Fejlemények a jogvédelem területén

1. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az elnöke megkapta a levelemet
A tértivevény tanúsága szerint 11-én, tehát 19 nappal ezelõtt kézbesítették Strasbourgban a levelemet, amiben jeleztem a bíróság elnökének, hogy Románia az Európa Tanács több dokumentumát is ratifikálta, ellenben azok gyakorlatba ültetése egy ideje visszafele halad, egyre több elõírásukat sértik meg maguk a hatóságok, amint azt a különféle szakértõi testületek jelentésében olvasni lehet. Éppen ezért igen nagy a felelõssége a Bíróságnak, hisz az tud igazságot szolgáltatni a jogsérelmet szenvedõknek.
Ilyen körülmények között komoly aggodalomra ad okot az, hogy az utóbbi hónapokban több olyan keresetet utasítottak vissza, amelyek egyértelmû jogsértésekrõl szóltak. Ezt alátámasztandó a levélhez csatoltam egy-egy rövid ismertetõt tíz ilyen ügyrõl, köztük van a gyergyószentmiklósi zászlóper is, ahol a másodfokú ítélettel a város szabályosan elfogadott zászlaját is levetették a városházáról, holott törvény biztosította jog azt oda kitûzni. Szintén csatoltam a levélhez a tíz elutasító végzést.
Mindezek ismeretében arra kértem az elnököt, hogy saját hatáskörben vizsgálja ki, hogy ezek a határozatok valóban szabályosan, minden befolyástól mentesen születtek-e. Jeleztem, hogy tudatában vagyok annak, hogy az elutasított panaszok esetében fellebbezésre nincs lehetõség, ellenben egyrészt ebben a félévben is több hasonló panasz volt vagy lesz benyújtva a bíróságra és fontos, hogy azokat korrektül kezeljék, másrészt a bíróság presztízsének megvédése érdekében is fontos tisztázni a felmerült gyanút.
Az eset kapcsán fontos információ még az, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlését egy komoly korrupciós botrány rázta meg (errõl részletek például itt: https://www.theguardian.com/world/2017/sep/05/azerbaijan-revelations-could-herald-shake-up-at-council-of-europe), amely komolyan megtépázta az ET jó hírnevét. Ilyen körülmények között elvárható, hogy a bíróság maximálisan komolyan kezeli ezt a kérdést, megelõzendõ annak elmérgesedését.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy magának a bíróságnak a mûködési szabályzata tálcán kínálja a lehetõséget azon országoknak, amelyeknek rossz gondolataik találnak támadni. Jobb helyeken ugyanis (sõt, még Romániában is) az a szabály, hogy az egyes ügyeket véletlenszerûen osztják el a bírók között, ezzel szemben a strasbourgi bíróság szabályzata nemrég úgy változott, hogy a bíróság elnöke kijelöli azt a 32 bírót akik az elõzetes szûrést végzik, s abban a rendeletben azt is megjelöli, hogy melyik bíró melyik országokból érkezõ panaszokkal foglalkozik. Így egy kormánynak egyetlen bírót kell megkörnyékeznie, s máris biztosítani tudja azt, hogy az országa ellen benyújtott panaszok mindegyikét elnézõen fogják kezelni. Meggyõzõdésem, hogy ezt a szabályt sürgõsen meg kell változtatni, s remélem, hogy a panaszom nyomán bár ez meg is fog történni.

2. Mostantól szervezett formában
A Székely Nemzeti Tanács tevékenységét akadályozó hatóságok elleni fellépésekkel indult az a tevékenység, ami három évvel ezelõtt lépett új dimenzióba, mikor némi hatósági segédlettel elhagytam korábbi munkahelyemet, s idõm jelentõs részét erre tudom szentelni. Ha két szóval kell leírni, akkor a téma jogvédelem és jogérvényesítés. Ez azonban egy igen széles pálya, magam is meglepõdtem amikor kicsit alaposabban végiggondoltam, hogy mi minden fér bele, mi mindenre volna szükség. Ez zajlik mostantól szervezett formában, egy alapítvány keretében. Mivel a tevékenység egy jelentõs része nemzetközi téren folyik, ezért annak megfelelõen az alapítvány neve Szekler Monitor, de magunk között nevezzük csak Székely Figyelõ alapítványnak.
Három fõ területen tevékenykedünk:
– 1. Tájékoztatás
Ennek keretében mûködtetjük a szeker-monitor.sic.hu oldalt, ahol nem csak tájékoztató anyagokat teszünk közzé a romániai jogsértésekrõl, de elemzõ, megoldási javaslatokat tartalmazó írásokat is. Ezek elérését nem bízzuk a véletlenre, közösségi hálókon és hírlevélben tájékoztatjuk célzottan az általunk fontosnak tartott nagykövetségeket, nemzetközi szervezeteket és a sajtót minden egyes új írás közzétételekor. Szintén ezen tevékenység keretében árnyékjelentéseket készítünk, amelyek a helyzet ismertetésén túl célzott javaslatokat is tartalmaznak az egyes szervezetek (ET, ENSZ, EBESZ) dokumentumai alapján arra nézve, hogy mit kell változtatni a hazai szabályozásban és gyakorlatban. Ugyanis minden szervezethez a maga “nyelvén” kell szólni, annak dokumentumai és hatásköre meg tevékenysége ismeretében. A cél az, hogy sikerüljön rávenni a román hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben nemzetközi vállalásaikat és az ország törvényeit, illetve ezen túl még arra is, hogy változtassanak meg számos olyan jogszabályt, amelyek jogsértõ elõírásokat tartalmaznak (zászlótörvény, helynevek használata hivatalos dokumentumokban, helyi zászlók törvénye, nyelvhasználat a bíróságon, stb.).
– 2. Jogi tanácsadás
– Ennek során figyeljük a sajtót és bíróságok honlapjait, s ha olyan perrõl értesülünk aminek van a jogainkat érintõ vonatkozása is, akkor megkeressük az alpereseket és felajánljuk nekik a segítségünket. Ugyanakkor várjuk azt is, hogy akik jogsérelmet szenvedtek keressenek meg, s éljenek az általunk nyújtható segítséggel.
– 3. Jogkövetelés
– Ennek keretében figyelemmel kísérjük a különféle hatóságok tevékenységégét, s ha azt tapasztaljuk hogy megsértik a nyelvhasználatra vagy egyéb jogainkra vonatkozó törvényes elõírásokat, akkor figyelmeztetéseket küldünk nekik, felszólítjuk a törvények betartására, szükség esetén pedig pert indítunk ellenük.
Mint minden tevékenységhez, így ehhez is szükség van anyagi forrásokra, melyekkel valamilyen szinten rendelkeztünk és rendelkezünk, de azért hogy többet és jobban tudjunk dolgozni, szívesen fogadunk minden támogatást. Ennek módja roppant egyszerû, hisz ma már gyakorlatilag mindenkinek vagy bankszámlája, így csak kattintani kell a honlapunk alján látható “Donate” gombra, s pár egyszerû lépés nyomán utalható a számlánkra tetszõleges összeg, mindenféle egyéb utánajárás és kezelési költség nélkül.

