Biztos az én készülékemben van a hiba

A múlt héten arról számoltam be itt, hogy mostanában két olyan ítélet is született zászló- meg felirat-perekben, amelyek nem követik az eddigi mintát, nem hozták Dan Tãnasã teljes sikerét. Ezek közül az elsõ még csak félsiker, a második ellenben már teljes, ugyanis a törvényszék az egész keresetet egy az egyben elutasította. Azóta eltelt négy nap, s ugyan hétvége volt, de azért egyre növekvõ csodálkozással figyeltem, hogy ez a hír nem terjedt futótûzként, mint az összes olyan esetben, amikor a bírók feliratok és zászlók eltávolításáról döntöttek. Mintha a jó hír nem is lenne hír.
Aztán újraolvastam az említett bejegyzést, s arra a következtetésre jutottam, hogy a hiba talán az én készülékemben van, túl hosszan és részletesen írtam, s valahol elsikkadt a lényeg. Visszatérek tehát a témára, immár rövidebben és céltudatosabban:
Egy 2015 óta húzódó korondi ügyben született elsõfokon ítélet nemrég. A keresetben a fõállású zaklató 4 dolgot kért:
– helyezzék el a községháza bejárata mellett az intézmények névtábláit a törvény elõírásai szerint
– helyezzék ki az épület fõbejárata fölé Románia címerét
– a címer kért oldalára helyezzenek el egy-egy román zászlót
– az épületrõl illetve az épület mellõl távolítsanak el minden zászlót, kivéve Románia és az Európa Tanács zászlaját.
Az ügyben többszöri halasztás után a hónap elején született ítélet, ami röviden úgy hangzik, hogy a törvényszék az egész keresetet, mindenestõl megalapozatlannak találta és elutasította! Tekintettel arra, hogy az épület mellett fel van húzva Székelyföld zászlaja is, az ítélet kimondja, hogy az nem sért törvényt, ott maradhat. Ilyen ítélet eddig meg egyszer sem született, a megelõzõ több tíz perben a bírók mindig elrendelték a zászló eltávolítását. Éppen ezért jó, ha minél többen értesülnek róla, a hasonló helyzetben levõ önkormányzatok pedig erõt merítenek ebbõl a hírbõl és ösztönzést a kiállásra, kitartásra.
Ez az ítélet ugyan meg nem jogerõs, az ADEC garantáltan meg fogja fellebbezni és a marosvásárhelyi táblabíróság megváltoztathatja. Ellenben ha ez történne, akkor sem lesz semmi veszve, lehetõség lesz elvinni az ügyet az Emberjogi Bíróságra, ugyanis egy helyi képviselõ magánemberként beavatkozott a perbe, s a beavatkozási kérését elfogadta a bíró, tehát immár õ is részese a pernek.
Ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, hogy jó ideje az ADEC nem indított új pereket, holott – hála a Fennvalónak – meg jó sok középületen van magyar felirat és székely zászló.
Ezekbõl pedig azt a következtetést is le lehet vonni, hogy lám, van értelme szakemberek bevonásával nagyobb figyelmet fordítani ezekre a perekre, mert van esély a helyzet jobbítására, netán megfordítására. S ha a hazai bíróságok továbbra is jogsértõ ítéleteket hoznak majd, a perekbe beavatkozó magánszemélyek azokat mind el tudják vinni az Emberjogi Bíróságra, amelyik remélhetõleg igazságot fog tenni, s kimondja, hogy Románia megsérti a magyar közösség jogait. S hogy el ne feledjem, köszönet a szakmai segítségért a Jogaink egyesületnek.

Kategória: igazságszolgáltatás Romániában, siker | Szóljon hozzá most!

Pislákol a fény az alagút végén?

