A szentgyörgyi és a kilencfejû sárkány

Nemrég itt is közzétettem azt a panaszt, amit azért tettem a Diszkriminációellenes Tanácsnál, mert a híres érdekvédõ Dan Tanasã blogján hemzsegnek a magyarokat sértõ, diszkrimináló, gyalázó, fenyegetõ, stb. hozzászólások. Akkori bejegyzésemben némi taktikai megfontolásból nem tettem közzé a panasz mellékleteit, vagyis azokat a képernyõ-mentéseket, amelyeken a kifogásolt szövegek olvashatóak, most azonban már ezt is megtehetem:

Valeria-Radulescu

Catalin-Cheovari

cristi

Dan-Calin_Mada-Dan-Mascagiu_Marinescu-Daniela

Gheorghe-Balascau_Toma-Costea

Gino-Amato

Ion-Marin

Nicolae-Ionescu

Tavy-Motas

A panaszomat 2007/06.04.2017-es számmal iktatták, majd május kilencedikére beidéztek Bukarestbe, egy meghallgatásra, illetve a bepanaszolttal való szembesítésre. Azon idõt, pénzt és fáradságot nem kímélve megjelentem, ellenben a Bukarestben élõ jogvédõnek biztos fontosabb dolgai voltak, mert minden magyarázat nélkül távol maradt. Akkor még azt gondoltam hogy azért, mert törvény felettinek, sérthetetlennek gondolja magát, akinek nincs szüksége védelemre. Aztán tegnap kiderült, hogy mégsem, ugyanis vaskos borítékot hozott a posta, benne a Tanasã írott álláspontja a panaszommal kapcsolatban.
Mivel a panaszomat is teljes terjedelmében közzétettem, a román nyelvet ismerõk maguk is le tudják vonni az adódó következtetéseket, kiélvezve a szövegnek nem csak a tartalmát, de a stílusát is. Nem szeretném azonban megfosztani minden élvezettõl a románul nem tudókat sem, ezért szánok némi idõ arra, hogy eme értékes dokumentum egyes releváns részleteinek a magyar fordítását is elkészítsem, illetve pár fontos megjegyzést is fûzzek azokhoz. A könnyebb követhetõség kedvéért ezeket magán az állásponton teszem meg, ezáltal némi segítséget, eligazítást nyújtva a románul tudóknak is. Íme:

DT-allaspont

Mindezek után igen nagy érdeklõdéssel, de – megvallom – derûlátóan várom a Diszkriminációellenes Tanács döntését. Derûlátóan annak ellenére, hogy eddig még egyetlen esetben sem adott igazat nekem. Hisz itt most a mundér becsülete is kockán forog, hátha nem azt a megoldást keresik most lázasan, ami a kecskét és a káposztát is kielégíti.
Az pedig igencsak kínos lenne, ha a szentgyörgyi (“románvédõ hõs”) legyõzné ezt a (“magyarbérenc”) kilencfejû sárkányt!

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Jó napom van!

Lassan véget ér ez a hosszúra nyúló tél Gyergyóban is, tegnap este késõn is már kellemes volt az idõ a szabadban. Túlzás nélkül mondhatom, hogy már nagyon vártam, s remélem, hogy radikális lehûlés már nem lesz a következõ napokban-hetekben.
Ez már önmagában is öröm lenne, de hogy hab is legyen a tortán, a postaládánkból újabb strasbourgi levelet vettem ki, ezt:

ECHR

Tekintettel arra, hogy legutóbb tavaly Karácsonyokkor volt ilyenre példa, holott november és december folyamán négy panaszt is postáztam, ez most kifejezetten jól esett, újabb megerõsítést adott arra nézve, hogy az út amin járok/járunk helyes, s azzal kecsegtet hogy ha azonnal nem is, de elõbb utóbb sikereket is fog hozni. Ez ugyanis csak egy félsiker, még akkor is, ha a Bírósághoz benyújtott panaszok döntõ többsége még ezen az elõzetes szûrõn sem megy át. De nagyon remélem, hogy hamarosan eljön az a nap is, amikor az elsõ Strasbourgban megnyert perrõl is be tudok itt számolni.

Kategória: siker, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Alapos kivizsgálás

Tekintettel arra, hogy a prefektus jogerõs bírói ítélet ellenére sem volt hajlandó eleget tenni törvényes kötelezettségének és biztosítani a magyar nyelv használatát a megyében mûködõ közintézményekben, tavaly szeptemberben panaszt tettem ellene az ügyészségen. Vártam több mint három hónapot, majd – mivel semmi hír nem érkezett onnan – írtam nekik egy rövid levelet, amiben rákérdeztem, hogy mi lett a panaszom sorra. Erre egy még rövidebb válasz érkezett, s abban az állt, hogy a panaszomat megkapták, s kivizsgálás végett továbbították a gazdasági rendõrségnek.
Nagyot néztem erre, elvégre nem gazdasági, hanem közigazgatási jellegû volt a panaszom, de azért vártam türelmesen újabb három hónapot, abban a reményben, hogy az alatt csak a végére érnek a kivizsgálásnak, elvégre a panaszhoz igen vaskos paksaméta dokumentumot csatoltam, amelyek szerény belátásom szerint egyértelmûen bizonyítják a hivatali visszaélést, tehát az ügyészség akár azok áttanulmányozása után levonhatják a következtetéseiket. Az újabb három hónap elteltével, fejlemények hiányában ismét küldtem az ügyészségre egy érdeklõdõ levelet, amire ezúttal a rendõrségrõl érkezett ez a tartalmas válasz:

rendorseg-valasz

Mondanom sem kell, hogy ebben fikarcnyi új információ nincs, csak megismétlik kicsit bõbeszédûbben azt, hogy zajlik a kivizsgálás, annak a végén majd értesítenek az eredményrõl. Lassan kezdem szégyellni magam azért, mert egy ilyen nehéz és szövevényes ügyben tettem panaszt, lekötve immár 7 hónapja az ügyészség és rendõrség teljes kapacitását. Szinte látom, hogy a két intézmény íróasztalain pro és kontra érveket alátámasztó iratok halmai tornyosulnak, az ügyész pedig szálanként tépi ki a haját, mert nem tud egyértelmû, megnyugtató konklúzióra jutni. Valószínû ezért nem halad a nyomozás a Szentmiklóson ellopott 30.000 lej ügyében sem.
Ugyanakkor meg a kisördög azt súgja nekem, hogy láttam már én ilyet! Egy másik hasonló ügyben, kilenc hónappal azután hogy a panaszt postáztam, az iratcsomóban – írd és mondd! – hét lap volt, amint ez a katonai törvényszék ítéletében olvasható.
Mint köztudott, Románia esetében az EU-csatlakozás után is megfigyelés alatt maradt az igazságszolgáltatás, köszönhetõen annak, hogy Brüsszelben úgy tapasztalták, hogy ez a terület még nem mûködik az elvárások szintjén. Ennek kapcsán a miniszterelnök épp a napokban jelentette be, hogy feltett szándékuk elérni azt, hogy ezt a felügyeletet minél hamarabb szüntessék meg. Mondanom sem kell, hogy ez az eset is azt bizonyítja, hogy még van bõven tennivaló az igazságszolgáltatás terén, távolról sem lenne célszerû a felügyelet megszüntetése. A magam részérõl azon vagyok, hogy erre nézve minél több konkrét információt juttassak el Brüsszelbe is, ez lesz a sorsa ennek a történetnek is. Ugyanis aki valamennyire ismeri a hazai valóságot az tudja, hogy állandó külsõ nyomás nélkül igencsak hajlamosak mindenféle hatóságok arra, hogy semmibe vegyék az elemi európai értékeket, szokásokat.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika | Szóljon hozzá most!

Óvakodj a görögöktõl…

…még ha ajándékot hoznak is – tartja a régi mondás. Óhatatlanul ez jutott eszembe, látva a nagy örvendezést, ami Emil Boc azon bejelentését követte, hogy négynyelvû helységnévtáblákat helyeznek ki a város bejárataihoz.
Az elsõ jogos kérdés amit ebben a helyzetben az ember feltesz magának: miért kell örvendeni annak, hogy egy város polgármestere bejelenti, hogy szándékában áll betartani egy törvényes elõírást, tizenhat évvel azután, hogy az illetõ törvényt a parlament megszavazta? Persze a képet árnyalja némileg az, hogy az utóbbi hónapokban futószalagon születtek olyan bírói ítéletek, amelyek ugyanazon törvény megsértésére köteleznek székelyföldi polgármestereket, de nehogy már ez legyen a mérce, és tényleg üdvrivalgásba kellene kitörni, ha valaki – látszólag önszántából – hajlandó betartani egy törvény elõírását.