3. Jó hír a magyar tanulóknak
Magam is meglepõdtem amikor azzal szembesültem, hogy több mint 5 éve indítottam azt az eljárást, aminek célja az érettségi vizsga során a magyar tanulók által elszenvedett diszkrimináció megszüntetése. Miután a panaszom megjárta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, a Bukaresti Táblabíróságot, az Alkotmánybíróságot és a Legfelsõ Ítélõ- és Semmítõszéket, végül ez is Strasbourgba került, ahol egyike lett annak az általam ismert tíz keresetnek, amelyeket a bíróság nem befogadhatónak talált (itt hadd utaljak vissza a fenti 1. pontra). No de ha már ennyi energiát belefektettem, ilyen könnyen nem hagytam lerázni magam, hanem megkerestem egy olyan fiatalokat, akik tavaly érettségiztek, s akiknek a román vizsga miatt nem sikerült az érettségijük. S mivel ilyen nem egy van, került olyan is, akit sikerült meggyõznöm, hogy e miatt tegyen panaszt az Emberjogi Bíróságon. Így a sok kudarc után végre egy jó hírem is, van, ezt a panaszt ugyanis a bíróság befogadta, így ha évek múlva is, de ítéletet is fog hozni. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a panasz azon a szûrõn ment át, amelyiken fennakadt a nyilvánvalóan jogsértõ gyergyószentmiklósi zászló-ügy, akkor ez némi bizakodásra is jogot ad a majdani ítélet viszonylatában, van rá esély, hogy pár év múlva megszûnjön ez a diszkriminatív állapot. S hogy nem egy banális dologról, keveseket érintõ elszórt problémáról van szó, azt bizonyítandó álljon itt alább a keresethez melléklet táblázat, amibõl az derül ki, hogy csak egy vizsgaidõszakban és egy iskolából 18 végzõs, a vizsgázók 23%-a bukott el a vizsgán a román nyelvû írásbeli miatt. S ehhez még tegyük hozzá azt, hogy nem tudni mennyivel vizsgázott volna jobban mindenki a másik három tárgyból ha nem kellett volna románból is készüljenek, s ha lett volna nekik is szabadnapjuk minden két vizsga között. Tehát nem elmélet az, hogy a plusz egy vizsga hátrányt jelent, hanem számokban kimutatható és igen sötét valóság. Van is némi lelkiismeret-furdalásom a miatt, hogy késõn ébredtem és a saját gyermekeimet is kitettem ennek a tortúrának, ugyanakkor jogos a kérdés, hogy miért fogadják el természetesnek ezt az állapotot még ma is azok, akik lassan harminc éve fõállásban a jogainkért harcolnak. Úgy gondolom hogy bár most be kellene lássák hogy tévedtek, s az ügy mellé kellene álljanak, például úgy, hogy idén nyáron az érettségit a román vizsga miatt elbukóknak testületileg segítenek, hogy minél nagyobb számban tegyenek õk is panaszt, hadd lássák Strasbourgban azt, hogy mekkora is itt a gond ilyen téren. Én a Székely Figyelõ alapítvány részérõl ezt felajánlom mindenkinek, aki hozzánk fordul.
erettsegi-eredmenyek

Kategória: siker, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Maradunk a kárral?

1.
Több mint két és fél éves az az ügy, ami most lezárulni látszik, ráadásul igen bizarr módon.
Történt ugyanis, hogy 2015 októberében a Székely Nemzeti Tanács által szervezett határ-kivilágítás keretében Gyergyószentmiklóson is õrtüzet szerettünk volna gyújtani, amit a rendõrség szinte megakadályozott, hisz elkobozta az arra a célra oda szállított fát, ráadásul pedig megbüntette az azt szállító autó vezetõjét. Tekintettel arra, hogy ama beavatkozás több sebbõl vérzett, a megbüntetett autóvezetõ bírósághoz fordult, kérve a büntetés eltörlését és a fa visszaszolgáltatását. A közmondásosan lassú román igazságszolgáltatás pedig ebben a ránézésre banálisnak tûnõ ügyben (hogy csak a legfontosabb részletet említsem: s rendõrök a szállítólevél hiánya miatt jártak el, holott olyannal csak bizonyos mennyiség fölött kell rendelkezni, márpedig mind a mai napig nem mérte meg senki az elkobzott fát, hogy jogszerûen meg lehessen állapítani, hogy igazuk volt-e a rendõröknek) rekordot döntött, a 2015 október 28.-án iktatott panasz ügyében a jogerõs ítélet 2017 június 7.-én születet meg, kiközölni ellenben a törvényes 30 napot alaposan meghaladva, csak augusztus végén közölték ki.
Az ítélet ellen természetesen panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán, kifogásolva a tisztességtelen eljárást (erre több ok is volt, a legfontosabb hogy a bírók figyelmen kívül hagyták a fa megmérésére vonatkozó kérést), illetve a magántulajdonhoz való jog megsértését (hisz a tulajdonomat képezõ fát egy jogsértõ jegyzõkönyv alapján kobozták el). Tekintettel az ügy részleteire, a leghalványabb kétségem sem volt afelõl, hogy a bíróság az ügyet befogadhatónak fogja nyilvánítani, majd elõbb utóbb igazságot is fog szolgáltatni.
Aztán teltek múltak a hónapok, de nem jött semmi válasz Strasbourgból, holott korábbi esetekben 2-3 hónapon belül visszaigazolták a kereseteket. Ebben az estben azonban hat hónap telt el válasz nélkül! S ha ez nem lett volna elég, a fél év eltelte után arról értesítettek, hogy a keresetet megvizsgáló bíró úgy találta, hogy ebben az ügyben semmiféle jogsértés nem történt!! Ez nem vicc, itt van:

