Kommunikáció a 21. században

Ráadásul világjárvány idején. Ilyenkor nyilván elsõbbséget élvez a digitális, interneten keresztüli kommunikáció. Már feltéve ha…
Mert nézzük konkrétan:
Érkezik a címemre egy levél egy állami hatóságtól. Ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-1.jpg

Ilyen körülmények között nyilvánvalóan úgy válaszolok rám, hogy megnyomom a levelezõ programomban a “válasz” gombot, majd megírom a választ, s kattintok arra, hogy “küldés”. Levél elmegy, de pár másodperc múlva érkezik ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-2.jpg

Azt mondja, hogy biztonsági eljárások miatt a levelem nem kézbesíthetõ. Azaz az intézmény egy bizonyos címrõl (esetünkben errõl: raspuns.ans@dataprotection.ro) ír levelet az ügyfeleinek, de azok arra a címre nem válaszolhatnak.
Sebaj mondom, van az intézménynek honlapja, ott csak találok egy másik kontakt-címet. S így van, van ott kettõ is. Újraküldöm hát a levelemet azok közül az elsõre. Elmegy, eltelik pár másodperc, s érkezik ez:

http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-3.jpg

Vagyis az a postafiók betelt, további levelet nem tud fogadni. Ebbõl is látszik, hogy milyen komolyan veszik ott a kommunikációt. Jó esély van arra, hogy hetek, hónapok telnek el úgy, hogy a kutya sem nyitja ki a postafiókot.
Szerencsére ott van a honlapon a második cím is, hát elküldöm a levelemet arra. Erre már nem érkezett hibajelzés, tehát akár az is megeshet, hogy célba ért. Meglátjuk…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Tájékoztatás kormány módra

Az idei Marosfõi (nyári)Egyetem munkálatairól beszámoló egyik cikkben utalás történik arra, hogy létezik egy olyan kormány-intézmény, amelyik a székelyföldi románok támogatásával foglalkozik. Tudva azt, hogy az itteni román “civileknek” ez régi vágya és igénye volt, kíváncsi lettem, hogy mi ebbõl az igazság, ezért megkerestem a kormány honlapján a közönségszolgálat címét, s írtam nekik egy rövid adatigénylést:

“Bunã ziua!

Într-un articol de presã a apãrut informatia, conform cãreia “prin reorganizarea Secretariatului General al Guvernului (SGG) din acest an s-a creat Serviciul de Dezvoltare Comunitara, la initiativa Forumului Civic al Românilor din Covasna, Harghita si Mures, care sa se ocupe si de problematica din zona” (adicã regiunea traditionalã Tinutul Secuiesc). Conform aceluiasi articol, prof. univ. dr. Nicolae Brînzea ar fi coordonatorul acelui serviciu.
Studiind HG 137/2020 privind organizarea, func?ionarea ?i atribu?iile unor structuri din cadrul aparatului de lucru al Guvernului, nu am gãsit în structura SGG acel serviciu. Vã rog deci sã-mi comunicat urmãtoarele informatii:

  1. Existã în cadrul SGG acel Serviciu de Dezvoltare Comunitarã?
  2. Dacã da, atunci:
    2.1.Când si cum a fost înfiintat?
    2.2. Unde se pot gãsi informatii cu privire la organizarea si functionarea lui?
    2.3. Este prof. univ. dr. Nicolae Brînzea ar fi coordonatorul acelui serviciu?
  3. Dacã nu, atunci are de gând SGG sã dezmintã acele informatii, care induc în eroare cititorii articolului?