Egy fura szakvélemény

Másodsorban érdemes alaposan és figyelmesen átolvasni a kolozsvári polgármester kilenc oldalt kitevõ sajtóközleményét a témáról.
A terjedelem maga még akkor is elgondolkoztató, ha figyelembe vesszük, hogy ebbõl három oldal kép, másfél oldal pedig redundancia (a közleményben idéznek a szakemberek indoklásából, majd késõbb az egész indoklást is beillesztik a közlemény végére). Elvégre ugyanezt elintézhették volna egy pár soros közleményben is, nem beszélve arról, hogy egy normális helyen még az is felesleges lenne, egyszerûen kitették volna az új táblákat és kész.
Ez a terjedelem pont azt szemlélteti igen látványosan, hogy mekkora jelentõsége van ebben az országban egy ilyen lépésnek, mekkora feneket kerítenek neki. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy a polgármester az egyetem rektorától kér szakvélemény, aki erre egyetemi tanárokból álló bizottságot nevez ki, hogy azok tudományosan megalapozott javaslatot tegyenek arra nézve, hogy mi kerüljön a város bejárataihoz kihelyezendõ helységnév-táblára. (Ha ezt elmeséljük külföldi ismerõseinknek, megeshet hogy szavahihetõségünkben kezdenek kételkedni, mert egyszerûen nem tudják elképzelni, hogy ilyesmi lehetséges.)
Nyilvánvaló tehát, hogy azt a látszatot akarják kelteni, hogy igen fajsúlyos témáról van szó, amiben nem lehet csak úgy, hebehurgya módon dönteni. Ilyen körülmények közt az ember elgondolkozik, hogy 2001-ben honnan vette a kormány a bátorságot, hogy listát készítsen az összes olyan településrõl, ahol valamely kisebbség eléri a 20%-ot, illetve arról, hogy mit kell tartalmazzanak azok a táblák, amiket ezen települések bejárataihoz ki kell tenni. Ugyanis pontosan ez található az 1206/2001-es Kormányhatározat mellékletében, a listában pedig ott található – természetesen – Kolozsvár is, illetve az, hogy mi az a két név, ami kötelezõ módon meg kell jelenjen azokon a bizonyos táblákon. Sõt, a határozat azt is rögzíti, hogy kihágásnak minõsül és büntetendõ, ha valami mást találnak ráírni. Így még nyilvánvalóbb lesz az egész hókuszpókusz kirakat-jellege, hisz a tudós akadémikusok keze nagy részben meg volt kötve, ha akartak se javasolhattak volna mást, bármilyen indoklással és hosszas mérlegelés után, szakmai tekintélyük és ismereteik birtokában, mint amit végül javasoltak.
Aztán érdemes pár szót vesztegetni a szakértõi bizottság összetételére is. Azt a multikulturális egyetem román anyanyelvû rektora három szintén román anyanyelvû kollégából állítja össze, akik, a város “történelmi és multikulturális dimenziójára” való tekintettel négynyelvû feliratot javasolnak. Az ember joggal teszi fel la kérdést, hogy hova lesz a multikulturális dimenzió akkor, amikor egy ilyen bizottságot kell kinevezni? Miért van az, hogy a rektornak kizárólag nemzettársai jutnak eszébe egy ilyen esetben? Netán a rektor úgy a szíve mélyén mégsem annyira multikulturális, mint amilyennek próbál mutatkozni?
(Egy zárójel erejéig hadd szóljak arról is, hogy a szakértõi bizottság indoklásában – a közlemény hatodik oldalán – a címben ugyan még CLUJ-NAPOCA van, de alább a szövegben következetesen Cluj-ként írják a város nevét. Teszik ezt nem sanda szándékokkal gyanusítható magyar emberek, hanem románok, s ráadásul mindez fel se tûnik se a szakvéleményüket továbbító rektornak, se a polgármesternek vagy a városháza sajtósainak. Ez véleményem szerint jól példázza azt, hogy mennyire elfogadott, berögzült a “Cluj-Napoca” megnevezés több mint 40 évvel azután, hogy Ceausescu azt a városra kényszerítette.)

Törvényességi problémák

No de mi az, ami óvatosságra kell intsen?
Kezdem azzal, hogy a közlemény címében még az áll, hogy a polgármesteri hivatal többnyelvû névtáblákat fog kihelyezni a város bejárataihoz, de már az elsõ bekezdésben elkezdõdik a maszatolás: a törvényes engedélyek beszerzése után fog ez megtörténni. Tekintettel arra, hogy a közlemény kiadásának a pillanatában voltak a város bejáratainál névtáblák, azok kicseréléséhez semmiféle engedély nem kell, mert a tartóoszlopok maradhatnak, csak a rajtuk levõ táblát kell cserélni. De még ha netán ehhez is engedély kell Kolozsváron, azt a közleményt kiadó polgármester kell kiállítsa, tehát seperc alatt megoldható, ha van rá akarat,nem kell heteket várni. Már feltéve ha a törvények által elõírt táblákat helyezik ki. S itt jön a következõ bökkenõ: a bejelentett tábla nem felel meg ennek a feltételnek. Ugyanis a települések névtáblái – abban az esetben ha többnyelvûek – úgy kell kinézzenek, hogy felül szerepel a román megnevezés, alatta egy vagy több más nyelvû, miközben a szakértõi bizottság javaslatában legfelül egy latin nyelvû szöveg szerepel. Megeshet tehát, hogy a nagy megelégedéssel fogadott polgármesteri bejelentést követõen valamilyen állami szerv nem fogja engedélyezi ennek a táblának a kihelyezését, mire Boc farizeus módjára sajnálkozni fog, hogy õ jót akart, toleráns meg minden, de ha valami tilos akkor az tilos.
Ez még csak egy lehetõség (amivel azért számolni kell), az ellenben már egyértelmûen sumákság, ahogy az egész történetet Boc beállítja. Miközben mindenki azt mérlegelte, hogy vajon fellebbez-e a jogvédõknek igazat adó alapfokú ítélet ellen, õ arról semmit sem mond, csak – “véletlenül” pont akkor – bejelent nagylelkûen, hogy saját kezdeményezésbõl, multikulturális meggyõzõdésbõl, többnyelvû névtáblákat fog kihelyezni a város bejárataihoz. Mert õ ilyen jó lélek, lássa mindenki. Jogos elvárás tehát, hogy ezt mindenki megtapsolja, legyenek hálásak a magyarok, meg az a pár megmaradt, magát szásznak valló kolozsvári. Szó nincs itt törvényes kötelességrõl amit 16 éve nem ültetnek a gyakorlatba, rossz az aki rosszra gondol, Kolozsváron béke van, harmónia meg multikulturalizmus, amiben maga a polgármester jár legelöl.
Ezt igen jó érzékkel cselekedte a polgármester, aki az alapfokon született ítélet indoklása ismeretében felmérte, hogy jó esély van arra, hogy ha fellebbez, akkor veszít, ami egyenértékû lesz azzal, hogy jogerõs ítélet mondja ki, hogy évek óta törvényt sért, s egyúttal kötelezi arra, hogy ennek vessen véget, hajtsa végre a törvény elõírásait. Kínos lett volna, ez kétségtelen.
Ez azonban – hogy nem kényszerbõl, hanem önként, mintegy saját kezdeményezésbõl tesz meg valamit – csak az egyik oldala a dolognak, ráadásul a kevésbé fontos. Nagyobb veszély ugyanis az, hogy ha a táblabíróság megerõsíti az alapfokú ítéletet, akkor abból sokan levonják azt a logikus következtetést, hogy a törvény többi elõírását is be kell tartani Kolozsváron, kezdve a kétnyelvû feliratokkal minden hivatalon, középületekben, útjelzõ táblákon, s befejezve a magyar nyelvû ügyintézéssel a helyi közhivatalokban. Jó eséllyel ez is járt Emil Boc fejében, amikor nagylelkû bejelentését megtette. Hogy ha majd elõáll valaki ezekkel az elvárásokkal, akkor mondhassa azt szemforgatva, hogy lám, ilyenek telhetetlenek ezek a magyarok: ha az ember önként odaadja a kisujját, máris az egész karját követelik. Így legyél hozzájuk elõzékeny és kedves, ez érte a hála!
Egy szó mint száz, naiv kell legyen az, aki a bejelentése mögött bármi pozitívat feltételez! Az nem volt más, mint vegytiszta számítás, kísérlet, hogy elejét vegye annak, hogy a magyaroknak további jogokat kelljen biztosítson. S éppen ezért bizonyára nagy elégtétellel szemléli a pozitív reakciókat, a hálálkodásokat, mert ezek mind alapot szolgáltatnak neki a késõbbi mûmeglepõdésre és méltatlankodásra.

Nem jótétemény, hanem kötelesség!

Mi lehet ilyen körülmények között a kolozsvári magyar közösség részérõl a helyes hozzáállás? Véleményem szerint nagyon tárgyilagosan, de minél hamarabb ki kell mondani, hogy elvárják, hogy Kolozsváron tartsák tiszteletben a helyi közigazgatási törvénynek a kisebbségek anyanyelv-használatára vonatkozó összes elõírását. (Pontosabban szerintem az lett volna a helyes és célszerû, ha eleve nem csak a táblákért hadakoznak éveken át, azt a látszatot keltve, hogy mindössze azzokkal van gond Kolozsváron. Ugyanis fontos lenne kerülni minden olyan helyzetet, amire akár csak ráfogható, hogy a magyarok sumákolnak, ugyan keveset kérnek, de ha az teljesül, akkor újabb igényekkel állnak elõ. De ezt már visszacsinálni nem lehet.) Ezek ugyanis a törvény szerint járnak, azoknál kevesebbel beérni nem szabad.
Hasonlóképpen világossá kell tenni azt, hogy a polgármester nem valami egyéni jótéteményt, netán kegyet gyakorol a megígért többnyelvû táblákkal, jogerõs ítélet kötelezi õt arra, hogy a város bejárataihoz kerüljön ki annak magyar neve is. Ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy lezajlott egy per, abban született egy ítélet, s azt a törvényes határidõn belül senki nem fellebbezte meg, tehát jogerõre emelkedett.
Ugyanakkor ebben az ítéletben tételesen szerepel, hogy az olyan települések esetében mint Kolozsvár, ahol a magyar lakosság részaránya 2001 után csökkent 20% alá, érvényes a 215/2001-es törvénynek az összes olyan elõírása, ami az anyanyelv használatára vonatkozik. Ezek közül a februárban megszületett ítélet csak a felperesek által kért ügyben (a településnév-táblák ügyében) kötelezi a polgármestert cselekvésre, de azt elõrevetíti, hogy ha valaki pert indít a többi ügyben, akkor az nyerni is fog. Egy ilyen per elõfeltétele pedig az, hogy valaki(k) szólítsa(k) fel a polgármestert a többi elõírás betartására is, ezt nem megtenni a legrövidebb idõn belül bûn lenne a kolozsvári magyarokkal szemben.
Ami pedig már nem Kolozsvárról szól, de azért szintén fontos: azonosítani kell minél hamarabb a hasonló esetben levõ településeket (ahol a magyarság részaránya 2001 után csökkent 20% alá), s ha van olyan, akkor ott is elindítani azt a folyamatot, aminek a vége az kell legyen, hogy a helyi hatóságok betartják az anyanyelv használatára vonatkozó összes szabályt. Mondom ezt annak ellenére, hogy a sajtóban megjelent hírek szerint a magyar képviselõk a 20%-os küszöb csökkentésére vonatkozó törvénytervezetet készülnek benyújtani a parlamentbe, hisz ha ezt meg is teszik, annak elfogadása úgysem fog egyik napról a másikra menni, s addig is élni kell a már meglévõ jogainkkal.