EJB-12-valasz

No ez már az én sokat látott és igencsak edzett szervezetemnek is sok volt. Ugyanis szokok olvasgatni a strasbourgi bíróság által hozott ítéleteket, s volt alkalmam tapasztani, hogy azok milyen alaposak, rigurózusak, mennyire szigorúan betartják az emberjogi egyezmény paragrafusait, s romániai szemel banálisnak nevezhetõ jogsértések esetén is rendre igazat adnak a panaszosoknak. S akkor most itt van ez az eset, ami a napnál is világosabb, s elintézik egy bõvített mondattal, miszerint a bíró nyomát nem találta jogsértésnek. Jóhiszemû ember ilyenkor esetleg a saját ítélõképességében is elkezd kételkedni, ellenben egyéb gondolatai is támadhatnak, figyelembe véve azt, hogy mostanában egy nagy korrupciós botrány rázza meg az Európa Tanácsot. Éppen ezért, habár amint a levélben is olvasható, a döntés ellen semmiféle jogorvoslati lehetõség nincs, miután konzultáltam a témában járatos szakemberekkel úgy döntöttem, hogy levélben fordulok a bíróság elnökéhez és kérni fogom az ügy kivizsgálását, annak a kiderítését, hogy valóban felelõssége teljes tudatában és minden külsõ befolyástól mentesen hozta meg ezt a döntést a bíró.

Ettõl függetlenül jelenleg tény, hogy az elkobzott fa veszett, a megfellebbezett büntetést pedig ki kell fizetni. S mivel az eleve világos volt, hogy a román adóhatóság nem fogja bevárni a strasbourgi ítélet megszületését, hanem a lehetõ leghamarabb be fogja hajtani a büntetést, ezért azzal a kéréssel fordultunk a jogerõs hazai ítélet megszületése után a Székelyföldért Társasághoz, hogy lehetõsége szerint segítsen. Ez a kérésünk szokás szerint meghallgatásra talált, a március tizedikén Budapesten szervezett tüntetés résztvevõi pedig engedtek az ott elhangzott felkérésnek, így összegyûlt a szükséges összeg, amit még abban a hónapban át is vettem a Társaság elnökétõl, így ha érkezik a fizetési felszólítás, akkor annak rögvest eleget tudunk majd tenni. Ezúton szeretném nyilvánosan is megköszönni ezt a segítséget (is) a Székelyföldért Társaságnak, illetve azoknak a jó embereknek, akik a pénzt összeadták.

2.
S ha már Strasbourg, Székelyföldért Társaság és a címben szereplõ kérdés, hadd számoljak be két további ügy legújabb fejleményérõl. Az ugyanis köztudott, hogy idén januárban jogerõs ítélet született újabb két “Községháza” perben, így Csíkrákoson és Csíkdánfalván is el kell távolítani az inkriminált feliratokat. Amint azonban az várható volt, a helyi vezetõk ezt nem hagyták annyiban, mindkét ügy immár az Emberjogi Bíróság asztalán van. A módszer pedig az, amit már a gyergyószentmiklósi zászló-per esetében is alkalmaztunk: a Székelyföldért Társaság szerezte meg a szükséges anyagiakat (ezért ismét köszönet nekik), illetve bízta meg ugyanazt az ügyvédet a két ügy képviseletével.
S hogy a történet legyen kerek: már csak ezért is fontos tisztázni azt, hogy minden rendben van-e a bíróság háza táján, számíthatunk-e arra, hogy ezen ügyeket korrektül fogják kezelni. Mert az nagyon nem hiányzik, hogy ebben a két esetben is csak a kár maradjon, hisz az nem csak a két község, hanem az egész Romániai magyar közösség kára lenne!

Kategória: Európa alkonya, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Van az még lennebb is!

Tavaly õsszel írtam itt arról a nehezen minõsíthetõ módról, ahogyan a rendõrség meg az ügyészség eljárt a prefektus elleni büntetõ panaszom ügyében. Amint akkor dokumentumokkal igazoltam, a kivizsgálást végzõ rendõr attól sem riadt vissza, hogy a jelentésében valótlanságokat állítson két dokumentumról. Ezt a cselekedetet a büntetõ törvénykönyv úgy nevezi, hogy “fals intelectual” és egytõl öt évig terjedõ börtönbüntetéssel díjazza.
Azért, hogy azt ne gondolják ezek a hivatalnokok, hogy bármit megtehetnek ha azzal magyar emberek jogait sértik, illetve azt is tesztelendõ, hogy miképpen jár el a romániai igazságszolgáltatás ilyen nyilvánvaló bûncselekmények esetében, az év elején büntetõ panaszt tettem a szóban forgó személyek ellen, részletesen és bõven leírva, hogy mely cselekedeteik a Btk. mely cikkelyeibe ütköznek. Ezúttal nem kellett egy évet várnom az eredményre, ugyanis pár napja már kézhez is vehettem a Marosvásárhelyi Táblabíróság mellett ügyészség rendeletét, amiben az áll, hogy az eljárást bûncselekmények hiányában lezárják! Az ebben az esetben eljáró ügyész is fittyet hány az alkotmányban és a törvényekben rögzített hivatali kötelességeire (a közérdek szolgálat, õrködés a törvények betartása felett, az állampolgárok jogainak a védelme, stb.), az egész irat teljesen nyilvánvaló módon egyetlen célt követ: hogy tisztára mossa a csíkszeredai kollégákat. E célból ez az ügyész is papírra vet nem egy valótlan állítást, de õ ennél is tovább merészkedik. Nem mernék tippelni azt illetõen, hogy értelmi színvonala eddig terjed, meg akarja mutatni hogy neki bármit szabad, avagy más okból kifolyólag, de képes volt leírni az itt aláhúzott mondatot:

ugyeszi-logika

Hogy értse jól mindenki, még az is, aki a román nyelvet nem bírja: Ebben a mondatban az áll, hogy ha azt akarjuk eldönteni, hogy követett-e el hamisítást az általam bepanaszolt rendõr, akkor teljesen irreleváns, hogy az általa a jelentésben leírtak helyesek (valósak) vagy nem! Ezek szerint derék ügyészünk látott már olyan hivatalos iratot, ami csupa valós tényt tartalmazott, ennek ellenére hamisnak találtatott (a szerzõje pedig a rácsok mögé került), illetve olyat is, ami ugyan hemzsegett a hazugságoktól, de hamis az nem volt. Persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ügyész szerint melyek azok a releváns szempontok, amelyek alapján eldönthetõ, hogy egy irat hamis-e, de errõl õ mélyen hallgat. Így csak tippelni lehet olyasmikre, hogy: a felhasznált papír mérete vagy minõsége; a betûtípus; a betûk mérete; az írás színe; az iratot kiállító személy életkora, neme, iskolai végzettsége vagy bõrszíne; stb.
Így néz ki tehát a romániai igazságszolgáltatás: az állampolgárok jogait védeni köteles ügyészek nem csak a jog, de az elemi logika szabályait is gond nélkül áthágják, ha ez kell ahhoz, hogy a magyarok jogait megsértõ hivatalnokok bõrét mentsék.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Egy jó hír meg egy rossz