Az elmúlt hetekben a sajtó újabb ítéletekrõl adott hírt, amelyek értelmében zászlókat meg feliratokat kell eltávolítani székelyföldi középületekrõl illetve közterekrõl. Ezekre lassan mindenki legyint, mondván hogy ez van, nincs mit tenni. Illetve nem mindenki, mert vagyunk páran akik ezt másképp gondoljuk, s az események azt igazolják, hogy nem alaptalanul.
Van ugyanis két olyan ítélet, amirõl a sajtó nem számolt be, s ami nem a szentgyörgyi zaklatómûvész szája íze szerinti. Ideje hát ezekrõl is szót ejteni, már csak ösztönzésképpen is.
Az elsõ ítélet még februárban született, abban a perben, amelyben a kereset úgy szól, hogy a törvényszék kötelezze Gyergyószentmilós polgármesterét, hogy távolítsa el a városháza homlokzatáról, illetve az épület összes helyiségébõl Székelyföld és a város zászlaját. Illetve hogy pontosabb legyek Székelyföld zászlaját meg a napot és holdat tartalmazó kék zászlót, ami “valószínûleg” a város zászlaja. A felhozott érvek a szokásosak, az ország zászlajára vonatkozó törvényre hivatkozik, s levonja azt a következtetést, hogy középületre csak azt, illetve az Európa Tanács zászlaját szabad kitûzni, semmi mást. Ugyan a következõ mondatában már ellentmond magának mert leírja, hogy a törvények megengedik a város zászlajának a kitûzését is, de rögtön azzal folytatja, hogy ezt a napos-holdas kék zászlót nem fogadták el a törvény elõírásai szerint, tehát nincs mit keressen az épület homlokzatán. Az állítás bizonyításával nem is próbálkozik, elvégre köztudott, hogy neki ilyenre nincs szüksége, jól mutatja az az eset, amikor Csíkszereda zászlaja esetében õ azt állította, hogy nincs törvényesen elfogadva, a szeredai polgármester azt, hogy de biza igen, a 71/1994-es határozattal, a bíró pedig arra a következtetésre jutott, hogy ha Dan Tãnasã mondja, akkor a zászló nincs elfogadva, tehát el kell távolítani.
A keresetre alapos és részletes válaszirat készült, illetve részemrõl (mint szentmiklósi lakos, akit a kérés személyesen sért) egy beavatkozási kérés, köszönet mindkettõért – szokás szerint – a Jogaink egyesületnek. Ezekben egyrészt fel van sorolva az, hogy a felperes több rendben nem tett eleget a perrendtartási törvénykönyv elõírásainak (amiket a törvényszék szokás szerint “nem vett észre”), érdemben pedig írva van, hogy a hivatkozott törvény nem tiltja más zászlók kitûzését (példa erre pont a helyi zászlókról szóló törvény), a város zászlaját pedig igenis törvényes módon elfogadta a helyi képviselõtestület, tehát joggal van kitûzve. S hogy ez ne képezhesse vita tárgyát, a polgármester letette a törvényszékre a vonatkozó határozat másolatát is.
A tárgyaláson a felperes vagy az ügyvédje természetesen nem jelent meg, de ez ilyen esetekben szükségtelen is, mert a bíró – aki elvileg pártatlan kellene legyen – tökéletesen helyettesítette õket. Hosszan faggatott például arról, hogy mi közöm nekem ehhez az egészhez, mi érdekem fûzõdik ahhoz, hogy mik vannak kitûzve a városházára, miközben azt a kérdést – amit a polgármester is meg én is feltettünk -, hogy mi köze ehhez egy bukaresti egyesületnek röviden elintézte azzal, hogy az egy jogvédõ egyesület, tehát annak mindenhez joga van. (Hogy kinek milyen jogát sérti az, hogy a város zászlaja ki van tûzve a városházán, azt homály fedi, ilyen apróságokkal már nem foglalkozott. Hasonlóképpen kezelte a többi eljárásbéli kifogást, amiket a tárgyaláson szóban is felvetettem, vagyis õ magyarázta meg nekem a felperes bizonyítványát.)
Lényeg a lényeg, hogy ellentétben az összes eddigi esettel, amikor az ítélet a város zászlajának az eltávolítását is elõírta, Szentmiklós esetében csak félsikert ért el népünk nagy barátja, mert a bíró ezt a kérését visszautasította, csak Székelyföld zászlajának kitûzését találta törvénybe ütközõnek. (Az más kérdés, hogy annak az eltávolítását az épület belsõ helyiségeibõl is elrendelte, annak ellenére, hogy a felperes semmi bizonyítékot nem mutatott fel arra nézve, hogy egyáltalán létezik ott olyan.) Megszületett tehát az elsõ olyan ítélet, ami nem ad igazat mindenben az európai méltóság élharcosának, elutasítja egy kérését! (Azaz hogy legyek teljesen pontos: ilyen ítéletek már születtek korábban is, olyan esetekben, amikor a perrel szembesülve egyik-másik polgármester már az ítélet kihirdetése elõtt eleget tett a felszólításnak, s önként távolított el zászlót vagy feliratot. De az ilyet nehéz lenne sikernek nevezni.) Ráadásul a beavatkozási kérésemet a bíró jóváhagyta, tehát immár adott a lehetõség arra, hogy ezt az ügyet elvigyem az emberjogi bíróságra, ha másodfokon nem születik számunkra kedvezõ ítélet. Mert nyilván a polgármester is meg én is fellebbeztünk, azt kérve a táblabíróságtól, hogy a kereset mindkét pontját utasítsa vissza.
Ha valaki kíváncsi a részletekre, itt van a teljes ítélet:

hot-180-932-96-2016

A másik ítélet amirõl szólni akarok nyolc napja született, a célkeresztbe vett település Korond, a keresetben pedig az áll, hogy a törvényszék kötelezze a korondi polgármestert és képviselõtestületet, hogy a községháza bejáratánál helyezzék el a törvény által elõírt módon a névtáblákat (felül a románt és alatta a magyart, ne úgy ahogy most van, hogy egyik oldalon a magyar s a másikon a román), a bejárat fölé tegyék ki Románia címerét, mellé két oldalt két román zászlót, s az épületrõl meg környékérõl távolítsanak el minden zászlót, kivéve Románia és az Európa Tanács zászlaját.
A keresethez bizonyítékként egyetlen, rossz minõségû és fekete-fehér fénykép volt csatolva, ez:

Korond-kozseghaza

Ennek kapcsán elsõsorban azt kell megjegyezni, hogy a kéréseket látva nyilvánvaló, hogy aki azokat megfogalmazta soha nem volt Korondon, azt a fényképet jó eséllyel az internetrõl töltötték le. Ugyanis a korondi községháza elhelyezkedése igen sajátos, az épület oldala (ahol az oldalsó bejárat is van) néz a fõútra (ez látható a fényképen), fõbejárata pedig ahhoz képest oldalt helyezkedik el. A fõbejárat felett pedig ott van a címer, s mellette a két zászló, ahogy azt a törvény elõírja. A táblák pedig a törvénynek megfelelõen vannak elhelyezve, egyik oldalon a polgármesteri hivatalé, a másikon a helyi képviselõtestületé, mindkét esetben felül a román s alul a magyar felirat (a fénykép gyenge minõsége az oka annak, hogy azon ez nem látszik). Az épület mellett négy zászló található, Romániáé, az Európa Tanácsé, a községé (amire létezik érvényes képviselõtestületi határozat) és Székelyföldé (aminek a kitûzését ugye semmilyen törvény nem tiltja).
A keresetre igen alapos és talpraesett válasziratokat fogalmazott meg a község ügyvédje (ezúton is gratulálok neki), illetve a Jogaink egyesület szakmai és anyagi támogatásával egy beavatkozási kérést tett le a képviselõtestület egyik tagja. A fentieket figyelembe véve elvileg egyszerû volt a helyzet, csak a székely zászló kérdése lehetett – szokás szerint – vitatható, de figyelembe véve több elõzõ pert (csak két példát mondok: Nyárádszeredán is volt kitéve címer és zászló, a bírók mégis arra kötelezték a polgármestert hogy tegye ki azokat és fizesse meg a perköltséget; illetve Csíkszereda zászlajára vonatkozóan létezik érvényes képviselõtestületi határozat, a bírók mégis arra kötelezték több perben is a polgármestert, hogy távolítsa el innen is meg onnan is), az eredmény egyáltalán nem volt borítékolható. Éppen ezért volt igen nagy és kellemes meglepetés, amikor megjelent a törvényszék honlapján az ítélet: “Respinge ca neîntemeiatã actiunea formulatã de reclamantã” (megalapozatlanként visszautasítja a felperes keresetét)! Ilyenre még nem volt példa azóta, hogy Dan Tãnasã elkezdte futószalagon gyártani a kereseteket! Méltán örvendhetünk tehát, s bíztathatunk mindenkit aki hasonló helyzetben van, hogy ne hagyja magát, mert az igazság elõbb-utóbb gyõzedelmeskedni fog. Ráadásul ebben az esetben is jóváhagyta a bíró a beavatkozási kérelmet, tehát itt is nyitva az út Strasbourg felé, ha a vásárhelyi bírók hozzák a szokott formájukat.

Kategória: igazságszolgáltatás Romániában, siker | 1 hozzászólás

Makacs tévhitek

Ilyenbõl számos létezik, s azok közül a legbosszantóbbak azok, amelyekkel mi magunk korlátozzuk magunkat a jogaink gyakorlásában. Mint például az, hogy köztéri rendezvények megtartásához engedélyre van szükség. Ez ugyan nem igaz, s néhányan orrvérzésig ismételjük ezt mindig és mindenhol, de csak nem akar kikopni a köztudatból, köszönhetõen elsõsorban – szerintem – a sajtónak, ahol az emberek újra és újra engedélyezett vagy nem engedélyezett rendezvényekrõl olvasnak meg hallanak.
Egy másik ilyen tévhit a nemzeti jelképeink használatával kapcsolatos és úgy hangzik, hogy a magyar zászlót csak a románnal együtt szabad kitûzni, ellenkezõ esetben büntetésre lehet számítani. Ennek alapja az a törvényes elõírás, miszerint középületeken és nyilvános rendezvényeken mindig kötelezõ kitûzni a román zászlót, ami mellett más ország zászlaja is megjelenhet, amennyiben a rendezvény nemzetközi jellegû, illetve a középületben hivatalos külföldi küldöttség tartózkodik.
Egészen más azonban a helyzet egy olyan alkalommal, mint március tizenötödike. Ilyenkor az illetõ jogszabály másik cikkelye az irányadó, ami 2002-be került be a jogszabályba, s azt mondja, hogy a nemzeti kisebbségek saját rendezvényeiken használhatják nemzeti jelképeiket. A cikkely ennyi és nem több, tehát mindössze annyi van benne, hogy a romániai magyarok Magyarország nemzeti ünnepén használhatják a magyar jelképeket (ennek alapján tûzheti ki bárki ilyenkor a saját házára a magyar zászlót), de ehhez nem kapcsolódik semmiféle korlátozás vagy megkötés, tehát az sem, hogy csak a román zászlóval együtt. Mondom ezt azért, mert sajnos a város intézményei által szervezett rendezvényeken is fel-feltûni a román zászló, sõt, ma útban hazafele ez ütötte meg a szememet:

harom-zaszlo

Üzenem tehát ama ház lakóinak (azon kevés épületek egyike, ahol rendszeresen ki van tûzve Székelyföld zászlaja), hogy ünnepek alkalmából nyugodtan tûzzék ki a magyar zászlót is, ellenben azt megtehetik úgy is, hogy nem teszik mellé a románt.

Kategória: Mindennapjaink a 21. században, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Így is lehet!

A napokban levelet hozott a posta. Az OTP Románia központjából, Bukarestbõl. A boríték amiben érkezett így néz ki:

otp-boritek

És láss csodát, a román posta elhozta ezt a borítékot magyar címzéssel Bukarestbõl Gyergyószentmiklósra, a román nemzetállam pedig nem omlott össze.
Mivel a lista igen hosszú lenne ezért konkrét település-neveket most nem említek, csak általában jegyzem meg, hogy sok székelyföldi önkormányzat követhetné ezt a példát.

Kategória: siker | Szóljon hozzá most!

Dolomiten, 2017.III.9.

Dolomiten-2017-III-9

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Kinek a tanúja? Egyáltalán tanú?