Árus Zsolt
a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke

(Eredetileg megjelent a Krónika Szempont rovatában.)

Kategória: Ez Románia, Politika | Szóljon hozzá most!

Dél Tirolban figyelnek ránk

Ezt példázza az ottani legjelentõsebb napilap tegnapi száma, aminek a harmadik oldala így néz ki:

dolomiten-apr-12

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Ki is a rasszista és gyûlölködõ?

Mindenekelõtt le akarom szögezni, hogy az önbíráskodást nem csak a törvény által büntetendõ, de emberileg és erkölcsileg sem elfogadható. Éppen ezért jómagam is csak elítélni tudom azt, ami ma egy hete városunkban történt.
De – tekintettel arra, hogy ugyan minden ilyen est más és más, de kétségtelen hogy komoly indulatok váltják ki – ilyenkor a sajtó hatványozottan körültekintõen kellene eljárjon. Az esetet nem kell elhallgatni, de kötelezõ – lenne – az objektivitás, a visszafogottság és az alapos elõzetes tájékozódás. Ellenkezõ esetben fennáll az a kockázat, hogy maga a sajtó járul hozzá a helyzet elmérgesedéséhez, további erõszakos cselekedetek bekövetkezéséhez. De minimum a közvélemény félretájékoztatásához, ennek minden lehetséges következményével. Sajnos ebben az esetben is ez történt, köszönhetõen nem kis mértékben egyetlen személynek, aki újságírónak nevezi magát, a közszolgálati médiában dolgozik (!), de aki a ténykedését figyelemmel kíséri azt tapasztalja, hogy se a sajtóetika, se a közszolgálatiság minimális követelményeit nem tartja be.
Személye számos vitát kiváltott már a hazai közéletben, s ezekben gyakran hangzik el az, hogy nem kell foglalkozni vele mert az csak ront a helyzeten, még többen értesülnek a ténykedésérõl, illetve õt is további megnyilvánulásra ösztönzik. Mi tagadás van ebben igazság, s néha valóban a hallgatás, a kesztyû fel nem vétele a legokosabb, magam is legtöbbször el sem olvasom az írásait, nem hogy reagáljak bármit rájuk.
Létezik azonban olyan helyzet, amikor nem lehet hallgatni, szólni kell. S szerintem ez áll fenn most is, amikor ténykedése olyan szinten káros, hogy az már nem csak megszólalásért, de annál többért, cselekvésért kiált. Mert amikor már nem “csak” az erdélyi magyar közélet vizét fodrozza, amikor ténykedése nyomán Bukarestbe akkreditált diplomaták körébõl érkezik a számonkérésbe hajló érdeklõdés, hogy miket is tesznek itt ezek a székelyek, akkor joggal merül fel az igény, hogy ezt meg kell állítani. Nem azért, mert kikotyog olyan dolgokat amiket szeretnénk titokban tartani, hanem azért, mert rágalmaival, túlzásaival, a valósággal párhuzamos helyzetértelmezéseivel nagy károkat okoz közösségünknek.
Ahhoz, hogy az ember képet alkosson arról, hogy mekkora a baj, mekkora károkat képes okozni, elég beleolvasni ezekbe:

A magyarok megleckéztették a romákat
Roma pogrom
Míg minden lángra kap

Aki valamennyire ismeri a szentmiklósi helyzetet, annak nem kell magyarázni, hogy milyen messze állnak a valóságtól az ezekben leírtak, ellenben egy távoli, helyzetismeret nélküli olvasó készpénznek veheti az egészet, ezek alapján ítélheti meg közösségünket. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek.
Ezért mondom, hogy túl a háborgáson, itt most cselekedni is kell. Elvégre ezek az írások bõven kimerítik a rágalmazás és a közösség elleni izgatás tényállását a helyi székely-magyar közösség viszonylatában. Arról nem beszélve, hogy a székely közösséget negatív fénybe állítva hitelteleníti az autonómia-küzdelmünket és relativizálja az állam által ellenünk elkövetett jogsértéseket.
Remélem, hogy akiknek módjuk van arra hogy cselekedjenek, azoknak fülük is van a hallásra.

Kategória: megáll az ész!, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Érdekvédõ, vagy érdeksértõ?

Az utóbbi években országos ismertségre tett szert egy Sepsiszentgyörgyön született, kommunikáció szakot végzett román fiatalember, aki állítása szerint a Kovászna, Hargita és Maros megyékben élõ románok érdekeit védi, immár intézményesített formában is (mióta erre a célra egyesületet hozott létre). Nem nehéz kitalálni hogy kirõl van szó, az utóbbi években a nevét majd minden erdélyi magyar ember megismerte.
De éppen azért mert annyira közismert, nem is olyan nehéz megkeresni a választ arra a kérdésre sem, hogy valóban jogvédõ-e? E célból rendelkezésre áll számos információ, kezdve az általa indított perekkel, s befejezve a közéleti blogjával. Ha pedig valaki ezeket szemügyre veszi, azt fogja tapasztalni, hogy például a több tucat per között nincs egy, egyetlen egy sem, aminek a témája valami olyasmi lenne, hogy valahol valami csak magyarul van kiírva, írják ki románul is. Vagy hogy valamely közhivatalban olyan alkalmazottal találkozott, aki nem tudott románul. Kivétel nélkül az összes per témája vagy az, hogy valahonnan távolítsanak el egy zászlót (legyen az a településé, Székelyföldé vagy valamely más országé), vagy pedig az, hogy valahonnan távolítsanak el egy magyar feliratot. Közéleti megszólalásai pedig szintén két nagy csoportra oszthatóak: vagy szidja a magyarokat mert túl sok jogot követelnek maguknak, vagy pedig szidja a hatóságokat (parlament, kormány, prefektusok, stb.) azért, mert túl sok jogot biztosítanak a magyaroknak.
Az gondolom mindenkinek egyértelmû, hogy egy ember akinek a tevékenységére ezek jellemzõek nem jogvédõ, hanem elvakult nacionalista, jogsértõ. Hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen mutatja a blogja, ahova rendszerint provokatív “híreket” tesz fel (hogy ezek a magyarok már megint miket követelnek, meg hogy a hatóságok miképpen hordozzák a tenyerükön a magyarokat), majd szemforgatva arra bíztatja az olvasókat, hogy mondjanak véleményt. A névtelenül írható vélemények pedig – minõ meglepetés – nagyrészt magyarellenesek, rágalmazóak, sértõek és fenyegetõek. Ezek pedig ott virítanak hónapok vagy évek múltával is, esze ágában nincs bárkit fegyelmezni, netán a hozzászólásokat moderálni vagy törölni. Sõt, néha bíztatólag õ is beleszól, még vadabb bejegyzésekre sarkallva ezzel a hozzászólókat.
Igen ám, de az ilyen cselekedeteket a törvény bünteti! Ennek egy feltétele van: hogy valaki tegyen panaszt ellene. Ugyanis – minõ meglepetés! – például a Diszkriminációellenes Tanács indíthatna hivatalból, saját kezdeményezésre is eljárást ellene, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem teszi. Mi pedig hajlamosak vagyunk megelégedni a sápítozással, fejcsóválással, vagy azzal hogy megállapítjuk, hogy egyeseknek bezzeg mindent szabad, miközben nem egy magyart akkor is meghurcolnak, ha tökéletesen ártatlan.
Lehetne ezt még tovább ragozni, de úgy gondolom célszerûbb a szöveget rövidre fogni, s elmondani, hogy nekem ebbõl elegem lett, tegnapelõtt postára tettem egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amiben azt kérem, hogy állapítsák meg, hogy Dan Tãnasã több rendben és súlyosan megsértette a diszkrimináció tilalmára vonatkozó jogszabályt, ezért büntessék meg, s ráadásképpen kötelezzék arra, hogy a megbüntetésére vonatkozó határozatot hozza nyilvánosságra a sajtóban.
Számítva arra, hogy a hatóságok hajlamosak lesznek elnézõbbek lenni vele mint pl. a városzászlót a polgármesteri hivatalra kitûzni merõ polgármesterekkel, igyekeztem egy érvekkel kellõképpen alátámasztott panaszt tenni, amit alább teljes terjedelmében bemásolok, már csak azért is, hogy a benne található érveket és hivatkozásokat esetleg mások is tudják felhasználni hasonló esetben. A románul nem tudóktól elnézést kérek, de a szöveg fordítására most idõ hiányában nem vállalkozom, a lényege itt fent össze van foglalva.