A jó hír az, hogy büszke lehet a Renault, mert igen strapabíró autókat készít, melyekbe még a 21. századi vademberek bicskája is beletörik. Megsebesíteni ugyan lehet azokat, de életüket venni már nem.
Ezzel szemben a rossz hír az, hogy léteznek ma is vademberek, akik mégis próbálkoznak, hátha-hátha sikerül, s ráadásul ezen kísérleteknek nyoma is marad, a tulajdonos bosszúságára.
Mielõtt bárki aggódni kezdeni szellemi épségem miatt, sietek megnyugtatni mindenkit, hogy köszönöm, egészségileg jól vagyok, ellenben némileg bosszús-szomorú, ugyanis a fentieket személyes tapasztalat nyomán írom, ugyanis vasárnap ezzel szembesültem:

A képen az autónk motorházteteje látható, a gyilkossági kísérlet nyomával, mellette a penge-darab, amit a földön, az autó mellett találtunk.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Szóljon hozzá most!

Kafka megnyalná a tíz ujját

avagy Tamás Sándor elszúrta

2016-ban az ADEC azt kérte a törvényszéktõl, hogy kötelezze Kovászna megye önkormányzatát meg annak elnökét, hogy a “Megyeháza” feliratot cserélje le az intézmény székhelyének a homlokzatán az épület helyes magyar nevére.
A keresetet megtárgyalta és helyben hagyta a megyei törvényszék, a fellebbezést pedig elutasította a Brassói Táblabíróság, így az alapfokú ítélet jogerõre emelkedett.

Persze teljesen jogos kérdés, hogy mi köze mindehhez egy Bukarestben bejegyzett, román emberek által létrehozott egyesületnek, a válasz pedig nyilván az, hogy semmi. Sõt mi több, mivel ez nyelvi és nem jogi kérdés, az ügyben eljáró bíróságoknak sincs semmi közük hozzá, a két ítélet egyértelmûen jogsértõ, bírói túlkapás eredménye.

Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az ítélet abszurd, hisz az épület helyes magyar neve pontosan a vitatott Megyeháza, tehát az ítéletet végrehajtani annyit tesz, hogy nem tenni semmit. S a megye elnöke törvénytisztelõ ember lévén pont így járt el, gondoskodván róla, hogy az ítéletnek megfelelõ módon az épület homlokzatán annak helyes magyar neve szerepeljen.

Igen ám, de ezt nem hagyta annyiban a felperes, hanem méltó és európai módon (ahogy az illik, a nevének megfelelõen) ismét bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az büntesse meg a megyei elnököt, mivel az nem hajtotta végre az ítéletet. A tárgyalás múlt hónap végén zajlott le, az eredmény itt látható.
A megyeelnök várhatóan ezt meg fogja fellebbezni, de az elõzmények ismeretében szinte borítékolható, hogy a fellebbezését el fogják utasítani. Márpedig akkor abba a helyzetbe fog kerülni, hogy amíg él fizetnie kell a napi 380 lejes büntetést (ez a minimálbér 20%-a), mivel ebbõl a helyzetbõl nincs kiút. Ha a “Megyeháza” feliratot lecserélné a helyes “Megyeháza”-ra, akkor azt továbbra is úgy értékelnék, hogy nem hajtotta végre az ítéletet, ha pedig bármi másra cserélné le, az nem lenne az épület helyes magyar neve (tekintve, hogy ennek nem létezik szinonimája, amint itt látható), s az egyértelmûen egyenértékû azzal, hogy nem hajtotta végre az ítéletet.

A helyzet nyilván paradox, a történetbõl jó tollú író egy Oscar díjas film forgatókönyvét tudná megírni. Mi székelyek ugyanakkor nagyra értékeljük az abszurd humort, de mielõtt bárki dülöngélni kezdene a nevetéstõl, ajánlom, hogy egy pillanatra képzelje magát a Tamás Sándor helyébe.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Szóljon hozzá most!

Így már érthetõ

Jó három évvel ezelõtt idéztek be telefonon a korrupcióellenes igazgatóságra, hogy egy olya levélrõl faggassanak, amirõl elvileg én és a címzett tudattunk. Annak idején fel is tettem a kérdést (itt is), hogy vajon honnan tudta az ügyész a telefonszámomat, s honnan tudott a levélrõl. Persze a csodálkozásom inkább mû volt, hisz egyáltalán nem lepõdtem meg, sejtettem és, hogy miképpen zajlanak a dolgok ebben az országban.
Azóta annyi változott, hogy a politikusok egymás közti hadakozásának köszönhetõen nyilvánosságra került ez a dokumentum:

Protocol_declasificat

Tanulságos olvasmány, amelyik elsõ több mint két oldalán nem kevesebb mint 29 jogszabályt sorolnak fel jogalapként, amitõl – ne feledjünk hogy hol élünk! – az embernek rögtön az jut eszébe, hogy ha valamit ilyen nagyon törvényesnek és szabályosnak akarnak feltüntetni, az garantáltan erõsen bûzlik.
Most az idõm nem engedi, hogy ennek hosszabb elemzésébe kezdjek, de ha már átfutottam, s a fent említett személyi érintettségre való tekintettel is, hadd hívjam fel a figyelmet a 10. oldalon szereplõ 31. és 32. cikkelyekre, amelyek az elképzelhetõ legszélesebb körû visszaéléseknek nyitnak gigászi csûrkaput, hisz nem kell sok fantázia ahhoz hogy az ember belássa, hogy ezen cikkelyek kellõképpen inventív alkalmazásával a titkosszolgálat gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzájuthat, s még azt is mondhatják, hogy ezt szabályosan tették, ezen hivatalos megállapodás alapján.
Szegény Ceausescut gondolom eszi a sárga irigység…