Egy büntetõ eljárásban elméletileg kétféle tanú létezi: a vád, illetve a védelem tanúja. Egyiket az ügyészség kérésére idézik meg, mert olyan információkat tud szolgáltatni, amelyek alátámasztják a vádlott bûnösségét, a másikat ezzel szembe a védelem kérésére, mert az általa szolgáltatott információk a vádlott ártatlanságát támasztják alá.
Románia ellenben – mint tudjuk – egy sajátos hely, itt létezik egy harmadik kategória, a senki tanúja. Ilyen voltam én tegnap, Mezei János méltán hírhedt perében, a megyei törvényszéken. Ugyanis az ügyészség kérésére idéztek meg, ellenben nem szolgálhattam a bírónak semmi olyan információval, ami alapján az majd bûnösnek nyilváníthatja Jánost. Ennek szám szerint két oka van: egyrészt nem rendelkezem olyan információkkal, másrészt meg nem is kérdeztek egyáltalán ama 400 négyzetméteres terület eladásáról. Most sem.
Pedig mód lett volna, hisz ott álltam a bíróság elõtt, esküt tettem arra, hogy elmondok mindent amit tudok, s ott volt az ügyész is, akinek minden lehetõsége megvolt kérdéseket feltenni. S akkor ezt kérdezi: folytattam-e 2015 februárjában párbeszédet az V. Kerület polgármesterével a János ellen indított eljárás kapcsán. Amire csak azt tudtam mondani, hogy nem. Ahhoz hogy kiderüljön hogy az ügyész – akinek elvileg anyanyelve a román – nem ismeri pontosan a “dialog” szó jelentését, szerinte abba az is belefér, hogy én írok egy levelet, amire nem kapok választ. Ezt a félreértést tisztáztuk, s elmondtam ismét, hogy írtam egy levelet, amiben azt kértem, hogy a két város vezetõi üljenek le és tisztázzák a helyzetet, ami szerintem csak félreértés miatt alakulhatott ki. Ezt követõen az ügyész még kérdezhetett volna bármit magáról a feltételezett bûncselekményrõl, de õ nem és nem! Kijelentette, hogy nincs több kérdése, s azzal visszaült a helyére. Ha én bíró lettem volna, igencsak elcsodálkoztam volna ezen, elvégre mégis csak furcsa az, hogy az ügyészség eléje citál egy embert, aki ott ücsörög étlen-szomjan reggel kilenctõl délután négyig (errõl annyit, hogy az idézés kilencre szólt, odaérkezve láttuk, hogy az ajtó mellé kirakott napirenden a kilenc ki van javítva golyóstollal 11 órára, ahhoz hogy végül háromnegyed háromkor kezdõdjön el a tárgyalás), csak azért, hogy aztán ne kérdezzenek tõle semmit, ami a vádat alátámasztaná. (Számomra ez csak megerõsíti azt, hogy az ügyészség politikai megfontolásból idézett be engem anno tanúnak, hisz továbbra sem tett még bár egy halvány kísérletet se arra, hogy bár azt a látszatot keltse, hogy azt gondolták, hogy tudok valamit a telek-eladás ügyérõl.)
No de én nem bíró, hanem tanú voltam, tehát igyekeztem megfelelni annak a szerepnek, s arra szorítkozni, hogy meghallgatom a kérdéseket, s azokra legjobb tudásom szerint válaszolok. Habár ez – mint kiderült – nem is olyan egyszerû feladat.
Következett ugyanis a sértett fél ügyvédje. Tudják, a Monturist ügyvezetõje, akire ezen a napon szerte a világon minden nõ sóvárogva gondol. Ellentétben az ügyésszel, neki volt jó sok kérdése. A gond csak az, hogy hozzá hasonlóan egyik sem a per tárgyára vonatkozott. Abból próbált feleltetni, hogy miket írtam itt a blogomon az ügyrõl meg a védencérõl. Felkészült rendesen, mert sorra idézett szép hosszú, összetett mondatokat, majd megkérdezte, hogy írtam-e ilyet? Pillanatok alatt mintha egy másik valóságba léptünk volna át, ahol én vagyok a vádlott, õ pedig a gondolatrendõrség képviselõje, aki számon kéri rajtam, hogy mi a véleményem a János perérõl, az ügyészség politikai szerepvállalásáról meg a román jogállamról. Még azt is megengedte magának, hogy ilyeneket mondjon: Kíváncsi vagyok hogy Árus úr – már amennyiben úrnak lehet egyáltalán nevezni – …
Késõbb rátért arra, hogy mennyire sanyarú a sorsa annak az áldott jó embernek ebben a városban, hogy igaz-e hogy János parancsba adta, hogy el kell ûzni õt innen, cégek és intézmények nem alkalmazzák se õt, se az élettárság, sõt mi több, oda jutott mint a románok Székelyföldön, hogy már az üzletben se akarják kiszolgálni õket? Mindezekre csak azt tudtam válaszolni, hogy ilyenrõl nincs tudomásom. A kocsmákat bezzeg nem kérdezte, pedig arra tudtam volna a választ: saját szememmel láttam mostanában is, hogy ott kiszolgálják.
Adott ponton fontolgattam magamban hogy megkérdezzem, hogy én itt most tanú vagy vádlott vagyok-e, de aztán eszembe jutott az idézés, amin világosan fel volt tüntetve hogy tanú, tartottam hát magamat ahhoz, hogy az a dolgom, hogy válaszoljak a kérdésekre. Ellenben így utólag, már más szerepkörben, megengedhetem magamnak azt, hogy elmondjam ezeket a dolgokat, hadd tudják azok is, akik nem voltak ott a tárgyaláson, hogy miképpen zajlott az.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Krónikus aluszékonyság ellen *

Emberek tömegeit kínozza ez a szörnyû kór! Megkeseríti az életüket, tönkreteszi családjukat, elveszítik miatta a munkahelyüket, a társadalom peremére sodródnak. Valódi rémálom, mondhatnánk stílszerûen. Saját tapasztalatból tudom például, hogy milyen stresszt jelent az egész családnak, amikor száz kilométereket vezetek úgy, hogy közben alszom.

Vannak, akik gyógyszereket vesznek ellene naponta marokszám.
Mások kilószámra vásárolják a kávét.
Van olyan, aki kaktuszokat ültet a cipõibe.
S ez nem minden, biztosan létezik még számos elkeseredett kísérlet, de mindegyik csak ideig-óráig tudja a problémát megoldani.