————————————–

Cãtre,

Consiliul National pentru Combaterea Discriminãrii

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în …, CI seria HR nr. …, CNP …, având adresã email: …, vã înaintez prezenta sesizare, cu rugãmintea sã cercetati cazul si sã luati mãsurile legale care se impun.

Obiectul prezentei sesizãri îl constituie faptul cã Dan Tãnasã, având domiciliul în …, adresã email: …, are în mod direct un comportament discriminativ fatã de comunitatea maghiarã din tarã din care fac parte si eu personal, respectiv faciliteazã pentru altii exprimarea de mesaje discriminative, degradante si hãrtuitoare, toate acestea pe blogul sãu personal, accesibil la adresa: www.dantanasa.ro. Criteriul de discriminare sesizat de mine este cel pe bazã de apartenentã la o comunitate etnicã.

În fapt:

1. Începând cu anul 2008, persoana reclamatã de mine se erijeazã în aparãtorul drepturilor românilor din Tinutul Secuiesc, dar de fapt discrimineazã, respectiv incitã la urã si discriminare împotriva membrilor comunitãtii etnice maghiare din tarã, face demersuri pe lângã diferire institutii pentru a restrânge drepturile legale ale acestora, instigã împotriva acelor persoane publice si institutii care respectã aceste derepturi.

2. Conform datelor RoTLD (http://rotld.ro/) tot în acel an a fost înregistrat domeniul dantanasa.ro, unde si-a lansat un blog personal, în cadrul cãruia face acelasi lucru: instigã si seamãnã urã, respectiv oferã posibilitate altora sã facã acest lucru. Din ratiuni de timp si spatiu dau aici numai câteva exemple recente:

2.1. În data de 19 februarie 2017 a preluat o stire apãrutã pe un site de stiri din Satu Mare despre inaugurarea unui punct de trecere a frontierei. Din stirea originalã rezultã clar, cã co-organizatorii (pentru cã evenimentul a fost organizat de cele douã comune între care s-a deschis trecerea) din partea comunei Lazuri nu au adus la eveniment steagul României, dar primarul a dat imediat dispozitie sã fie adus unul, dupã ce a fost atentionat de cãtre prefectul judetului. Era vorba în mod evident de o scãpare si nimic intentionat, asa cum reiese din reactia primarului si din faptul cã în rest s-a respectat protocolul, fiind intonate imnurile ambelor state.
Cu toate acestea persoana reclamatã se foloseste de aceastã întâmplare pentru a-si etala sentimentele sale adverse fatã de un primar care face parte din comunitatea maghiarã, respectiv fatã de partidul care reprezintã aceastã comunitate în parlament, afirmând fãrã vreun temei cã primarul a refuzat sã aducã la eveniment steagul României utând cã este plãtit de statul Român (afirmatie evident gresitã, primarul este plãtit din fondurile locale), respectiv cã în schimb nu a uitat sã aducã steagul secuiesc, “simbol al separatismului maghiar”. Aceastã din urmã afirmatie este iarãsi falsã, pentru cã pe poza alãturatã se vede cât se poate de clar, cã steagul secuiesc a fost adus de co-organizatorii maghiari, împreunã cu drapelul Ungariei. În concluzie proprietarul blogului a fãcut afirmatii negative si neadevãrate despre primarul comunei Lazuri numai din cauza cã acesta apartine comunitãtii etnice maghiare.
Problema însã nu se rezumã doar la atât, pentru cã dupã postare apare o serie lungã de comentarii, de genul:
– Este strigator la cer! Pentru acesti nemernici, chiar nu exista legi ? Sper ca acest guvern sa faca ORDINE cu acesti TRADATORI! (Valeria Rãdulescu)
– Îndreptate lucrurile si pusi alti primari,iar ceilalti daca mai fac asemenea greseli sa se duca in Ungaria daca nu-s recunosc locul …in România.. (Nicolea Ionescu)
– Legati si trimisi la ei in Ungaria! (Gheorghe Balascau)
– Afara cu primari separatisti care sant platiti de statul ROMAN . Rusine ! (Toma Costea)
– Un Bozgor idiot si ipocrit ,fiind primarul,iar Prefeclul un las ,original cu scuze politice .Bozgorii ,sa-si punâ drapelul secuesc ,în Ungaria pe pâmîntul natal ,nu sâ umble cu smecherii istorice peste ani. (Tavy Motas)
– Niste gunoaie unguri imputiti care nu respecta legile tarii in care traiesc.Ar trebui amendati drastic cu amenda minima de 100000 lei!!! (Catalin Cheovari)
– Pai jegurile astea au facut intentionat aceste gafe clar sunt dusmanii tari,sa se duca dracu in Ungaria si sa-i pupe in cur pe corciturile alea jegoase care viseaza ca vor ajunge sa puna mana pe o bucata de pamant Romanesc.Sa nu uite jegurile de Unguri care doresc acest lucru ca si actualul teritoriu pe care locuiesc ei acum e pamant Romanesc.Ii invit sa mearga dracului in Mongolia daca doresc acesti venetici migratori. (Ion Marin)
Am dat aici numai câteva exemple caracteristice, postarea si toate comentariile se pot vedea aici:
http://www.dantanasa.ro/noaptea-mintii-punct-de-trecere-al-frontierei-cu-ungaria-inaugurat-cu-steagul-secuiesc-si-fara-drapelul-romaniei/#comment-39451

2.2. În sectiunea “Altii despre mine” (http://www.dantanasa.ro/altii-despre-mine/) se gãseste de exemplu aceastã postare:
– unguri sau ugrofinici populatii nordice sunt baza raului ungar nu huni …complexul de a nu apartine niciunei din marile neamuri europene germano saxona sau latina au facut din aceasta natiune o shleahta de sinucigasi politici asta explica toate greselile politice cel mai recent caz pendularea lui viktor orban intre rusi si civilizatie. asa cum a spus Elli Wisel dar in alt context ,,,au ucis .au ucis .au ucis (cristi baia mare)

2.3. La o postare din noiembrie 2016 (http://www.dantanasa.ro/exclusiv-limba-maghiara-limba-oficiala-de-stat-in-sovata/) apare un astfel de comentariu despre maghiari:
– niste prostituati…homosexuali…impostori si tradatori…toti care promoveaza acest fel de abordare trebuie ciuruiti…simplu..in public…nu putem permite o astfel de desfranare politica (Gino Amato)

2.4. La o postare din februarie 2017 (http://www.dantanasa.ro/noaptea-mintii-primarul-din-cluj-napoca-obligat-de-instanta-sa-inscriptioneze-intrarea-in-oras-in-limba-maghiara/), postare care insãsi are o tentã anti-maghiarã, punând sub semnul întrebãrii o hotãrâre judecãtoreascã având bazã legalã clarã, apar astfel de comentarii:
– Cu siguranta chiar nesimtit. Sper sa se termine odata in tara noastra cu pretentiile ungurilor si nici macar sa nu fie bagati in seama. Daca nu le place la noi ii anunt ca granitele sunt inca deschise (Dan Calin)
– Un idiot de judecator.Probabil un ungur . (Mada-Dan Mascagiu)
– Doamneeeee..sa faca tot ce e posibil pt a termiba cu nesimtul acestei etni,obraznice si jignitoare…Doamneee..nu mai suport…ne batjocoresc de atatia ani…arboreaza steagul negru in loc de drapwlul Romaniei..si tot noi sa le facem concesiii…nuuuuuu (Marinescu Daniela).

2.5. Aceste texte sunt afisate pe situl persoanei reclamate de luni sau chiar ani, fãrã ca aceasta sã fi luat vreo mãsurã împotriva lor, respectiv a celor care le posteazã, cu toate cã în mod evident are aceastã posibilitate.

În drept:

3. Asa cum se poate vedea, prin aceste postãri se atribuie un comportament infractional în mod generic “ungurilor” (refuzã respectarea legilor, sunt trãdãtori de tarã, sunt prostituati, ucid, etc.), se îndeamnã la actiuni violente împotriva lor (sã fie dati afarã din tarã, sã fie legati, ciuruiti – adicã împuscati, etc.), respectiv sunt catalogati cu fel si fel de invective (nesimtiti, idioti, gunoaie, etc.).

4. Art. 2 alin 1 al OG nr. 137/2000 prevede: “Potrivit prezentei ordonante, prin discriminare se întelege orice deosebire, excludere, restrictie sau preferintã pe bazã de rasã, nationalitate, etnie, limbã, religie, categorie socialã, convigeri, sex, orientare sexualã, vârstã, handicap, boalã cronicã necontagioasã, infectare HIV, apartenentã la o categorie defavorizatã, precum si orice alt criteriu care are ca scop sau efect restrângerea, înlãturarea recunoasterii, folosintei sau exercitãrii, în conditii de egalitate, a drepturilor omului si a libertãtilor fundamentale sau a drepturilor recunoscute de lege, în domeniul politic, economic, social si cultural sau în orice alt domeniu al vietii publice.”

