnak az alapvetõ jogomat ahhoz, hogy a panaszom esetében tisztességesen járjanak el és törvény elé állítsák azt, aki törvényt sértett. Konkrétan:
– 1.1. Ugyan egy jogerõs bírói ítélet végre nem hajtása miatt tettem panaszt, ezt az ügyészség egyáltalán nem vizsgálta ki. Tette ezt annak ellenére, hogy az általam sérelmezett cselekedetnek nem csak én voltam kárvallottja, hanem Hargita megye magyar anyanyelvû lakossága. Így indirekt módon egy igen nagy közösség alapvetõ jogai és szabadságjogai is sérültek.
– 1.2. A jogos és megalapozott fellebbezésemet a fõügyész úgy utasította el, hogy érdemben meg sem vizsgálta, nem válaszolta meg az abban foglalt, pontokba szedett kifogásaimat. Ilyen téren külön kiemelem azt, hogy dokumentumokkal bizonyítottam, hogy az ügyészség rendelete hamis állításokon alapszik, márpedig ilyen körülmények között a fõügyész jogi lépéseket kellett volna tegyen a hamisítást elkövetõ rendõr ellen. Ugyanez következik a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 7. cikkelyébõl is, aminek értelmében az ügyészség köteles hivatalból eljárást indítani, ha bizonyítékok kerülnek birtokába arra nézve, hogy bûncselekmény történt.
– 2. Az Alkotmány 132, cikkelye értelmében az ügyészek a törvényesség és a pártatlanság elvei alapján fejtik ki a tevékenységüket. A panaszom esetében eljáró ügyészek és rendõrök nem így tettek, ugyanis:
– 2.1. A Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 5. cikkelye 1. bekezdése értelmében az ügyészség kötelessége bizonyítékok alapján kideríteni az igazságot és azonosítani az elkövetõt. Ezzel szemben:
– 2.1.1. A panaszom esetében az ügyészség következtetését semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, említés sem történik olyan bizonyítékról ami azt igazolná, hogy a prefektus végrehajtotta az 1787/2015 számú ítéletet.
– 2.1.2. Ráadásul sem a kivizsgálást végzõ rendõr jelentésében, sem az ügyészek rendeleteiben, s a bíró ítéletében sem történik még utalás se a konkrét panaszomra, a jogerõs ítélet végre nem hajtására. Ezzel szemben mindenki aki az ügyben eljárt úgy tett, mintha úgy általában a nyelvi jogok nem garantálása miatt tettem volna panaszt, s azt bizonygatták, hogy ilyen téren a prefektus ellátta törvényes feladatát. Ezen még az sem változtatott, hogy a fõügyészhez benyújtott fellebbezésemben, majd a bíróságra benyújtott panaszomban külön felhívtam a figyelmet a panaszom lényegére, s hogy ezt nem vizsgálták ki.
– 2.1.3. Azon igyekezetében, hogy bizonyítsa hogy a prefektus nem sértett törvényt, a kivizsgálást végzõ rendõr még attól sem riadt vissza, hogy két hivatalos dokumentumról a valósággal ellentétes állításokat fogalmazzon meg. Egy ilyen cselekedett egy jogállamban súlyos következményekkel kellene járjon, ezzel szemben ebben az esetben a fõügyésznek hiába hívtam fel a hamisításra a figyelmét, figyelmen kívül hagyta azt. Ezen hamisítás kapcsán fontos megjegyezni, hogy a kivizsgálást végzõ rendõr valami kivizsgálást csak végzett, mert a jelentésében a prefektusi körlevélnek és Maroshéviz polgármestere válaszlevelének dátuma és iktatószáma is szerepel, tehát beszerezte a szóban forgó dokumentumokat, s azok ismeretében állít róluk valótlanságot a jelentésében.
– 2.2. A Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 5. cikkelye 2. bekezdése értelmében az ügyészség kötelessége bizonyítékokat gyûjteni egyaránt a vádlott mellett és ellen. Ezzel szemben:
– 2.2.1. A panaszom esetében ezt olyan mértékben hágták át, hogy a vádlott ellen, legalábbis a konkrét panasz kapcsán semmilyen bizonyítékot nem kerestek, ilyen tevékenységre még utalás sincs a rendõr jelentésében. Ráadásul nem vizsgálták meg bár azokat az ellene szóló bizonyítékokat sem, amelyeket én csatoltam a panaszhoz, sõt, azokat egyszerûen figyelmen kívül hagyták.
– 2.2.2. A prefektus elleni bizonyítékokat mellette szólókként mutatták be, a tartalmukkal ellentétes állításokat fogalmazva meg azokról. Így nyilvánvalóvá tették, hogy céljuk és szándékuk volt a bepanaszolt személy felmentése. Mivel más mellette szóló bizonyítékot nem említenek, ezért jogos feltételezni, hogy ilyen bizonyítékokat kerestek, de nem találtak.
– 3. Az ügyben eljáró bíró sem tartotta be a rá vonatkozó törvényes elõírásokat, tételesen:
– 3.1. A Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 54. cikkelye értelmében a bíró ellenõrzi, hogy az ügyészség törvényesen végezte-e a dolgát, illetve hogy jogosan ejtett-e egy panaszt. Márpedig ezen tevékenység során fel kellett volna tárja az ügyészség fennebb említett törvénytelenségeit, s így meg kellett volna állapítsa, hogy a panasz ejtése nem volt jogszerû.
– 3.2. A 303/2004-es törvény 2. cikkelye értelmében a bíró pártatlan kell legyen. Ezzel szemben az ügyben eljáró bíró elfogultságról tett tanúbizonyságot, amikor az ügyészség elleni panaszomat megalapozatlannak nyilvánította, annak ellenére, hogy az ügyészség és a fõügyész rendeleteibõl kiderül, hogy a prefektus elleni panaszomat egyáltalán nem vizsgálták ki.
– 3.3. Ugyanazon törvény 90. cikkelye értelmében a bírónak tartózkodnia kell minden olyan cselekedettõl, ami rossz fényt vet szakmai vagy társadalmi presztízsére. Márpedig egy ítéletet bizonyítottan hamis állításokkal megalapozni pontosan egy ilyen cselekedet, ami egyszerre vet rá rossz fényt szakmai és emberi szempontból.
– 3.4. Ugyanezen törvény 99. cikkelyének h. pontja értelmében fegyelmi vétségnek számít ha egy bíró súlyos hanyagsággal vagy rosszindulatúan végzi a hivatali teendõit. Ebben az esetben kétségtelen a második helyzet áll fenn, mert a hanyagság, a tévedés kizárt, minekutána írásban is meg szóban is felhívtam a figyelmét arra, hogy hamis a rendõr jelentésében található két állítás. Ez csak irányomba megnyilvánuló rosszindulat lehet, függetlenül attól, hogy mi motiválta.
– 4. A Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 8. cikkelye értelmében az igazságszolgáltatási szervek kötelessége, hogy úgy folytassák le a büntetõ eljárást, hogy annak során betartsanak minden törvényes elõírást, hogy ártatlan személyt ne ítéljenek el, ellenben ha valaki törvényt sért, akkor az nyerje el a törvényes büntetését, s mindezt rezonábilis idõn belül. Ezzel szemben:
– 4.1. A panaszom iktatása után egy teljes év telt el az ügyészség rendeletének a megszületéséig, anélkül, hogy az alatt az ügyben bármiféle érdemi kivizsgálás zajlott volna. Ez nem nevezhetõ rezonábilis idõnek.
– 4.2. Amint fennebb már jeleztem, az eljárás során sem az ügyészség sem a bíróság nem tartott be minden törvényes elõírást, s ennek eredményeképp egy törvénysértõt nem ítéltek el.
5. Az ügyben eljáró rendõr, ügyész, fõügyész és bíró ténykedése, melynek során érdemben nem vizsgálták ki a panaszomat, illetve a prefektus vétkességét bizonyító iratokra vonatkozó hamis állításokat fogalmaztak meg kimeríti a bûnpártolás tényállását, ahogy az a Büntetõ Törvénykönyv 269. cikkelyében le van írva.
6. Az ügyben eljáró rendõr, ügyész, fõügyész és bíró mind hivatali visszaélést követett el, úgy, ahogy azt a Büntetõ Törvénykönyv 297. cikkelye meghatározza, hisz hibásan teljesítették hivatali kötelezettségeiket, s ez által az 1787/2015-ös ítélet végrehajtására vonatkozó jogos érdekemet sértették meg.
7. Végül az ügyben eljáró rendõr és bíró a Büntetõ Törvénykönyv 321. cikkelyét is megsértették, amikor hivatalos okiratban mindketten valótlanságokat állítottak, a bíró pedig pluszban még a és 323. cikkelyt is, amikor ilyen hamisított okiratot használt fel a jogerõs ítélet indoklására.
Ezek együttes következményeképpen megítélésem szerint több rendben és súlyosan sérült a tisztességes eljáráshoz való jogom.
Fontosnak tartom ugyanakkor jelezni, hogy a panaszom ki nem vizsgálásának, illetve az általam bepanaszolt hivatalos személy meg nem büntetésének nem csak én vagyok károsultja, hisz ezek egyenes következménye az, hogy Hargita megye 260.285 magyar anyanyelvû lakója, a megye lakóinak 82,4%-a (a legutóbbi népszámlálás adatai szerint) számos esetben és számos közintézményben nem tud élni a hatályos törvények által biztosított azon jogával, hogy szóban vagy írásban anyanyelvét használja. Ez a jogsértõ helyzet ráadásul folytatólagosan és objektíve fennáll, amint az a mellékletek 21-27 oldalán található azon összesítõbõl kiderül, amely az egyes települések polgármestereitõl származó információkon alapszik. Az ügyészség és a bíróság pedig olyan körülmények között utasította el a panaszom érdemi kivizsgálását, hogy erre a fontos részletre felhívtam a figyelmüket, következésképpen túlzás nélkül elmondható, hogy ebben a súlyos jogsértésben bûnrészességet vállaltak.
Ráadásképpen pedig még összesen 110 lej perköltség megtérítésére is köteleztek, amint az a mellékletek 43. és 54. oldalán látható.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Mindennek van határa?