Ennek azonban most vége! Megvan a tökéletes megoldás, ami örökre elûzi az álmot! Itt van amire oly sokan vártak, a világszerte szabadalmazott Sérv-2000!

serv-2000

Hiszik ezt? Ránézésre egy ártatlan, magatehetetlen cafat, de ha munkába állítják, csodákra képes. Klinikai kísérletek kimutatták, hogy cecelegyek tömegeivel is felveszi a versenyt, s a kísérleti alanyok akkor is ébren maradtak, ha egyszerre egy egész doboz altatót adtak be nekik. Csodálatos, nemde?

A fenti képen a prototípus látható, hála és köszönet érte Solti doktornak:

Solti-Norbert

Innen már csak egy rövid várakozás van hátra, hamarosan beindul a sorozatgyártás és emberek milliói számára véget ér a várakozás, elérkezik a megváltás pillanata.

És ez még nem minden! Azt gondolhatnák, hogy ez egy roppant drága módszer, amit csak a kiváltságosak engedhetnek meg maguknak, de ez nem igaz. Szakértõk becslései szerint ha sorozatgyártásra kerül annyira olcsó lesz, hogy bárki megengedheti majd magának, sõt, az igen súlyos kórban szenvedõk akár kettõt is beültettethetnek maguknak, mindössze 20%-os felár ellenében! Hihetetlen, nemde?

Az pedig külön örömmel tölt el, hogy ennek a bámulatos eszköznek a megalkotásában és két héten keresztüli tesztelésében magam is részt vehettem. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a napokat!

Végezetül illesse hála és köszönet a megyei sürgõsségi kórház odaadó személyzetét, akik nélkül most nem számolhatnék be minderrõl. Megható az a törõdés, családias hangulat ami itt fogadott és végigkísért, mindig jó érzéssel fogok visszaemlékezni az itt töltött napokra!

* Figyelem, az írás termék-megjelenítést tartalmaz!

Kategória: Mindennapjaink a 21. században | Szóljon hozzá most!

Fárasztó dolog bírónak lenni!

Kézhez kaptam az ítélet indoklását abban a perben, amelyben a méltán hírhedt ADEC egyesület azt követeli, hogy a polgármester távolítsa el a város, illetve Székelyföld zászlaját a gyergyószentmiklósi városhaza homlokzatáról, illetve belsõ tereibõl. A címben szereplõ konklúziót pedig annak alapján fogalmaztam meg, s abból a feltételezésbõl kiindulva, hogy nem csak a fizikai, de a logikai bakugrások is komoly erõfeszítést jelentenek. Nézzük hát az ítéletet, ami így hangzik:

hot-180-932-96-2016

A teljes szöveg részletes elemzése sem lenne érdektelen, de az inkább szakembereket érdekelhet, akik maguk is elboldogulnak vele, én itt csak pár részre mutatok rá, ezeket arról lehet felismerni a szövegben, hogy megjegyzésképpen vázlatos fordításukat is elvégeztem. Nézzük hát:

1. A polgármester a válasziratában jelezte, hogy egy zászló kitûzése nem közigazgatási tevékenység, tehát a felperes tévesen fordult ezzel a kéréssel a közigazgatási bírósághoz. Ennek kapcsán a harmadik oldalon a bíró azt állapítja meg, hogy márpedig szerinte amit egy hatóság tesz, az nem lehet magán-jellegû, az bizony közigazgatási cselekedet, tehát illetékes a kérés elbírálásában, mert a zászlót a polgármester tette/tetette ki. Ez persze még mindig csak egy vélemény, mert nem társul hozzá semmiféle utalás valamely jogszabályra, de lényeg az, hogy a bíró annak a tudatában ítélkezik, hogy a polgármester mint helyi hatóság tûzte ki a zászlókat.

2. Amint a negyedik oldal harmadik bekezdésébõl kitûnik, a bíró annak is tudatában van, hogy a zászlók mint jelképek milyen jelentõséggel, érzelmi töltettel bírnak. Ebbõl az kellene következzen, hogy kellõ körültekintéssel, elsõsorban a közvetlen érintettek érdekét, szempontjait, kifejezett óhaját, stb. figyelembe véve hozza meg az ítéletet, errõl azonban szó nincs, sõt a helyzetet olyan szinten relativizálja, hogy egy másik helyen már azt írja, hogy nincs semmi jelentõsége annak, hogy a felperes esetleg ritkábban kerül közvetlen vizuális kontaktusba (milyen szépen lehet megfogalmazni azt, hogy életében nem látta!) a szóban forgó zászlókkal.

3. A polgármester a válasziratában azt is tisztázta, hogy a helyi közigazgatásról szóló törvény értelmében neki joga van dönteni minden olyan helyi jellegû kérdésben, amit valamely törvény nem ad tételesen egy másik hatóság hatáskörébe. S mivel a regionális zászlók kitûzésére vonatkozóan nem létezik semmiféle törvény, õ ezzel a jogával élt amikor a város lakói elvárásának megfelelõen kitûzte a városházára Székelyföld zászlaját. A negyedik oldal ötödik bekezdését olvasva az ember azt hinné, hogy ezzel a bíró is egyetért, hivatkozva a Helyi Autonómia Európai Chartájára.

4. S ekkor következik a bakugrások bakugrása: Egy magánszemélynek vagy magán-szervezetnek nincs joga arra, hogy a zászlaját kitûzze egy középületre. Hogy ez hogy jön ide, azt ne kérdezze senki, ez egy magasabb rendû bírói logika. Lényeg az, hogy ennek alapján a bíró úgy döntött, hogy Székelyföld zászlaját le kell venni a városházáról.