5. Astfel se poate considera discriminare
– o diferentiere
– bazatã pe un criteriu
– care atinge un drept.

6. În conformitate cu jurisprudenta CEDO în domeniu, diferenta de tratament devine discriminare atunci când se introduc distinctii între situatii analoage si comparabile fãrã ca acestea sã se bazeze pe o justificare rezonabilã si obiectivã. Instanta europeanã a decis în mod constant cã, pentru ca o asemenea încãlcare sã se producã “trebuie stabilit cã persoane plasate în situatii anlaloage sau comparabile, în materie, beneficiazã de un tratement preferential si cã aceastã distinctie nu-si gãseste nici o justificare obiectivã si rezonabilã”. CEDO a apreciat prin jurisprudenta sa, cã statele contractante dispun de o anumitã marjã de apreciere pentru a determina dacã si în ce mãsurã diferentele între situatii analoage sau comparabile sunt de naturã sã justifice distinctiile de tratament aplicate (ex.: Fredin împotriva Suediei, 18 februarie 1991, Hoffman împotriva Austriei, 23 iunie 1993, Spadea si Scalambrino împotriva Italiei, 28 septembrie 1995, Stubbings si altii împotriva Regatului Unit, 22 octombrie 1996).

7. Se poate constata cã persoana reclamatã, prin textele publicate pe pagina sa de internet, creazã imaginea infractorilor, trãdãtorilor, etc. “maghiari” si a victimelor, nedreptãtitilor, etc. “români”. Astfel s-a creat o diferentiere.

8. Fapta de discriminare este determinatã de existenta unui criteriu, iar între acest criteriu si faptele imputate de mine persoanei reclamate trebuie sã existe un raport de cauzalitate.

9. În mod evident, acest criteriu este cel al apartenentei etnice, cu conotatii rasiale (textele vorbesc despre “românii”, în comparatie cu “ungurii”, “maghiarii”, sau “hunii”).

10. O faptã poate fi consideratã discriminatorie dacã atinge un drept, oricare dintre cele garantate de tratatele internationale ratificate de România sau prevãzute de legislatia nationalã.

11. Afirmatiile publicate pe pagina de internet al persoanei reclamate afecteazã dreptul la demnitate, dar si drepturile persoanelor apartinând minoritãtilor nationale (în general, deci si al meu personal) la identitate, garantate inclusiv de art. 1 si 6 al Constitutiei României.

12. În concluzie, fapta de a tine pe pagina de Internet texte care atribuie comportament infractional comunitãtii maghiare, respectiv care pun sub semnu întrebãrii drepturi ale persoanelor apartinând acestei comunitãti garantate de Constitutie reprezintã discriminare conform art. 2 alin. 1 al OG nr. 137/2000, reprezentând o deosebire pe bazã de rasã, nationalitate sau etnie, care are ca efect restângerea, înlãturarea recunoasterii, folosintei si exercitãrii, în conditii de egalitate, a dreptului la demnitate si la identitate.

13. OG nr. 137/2000, la art. 2 alin. 4 prevede: “Orice comportament activ ori pasiv care, prin efectele pe care le genereazã, favorizeazã sau defavorizeazã nejustificat ori supune unui tratament injust sau degradant o persoanã, un grup de persoane sau o comunitate fatã de alte persoane, grupuri de persoane sau comunitãti atrage rãspunderea contraventionalã conform prezentei ordonante, dacã nu intrã sub incidenta legii penale.”
În opinia mea aceste prevederi sunt incidente în acest caz, având în vedere faptul cã acel comportament (atât activ cât si pasiv) de a publica pe pagina de internet aceste texte, prin efectul pe care le genereazã, defavorizeazã nejustificat si supune unui tratament degradant comunitatea cetãtenilor români de etnie maghiarã, deci si pe mine personal.

14. OG nr. 137/2000 la art. 2 alin. 5 prevede: “Constituie hãrtuire si se sanctioneazã contraventional orice comportament pe criteriul de rasã, nationalitate, etnie, limbã, religie, categorie socialã, convingeri, gen, orientare sexaulã, apartenentã la o categorie defavorizatã, vârstã, handicap, statut de refugiat ori azilant sau orice alt criteriu care duce la crearea unui cadru intimidant, ostil, degradant ori ofensiv”.

15. Astfel se poate considera hãrtuire
– atingerea dreptului la demnitate
– bazatã pe un criteriu.

16. Acuzatiile conform cãreia “maghiarii” au un comportament deviant, infractional, sfidãtor la adresa statului, etc. atinge dreptul la demnitate al persoanelor apartinând comunitãtii cetãtenilor români de etnie maghiarã. Astfel de generalizãri la adresa unor grupuri etnice produc efecte extrem de nocive în societate: sunt considerati infractori inclusiv persoane ale cãror singurã “vinã” este de a se naste într-o comunitate etnicã. Exemplele de mai sus aratã clar unde duce aceasã mentalitate: la idei rasiste, neonaziste, xenofobe.
Consider important de mentionat, cã în textele de pe pagina de intenet a persoanei reclamate tratamentul diferentiat se bazeazã exclusiv pe criteriul etnic.
În consecintã în cazul de fatã sunt incidente prevederile art. 2 alin. 5 ale OG nr. 137/2000.

17. Art. 15 al OG nr. 137/2000 stabileste: “Constituie contraventie, conform prezentei ordonante, dacã fapta nu intrã sub incidenta legii penale, orice comportament manifestat în public, având caracter de propagandã nationalist-sovinã, de instigare la urã rasialã sau nationalã, ori acel comportament care are ca scop sau vizeazã atingerea demnitãtii ori crearea unei atmosfere de intimidare, ostile, degradante, umilitoare sau ofensatoare, îndreptate împotriva unei persoane, unui grup de persoane sau unei comunitãti si legat de apartenenta acestora la o anumitã rasã, nationalitate, etnie, religie, categorie socialã sau la o categorie defavorizatã ori de convingerile, sexul sau orientarea sexualã a acestuia”.
Comportamentul fiind manifestat în public (pagina de internet fiind accesibilã tuturor), vizând atingerea demnitãtii (“niste jeguri”, etc.), crearea unei atmosfere de intimidare, ostilã (sã fie legati, ciuruiti, etc.), degradantã, umilitoare, ofensatoare, îndreptat împotriva comunitãti de etnie maghiarã, legat de apartenenta acestora la o anumitã rasã, nationalitate, etnie, sunt incidente si prevederile art. 15 ale OG nr. 137/2000.
De altfel si Decizia 62/18 01 2007 a Curtii Constitutionale promoveazã respectarea dreptului la demnitate.

18. În conformitate cu art. 10 alin. 2 din Conventia europeanã a drepturilor omului si cu jurisprudenta CEDO în domeniu, nu se poate invoca libertatea de exprimare pentru promovarea ideilor rasiste, neonaziste, xenofobe.

19. Mentionez, cã persoana reclamatã nu poate invoca cã este doar detinãtorul paginii de internet pe care au fost publicate textele care stau la baza acestei sesizãri, din cel putin douã motive:

19.1 Dispozitiile art. 12 din Legea 365/2002 (care transpune în legislatia internã Directiva 2000/31/CE) privind derogarea de rãspundere pentru furnizorii de servicii al societãtii informationale presupun îndeplinirea anumitor conditii, asa cum rezultã si din practica CJUE, care prevede, cã limitãrile rãspunderii civile prevãzute la articolele 12-14 din Directiva 2000/31 nu vizeazã situatia unui site al cãrui proprietar are cunostintã despre informatiile care sunt publicate acolo si exercitã controlul asupra acestora. De altfel din considerentul (42) al Directivei 2000/31 rezultã cã derogãrile în materie de rãspundere prevãzute de aceastã directivã nu acoperã decât cazurile în care activitatea furnozorului de servicii prezintã un caracter pur tehnic, automat si pasiv, cea ce presupune cã furnizorul respectiv nu cunoaste si nici nu controleazã informatiile stocate pe site. În acest caz însã se poate constata cã persoana reclamatã este administratorul acestei pagini de internet. Mai mult decât atât, însusi el este cel care îndeamnã cititorii sã introducã comentarii, pe care le si citeste, dovadã fiind faptul, cã în mai multe cazuri adaugã el însusi comentarii la cele introduse de altii.