Cu respect,
Árus Zsolt István”

Történt ez október 31-én. Rá két napra levél érkezett errõl a címrõl: registratura@gov.ro, s az állt benne, hogy:

“Solicitarea dvs a fost inregistrata cu nr. 17/18133/02.11.2020.
Registratura Generala SGG”

A válasz-adás törvényes határideje 10 nap, de tizedikével bezárólag nyilván semmilyen választ nem kaptam, rá két napra, vagyis ma érkezett meg (errõl a címrõl: contact@sgg.ro) ez a válasz.
(Itt egy kis zárójel: a kormány honlapján közzétesznek egy kontakt-címet, de késõbb egy második címrõl jön az értesítés, hogy a leveledet továbbították arra a harmadik címre, ami lényegében az igazi, ahonnan majd a válasz is érkezik. Ezt nevezik szervezésnek Bukarestben.)
Mint látható, a válaszban az áll, hogy az illetõ szolgálatot a 132/2020-as Kormányhatározattal hozták létre. Ami – elég rákattintani a határozatra – nyilván nem igaz. De hát miért is adna a román kormány helyes választ egy adatigénylésre? Az, hogy ez neki törvényes kötelessége oknak igen kevés.
Nem maradt más hátra, kénytelen voltam keresésbe kezdeni, s mondhatni szerencsém volt, mert csak az utolsó számjegyet írták el, így kevesebb mint 10 próbálkozásból ráakadtam arra a határozatra, aminek a címe az volt, ami a válaszban is szerepel. Ez a 137/2020-as Kormányhatározat. Ott vagyunk tehát 12 nap után ahonnan indultunk, annál a kormányhatározatnál, amirõl témánk kapcsán elmondható, hogy nem szerepel benne a szóban forgó szolgálat neve, következésképpen a válaszban nem csak az általuk hivatkozott kormányhatározat számát írták el (132 137 helyett), de ráadásul abban a kormányhatározatban nincs szó arról a közhivatalról, amire a kérdésem vonatkozott. Ezt nevezik Bukarestben tájékoztatásnak.
Ilyen körülmények között megtehettem volna azt, hogy visszaírok, s jelzem nekik, hogy a válaszuk nem kielégítõ, még próbálkozzanak, de inkább mással próbálkoztam, éspesdig egy kereséssel a jogszabály-tárban. S láss csodát, hamar megtaláltam a 486/2020-as Kormányhatározatot, ami egyetlen cikkelybõl áll, de abban szerepel a keresett közhivatal neve. S mivel ez az egyetlen jogszabály amiben ez a név elõfordul, levonható az szürreális következtetés, hogy létezik a kormány alárendeltségében egy olyan intézmény, amit ugyan nem hoztak létre, de azért van.
S ha valakinek ez nem volna elég, akkor van még további csavar is:

Eme 486-as kormányhatározat azt a 125/2020-as Kormányhatározatot módosítja, amelyik arról szól, hogy a költségvetés egyik fejezetében szereplõ összegek miképpen oszlanak meg bizonyos intézmények között. Az eredeti szövegben az állt, hogy valamely összegek felett a Kormányzati Stratégiák Igazgatósága („Directia pentru strategii guvernamentale“) diszponál, a változtatás után ezen összegek a jelen bejegyzés tárgyát képezõ szolgálathoz kerülnek át. (Illetve az is megeshet, hogy egyszerûen csak megváltoztatták a nevét annak az igazgatóságnak, ezt nincs honnan tudni, mert erre vonatkozóan nem találtam információt). S akkor most tessék kapaszkodni: a 125 és 137-es kormányhatározatokat ugyanazon a napon, február 13-án fogadta el a kormány, tehát aznap határozta meg a saját struktúráját és döntött bizonyos pénzek felhasználásáról. Ellenben a 137-es kormányhatározattal létrehozott struktúrában nem szerepel az a stratégiai igazgatóság sem, aminek a rendelkezésére pénzt bocsátottak a 125-ös határozattal. A helyzet tehát röviden az, hogy a kormány egy nem létezõ igazgatóságnak pénzt adott, majd elvette tõle, s odaadta egy nem létezõ szolgálatnak.
Most már csak az a kérdés, hogy az azt a pénzt hogyan és mire használja. Erre vonatkozó kérdés máris megy a kormánynak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Azt írja az újság…