S ennek még örvendezhetünk is, elvégre a város zászlaja maradhat, azt nem kell levenni. Irigykedhetnek tehát Csíkszeredában, mert ugyanez a bíró velük a városzászlót is levetette. Csak hogy lássa mindenki, milyen korrekt, pártatlan, jogszerû ítéletek születnek ilyen kényes kérdésekben Hargita megye törvényszékén.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

A csendzavarás sebessége

Mint köztudott, tavaly március tizedike után a csendõrség tömegesen bírságolta meg a marosvásárhelyi tüntetés résztvevõit, többek közt csendzavarás miatt is. A forgatókönyv az volt, hogy a tüntetés után napokkal-hetekkel egyes résztvevõk (illetve olyanok is akik ott se voltak, de az egy másik történet) postán kaptak egy kihágási jegyzõkönyvet, amiben az áll, hogy a felvonulásról készült video-felvételen azonosították amint kiabálással vagy más módon megzavarta a közrendet és a lakosság csendjét. Köztük van egy ismerõsöm is, aki megfellebbezte a kihágási jegyzõkönyvet, s alapfokon nyert is, ellenben a pere nem nélkülöz némi sajátosságot, ami ismét élesen rávilágít a bíróságon folyó munka minõségére. Ezt pedig már csak azért is érdemes szóvá tenni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy az országban zajló események kapcsán fekete-fehérben lássuk a világot, definíció szerint gazembernek gondolva minden politikust és az igazság felkent és felkészült bajnokának minden ügyészt és bírót. A helyzet – véleményem szerint – sokkal árnyaltabb, amint ez a példa is mutatja.

tul-gyors-csendzavaras

Amint a bíróság pecsétes dokumentumából kiderült, az ügyben eljáró bíró jóváhagyta azt a kérést, hogy az eseményrõl készült radar-felvétel bizonyítékként szolgáljon a perben. Innen rögtön következik, hogy a gond nem is a skandálások hangerejével volt (mert azt radarral nem lehet mérni), hanem a sebességével. Aki túl gyorsan kiabált azt megbüntették, aki csak lassabban, az megúszta.

Persze az is megeshet, hogy ezt a dokumentumot is egy másikból írták át, ugyanazzal az alapossággal, odafigyeléssel, amivel általában dolgozni szokott az, aki ezt a munkát végezte. Érdemes tehát a dokumentum alján szereplõ két nevet jól megjegyezni, s ha egy mód van rá, óvakodni tõlük.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Árnyékjelentés – Shadow Report (Romania and the FCPNM)

A Gyergyószéki Székely Tanács is elkészítette a maga árnyékjelentését arról, hogy miképpen teljesíti Románia a Kisebbségi Keretegyezményt elõírásait:

shadow-report-framework-convention-Gyergyoszek

Annex-1-decision-486-2015
Annex-2-decision-2512-2013-2
Annex-3-decision-604-2012
Annex-4-ombudsman-opinion
Annex-5-Ombudsman
Annex-6-donations-orthodox
Annex-7-Decizie-636-2016-CCR
Annex-8-Ballo-Z-request
Annex-9-Ballo-Z-request-refused
Annex-10-Ballo-Z-request-2
Annex-11-Ballo-Z-request-refused-2
Annex-12-prefect-to-institutions
Annex-13-centralizing-table-institutions
Annex-14-centralizing-table-mayors
Annex-15-Nr-11778-SL
Annex-16-answer-prefect-HR-sanctions
Annex-17-answer-government-prefect
Annex-18-complaint-judicial-inspection
Annex-19-res-7026-2016
Annex-20-ADEC-complaints
Annex-21-ADEC-lawsuit-page-3
Annex-22-prefects-complaints
Annex-23-answer-prefect-CV
Annex-24-prefect-mures-maros-answer
Annex-25-second-part-of-decision-148-2014
Annex-26-Decision-670-2015
Annex-27-memorandum-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos
Annex-28-memorandum-en-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos
Annex-29-reply-congress-Ghindari-Makfalva
Annex-30-letter-prefect-mayors
Annex-31-lawsuit-prefect-decision-28-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos

S akkor következzen néhány megjegyzés, magyarázat:

Korábban is jeleztem itt, hogy egy ideje rövid tájékoztatókat küldök nemzetközi szervezeteknek, nagykövetségeknek és újságíróknak arról, hogy a gyakorlatban miképpen néz ki az a példaértékû román megoldása a “kisebbségi kérdésnek”. Azokat rendszerbe szedve (a Kisebbségi Keretegyezmény struktúrájának megfelelõen) és itt-ott kiegészítve, a belõlük levonható konklúziókat és kéréseket/ajánlásokat megfogalmazva született meg a Gyergyószéki Székely Tanács árnyékjelentése a Keretegyezmény kapcsán készült román jelentéshez. A 36 oldalas jelentés, együtt a 124 oldalt kitévõ mellékletekkel a tegnapi nap folyamán elküldtem Strasbourgba, s mivel nem titok, sõt, fontosnak tartjuk hogy minél többen megismerjék, ezért itt alább közzé is teszem.

Még az elõtt azonban pár gondolat, magyarázat ennek kapcsán, már csak azok kedvéért is, akik az angol nyelvvel (mert a jelentés azon készült) nehezebben boldogulnak:

Fontosnak tartottuk megemlíteni, hogy ugyan való igaz amit a román politikusok újra és újra elmondanak, miszerint nem létezik olyan kötelezõ jellegû norma, ami alapján autonómiát kellene biztosítsanak Székelyföld számára, a kép akkor lesz teljes ha hozzátesszük, hogy az is tény, hogy maga a román kormány vállalta írásban 1993-ban, hogy a kisebbségi politikáját az 1201-es ajánlásban rögzített elvekre fogja alapozni, abban pedig tételesen szerepel az, hogy az olyan esetekben mint Székelyföld, ha az adott közösség igényli, akkor jár neki az autonómia. (Így talán érthetõbb lesz az is, hogy miért hadakoznak a prefektusok oly kitartóan az autonómia-párti önkormányzati határozatok ellen.)