19.2 Pe de altã parte, raportat la obligatiile ce încumbã administratorului unui site pentru postãrile tertilor este relevantã Hotãrârea pronutatã de CEDO în cazul Delfi contra Estonia, ale cãrei circumstante sunt similare prezentei cauze.
Investitã cu o actiune vizând încãlcarea articolului 10 din Conventie de cãtre o societate sanctionatã de instantele estone pentru comentarii postate de terti anonimi pe pagina de internet a reclamantei, Curtea a retinut ca relevante Hotãrârile pronuntate de CJUE în interpretarea Directivelor 2000/31 si 98/34.
Din perspectiva definitiei “furnizorului de servicii informative”, astfel cum aceasta a fost interpretatã de CJUE în cauzele C-291/13, C-236/08, C238/08 si luând în considerare dreptul intern eston (care preia în aceleasi conditii ca legislatia românã prevederile Directivei 2000/31) Curtea a apreciat cã existã o bazã în dreptul intern pentru a se justifica ingerinta în dreptul petentei la liberã exprimare. (Cu atât mai mult existã acest drept în cazul de fatã, de vreme ce legislatia specialã internã incidentã, respectiv art. 2 alin. 4 din OG 137/2000 prevede expres posiblitatea sanctionãrii comportamentului pasiv al persoanei reclamate.)
În cea ce priveste caracterul justificat al mãsurii, CEDO a analizat urmãtoarele aspecte: cadrul în care au fost fãcute comentariile (sens în care a retinut cã permisiunea acordatã de societate tertilor pentru a posta comentarii pe site depãseste cadrul unui comportament neutru), posibilitatea unei actiuni împotriva autorilor comentariilor ca alternativã la actiunea împotriva administratorului paginii de internet (situatie în care se impune analiza mãsurilor luate de proprietarul site-ului pentru identificarea persoanelor care comenteazã) si consecintele mãsurii luate fatã de administratorul paginii de internet.
Toate acestea transpuse la prezenta cauzã aratã în felul urmãtor:
– persoana reclamatã nu numai cã acordã permisiune altora sã comenteze, dar le si îndeamnã sã facã acest lucru, fãrã sã intervinã în vreun fel când apar comentarii denigratoare, ofensatoare si discriminative, este deci în mod direct rãspunzãtor de faptul cã pe site se regãsesc acele texte de luni de zile;
– persoana reclamatã acceptã pe situl sãu comentarii anonime, cea ce face practic imposibil identificarea persoanelor care comenteazã, iar procedând asa de fapt invitã persoanele care comenteazã la exprimãri de genul celor citate mai sus, pentru cã pot face acest lucru fãrã urmãri pe plan personal;
– sanctionarea corespunzãtoare a persoanei reclamate este în mãsurã sã aibã ca si efect introducerea pe site a unor reguli care permit identificarea celor care comenteazã, iar aceasta poate duce la disparitia de pe site a textelor discriminative, ofensatoare si cu tentã de hãrtuire, pentru cã cei care comenteazã nu vor risca sã fie sanctionati.
Se impune deci sanctionarea persoanei reclamate, cea ce – în lumina hotãrârii pronutatã de CEDO în cazul Delfi contra Estonia – nu constituie o încãlcare a dreptului la liberã exprimare, dar este în mãsurã a curma activitatea contraventionalã care constã în publicarea pe situl persoanei reclamate de texte discriminative, ofensatoare si cu tentã de hãrtuire.

20. Conform art. 26 alin 1. din OG nr. 137/2000, “contraventiile prevãzute la art. 2 alin 5. si 7.; art. 5-8; art. 10; art. 11 alin 1, 3, si 6; art. 12; art. 13 alin 1; art. 14 si 15 se sanctioneazã cu amendã de la 1.000 lei la 30.000 lei, dacã discriminarea vizeazã o persoanã fizicã, respectiv cu amendã de la 2.000 lei la 100.000 lei, dacã discriminarea vizeazã un grup de persoane sau o comunitate”.
Solicit ca la adoptarea hotãrârii în acest caz Consiliul Director sã aibã în vedere si urmãtoarele aspecte:
– directivele Uniunii Europene în domeniu (ex. Directiva Consiliului 2000/43/CE, prin art. 15) si jurisprudenta CEDO solicitã statelor membre ale Consiliului Europei aplicarea de sanctiuni efective, proportionale si descurajante;
– discriminarea vizeazã o comunitate;
– discriminarea rasialã, conform jurisprudentei CEDO, este cea mai gravã formã de discriminare, care atinge inclusiv deptul la tratement uman (cauza Moldovan si altii, nr. 2);
– textele au fost publicate într-un numãr foarte mare si pe parcursul mai multor ani, deci faptele au fost comise în formã repetatã si continuã;
– conform Art. 2 alin. 6. din OG 137/2000, “Orice deosebire, excludere, restrictie sau preferintã bazatã pe douã sau mai multe criterii prevãzute la alin. (1) constituie circumstantã agravantã la stabilirea rãspunderii contraventionale”.

Pe baza celor de mai sus solicit:
– sã constatati cã Dan Tãnasã, cu datele de identificare mentionate mai sus, se face vinovat de discriminare si hãrtuire pe bazã de apartenentã la o comunitate etnicã, si sã luati urmãtoarele mãsuri legale:
– sã-l sanctionati pentru aceste fapte;
– sã-l obligati la publicarea în mass media a Hotãrârii pe care o veti adopta.

Anexez capturi ecran cu comentariile pe care le-am prezentat ca si exemple mai sus.

Gheorgheni, la 04 04 2017

Árus Zsolt István

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | 1 hozzászólás

Ám mérjük össze!

Román politikusok gyakran mondogatják, hogy: mit akarnak ezek a székelyek, annyi joguk van hogy csak na, bezzeg szegény magyarországi románok így meg úgy el vannak nyomva. Másik kedvenc mondásuk, mely ugyanonnan gyökerezik: akkor álljanak elõ a székelyek újabb követelésekkel, amikor a magyarországi románoknak bár annyi joguk lesz, mint most nekik. Ezt elégelte meg a Székelyföldért társaság – akiktõl megszokhattuk, hogy minden március tizedikére valami újjal tudnak elõállni -, s utánanézett konkrétan annak, hogy milyen jogokkal rendelkeznek a magyarországi románok. Mert az sejthetõ volt ugyan, hogy a román politikusok – szokásuk szerint – csak blöffölnek, de egy blöff ellen az igazán hatékony nem egy másik blöff, hanem a konkrét tények. Így született meg a Hõsök téri hét pont, amit ajánlok mindenki figyelmébe, de különösen a hazai magyar politikusokéba, hogy bárhol szembetalálkoznak a fent említett állításokkal, tudják azokat rögtön és hatásosan visszaverni.

Kategória: Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Emberi jogok és tömeggyilkosság

Közhely, hogy számos európai intézmény erõsen kétarcú, de néha ezt alátámasztandó olyan példákkal szembesülök, hogy elsõre csak nézek és nem hiszek a szememnek. Így jártam most is, amikor az Európa Tanács honlapján, rögtön az elsõ oldalon ez a kép fogadott:

Niels-Guevara

Azzal ugyanis korábban is szembesültem már, hogy az ET emberjogi biztosa néha igen szelektíven viszonyul eseményekhez és jelenségekhez, de ez a kép akkor is több mint döbbenetes. Már az eleve jó kérdés, hogy 28 évvel 1989 után mit keres Szlovéniában (ami még a titói idõkben is félig nyugatnak számított) egy középületben egy közismert tömeggyilkosnak a képe. De az már végképp felfoghatatlan (s szerintem megengedhetetlen is), hogy az emberjogi biztos egy olyan teremben folytat látható módon jó hangulatban eszmecserét, aminek egyik falát pont ez a kép “díszíti”. Elméletileg két lehetõség van: vagy nem tudja, hogy kit ábrázol a kép , vagy tudja, de nem zavarja. Véleményem szerint mindkettõ igen súlyos gond, ami minimum nagyon rossz fényt vet egy olyan szervezetre, amelyik kiemelten kezeli az emberi jogok kérdését.

Kategória: megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Szóljon hozzá most!

Biztos az én készülékemben van a hiba

A múlt héten arról számoltam be itt, hogy mostanában két olyan ítélet is született zászló- meg felirat-perekben, amelyek nem követik az eddigi mintát, nem hozták Dan Tãnasã teljes sikerét. Ezek közül az elsõ még csak félsiker, a második ellenben már teljes, ugyanis a törvényszék az egész keresetet egy az egyben elutasította. Azóta eltelt négy nap, s ugyan hétvége volt, de azért egyre növekvõ csodálkozással figyeltem, hogy ez a hír nem terjedt futótûzként, mint az összes olyan esetben, amikor a bírók feliratok és zászlók eltávolításáról döntöttek. Mintha a jó hír nem is lenne hír.
Aztán újraolvastam az említett bejegyzést, s arra a következtetésre jutottam, hogy a hiba talán az én készülékemben van, túl hosszan és részletesen írtam, s valahol elsikkadt a lényeg. Visszatérek tehát a témára, immár rövidebben és céltudatosabban:
Egy 2015 óta húzódó korondi ügyben született elsõfokon ítélet nemrég. A keresetben a fõállású zaklató 4 dolgot kért:
– helyezzék el a községháza bejárata mellett az intézmények névtábláit a törvény elõírásai szerint
– helyezzék ki az épület fõbejárata fölé Románia címerét
– a címer kért oldalára helyezzenek el egy-egy román zászlót
– az épületrõl illetve az épület mellõl távolítsanak el minden zászlót, kivéve Románia és az Európa Tanács zászlaját.
Az ügyben többszöri halasztás után a hónap elején született ítélet, ami röviden úgy hangzik, hogy a törvényszék az egész keresetet, mindenestõl megalapozatlannak találta és elutasította! Tekintettel arra, hogy az épület mellett fel van húzva Székelyföld zászlaja is, az ítélet kimondja, hogy az nem sért törvényt, ott maradhat. Ilyen ítélet eddig meg egyszer sem született, a megelõzõ több tíz perben a bírók mindig elrendelték a zászló eltávolítását. Éppen ezért jó, ha minél többen értesülnek róla, a hasonló helyzetben levõ önkormányzatok pedig erõt merítenek ebbõl a hírbõl és ösztönzést a kiállásra, kitartásra.
Ez az ítélet ugyan meg nem jogerõs, az ADEC garantáltan meg fogja fellebbezni és a marosvásárhelyi táblabíróság megváltoztathatja. Ellenben ha ez történne, akkor sem lesz semmi veszve, lehetõség lesz elvinni az ügyet az Emberjogi Bíróságra, ugyanis egy helyi képviselõ magánemberként beavatkozott a perbe, s a beavatkozási kérését elfogadta a bíró, tehát immár õ is részese a pernek.
Ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, hogy jó ideje az ADEC nem indított új pereket, holott – hála a Fennvalónak – meg jó sok középületen van magyar felirat és székely zászló.
Ezekbõl pedig azt a következtetést is le lehet vonni, hogy lám, van értelme szakemberek bevonásával nagyobb figyelmet fordítani ezekre a perekre, mert van esély a helyzet jobbítására, netán megfordítására. S ha a hazai bíróságok továbbra is jogsértõ ítéleteket hoznak majd, a perekbe beavatkozó magánszemélyek azokat mind el tudják vinni az Emberjogi Bíróságra, amelyik remélhetõleg igazságot fog tenni, s kimondja, hogy Románia megsérti a magyar közösség jogait. S hogy el ne feledjem, köszönet a szakmai segítségért a Jogaink egyesületnek.