Legutóbbi bejegyzésemben már szóltam arról a jogerõs ítéletrõl, ami a megye prefektusa elleni büntetõ panaszom ügyében született, annak kapcsán, hogy milyen változatos reakcióidõket tud produkálni a román igazságszolgáltatás, attól függõen hogy dolgoznia kell, vagy pedig pénzt elvennie. Idõközben kézhez kaptam az ítélet indoklását is, aminek olvastán azt gondolom joggal lehet feltenni a címben szereplõ kérdést. Nézzük hát az ítéletet:

court-decision-1056-2017

Románul tudók kiélvezhetik az egész dokumentumot a maga teljességében (hisz eleve nem túl hosszú), de a lényegi részeket kiemeltem s le is fordítottam, hogy itt már csak pár megjegyzést kelljen fûzzek hozzájuk.

Az elsõ oldalon a tárgyalás lefolyásának rövid összefoglalója olvasható, ebbõl két dolgot emeltem ki, nevezetesen hogy ott szóban is elmondtam, hogy egy bírói ítélet végre nem hajtása miatt tettem panaszt, illetve jeleztem a bírónak, hogy az ügyészi végzés alapjául szolgáló rendõrségi jelentésben két valótlan állítás szerepel, amelyek ráadásul döntõ módon befolyásolták azt, hogy az ügyészség a panaszomat megalapozatlannak minõsítette (elvégre azt a látszatot keltik, hogy a prefektus fellépett a magyar nyelv használata érdekében, illetve hogy Maroshévizen megoldódott a kétnyelvû helységnévtáblák problémája). Az már nem szerepel a szövegben, hogy kértem a bírót, hogy hívja fel az ügyészség figyelmét, hogy az ilyesmi elfogadhatatlan, de sejthetõ, hogy nem csak úgy mellékesen, avagy egyenesen dicsérõleg említettem meg ezeket a dolgokat.
Ilyen elõzmények után nehéz szavakat találni arra, ami a harmadik oldalon olvasható, nevezetesen hogy a bíró az ítélete indoklásaként megismétli a rendõri jelentésben található két valótlan állítást (vagy fogalmazhatunk sarkosabban és indulatosabban úgy is, hogy ordas hazugságot). S ez után persze már az sem meglepõ, hogy a végre nem hajtott jogerõs ítéletrõl említést sem tesz, azt a látszatot keltve, hogy a panaszom csak a kétnyelvû település-táblákról szólt.
A végeredmény pedig a negyedik oldalon már teljesen természetes, hisz a vak is láthatja, hogy van itt egy rosszindulatú alak (ez lennék én), aki alaptalanul megvádolta a munkáját lelkiismeretesen végzõ prefektust, de az ügyészség s végül a bíró igazságot tettek.
Vagy mégsem? Netán az elõzõ mondatban egy “i” betû pluszban van? Egy dolog biztos: a címben szereplõ kérdésre nehéz egyértelmû választ adni, de ebben a pillanatban hajlok arra, hogy inkább nemmel válaszoljak.
Végül nem kerülhetem meg azt sem, hogy mindezt nem a gonosz, sovén, stb. “románok” teszik, nem kellett ezért Olténiába menni, csak ide a szomszédba, Csíkszeredába, ahol a tárgyalóteremben – amint az ítéletben jól látható – mind magyarok voltunk.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | 1 hozzászólás