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

A Bukaresti Táblabíróság is beszállt a versenybe

Csak pár nap telt el azóta, hogy arról írtam itt, hogy miképpen értelmezik a törvények végrehajtását Bukarest elsõ kerületének ügyészségén, s máris azzal szembesülök, hogy a pofátlansági versenybe újabb bukaresti intézmény szállt be.
Történt ugyanis, hogy még 2016 decemberében tettem egy panaszt, amit a táblabíróság kivizsgált, majd a megszokott módon elutasított. Az ítéletet tavaly november hetedikén, tehát lassan 5 hónapja hirdették ki, s a törvény értelmében a bírónak harminc nap áll rendelkezésére, hogy az indoklást megfogalmazza és kiközölje a feleknek. Én türelmesen kivártam ennek dupláját (elvégre Romániában élünk), majd január tizedikén írásban kértem, hogy közöljék ki az ítéletet. Válasz semmi. Február végén megismételtem tehát a kérést, amire most (miközben ismét eltelt majd egy hónap) ez a válasz érkezett:

valasz-panaszra

Ebben udvarias hangnemben tájékoztatnak csupa olyan dologról, amit tudok (az iratcsomó száma, hogy a táblabíróság melyik részlege volt az illetékes, az mikor hirdetett ítéletet, mi az ítélet száma), illetve hogy az ítélet megszövegezése folyamatban van, amint elkészül, ki fogják közölni. Mindezt különleges tisztelettel jegyzi a táblabíróság elnöke és egy jegyzõ. Ezzel részükrõl az ügy le van tudva, arra már nem vesztegetnek szót, hogy mi az oka a késlekedésnek, netán – ad absurdum – milyen büntetést róttak ki a bíróra a törvényes elõírás megsértése miatt.
Az egy dolog, hogy én az indoklás késlekedése miatt nem tudok fellebbezni, s így nyúlik az ügy mint a rétestészta, de annál sokkal lényegesebb és veszélyesebb üzenete ennek a történetnek (is), hogy azt üzeni azoknak, akiknek van szemük a látásra és fülük a hallásra, hogy a törvényeket áthágni az a legtermészetesebb dolog. Hát ezért is igaz a megállapítás, hogy Románia nem jogállam.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

A pofátlanság csúcsait ostromolják (frissítve)

A tisztelt olvasó nem fogja elhinni, hogy ki az elkövetõ: egy állami intézmény, az igazságszolgáltatási rendszer része, Bukarest elsõ kerületének ügyészsége. Egy intézmény, ami az alkotmány értelmében az állampolgári jogok és szabadságjogok védelmezõje kellene legyen. Persze csak viccelek, a tapasztalt olvasó az egybõl kitalálta, hogy valami ilyesmirõl van szó, elvégre Romániában élünk, nemde?
Naszóval:
Tavaly õsszel panaszt tettem a “Realitate” televíziót mûködtetõ cég ellen, közösség elleni izgatás vádjával. Ezt, mint az várható volt, “alaposan kivizsgálták”, s január elején tájékoztattak, hogy a panaszt ejtették. Ez ellen fellebbeztem az ügyészség fõügyészéhez, akinek a törvény értelmében 20 napon belül el kell bírálnia a fellebbezést. Történt ez január 16-án. Számoljunk a román posta csigákat megszégyenítõ sebességével, de azért 5-6 nap alatt csak el kellett jusson a fellebbezésem Bukarestbe, s a válasz is vissza kell érkezzen hozzám ugyanannyi idõ alatt. Ez összesen 32 nap 6+20+6), de az egyszerûség kedvéért számoljunk negyvennel. S hogy ne mondják, hogy szõrös a szívem, rátettem további nyolc napot, s csak március 5.-én érdeklõdtem (egy elektronikus levél erejéig) arról, hogy mégis mit csinálnak. Ezt õk aznap iktatták is, aztán a következõ kilenc napot azzal töltötték, hogy most mit is tegyenek. S 14.-én megszületett a bölcs döntés: visszaküldik válasz nélkül, elektronikus aláírás hiányában:

ugyeszseg-valasz-10425

Nem titok, hogy életem során számos hivatalnoki pofátlansággal találkoztam már, de ettõl még nekem is elállt a lélegzetem egy pillanatra!
Mert nézzük csak mit mond a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv:

Art. 81. – În cadrul procesului penal, persoana vatamata are urmatoarele drepturi:

d) dreptul de a fi informatã, într-un termen rezonabil, cu privire la stadiul urmãririi penale, la cererea sa expresã, cu conditia de a indica o adresã pe teritoriul României, o adresã de postã electronicã sau mesagerie electronicã, la care aceste informatii sã îi fie comunicate;

Vagyis: a sértett félnek joga van ahhoz, hogy rezonábilis idõn belül tájékoztatást kapjon az ügy menetérõl, ha megad erre a célra egy postacímet, elektronikus levélcímet avagy üzenõprogram-címet.
S mit ad Isten, én a panaszomban megadtam ezeket a címeket, s egy ilyen címrõl érdeklõdtem, ráadásul egy olyan esetben, amikor az ügyészség nem tartott be egy törvényes határidõt. S akkor kerül valaki ott (az aláírása alapján garantáltan azonosítható, egy biztos, hogy ugyan az átiraton az áll, hogy “Prim procuror”, az aláírás nem az övé, mint alább kiderül), aki elköveti ezt a pofátlanságot. S kétlem, hogy ezt reszketve tette, félve, hogy vajon mi lesz a következménye.
Azt már csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy az se semmi, hogy további egy hétbe telt, míg méltóztattak azt az egy soros átiratot megírni, s elküldeni nekem.
No de hátra van még a csattanó, ami az intézmény szerevezettségérõl hivatott bizonyságot tenni: az érdeklõdõ levelem elküldése utáni napon ugyanis a postás már hozta is az általam hiányolt fõügyészi rendeletet:

atirat-fougyesz-rendeleterol

Mint látható, az március elsején készült (s látható rajta a fõügyész valódi aláírása), tehát az érdeklõdõ levelem kézhezvételekor már postázva is volt. Nyugodtan válaszolhattak volna tehát rá, mondjuk azt, hogy elnézést a késlekedésért, de tegnapelõtt elküldtük. De vagy nem tudta a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, vagy pedig imádnak potyára dolgozni, de úgy, hogy egyúttal az állampolgárokat is szívassák.