Kategória: igazságszolgáltatás Romániában, siker | Szóljon hozzá most!

Pislákol a fény az alagút végén?

Az elmúlt hetekben a sajtó újabb ítéletekrõl adott hírt, amelyek értelmében zászlókat meg feliratokat kell eltávolítani székelyföldi középületekrõl illetve közterekrõl. Ezekre lassan mindenki legyint, mondván hogy ez van, nincs mit tenni. Illetve nem mindenki, mert vagyunk páran akik ezt másképp gondoljuk, s az események azt igazolják, hogy nem alaptalanul.
Van ugyanis két olyan ítélet, amirõl a sajtó nem számolt be, s ami nem a szentgyörgyi zaklatómûvész szája íze szerinti. Ideje hát ezekrõl is szót ejteni, már csak ösztönzésképpen is.
Az elsõ ítélet még februárban született, abban a perben, amelyben a kereset úgy szól, hogy a törvényszék kötelezze Gyergyószentmilós polgármesterét, hogy távolítsa el a városháza homlokzatáról, illetve az épület összes helyiségébõl Székelyföld és a város zászlaját. Illetve hogy pontosabb legyek Székelyföld zászlaját meg a napot és holdat tartalmazó kék zászlót, ami “valószínûleg” a város zászlaja. A felhozott érvek a szokásosak, az ország zászlajára vonatkozó törvényre hivatkozik, s levonja azt a következtetést, hogy középületre csak azt, illetve az Európa Tanács zászlaját szabad kitûzni, semmi mást. Ugyan a következõ mondatában már ellentmond magának mert leírja, hogy a törvények megengedik a város zászlajának a kitûzését is, de rögtön azzal folytatja, hogy ezt a napos-holdas kék zászlót nem fogadták el a törvény elõírásai szerint, tehát nincs mit keressen az épület homlokzatán. Az állítás bizonyításával nem is próbálkozik, elvégre köztudott, hogy neki ilyenre nincs szüksége, jól mutatja az az eset, amikor Csíkszereda zászlaja esetében õ azt állította, hogy nincs törvényesen elfogadva, a szeredai polgármester azt, hogy de biza igen, a 71/1994-es határozattal, a bíró pedig arra a következtetésre jutott, hogy ha Dan Tãnasã mondja, akkor a zászló nincs elfogadva, tehát el kell távolítani.
A keresetre alapos és részletes válaszirat készült, illetve részemrõl (mint szentmiklósi lakos, akit a kérés személyesen sért) egy beavatkozási kérés, köszönet mindkettõért – szokás szerint – a Jogaink egyesületnek. Ezekben egyrészt fel van sorolva az, hogy a felperes több rendben nem tett eleget a perrendtartási törvénykönyv elõírásainak (amiket a törvényszék szokás szerint “nem vett észre”), érdemben pedig írva van, hogy a hivatkozott törvény nem tiltja más zászlók kitûzését (példa erre pont a helyi zászlókról szóló törvény), a város zászlaját pedig igenis törvényes módon elfogadta a helyi képviselõtestület, tehát joggal van kitûzve. S hogy ez ne képezhesse vita tárgyát, a polgármester letette a törvényszékre a vonatkozó határozat másolatát is.
A tárgyaláson a felperes vagy az ügyvédje természetesen nem jelent meg, de ez ilyen esetekben szükségtelen is, mert a bíró – aki elvileg pártatlan kellene legyen – tökéletesen helyettesítette õket. Hosszan faggatott például arról, hogy mi közöm nekem ehhez az egészhez, mi érdekem fûzõdik ahhoz, hogy mik vannak kitûzve a városházára, miközben azt a kérdést – amit a polgármester is meg én is feltettünk -, hogy mi köze ehhez egy bukaresti egyesületnek röviden elintézte azzal, hogy az egy jogvédõ egyesület, tehát annak mindenhez joga van. (Hogy kinek milyen jogát sérti az, hogy a város zászlaja ki van tûzve a városházán, azt homály fedi, ilyen apróságokkal már nem foglalkozott. Hasonlóképpen kezelte a többi eljárásbéli kifogást, amiket a tárgyaláson szóban is felvetettem, vagyis õ magyarázta meg nekem a felperes bizonyítványát.)
Lényeg a lényeg, hogy ellentétben az összes eddigi esettel, amikor az ítélet a város zászlajának az eltávolítását is elõírta, Szentmiklós esetében csak félsikert ért el népünk nagy barátja, mert a bíró ezt a kérését visszautasította, csak Székelyföld zászlajának kitûzését találta törvénybe ütközõnek. (Az más kérdés, hogy annak az eltávolítását az épület belsõ helyiségeibõl is elrendelte, annak ellenére, hogy a felperes semmi bizonyítékot nem mutatott fel arra nézve, hogy egyáltalán létezik ott olyan.) Megszületett tehát az elsõ olyan ítélet, ami nem ad igazat mindenben az európai méltóság élharcosának, elutasítja egy kérését! (Azaz hogy legyek teljesen pontos: ilyen ítéletek már születtek korábban is, olyan esetekben, amikor a perrel szembesülve egyik-másik polgármester már az ítélet kihirdetése elõtt eleget tett a felszólításnak, s önként távolított el zászlót vagy feliratot. De az ilyet nehéz lenne sikernek nevezni.) Ráadásul a beavatkozási kérésemet a bíró jóváhagyta, tehát immár adott a lehetõség arra, hogy ezt az ügyet elvigyem az emberjogi bíróságra, ha másodfokon nem születik számunkra kedvezõ ítélet. Mert nyilván a polgármester is meg én is fellebbeztünk, azt kérve a táblabíróságtól, hogy a kereset mindkét pontját utasítsa vissza.
Ha valaki kíváncsi a részletekre, itt van a teljes ítélet:

hot-180-932-96-2016

A másik ítélet amirõl szólni akarok nyolc napja született, a célkeresztbe vett település Korond, a keresetben pedig az áll, hogy a törvényszék kötelezze a korondi polgármestert és képviselõtestületet, hogy a községháza bejáratánál helyezzék el a törvény által elõírt módon a névtáblákat (felül a románt és alatta a magyart, ne úgy ahogy most van, hogy egyik oldalon a magyar s a másikon a román), a bejárat fölé tegyék ki Románia címerét, mellé két oldalt két román zászlót, s az épületrõl meg környékérõl távolítsanak el minden zászlót, kivéve Románia és az Európa Tanács zászlaját.
A keresethez bizonyítékként egyetlen, rossz minõségû és fekete-fehér fénykép volt csatolva, ez:

Korond-kozseghaza

Ennek kapcsán elsõsorban azt kell megjegyezni, hogy a kéréseket látva nyilvánvaló, hogy aki azokat megfogalmazta soha nem volt Korondon, azt a fényképet jó eséllyel az internetrõl töltötték le. Ugyanis a korondi községháza elhelyezkedése igen sajátos, az épület oldala (ahol az oldalsó bejárat is van) néz a fõútra (ez látható a fényképen), fõbejárata pedig ahhoz képest oldalt helyezkedik el. A fõbejárat felett pedig ott van a címer, s mellette a két zászló, ahogy azt a törvény elõírja. A táblák pedig a törvénynek megfelelõen vannak elhelyezve, egyik oldalon a polgármesteri hivatalé, a másikon a helyi képviselõtestületé, mindkét esetben felül a román s alul a magyar felirat (a fénykép gyenge minõsége az oka annak, hogy azon ez nem látszik). Az épület mellett négy zászló található, Romániáé, az Európa Tanácsé, a községé (amire létezik érvényes képviselõtestületi határozat) és Székelyföldé (aminek a kitûzését ugye semmilyen törvény nem tiltja).
A keresetre igen alapos és talpraesett válasziratokat fogalmazott meg a község ügyvédje (ezúton is gratulálok neki), illetve a Jogaink egyesület szakmai és anyagi támogatásával egy beavatkozási kérést tett le a képviselõtestület egyik tagja. A fentieket figyelembe véve elvileg egyszerû volt a helyzet, csak a székely zászló kérdése lehetett – szokás szerint – vitatható, de figyelembe véve több elõzõ pert (csak két példát mondok: Nyárádszeredán is volt kitéve címer és zászló, a bírók mégis arra kötelezték a polgármestert hogy tegye ki azokat és fizesse meg a perköltséget; illetve Csíkszereda zászlajára vonatkozóan létezik érvényes képviselõtestületi határozat, a bírók mégis arra kötelezték több perben is a polgármestert, hogy távolítsa el innen is meg onnan is), az eredmény egyáltalán nem volt borítékolható. Éppen ezért volt igen nagy és kellemes meglepetés, amikor megjelent a törvényszék honlapján az ítélet: “Respinge ca neîntemeiatã actiunea formulatã de reclamantã” (megalapozatlanként visszautasítja a felperes keresetét)! Ilyenre még nem volt példa azóta, hogy Dan Tãnasã elkezdte futószalagon gyártani a kereseteket! Méltán örvendhetünk tehát, s bíztathatunk mindenkit aki hasonló helyzetben van, hogy ne hagyja magát, mert az igazság elõbb-utóbb gyõzedelmeskedni fog. Ráadásul ebben az esetben is jóváhagyta a bíró a beavatkozási kérelmet, tehát itt is nyitva az út Strasbourg felé, ha a vásárhelyi bírók hozzák a szokott formájukat.