Sebességek és sebességek

Minekutána nem tette a dolgát még akkor sem, amikor arra jogerõs ítélet kötelezte, tavaly szeptemberben büntetõ panaszt tettem a prefektus ellen a csíkszeredai ügyészségen. Aztán vártam és vártam. Mikor meguntam, akkor érdeklõdtem, de különösebb siker nélkül.
Mikor a panasz egy éves lett, már nagyon meguntam a várakozást, ezért újabb levélben sürgettem meg az ólomlábakon vánszorgó igazságszolgáltatást. Lett is eredmény, alig pár napon belül. Így utólag ezt azzal magyarázom, hogy belátták hogy nem feledkezek meg a dologról, tehát más megoldást kell válasszanak arra, hogy lerázzanak.
A történet itt persze nem ért véget, errõl ennek a bejegyzésnek a 2. pontjában lehet bõvebben olvasni.
Aztán 12.-én lezajlott a tárgyalás (az se ment azért olyan simán, mert én Szentmiklósról beutaztam Csíkszeredába, ahol azzal fogadtak, hogy a fõügyészség – székhelye ott helyben – halasztást kér, mert képviselõjük nem tud megjelenni a tárgyaláson; aztán a bíró úgy döntött, hogy nem tesz eleget a kérésnek és letárgyalta az ügyet), ahol – láss csodát – az az ítélet született, hogy a panaszom megalapozatlan, az ügyészség kifogástalan munkát végzett és joggal nem indított eljárást. (Köztünk legyen mondva ez egyáltalán nem lepett meg ismerve az elõzményeket másra nem is számíthattam, de ezt a lépést se hagyhattam ki, ha el akarok jutni az Emberjogi Bíróságra.)
Innen kezdve azonban az addig a csigát megszégyenítõ hatóságok egészen más sebességfokozatba kapcsoltak, begyújtották a rakéta-hajtómûvet. A kivizsgálás még több mint egy évet tartott, ehhez képest a tárgyalás után mindössze két nappal már postára tették az ítélet kivonatát:

itelet-kivonat

Ez mondhatni teljesen felesleges volt, mert a bíróság honlapján ugyanez már elõzõ nap ott volt, tudtam.
Azaz mégsem, épp csak helyesen kell értelmezni a tartalmát, ebben segít a következõ küldemény, amit rá egy hétre postáztak:

fizetesi-felszolitas

Így már minden érthetõ, világos. Az elsõ küldeményben sem az volt a lényeg, hogy tájékoztassanak az ítéletrõl, hanem az, hogy közöljék velem: fizetnivalóm van. S hogy errõl meg ne feledkezzek, azért küldték a másodikat.
Ugye milyen édesek? Amikor végezniük kellene a dolgukat, védeni az állampolgárok jogait, eljárni a törvénysértõ, hatalmukkal visszaélõ hivatalnokok ellen, akkor jó ráérõsen, minden kapkodás nélkül. Ha ellenben az a téma, hogy elvegyék a pénzét annak, aki szót mer emelni a jogsértések ellen, akkor mint a villám.
Hát ilyen ez a román igazságszolgáltatás, s mondjon bárki bármit, ezen nem fognak se javítani, se rontani a most elfogadott törvények, mert tök mindegy, hogy mi van azokban leírva, számítani csak az számít, hogy éppen mi az érdekük azoknak, akik a rendszert irányítják.
Befejezésképpen még annyit, hogy magamtól nyilván egy banit se fogok fizetni, ha kell nekik a pénzem, akkor jöjjenek és vegyék el. Elvégre az a pofátlanság csúcsa, hogy nem végzik a dolgukat, s ezért még pénzt is kérnek. Amint hogy az is nyilvánvaló, hogy ahogy kézhez kapom az ítéletet, már postázom is a panaszt az Emberjogi Bíróságnak.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | 1 hozzászólás

Mi volt a csomagban?