…hogy a Nép Ügyvédje ajánlást fogalmazott meg a Belügyminiszternek.
Nos, az a “magyar nemzetiségû személy” én lettem volna, egy és ugyanaz, aki a Diszkriminációellenes Tanácsnál is panaszt tett a Belügyminiszter ellen. S tekintettel arra, hogy mit állapított meg a Tanács, immár joggal várható el, hogy a rendõrség és csendõrség magyar vidéken fogadja el a magyar nyelvû nyilatkozatot is, ha pedig mégsem (s “nyilatkozat hiánya” miatt megbírságolnak vaslakit), akkor az ellen bírósághoz kell fordulni, és az köteles a bírságot eltörölni.
Amúgy a Nép Ügyvédje intézkedésérõl magam is kaptam értesítést, aminek kapcsán két dolgot azért hadd mondjak el:

  1. Magyar nyelven van megírva. Nem árt ugyanis mindenkinek tudni, hogy joga van ehhez az intézményhez anyanyelvén fordulni, s az ugyanazon a nyelven fog válaszolni.
  2. Abban hivatkoznak a 35/1997-es törvény két cikkelyére, a 24.-re és a 26.-ra. A 24. cikkely valóban ajánlások tételére jogosítja fel a Nép Ügyvédjét, ellenben a 26. cikkely felszólításról beszél, s a felszólított azon kötelességérõl, hogy annak tegyen eleget. Következésképpen ugyan a válaszban az áll, hogy a Nép Ügyvédje “kéri a Belügyminisztert”, de nagyon remélem, hogy azt a miniszter kötelezõ érvényû felszólításképp fogja értelmezni és betartani.
Kategória: Államérdek, Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, siker, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Kétszer voltam …

Nem tudom kinek mi jut eszébe errõl a két szóról, azt ellenben mondom rögtön, hogy nekem mi. Épp csak elõrebocsátom, hogy van olyan helyzet amikor egy hátrányból elõny lesz, abban vagyok én is most, tekintettel arra, hogy egy olyan egészségügyi problémám van, ami légzési nehézséget okoz, ellenben most annak köszönhetõen van egy orvosi igazolásom, ami feljogosít arra, hogy ne viseljek maszkot ott, ahol másoknak az kötelezõ. Ugyanis létezik a korlátozó intézkedésekre vonatkozó kormányhatározatban pár kivétel, s ez azok közül való.
S akkor vissza a címhez: nekem az Illés együttes slágere jut eszembe errõl a két szóról, a “Kétszer voltam kopasz életemben”. Illetve annak parafrázisa: kétszer voltam maszkos életemben. Ugyanis mint köztudott, a román jogállamot az jellemzi a legjobban, hogy a törvények betartása mindenkire nézve kötelezõ, kivéve amikor valaki nem tart be egy elõírást. Így kerültem eddig kétszer abba a helyzetbe, hogy választhattam, hogy a törvényes felmentés ellenére maszkot teszek, vagy pedig egy sokkal nagyobb jogsérelmet szenvedek el. Történt mindegyik olyan körülmények között, hogy hosszú utat tettem meg azért, hogy részt vegyek egy számomra fontos eseményen, tehát – szégyen bevallani, de így igaz – engedtem a minden törvényes alapot nélkülözõ nyomásnak, s maszkot tettem. (Enyhítõ körülményként azért hadd tegyem hozzá, hogy mindkét esetben a felszólítást megfogalmazó által biztosított maszkot használtam, saját elhatározásból olyat soha nem szereztem be.)
A történetnek nyilván csattanója is kell legyen, hát következzen az:
Ez a két hely a brassói rendõrség, illetve a marosvásárhelyi táblabíróság volt. Tehát olyan intézmények, amelyek feladata a törvények alkalmazása, azok betartatása. S pont ezeken a helyeken szembesültem azzal, hogy vagy felteszem a maszkot, vagy egyszerûen nem engednek be az épületbe, s nem tudok részt venni egy kihallgatáson illetve tárgyaláson.
Hát ilyen a román jogállam világjárvány idején.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Államtitok?