Kategória: igazságszolgáltatás Romániában, siker | 1 hozzászólás

Makacs tévhitek

Ilyenbõl számos létezik, s azok közül a legbosszantóbbak azok, amelyekkel mi magunk korlátozzuk magunkat a jogaink gyakorlásában. Mint például az, hogy köztéri rendezvények megtartásához engedélyre van szükség. Ez ugyan nem igaz, s néhányan orrvérzésig ismételjük ezt mindig és mindenhol, de csak nem akar kikopni a köztudatból, köszönhetõen elsõsorban – szerintem – a sajtónak, ahol az emberek újra és újra engedélyezett vagy nem engedélyezett rendezvényekrõl olvasnak meg hallanak.
Egy másik ilyen tévhit a nemzeti jelképeink használatával kapcsolatos és úgy hangzik, hogy a magyar zászlót csak a románnal együtt szabad kitûzni, ellenkezõ esetben büntetésre lehet számítani. Ennek alapja az a törvényes elõírás, miszerint középületeken és nyilvános rendezvényeken mindig kötelezõ kitûzni a román zászlót, ami mellett más ország zászlaja is megjelenhet, amennyiben a rendezvény nemzetközi jellegû, illetve a középületben hivatalos külföldi küldöttség tartózkodik.
Egészen más azonban a helyzet egy olyan alkalommal, mint március tizenötödike. Ilyenkor az illetõ jogszabály másik cikkelye az irányadó, ami 2002-be került be a jogszabályba, s azt mondja, hogy a nemzeti kisebbségek saját rendezvényeiken használhatják nemzeti jelképeiket. A cikkely ennyi és nem több, tehát mindössze annyi van benne, hogy a romániai magyarok Magyarország nemzeti ünnepén használhatják a magyar jelképeket (ennek alapján tûzheti ki bárki ilyenkor a saját házára a magyar zászlót), de ehhez nem kapcsolódik semmiféle korlátozás vagy megkötés, tehát az sem, hogy csak a román zászlóval együtt. Mondom ezt azért, mert sajnos a város intézményei által szervezett rendezvényeken is fel-feltûni a román zászló, sõt, ma útban hazafele ez ütötte meg a szememet:

harom-zaszlo

Üzenem tehát ama ház lakóinak (azon kevés épületek egyike, ahol rendszeresen ki van tûzve Székelyföld zászlaja), hogy ünnepek alkalmából nyugodtan tûzzék ki a magyar zászlót is, ellenben azt megtehetik úgy is, hogy nem teszik mellé a románt.

Kategória: Mindennapjaink a 21. században, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Így is lehet!

A napokban levelet hozott a posta. Az OTP Románia központjából, Bukarestbõl. A boríték amiben érkezett így néz ki:

otp-boritek

És láss csodát, a román posta elhozta ezt a borítékot magyar címzéssel Bukarestbõl Gyergyószentmiklósra, a román nemzetállam pedig nem omlott össze.
Mivel a lista igen hosszú lenne ezért konkrét település-neveket most nem említek, csak általában jegyzem meg, hogy sok székelyföldi önkormányzat követhetné ezt a példát.

Kategória: siker | Szóljon hozzá most!

Dolomiten, 2017.III.9.

Dolomiten-2017-III-9

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Kinek a tanúja? Egyáltalán tanú?

Egy büntetõ eljárásban elméletileg kétféle tanú létezi: a vád, illetve a védelem tanúja. Egyiket az ügyészség kérésére idézik meg, mert olyan információkat tud szolgáltatni, amelyek alátámasztják a vádlott bûnösségét, a másikat ezzel szembe a védelem kérésére, mert az általa szolgáltatott információk a vádlott ártatlanságát támasztják alá.
Románia ellenben – mint tudjuk – egy sajátos hely, itt létezik egy harmadik kategória, a senki tanúja. Ilyen voltam én tegnap, Mezei János méltán hírhedt perében, a megyei törvényszéken. Ugyanis az ügyészség kérésére idéztek meg, ellenben nem szolgálhattam a bírónak semmi olyan információval, ami alapján az majd bûnösnek nyilváníthatja Jánost. Ennek szám szerint két oka van: egyrészt nem rendelkezem olyan információkkal, másrészt meg nem is kérdeztek egyáltalán ama 400 négyzetméteres terület eladásáról. Most sem.
Pedig mód lett volna, hisz ott álltam a bíróság elõtt, esküt tettem arra, hogy elmondok mindent amit tudok, s ott volt az ügyész is, akinek minden lehetõsége megvolt kérdéseket feltenni. S akkor ezt kérdezi: folytattam-e 2015 februárjában párbeszédet az V. Kerület polgármesterével a János ellen indított eljárás kapcsán. Amire csak azt tudtam mondani, hogy nem. Ahhoz hogy kiderüljön hogy az ügyész – akinek elvileg anyanyelve a román – nem ismeri pontosan a “dialog” szó jelentését, szerinte abba az is belefér, hogy én írok egy levelet, amire nem kapok választ. Ezt a félreértést tisztáztuk, s elmondtam ismét, hogy írtam egy levelet, amiben azt kértem, hogy a két város vezetõi üljenek le és tisztázzák a helyzetet, ami szerintem csak félreértés miatt alakulhatott ki. Ezt követõen az ügyész még kérdezhetett volna bármit magáról a feltételezett bûncselekményrõl, de õ nem és nem! Kijelentette, hogy nincs több kérdése, s azzal visszaült a helyére. Ha én bíró lettem volna, igencsak elcsodálkoztam volna ezen, elvégre mégis csak furcsa az, hogy az ügyészség eléje citál egy embert, aki ott ücsörög étlen-szomjan reggel kilenctõl délután négyig (errõl annyit, hogy az idézés kilencre szólt, odaérkezve láttuk, hogy az ajtó mellé kirakott napirenden a kilenc ki van javítva golyóstollal 11 órára, ahhoz hogy végül háromnegyed háromkor kezdõdjön el a tárgyalás), csak azért, hogy aztán ne kérdezzenek tõle semmit, ami a vádat alátámasztaná. (Számomra ez csak megerõsíti azt, hogy az ügyészség politikai megfontolásból idézett be engem anno tanúnak, hisz továbbra sem tett még bár egy halvány kísérletet se arra, hogy bár azt a látszatot keltse, hogy azt gondolták, hogy tudok valamit a telek-eladás ügyérõl.)
No de én nem bíró, hanem tanú voltam, tehát igyekeztem megfelelni annak a szerepnek, s arra szorítkozni, hogy meghallgatom a kérdéseket, s azokra legjobb tudásom szerint válaszolok. Habár ez – mint kiderült – nem is olyan egyszerû feladat.
Következett ugyanis a sértett fél ügyvédje. Tudják, a Monturist ügyvezetõje, akire ezen a napon szerte a világon minden nõ sóvárogva gondol. Ellentétben az ügyésszel, neki volt jó sok kérdése. A gond csak az, hogy hozzá hasonlóan egyik sem a per tárgyára vonatkozott. Abból próbált feleltetni, hogy miket írtam itt a blogomon az ügyrõl meg a védencérõl. Felkészült rendesen, mert sorra idézett szép hosszú, összetett mondatokat, majd megkérdezte, hogy írtam-e ilyet? Pillanatok alatt mintha egy másik valóságba léptünk volna át, ahol én vagyok a vádlott, õ pedig a gondolatrendõrség képviselõje, aki számon kéri rajtam, hogy mi a véleményem a János perérõl, az ügyészség politikai szerepvállalásáról meg a román jogállamról. Még azt is megengedte magának, hogy ilyeneket mondjon: Kíváncsi vagyok hogy Árus úr – már amennyiben úrnak lehet egyáltalán nevezni – …
Késõbb rátért arra, hogy mennyire sanyarú a sorsa annak az áldott jó embernek ebben a városban, hogy igaz-e hogy János parancsba adta, hogy el kell ûzni õt innen, cégek és intézmények nem alkalmazzák se õt, se az élettárság, sõt mi több, oda jutott mint a románok Székelyföldön, hogy már az üzletben se akarják kiszolgálni õket? Mindezekre csak azt tudtam válaszolni, hogy ilyenrõl nincs tudomásom. A kocsmákat bezzeg nem kérdezte, pedig arra tudtam volna a választ: saját szememmel láttam mostanában is, hogy ott kiszolgálják.
Adott ponton fontolgattam magamban hogy megkérdezzem, hogy én itt most tanú vagy vádlott vagyok-e, de aztán eszembe jutott az idézés, amin világosan fel volt tüntetve hogy tanú, tartottam hát magamat ahhoz, hogy az a dolgom, hogy válaszoljak a kérdésekre. Ellenben így utólag, már más szerepkörben, megengedhetem magamnak azt, hogy elmondjam ezeket a dolgokat, hadd tudják azok is, akik nem voltak ott a tárgyaláson, hogy miképpen zajlott az.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!