Frissítés (2018.III.23.):

A tegnap kapott választ nem hagyhattam szó nélkül, visszakérdeztem, hogy melyik jogszabály írja elõ az elektronikus aláírásra vonatkozó kötelezettséget. Erre ma ismét visszaküldték egy másik levelemet (rajta ugyanaz az elektronikus aláírásra vonatkozó kézírásos megjegyzés), de egy másik kisérõlevéllel, amiben már az áll, hogy az aláírás hiánya miatt küldik vissza:

ugyeszseg-valasz-10425-2

Gondolom a kézírásos aláírásra gondolnak, de vissza is fogok kérdezni, s megtudakolom, hogy milyen törvénycikkely alapján jártak el.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | 1 hozzászólás

Ünneprontás

Ha emlékezetem nem csal, 1990 óta még soha nem történt meg, hogy ne vettem volna részt a városban megrendezett március 15.-i ünnepségen. Ez a sor azonban tegnap megszakadt.
Pedig az egész nem úgy indult, hisz mint mindig, tegnap is idõben elindultam itthonról, hogy a kezdésre ott legyek. Aztán megérkeztem a Petõfi szoborhoz, ahol ez a látvány fogadott:

Ki-ki maga tudja, de nekem abban a pillanatban elment minden kedvem, elkészítettem ezt a fényképet, s azzal sarkon fordultam és hazajöttem. Mert értem én, hogy a román hatalom részérõl állandó nyomás nehezedik ránk, de attól még március 15. magyar ünnep, amit törvény adta jogunk a saját jelképeinkkel ünnepelnünk. (Hab a tortán, hogy egy huszár kezébe adták azt a zászlót!) Ha pedig errõl a jogról már itt, Székelyföld szívében is önként lemondunk, akkor baj van! S nem is kicsi.
A jelenségnek komoly szakirodalma van, ajánlom az érintettek figyelmébe például ezt.
A jó hír pedig az, hogy kezelhetõ. Épp csak fel kell ismerni, be kell ismerni, s levonni a megfelelõ következtetést.

Kategória: Államérdek, egy kisváros nagy gondjai, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Megáll az ész!

Tizenegy hónappal ezelõtt iktattam egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A törvény értelmében egy panasz megoldására 90 nap áll a rendelkezésükre. Tapasztalatból tudom, hogy ezt valamivel túl szokták lépni, ellenben mikor már tíz hónap is eltelt, rákérdeztem, hogy mi a helyzet a panaszommal. A válasz az volt, hogy a Tanács azon tagjának aki az én panaszomért felelõs nagyon sok munkája gyûlt fel, ezért a csúszás, de két hónapon belül biztosan kézhez fogom kapni a határozatot.
Utánanéztem, s a Tanács szervezési szabályzatában az áll, hogy iktatás után minden panaszt kiosztanak egy tagnak, õ felel a továbbiakban érte. Mivel a kiosztás sorban történik, elvileg a feladatok elosztása egyenletes, ellenben nyilván nem egyformán komplex minden ügy, így jó esély van arra, hogy egyeseknek sokkal több dolguk lesz ezzel a módszerrel. Hogy ezt a hipotézisemet ellenõrizzem (no meg hogy legyen egy konkrétabb képem arról, hogy mikorra várható a panaszom megoldása), kértem egy kimutatást a tavaly iktatott ügyekrõl. Ezt tegnap délután kaptam kézhez, de még azóta is a hatása alatt állok, ugyanis az derült ki belõle, hogy a 693 ügybõl 270 esetében hoztak döntést, s még azokból is csak 170 esetben szövegezték meg és küldték el a határozatot a feleknek! Ez utóbbi kevesebb mint 25%, olyan körülmények között, hogy 30 darabbal az idén végeztek! Ebben a tempóban további 3 és fél évre van szükség ahhoz, hogy az összes 2017-ben iktatott panasszal végezzenek, miközben fel fog gyûlni további 2400 panasz, amelyek megoldásához 17 évre lesz szükség, s így tovább. Abszurd és elfogadhatatlan.
A megkapott kimutatás alapján készítettem egy összesítõt, ami így néz ki:

ODT-2017

Mint látható, az ügyek elosztása nem egyenletes, van akinek 109 jutott, s van olyan akinek csak 46 (leszámítva az elnököt, akinek gondolom egyéb feladatai is vannak, azért jut neki kevesebb). Még nagyobb eltérések tapasztalhatók ellenben ha az elvégzett munkát nézzük, amit valószínûleg nem lehet csak az ügyek komplexitásával magyarázni, elvégre ha valaki egy évben mindössze 8 ügyet old meg, akkor ott valami komoly gond kell legyen.
Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a részletekbe, úgy gondolom hogy két következtetés mindenképp megfogalmazható:
1. A helyzet jobb szervezéssel és ellenõrzéssel némileg javítható a mostani körülmények között is (értem ez alatt az intézmény rendelkezésére álló emberanyagot és egyéb erõforrásokat).
2. Gyökeres javuláshoz azonban az szükséges, hogy az állam sokkal nagyobb figyelmet és több erõforrást szánjon erre az intézményre. A jelen áldatlan helyzet ugyanis azt mutatja, hogy a diszkrimináció megelõzése és kezelése terén is csak a szavak szintjén mintaállam Románia, a gyakorlatban maga az állam valósággal bátorítja a diszkriminációt elkövetõket, hisz igen jó esélyük van arra, hogy a tetteik büntetlenül maradjanak, mert a Diszkriminációellenes Tanácsot lassan maga alá temeti és teljesen megbénítja a felhalmozódó panaszok sokasága.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

Szóljunk hozzá!

Azt tudja (gondolom) mindenki, hogy ígéretéhez híven Kulcsár-Terza József még a tavalyi év végén benyújtotta a parlamentbe Székelyföld autonómia-statútumának a tervezetét. Azt ellenben attól félek kevesen tudják, hogy a parlament honlapján lehetõség van ehhez hozzászólni, éspedig úgy, hogy az ember ellátogat a tervezet oldalára (itt található), majd a “Trimite propunere” gombra kattint.