Ugyan még több mint egy hét van karácsonyig, de mivel amúgy sem karácsonyi ajándéknak szántam, itt az ideje hogy eláruljam, mi volt a tegnapelõtt érkezett csomagban. A csomag címkéje alapján sejthetõ hogy könyv, itt van számla, amiben már a címe is szerepel:

konyv-szamla

Gondolom lesz olyan akinek ismerõs lesz a cím, ugyanakkor kétlem, hogy ezen sorok olvasói közül ott díszeleg valakinek a könyvespolcán, avagy bár beleolvasott valahol. Ez ugyanis a nagy Dan Tanasã mûve, amiben feltárja a székelyföldi románok sanyarú helyzetét, s amit nemrég Erdély több városában is bemutattak.
Nyilván én nem fogom nagy élvezettel forgatni, de úgy gondolom, hogy ezt az áldozatot valaki egyszer már meg kellett hozza, hogy egyáltalán tudni lehessen konkrétan és pontosan, hogy mi van benne. A további lépéseket pedig az a tartalom fogja meghatározni, s ígérem, hogy itt be is fogok majd számolni róluk.

Kategória: Ez Románia, Politika | Szóljon hozzá most!

Csomagot hozott a posta

Ez még tegnap történt, most jutottam oda, hogy világgá kürtöljem a nagy hírt: sok hét várakozás után végre megérkezett! Ugyanis még szeptemberben döntöttem el, hogy kerül amibe kerül, meg kell szereznem, de a forgalmazónál nem volt raktáron, s azóta hitegettek, hogy hamarosan lesz. De most vége a várakozásnak, megérkezett, íme a bizonyíték:

csomag

Hogy mi volt benne? Kis türelem, hamarosan elárulom.

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Fejlemények a gyergyószentmiklósi zászlóperben