Tekintettel arra, hogy napról napra újabb és újabb megszorító intézkedéseket vezetnek be az országban, amelyek lehetetlenné teszik a normális életet, úgy gondolom jogos gondolat utánajárni, hogy kik és milyen alapon hozzák ezeket a döntéseket. Éppen ezért múlt hónap 19-én adatigénylést nyújtottam be az Országos Sürgõsségi Helyzetek Bizottságához, amiben azt kértem, hogy küldjék meg nekem másolatban a bizottság üléseinek a jegyzõkönyveit, idén februártól kezdõdõen.
Kilenc nap múlva azt a választ kaptam, hogy a bizottság honlapján megadott cím nem is a bizottságé, de a kérésemet továbbították neki.

1513272 Arus Zsolt.pdf

Azért, hogy máskor tudjak direktbe a bizottsághoz fordulni, erre visszaírtam, s kértem adják meg a bizottság címét.
Erre a kérésemre nyilván semmilyen választ nem kaptam, ellenben folyó hó hatodikán hat nagy csomagban megküldték nekem a bizottság határozatait.
Erre még aznap válaszoltam nekik és jeleztem, hogy nem a határozatokat, hanem a jegyzõkönyveket kértem. Ugyanakkor arra is felhívtam a figyelmüket (ez néha hat), hogy ha nem tesznek eleget a kérésemnek, bírósághoz fogok fordulni.
Két nap múlva érkezett az újabb kitérõ válasz:

17688.pdf

Ebben törvényismertetõt tartanak, kifejtik, hogy õk milyen nyitottak és átláthatóak, épp csak a kért jegyzõkönyveket nem küldik. Mert szerintük csak a Bizottság határozatai a fontosak, azok tarthatnak igényt az állampolgárok érdeklõdésére. (Zárójel: ez nyilván nem igaz, arról nem beszélve, hogy a törvény értelmében közérdekû információ és kikérhetõ minden olyan irat, ami valamilyen állami intézmény mûködésével kapcsolatos, illetve annak nyomán keletkezik.)

Erre válaszként megírtam nekik, hogy köszönöm a törvény-ismertetõt, de várom továbbra is a jegyzõkönyveket.

Egy hete érkezett az újabb válasz, ez:

17699.pdf

Ebbõl már az is kiderül, hogy az üléseket online tartják, illetve ismét hangsúlyozzák, hogy az állampolgárok számára csak az a fontos, ami a határozatokban van. Meg hogy a dokumentumok tervezeteit mindig megküldték elõzetesen a tagoknak, azok javaslatait pedig figyelembe vették. Hogy ebben mi az igazság, azt a jegyzõkönyvek tudnák tanúsítani, olyat azonban továbbra sem küldtek.

Ezért kénytelen voltam ismét írni nekik, s megkérni, hogy hagyják a homályos megfogalmazásokat, és ha léteznek az általam kért jegyzõkönyvek akkor azokat küldjék meg nekem, ha pedig nem léteznek, akkor ez mondják ki tisztán és világosan.

Egy kerek hétig gondolkoztak azon, hogy erre mit tegyenek (így összesítve már messze túl vagyunk a törvényes tíz napos határidõ háromszorosán), míg ma elküldték nekem ezt a választ:

17743.pdf

Ebben ugyan nem mondják ki, hogy nem léteznek jegyzõkönyvek (sõt, a megfogalmazásból az következtethetõ, hogy léteznek), de kerek perec kijelentik, hogy a kért iratokat nem bocsáthatják a rendelkezésemre (holott ez csak államtitok esetében történhet meg). Ugyanakkor azt is közlik (ez a második bekezdés értelme), hogy tovább ne is próbálkozzak, mert válaszolni sem fognak.