Mielõtt pedig valaki rávágná, hogy mire jó ez nekünk, mi szóról szóra egyetértünk a tervezettel, tehát nem akarunk hozzá módosító javaslatokat tenni, hadd jegyezzem meg, hogy javasolni nem csak módosítást lehet. Ha pedig ehhez hozzátesszük azt, hogy a sajtóban több olyan hír is megjelent, hogy jó lenne aláírásgyûjtéssel is megtámogatni a tervezetet, hogy legyen nyilvánvaló, hogy egy ember nyújtotta be, de élvezi a közösség támogatását, akkor magától adódik, hogy ez egy kitûnõ lehetõség. Nem kell aláírási íveket nyomtatni s azokkal házalni, mindössze terjeszteni kell a hírt (erre az internet igencsak alkalmas), s arra bíztatni minél több embert, hogy látogasson el erre az oldalra, s csak annyit tegyen meg, hogy beírja a nevét, s azt, hogy támogatja a tervezet elfogadását. Minimális erõfeszítés, de az eredmény akár látványos is lehet. Ez csak rajtunk múlik.

Persze akinek ennél több mondanivalója van, az írhat bátran többet is. Jómagam ezt írtam:
Ca vicepresedinte al Consiliului Secuiesc din Scaunul Gheorgheni îmi exprim sustinerea totalã pentru aceastã propunere legislativã. Fãrã nici un dubiu majoritatea locuitorilor Tinutului Secuiesc doresc ca aceastã lege sã fie adoptatã de cãtre Parlamentul României.
Consider totodatã important de mentionat, cã aceastã solutie este una adoptatã cu succes în multe state Europene, asa cum rezultã din acest document al Consilului Europei: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=17120&lang=en
Pe de altã parte doresc sã atrag atentia asupra urmãtoarelor:
România a fost admis ca membru în Consiliul Europei în baza urmãtorului raport: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=13915&lang=en
Articolul 5 din raport mentioneazã, cã România s-a angajat unilateral, sã-si bazeze politicile fatã de minoritãti pe Recomandarea 1201 (1993) al Consiliului Europei, document care se regãseste aici: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=15235&lang=en
Articolul 11 din Recomandare sunã în felul urmãtor:
“In the regions where they are in a majority the persons belonging to a national minority shall have the right to have at their disposal appropriate local or autonomous authorities or to have a special status, matching the specific historical and territorial situation and in accordance with the domestic legislation of the state.”
Astfel prin adoptarea acestei propuneri România ar pune în practicã angajamentul luat fatã de Consiliul Europei, dupã 11 ani (mã refer aici la referendumul organizat în Tinutul Secuiesc în anul 2007) de la solicitarea formulatã de locuitorii acestei regiuni.
Si invers: a respinge aceastã propunere legislativã ar fi egalã cu încãlcarea unui angajamant international, cea ce echivaleazã cu încãlcarea articolului 11 din Constitutie.

Kategória: Autonómiák, Kampány-ügyek, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Szóljon hozzá most!

Nem mind szabály, ami (annak) látszik

Minekután nemrég elbukta az európaiság tesztjét a román hatóságok ennedik kísérlete arra, hogy megsarcolják a használt autót forgalomba írókat (akik nyilván mind gonosz emberek, csupa kiszúrásból nem vesznek inkább egy új autót), az adóhatóság nemrég közzétette azt a típus-ûrlapot (vagyis ezt – Cerere_OMFP_1672_2017), amin a korábban befizetett s utólag jogtalannak találtatott sarcot vissza lehet igényelni.
Mint érintett, magam is kitöltöttem az ûrlapot, csatoltam hozzá az abban feltüntetett (amúgy felesleges, de ez Romániában megszokott) mellékleteket, s elballagtam az adóhivatalba. Ahol az ajtón egy tájékoztatás fogadott, miszerint ezeket a kéréseket csak pénteki napon lehet leadni.
Nyilván aznap épp nem volt péntek, tehát hátra arc, irány haza.
Péntek délelõtt odamentem másodszor is, s rögtön tudtam hogy jókor érkeztem, mert – természetesen – sor volt. Kiálltam. Aztán mikor végre bejutottam, azzal szembesültem, hogy kérnek még egy személyi igazolvány másolatot és egy igazolást a bankszámla-számról. Mondom, hogy ezek nem szerepelnek a benyújtandó mellékletek között, de azzal annyi. Tehát másodszor is hátra arc, irány haza a két további papírért.
S aztán vissza, harmadszor. Ezúttal végre sikerült leadnom a kérést. (Netán a román igazság is három? A csoda tudja…)
Aki ismer az tudja, hogy kellõképpen bosszankodtam ezen az egészen, pont annyira, hogy rászánjak pár percet, s megírjak egy petíciót az adóhatóságnak. Történt ez folyó hó másodikán, s ma már meg is érkezett rá a válasz:

adohatosag-valasz

A meglepõen emberi nyelven és hangnemben megírt, részletes válasz lényege az, hogy intézkedtek, immár minden nap beadhatóak a kérések, a pluszban igényelt dokumentumokat pedig csak a biztonság kedvéért kérik (mert sokan adtak be hibás adatokat tartalmazó kérést), ellenben az illetékes hivatalnok azok hiányában is köteles átvenni a kérést.
A biztonság kedvéért a válasz kézhezvétele után elmentem negyedszer is az adóhivatalig, ahol azt tapasztaltam, hogy eltûnt az ajtóról a beadást önkényesen korlátozó értesítés. Aki tehát ilyen ügyben keresné fel a hivatalt az megteheti ezt a hét minden munkanapján, s elég ha az ûrlapon feltüntetett mellékleteket viszi magával.
A tanulság pedig az, hogy ha ritkák is, de vannak még csodák ebben az országban. No meg az, hogy ha valami emeletes butasággal, bosszantó jogkorlátozással találkozunk, akkor a hibásokat nem kell mindig Bukarestben keresni, megesik, hogy csak egy helyi kiskirály képzeli magát többnek, mint ami.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, siker | Szóljon hozzá most!

A replika jogán?

Nemrég panaszkodtam a postára a kézbesítés tempója miatt. Erre most azzal szembesültem, hogy idõnként átesnek a ló túlsó oldalára. Ez a boríték például ma érkezett:

nagyon-gyors-posta

Ha netán replikának szánták, akkor még viccesnek is nevezhetnénk, de azt azért illene tudniuk, hogy február maximum 29 napos tud lenni…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Szóljon hozzá most!