avagy Gyergyószentmiklós ismét példát mutat

Júniusban született a Marosvásárhelyi Táblabíróságon jogerõs ítélet abban a perben, amit Gyergyószentmiklós polgármestere ellen indított Dan Tanasã egyesülete, s melynek tárgya az volt, hogy távolítsák el a városháza homlokzatáról és az épület belsejébõl Székelyföld és a város zászlaját. Mivel a korábbi hasonló perek azt vetítették elõ, hogy az ítélet nem lesz jogszerû, a perbe én is beléptem, hogy szükség esetén tudjam azt továbbvinni az Emberi Jogok Európai Bíróságára.
Alapfokon a törvényszék úgy döntött, hogy a város zászlaja jogszerûen van kifüggesztve tehát maradhat, ellenben Székelyföld zászlaját el kell távolítani. Az indoklás az ország zászlajának a használatára vonatkozó 75/1994-es törvényre hivatkozik, tehát egyértelmûen jogalap nélküli (hisz az csak országok zászlajára vonatkozik, régiókéra nem), ezért a polgármester is meg én is fellebbeztünk, az eredmény pedig az lett, hogy a táblabíróság úgy módosította az alapfokú ítéletet, hogy a város zászlaját is el kell távolítani. Az indoklás pedig egyenesen szürreális, éspedig az, hogy 2010-ben – ekkori a zászló elfogadásáról szóló helyi határozat – a képviselõtestület nem tartotta be azokat a lépéseket, amelyeket a zászlók elfogadását szabályozó 141/2015-ös törvény elõír! Márpedig az közhely, hogy a törvényeknek visszamenõleges hatályuk nincs, minden törvényt csak az elfogadása után kell betartani.
A jogerõs ítélet tehát egyértelmûen törvénytelen, ugyanakkor jogsértõ is, egészen pontosan diszkriminatív, mert egy olyan jogtól fosztja meg a város lakóit (nevezetesen attól, hogy a városháza épületére ki legyen tûzve a város, illetve azon régió zászlaja, amiben a város található), amivel az ország többi településének a lakói rendelkeznek. Erre való tekintettel már az ítélet kihirdetésekor jeleztük, hogy ezt nem hagyjuk annyiban, a város és lakói érdekei mellett továbbra is határozottan ki fogunk állni, nem tûrjük szó nélkül, hogy Romániában sárba tiporják az elemi jogainkat. Ellenben a további lépésekkel meg kellett várni az ítélet indoklását. Azt végül több hónap késéssel október elején kézbesítették. Azt figyelembe véve, ügyvéddel konzultálva a következõ két lépést jelentettük be ma:
1. Diszkrimináció miatt panaszt teszt az Emberjogi Bíróságon a város több polgára, egészen pontosan a polgármester, több helyi képviselõ, valamint a települési székely tanács tagjai. A koncepció az, hogy nem egyszerû állampolgárok, hanem mind választott, tehát extra legitimitással bíró személyek, akiket egy aláírásgyûjtéssel is megtámogatnak a város lakói, azért, hogy ugyan a jogsértés nyilvánvaló, de nehogy azzal utasítsa el a bíróság a kereset befogadását, hogy az elszenvedett jogsérelem nem jelentõs, mint történt ez a korondi “Községháza” felirat ügyében. A támogató íveket alá lehet majd írni a volt mozi emeletén, az állampolgári irodában, illetve reményeink szerint majd más helyeken is, erre a megfelelõ pillanatban még visszatérünk. Arra kérjük a gyergyószentmiklósiakat, hogy minél nagyobb számban írják alá, azzal segítve a kereset sikerét. Városunk polgármestere azt is kihangsúlyozta, hogy a tét az, hogy mi ragaszkodunk hozzá, hogy az EU és az ország zászlaja mellett a régió és a város zászlaját is használhassuk, összhangban az ország törvényeivel. A per ugyanis formálisan Románia ellen indul, de a cél mindössze az, hogy a bíróság kötelezze az országot arra, hogy tartsa tiszteletben a saját alkotmányát és törvényeit. A keresetet dr. Karsai Dániel, egy tapasztalt budapesti ügyvéd készíti, aki korábban gyakornokoskodott a strasbourgi bíróságon, tehát jól ismeri az eljárást, így reményeink szerint sikerre fogja vinni az ügyünket.
2. A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, illetve diszkrimináció miatt én egy külön panaszt nyújtok be még a héten az Emberjogi Bíróságra. Ennek két oka is van. Egyrészt a per részeseként én azért is panaszt tudok tenni, hogy az nem volt tisztességes, az eljárás során a bírók a polgári eljárási törvénykönyv több elõírását megsértettél (túl azon, hogy a zászlótörvény elõírásait visszamenõlegesen alkalmazták, még két egyértelmû példa erre: a felperesnek nem volt személyes érintettsége ebben az ügyben, annak hiányában pedig érvényteleníteni kellett volna a keresetet, ugyanakkor Dan Tanasã nem tette le azt az igazolást amibõl kiderül, hogy joga van képviselni az egyesületet, s aminek a hiánya miatt a székelyudvarhelyi zászlóperben a bíró a törvényes elõírásoknak megfelelõen érvénytelenítette az egyesület keresetét), az ítéletek pedig ellentétesek a törvényes elõírásokkal. A másik ok pedig az, hogy így növeljük a siker esélyét, ha netán az egyik kereset elbukik, ott lesz még a másik.
Azt bizonyítandó, hogy itt nem egyedi esettel, hanem módszeresen elkövetett jogsértésekkel van dolgunk, mindkét keresethez mellékelni fogunk egy listát azon korábbi perekrõl, amelyeket szintén a Dan Tanasã egyesülete indított futószalagon, s amelyekben a szentmiklósihoz hasonló módon jogszerûtlen és diszkriminatív ítéletek születtek.
Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a Székelyföldért Társaságnak, mert az õ hathatós segítségük nélkül most nem tudnánk ezeket a bejelentéseket megtenni, hisz például õk voltak azok akik felkutatták számunkra a megfelelõ ügyvédet és õk biztosítják a honoráriumát is.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Székelyföl éjjel-nappal | 1 hozzászólás