Marad tehát – ismét – a per. S hogy értse mindenki jól: a történet nem a bizottság szívatásáról szól (habár az sem mellékes, hogy fontos lenne hogy a bíróság mondja ki, hogy a törvények betartása még Arafat bizottságára nézve is kötelezõ), hanem arról, hogy jogunk van tudni, hogy milyen adatok, tanulmányos, stb. alapján hozza a bizottság a döntéseit, mennyire formális (vagy esetleg érdemi) a munkájuk, milyen alapossággal beszélnek át dolgokat, milyen érvek és gondolatok merülnek fel az ülések során, stb, stb.
Ez már csak azért is fontos, mert a Legfelsõ Bíróság napirendjén szerepel (egyelõre tárgyalás nincs kitûzve) az a kérés, ami a megszorítások jogalapját jelentõ 394/2020-as Kormányhatározat érvénytelenítésére vonatkozik, márpedig abban a perben értékes és érdekes információ az, hogy az kormányhatározatban biztosított lehetõségekkel a kormány él avagy visszaél, kellõ megalapozottsággal, vagy anélkül hoz döntéseket.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | 1 hozzászólás

Jogállam román módra

Hónapok óta attól (is) hangos az ország, hogy a hatalmon levõk nyakra-fõre szidják a Nép Ügyvédjét és az Alkotmánybíróságot, holott õk csak a dolgukat teszik, a hiba azok készülékében van, akik különféle alkotmányellenes, megalapozatlan, jogsértõ jogszabályokat hoznak. Erre ékes példa az is, hogy hetek óta születnek helyi vagy megyei korlátozó intézkedések, holott:

Az 55/2020-as törvény feljogosítja a Kormányt, hogy ilyen intézkedéseket hozzon, az Országos Vészhelyzeti Bizottság javaslatai alapján. Erre mi történt? Ama bizottság hozott is egy határozatot (37/2020), amiben javaslatokat tesz a kormánynak.

Ennek alapján a Kormány … nem hozott semmilyen határozatot.

Hoztak ellenben a megyei vészhelyzeti bizottságok, így a Hargita megyei is. Ez a 16/2020-as határozat .
Abban jogalapként kizárólag az említett 37/2020-as országos határozat szerepel, s ezért jogi szempontból a megyei határozat nulla érvényességû.

S hogy a törvénytelenségek lánca ne szakadjon meg, annak alapján határozatokat hoztak a helyi bizottságok is (itt van például a gyergyószentmiklósi), amikre ugyanaz áll: semmi jogalapjuk.

Következésképpen ha valakit megbüntetnek például a maszk nem-viselése miatt piacon, vagy egy vendéglátóst azért, mert este 11 után is nyitva tart, azokat a kihágási jegyzõkönyveket épp csak meg kell támadni bíróságon, s az illetõknek elõbb-utóbb nyert ügyük van.

Ezek után lehet szidni Renate Webert s kezdeményezni a leváltását, de attól még az van, hogy maguk a különbözõ döntéshozó hatóságok azok, amelyek életlen kardokat és vízipisztolyokat adnak azok kezébe, akik oroszlánként kellene küzdjenek a járvány ellen. Még szerencséjük, hogy az emberek többsége nem ismeri a jogszabályokat, megijed a riogatásoktól és önként tartja be az amúgy jogalapot nélkülözõ szabályokat. De ebbõl még távolról sem következik az, hogy ez így rendben lenne.

Kategória: Ez Románia | Hozzászólás most!