Hasonlóképpen igen fontos azt megállapítani, hogy 1989 után a dolgok jó irányba indultak, de azóta vettek egy hajtûkanyart, s immár évek óta egyre romlik a helyzetünk. Ráadásul ez nem abban áll (csak), hogy az állam és annak intézményei nem védenek meg, ha jogsérelem ér minket, hanem pont maga az állam az, amelyik egyre több és égbekiáltóbb jogsértést követ el.
S hogy ez nem egy szubjektív vélemény, azt bizonyítja többek közt az, hogy a Keretegyezmény ratifikálása után több olyan jogszabály született, amelyek ellentmondanak a Keretegyezmény elõírásainak. Ilyen például a zászló-törvény, ami megtiltja nekünk is, hogy bármikor bárhol szabadon használjuk a magyar zászlót.

A tájékoztatáson túl a jelentésben több kérést és javaslatot is megfogalmaztunk, így például megneveztünk 5 olyan jogszabályi elõírást, amelyek álláspontunk szerint sértik a Keretegyezményt, azért azt kérjük az Európa Tanácstól, hogy szólítsa fel Romániát, hogy azokat törölje.

Végezetül fontos leszögezni, hogy nem lehet arra számítani, hogy Strasbourgban elolvassák az árnyékjelentésünket (meg a többit is, mert mások is készítettek), majd jól beolvasnak Bukarestnek, s kukoricára térdepeltetik a kormányt, ha azonnal nem tesz eleget minden kérésünknek. Ez egy eszköz amivel élni lehet tehát élni kell, egy lépés azon az úton, ami elvezet a gondjaink orvoslásához. S ha már elvégeztük ezt a munkát, természetesen elküldjük a jelentést minden olyan helyre, ahol nem árt ha szembesülnek az abban leírtakkal.

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal, Uncategorized | Szóljon hozzá most!

Iohannis és az egyházi iskolák

Németh Zsolt az egyházi iskolákról, s azok visszaállamosításáról kérdezte Klaus Iohannist, aki a Szekely Mikó ügye fölött elegánsan átsiklott, ellenben kiderült (s ez számomra meglepõ volt), hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét eléggé részletesen ismeri.
Megtudhattuk ugyanakkor azt is, hogy a plenáris ülés termének tervezõje meg építõje igen jó munkát végeztek, mert a plafon nem szakadt le a válasz végének alhangzása után:

ETPK-Iohannis-Nemeth-Zs

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Iohannis és a székelyek

Ma az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének vendége volt Iohannis elnök, s ez alkalomból beszédet mondott a plénum elõtt, majd válaszolt a képviselõk kérdéseire. A kérdezõk között volt Jokin Bildarratz, a Baszk Nemzeti Párt szenátora is.
Sajons a tolmács nem volt a helyzet magaslatán, így a kérdés kicsit zavaros volt, de a lényeg azért érthetõ: A romániai magyarok, s azon belül a székelyek nem elégedettek a helyzetükkel, kérdés hogy az elnök nyitott-e arra, hogy ezekrõl az aggodalmakról párbeszédet folytasson például a Székely Nemzeti Tanáccsal?
A válasz nyilván arról szólt, hogy Románia a kisebbségek Kánaánja, ebben semmi meglepõ nincs. A lényeg a vége, amikor azt is elmondja az elnök, hogy õ milyen nyitott a párbeszédre, erre alapozva a Székely Nemzeti Tanács újra felkérheti, hogy fogadja a küldöttségét, azért, hogy Székelyföld jövõjérõl párbeszédet kezdjenek. Ezt eddig már többször megtette, anélkül hogy bármiféle választ kapott volna, lássuk változik-e a forgatókönyv.

A felvétel minõségéért elnézést kérek, ilyen gyorsan csak ez a módszer állt rendelkezésre. Ha sikerül megszerezzek egy jobb minõségût, akkor majd lecserélem ezt, addig érje be ki-ki ezzel:

ETPK-Iohannis-Bildarratz-J

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Nem vagyunk egyedül!

Ez általában egy olyan információ, ami az embernek örömöt okoz, vagy minimum vigasztalást (amennyiben valami rosszban van társunk). Ez utóbbi eset áll fenn most is, amennyiben kiderült, hogy népünk nagy “barátjának”, Dan Tãnasãnak nem csak a székely zászlóval van meggyûlve a baja. A ténykedése után kutatva akadtam rá ugyanis erre:
http://portal.just.ro/119/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=11900000000028250&id_inst=119.

Az alperes itt egy állami intézmény, a Romaügyi Nemzeti Ügynökség, a téma pedig a roma zászló. Azt kérte ugyanis a derék román hazaffy, hogy az ügynökség vezetõje közölje vele, hogy mi a jogalapja az irodájában található, kék-zöld zászlónak, illetve annak, hogy az ott meg még egyéb helyeken is ki van tûzve. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy Tãnasã fejében az a jogértelmezés vert gyökeret, hogy ebben az országban csak azt szabad tenni, amit valamilyen törvény tételesen megenged. (Eldöntendõ hogy ez helyes-e, pl. lehetne indítani ellene egy pert, amiben azt állítjuk, hogy szemtanúink vannak arra nézve, hogy tegnap délután pontban fél hatkor levegõt vett, kérjük közölje velünk, hogy ennek mi volt a jogalapja.) Az pedig egyáltalán nem lep meg, hogy ezt a pert Kovászna megye törvényszékén indította s az illetékesnek is nyilvánította magát és ítélkezett is (holott központi intézmény esetében a pert a Bukaresti Táblabíróságon kellett volna indítsa), mert ilyen a hazai igazságszolgáltatás szakmai színvonala. Hab a tortán, hogy a keresetet egy ügyvéd fogalmazta. (Vajon melyik diplomagyárban szerezte az oklevelét?).