21. század, Románia

Két apró, de igen jellemzõ történet:

1.
Pár napja rég várt levelet hozott a postás. Hogy mennyire rég várt volt, az hamar kiderül innen:

gyors-posta

Az elsõ oldalon látható a feladás dátuma, vagyis január 22, a másodikon pedig az, amikor megérkezett. Ugyan az elsõ számjegy elmosódott, de nyilvánvaló hogy nem lehet más, mint 2, tehát a kézbesítés dátuma január 29. Egy teljes hét, s azt ne gondolja valaki, hogy a világ túlsó végérõl jött, mert némi erõfeszítéssel kiböngészhetõ a pecséten az, hogy MIERCUREA NIRAJULUI, vagyis Nyárádszereda. A távolság 83 kilométer, ebbõl bárki kiszámíthatja a sebességet. Számoljunk csak az 5 munkanappal, s a napi szabvány nyolc órával, így kijön óránként két kilométer és egy pár méter. Ha a postás gyalog kellett volna hozza, s úgy hogy két lépés elõre, egy meg hátra, akkor is hamarabb ideért volna! Azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miképpen sikerült ezt a teljesítményt összehozni.

2.
Szükségem van egy igazolásra, hogy nem tartozom az államnak. A probléma már ott kezdõdik, hogy az állam egyik intézménye miért nem kérdezi meg az állam másik intézményét, miért én kell ennek utánajárjak, elvégre egy ideig attól volt hangos a sajtó, hogy így meg úgy csökkentik a bürokráciát, csak akkor sétáltatják az állampolgárt ha az indokolt. Az hamar kiderül, hogy ugyan van az adóhatóságnak irodája Szentmiklóson is, itt ilyet nem adnak, be kell menni érte a megyei igazgatóságra. Bemegyek. Kitöltöm az ûrlapot. A hivatalnok igen szolgálatkész, s látva azt, hogy nem vagyok helybeli azt mondja várjak, intézi helyben. S akkor most tessék leülni s jól megfogózni. Aki kitalálja, hogy mivel kezdte a munkát, annak befizetek egy holdutazásra, oda vissza! Vette a telefont, s felhívta a szentmiklósi irodát és megkérdezte, hogy ennek az XY-nak van-e valami tartozása!!! Mert hogy az adóhatóságnak nincs egy országos adatbázisa, amiben minden ilyesmi szerepel, s amihez hozzáférhetnek azok, akiknek a munkájukhoz arra szükség van. Egy ilyet elkészíteni nyilván némi idõbe telik, de teljes joggal merül fel a kérdés, hogy ha már ez a helyzet, mi a csodáért nem változtatják meg az eljárási szabályt, hogy ott kelljen az igazolást kérni, ahol az ahhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak? Ennek még az a nem elhanyagolható következménye is lenne, hogy az emberek nem kellene nyakra-fõre utazgassanak, helyben tudnák ezt a problémát megoldani. De nem, dehogy!
Persze az is lehetséges, hogy a Telecom fizette le az eljárási szabály kidolgozóját, mert nekik tiszta üzlet, hogy az adóhatóság alkalmazottai nyakra fõre telefonálgatnak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | 1 hozzászólás

Zászlóper az Emberi Jogok Európai Bíróságán

Amint azt már korábban jeleztem, Gyergyószentmiklós választott képviselõi úgy döntöttek, hogy nem hagyják cserben a várost, kiállnak a román alkotmányt és törvényeket sértõ bírósági ítélet ellen, s az emberjogi bíróságra viszik azt az ügyet, ami jelenleg úgy áll, hogy a városházáról el kellett távolítani Székelyföld és a város zászlaját. Teszik ezt azért is, mert ez idáig több százan írták alá azt az ívet, amiben erre kérik õket a város lakói.
A kereset összeállítása folyamatban van, ma érkezett városunkba az ügy képviseletét elvállaló ügyvéd, hogy a perben szerepet vállalók (Nagy Zoltán és Mezei János, a város jelenlegi és korábbi polgármesterei; Elekes István, Simon Katalin, Szõcs Gábor, Tatár Elõd és Vadász-Szatmári István jelenlegi-, Czink Attila és Sándor István korábbi helyi képviselõk, valamint Kercsó Attila, a települési székely tanács tagja) aláírják a megbízással kapcsolatos iratokat. Ebbõl az alkalomból sajtótájékoztatóra is sor került. Itt a panaszosok elmondták, hogy a zászlók eltávolítását elõíró jogerõs ítéletet diszkriminatívnak tartják, ugyanis az alkotmány és a helyi zászlókra vonatkozó törvény garantálja azon jogunkat, hogy jelképeinket szabadon használjuk, s ezzel a joggal az ország más településein gond nélkül élnek is, csak Székelyföldi településeken gördítenek ez elé akadályt különbözõ hatóságok. Az is elhangzott, hogy a kezdeményezés nem valami ellen indul, egyrészt azért, mert az EU és az ország zászlaja mellett (és nem azok helyett) akarjuk használni a saját jelképeinket, másrészt pedig azért mert a cél az, hogy a bíróság kötelezze Romániát arra, hogy tartsa be a saját alkotmányát és törvényeit, tehát a cél a jogállam megerõsítése.
Karsai Dániel a jogi eljárás részleteit ismertette, illetve azt vázolta, hogy mik a következõ lépések, addig, míg a bíróság döntése megszületik. Elmondta, hogy a kereset összeállítása jól halad, még ebben a hónapban postázva lesz. Álláspontja szerint a diszkrimináció ténye az nyilvánvaló, tehát jó esély van arra, hogy ezt a bíróság is kimondja.
Fontos még megjegyezni, hogy az ügynek különleges aktualitást ad Tudose kormányfõ tegnapelõtti minõsíthetetlen kijelentése, ami méltán váltott ki igen határozott reakciókat határokon innen és túl, hisz olyasmire ragadtatta magát, ami nem maradhat következmények nélkül. Ugyanakkor félõ, hogy ez a kijelentés jól jellemzi azt, ahogy a román politikai vezetõk nemzeti közösségünkhöz viszonyulnak. Éppen ezért teljes mértékben indokolt, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon egy olyan fontos európai intézmény is, mint a strasbourgi bíróság.
Az ügy fejleményeirõl természetesen a továbbiakban is tájékoztatni fogjuk a közvéleményt. A város lakóinak ugyanakkor jelezzük, hogy a támogató íveket még alá lehet írni a hónap folyamán a fõtéren a székely tanács és a polgári párt közös székhelyén, valamint a helyi képviselõknél.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Szóljon hozzá most!