A vírus mint forró krumpli

Általában jó dolog valamiben világelsõnek lenni (vagy bár az élmezõnyhöz tartozni), de azért vannak kivételek is. Egy ilyennek vagyunk szemtanúi, de még inkább szenvedõ alanyai mi itt most. Ugyanis a világ számos országában okoz komoly fejfájást a hatóságoknak a vírushelyzet kezelése, de ilyen téren kiemelkedõt – mármint negatív értelemben – a román kormány alakít, hisz a vak is láthatja, hogy a dolgok egyáltalán nincsenek kontroll alatt, kapnak ide – kapnak oda, de a helyzet csak romlik.
Ha van pirruszi gyõzelem, akkor annak mintapéldája az, amit a Liberális Párt vívott ki akkor, amikor tavaly õsszel átvette az országban a hatalmat, mert (hasonlóan Pelikán Józsefhez) akkor még nem tudták, hogy alig pár hónap múlva koronavírusokkal fognak találkozni. Ha ugyanis bár halvány sejtésük lett volna, akkor nem kapkodnak két kézzel az ország kormányrúdja után, s nem lennének most abban a helyzetben, hogy szabadulnának attól, ha tudnának.
Ugyanis balgaság lenne azt hinni, hogy Ionopot Chivanoc elnök úr azért támadja újra és újra a Szociáldemokrata Pártot, azért kiáltja ki õket bûnbaknak a helyzet romlásáért, mert abban reménykedik, hogy az emberek elhiszik neki hogy a kormány az tökéletes és makulátlan, a gondok forrásai a szocdemek. Le lehet ugyanis nézni a romániai polgárokat, de ennyire talán nem. Az elnöki vádaskodások célja sokkal valószínûbben az, hogy hergelje a szocdemeket, illetve olyan helyzetbe hozza õket, hogy legyenek kénytelenek visszavágni. S nyilván az sem mutatna valami jól, ha a szocdemek csak azt mantráznák, hogy ez nem igaz, a hiba a kormány készülékében van, s közben tovább tûrnék a helyzet romlását. Elvégre akkor lassan részben igaza lenne az elnöknek, a semmittevésük révén (ami politikai szempontból teljes mértékben érthetõ sajnos, minden nappal romlik a kormány megítélése, s azzal arányosan nõnek a szocdemek esélyei arra, hogy a parlamenti választásokat megnyerjék) a szocdemek is bûnrészesekké válnának. Az elnök legutóbbi kirohanásával pedig úgy néz ki végre célt ért, az eddigi homályos fenyegetõzések helyett a szocdemek bejelentették, hogy két hét múlva bizalmatlansági indítványt nyújtanak be.
Ebbõl sokminden következhet, egy dolog azonban nem, nevezetesen az, hogy utána biztosan javulni fog a járvány-helyzet. Ha ugyanis lenne életképes receptje arra az ellenzéknek, akkor már hetekkel korábban leváltotta volna a kormányt, s hozzálátott volna annak gyakorlatba ültetéséhez. Az a tény, hogy eddig húzta az idõt, s még most is azt teszi (jó kérdés az, hogy miért két hét, s miért nem két nap múlva nyújtják be a bizalmatlansági indítványt?) csak azt erõsíti meg, hogy nekik sincs fogalmuk arról, hogy mi a tennivaló.
Az eredmény pedig az, hogy a két párt forró krumplist játszik a járvánnyal, mi pedig úgy boldogulunk, ahogy tudunk, mert rájuk nyilvánvalóan nem számíthatunk.

Kategória: Ez Románia, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Kik “gondoskodnak” rólunk? (kiegészítve)

Járvány lévén, nyilván az Egészségügyi Minisztérium, meg a segítségére “sietõ” Belügy. A kérdés érdekesebb része az, hogy milyen alapon hozzák meg azokat a döntéseket, amelyekkel “óvják az egészségünket” és “az életünket”? Na ez már sokkal érdekesebb téma.
Hogy képet alkossunk róla, itt van néhány megbízhatói, hivatalos információ, amelyek az illetékes hatóságoktól származnak.

1.

Elsõ körben azt kértük július elsején az Egészségügyi Minisztériumtól, hogy tájékoztassanak arról, hogy május 18-tól kezdõdõen azonosítottak-e olyan fertõzötteket, akik biztosan egy vendéglõi teraszon, vízparton (plajã), sportpályán, sport-terembe vagy edzõteremben fertõzõdtek meg? Kértük ugyanakkor, hogy ha vannak ilyenek, akkor közöljék azok számát, településekre és helyszínekre lebontva.
Erre ez a válasz érkezett:

“Având în vedere solicitarea dumneavoastra transmisa Ministerului Sanatatii, va comunicam urmatoarele:
Directiile de Sanatate Publica realizeaza anchetele epidemiologice care ar putea evidentia informatiile solicitate de dumneavoastra, în acest sens va îndrumam sa va adresati catre reprezentantii acestora.
Cu stima,..”