Azért jó ha észre vesszük a lényeges eltérést is: a cigányokkal kissé óvatosabb, elõször megkérdezi a zászló jogalapját, nem azzal kezdi direktben mint a székely zászló esetében, hogy tessék onnan azonnal eltávolítani. Mindemellett kíváncsi vagyok a folytatásra, vagyis hogy milyen választ fog kapni az Ügynökségtõl, illetve hogy indít-e majd pert a cigány zászló eltávolításáért is.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Tízórai

Verõfényes januári délelõtt, Bukarest székes fõváros, hírneves útja (magyarul Gyõzelem), a Kereskedelmi Bank hiperszuper új székháza elõtti szakasz. Térdig érõ hó mindenfele, az úttest három helyett csak két sávon járható. Érkezik egy rendõrautó, majd megáll. Felgyúlnak a villogó fények a tetején, majd kiszáll belõle egy rendõr és komótosan megindul az úttesten visszafele. Az ember azt hinné, hogy valakit tetten értek hogy szabálytalanságot követett el, s most jön a számonkérés. De nem. A rendõr visszasétál az elsõ keresztutcáig, ott letér jobbra és bemegy egy ajtón. Eltelik egy perc, el még egy, majd egy harmadik. Az ember kíváncsi lény, hát átmegyek az utcán, hadd lássam hova is ment be. Ahogy közelebb érek, látom hogy egy gyorsétkezde. De már nyílik is az ajtó, s kifordul rajta a rendõrünk, kezében egy átlátszó nájlonszatyorban zsemle, egy dobozkában valamilyen saláta, s egyéb étkek. Visszasétál az autóhoz, beül. Biztos más is azt gondolná, hogy azzal szélsebesen elhajtanak. De nem, az autó továbbra is ott vesztegel. Nem szeretném lekésni a vonatomat, tehát nem várom meg a történt végét. De azért búcsúzóul készítek egy fényképet, mielõtt folytatom az utamat.
Történt mindez ma, délelõtt 11 óra tájékán, az autó rendszáma pedig MAI 40476. A rendõr fiatal, inkább még gyermek. De ha így folytatja, még sokra viszi ebben az országban.

rendorauto-az-uton

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Ha valakinek kételyei lennének…

Nem telt el egy hét se azóta hogy az elõzõ bejegyzésemet megírtam, s már vissza is térhetek a témára, mert az abban megfogalmazottakra újabb bizonyítékot szolgáltatott, ezúttal a csíkszeredai ügyészség.
Amint ott említettem volt, s az alábbi tértivevény is igazolja, tavaly szeptember hatodikán postáztam az ügyészségnek a prefektus elleni büntetõ panaszt, amit õk már másnap kézhez is vettek:

tertiveveny-ugyeszseg-prefektus-panasz

Aztán teltek-múltak a hónapok, s hogy nem kaptam semmi választ, december 21.-én postára tettem egy rövid levelet, amiben a kivizsgálás menetérõl érdeklõdtem. Ugyan év vége volt, de a posta akkor is operatívan mûködött, mert napokon belül kézbesítette a levelemet, amire ma ezt a választ kaptam:

valasz-ugyeszseg-prefektus-panasz

A nyúlfarknyi tájékoztatás két érdekes információt is tartalmaz:
Egyrészt meg lehet tudni belõle, hogy a panaszt a rendõrség gazdasági bûncselekményeket kivizsgáló osztályának adták ki. Ugyan kétségtelen, hogy annak hogy a prefektus nem végzi a dolgát lehetnek gazdasági következményei is, de nyilván elsõdlegesen nem gazdasági jellegû az általam jelzett törvénysértés, tehát meglehetõsen értetlenül állok ezen információ elõtt. De mivel az elõzmények körültekintésre intenek, nem tartom kizártnak azt, hogy egy trükkel állunk szemben: a rendõrség meg fogja állapítani, hogy a prefektus az általam nehezményezett ténykedésével (vagy inkább inaktivitásával) nem sértett meg semmilyen gazdasági jellegû jogszabályt, s következésképpen az ügyészség bûncselekmény hiányában ejteni fogja a panaszt.
Másrészt a válaszból nem csak az ügycsomó számát (1520/278/P/2016), hanem annak dátumát is meg lehet tudni (lásd a válasz fejlécét): 2016 december 28. Na ezzel a trükkel nem elõször találkozom, még 2015-ben a Korrupcióellenes Ügyészség is bevetette: március elején írtam nekik egy petíciót, arra nem válaszoltak, majd mikor áprilisban írásban érdeklõdtem, akkor kelletlenül elõvették az eredeti petíciót a fiók mélyérõl, s az érdeklõdés napján iktatták, mintha akkor érkezett volna. A jelek szerint itt is ugyanaz történt: több mint három hónapig abban reménykedtek az ügyészségen, hogy megfeledkezem a panaszról, s mikor azt kellett tapasztalják hogy ez nem válik be, kénytelenek voltak iktatni. 112 nappal azután, hogy kézhez vették. Netán ez lenne náluk a sürgõsségi eljárás (mert a 112-es számból az ember arra is gondolhat)?

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Szóljon hozzá most!