Vagyis a megyei közegészségügyi igazgatóságokhoz irányítottak, mondván, hogy azok végzik a járványügyi feltárásokat. Most tekintsünk el attól, hogy ezek az igazgatóságok a minisztérium fennhatósága alatt mûködnek, s koncentráljunk arra, hogy ilyen összesítés országos szinten nem létezik. Vagyis az Egészségügyi Minisztériumnak fogalma nincs arról, hogy az emberek hol és hogy fertõzõdnek meg.
S hogy a dolog még egyértelmûbb legyen, a minisztériumból kiegészítés is érkezett:

“Buna ziua,
Ca urmare a solicitarii dumneavoastra va precizam ca in momentul de fata nu se poate face o astfel de statistica. In platforma online se raporteaza numarul de cazuri confirmate celelalte detalii obtinandu-se in urma anchetei epidemiologice efectuate de catre Directiile de Ssnatate Publica. Prin urmare, este necesara o perioada mai lunga de timp pentru a trage astfel de concluzii privind locul exact al infectarii.
Cu stima,
Veronica Zoicas”

Ebbõl megtudjuk, hogy az online platformon (bármi is legyen az) az igazgatóságok az eset-számot jelentik, egyéb adatok csak késõbb derülnek ki, ezért egy ilyen statisztikát gyakorlatilag el sem lehet készíteni, ahhoz hosszabb idõszakra van szükség. Mondják ezt (hogy hosszabb idõszakra van szükség) július elején, miközben a kérdés hat héttel korább kezdõdött idõszakra vonatkozik. S ha figyelembe vesszük, hogy a vírus állítólag nagyon fertõzõ, s lappangási ideje pár nap és két hét között van, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az adatok a “bottal üthetik a nyomát” kategóriába tartoznak.
Következésképpen a hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy az emberek hol és miképpen fertõzõdnek meg, de attól nagyon határozott véleményük van arról, hogy hol és hogyan kell védekezni, s erre a véleményre alapozva hoznak intézkedéseket, tiltanak meg dolgokat, szabnak ki büntetéseket, stb. Költõi kérdés: csodálkozik ezek után valaki, hogy a fertõzések száma (állítólag) folyamatosan növekszik?

2.
No de ez nem minden, nézzük tovább. Második körben (tekintve azt is, hogy arról sivalkodtak az illetékesek, hogy tömve a kórházak) újabb kéréseket intéztünk a minisztériumhoz, szám szerint hármat:

  1. Közöljék, hogy hány regisztrált influenza-eset volt 2019 januárja és 2020 májusa között az országban.
  2. Közöljék megyékre lebontva az intenzív osztályokon levõ ágyak számát.
  3. Közöljék, hogy június 30-án hány ágy volt ezekbõl foglalt, lebontva az azokat elfoglalók betegsége szerint (szív- és érrendszeri betegségek, közúti balest, stb.).

Az elsõ válasz már meg sem lepett, hisz az van benne, hogy ilyen adatokkal a minisztérium nem rendelkezik, ezért továbbították az adat-igénylést a Közegészségügyi Intézetnek:

Raspuns Arus Zsolt 20739.pdf

Aztán megérkezett az érdemi válaszokat tartalmazó levél is:

influenza-agyak-intenziv-osztalyon-1.pdf

Annak kapcsán a következõ kérdések merülnek fel:
Van-e olyan, aki nem fog a földön fetrengve nevetni, mikor azt olvassa, hogy pl. tavaly február közepén az egész országban egy hét alatt összesen 250 influenzás megbetegedés volt?
Aztán kérdés az, hogy valóban 2261 ágy van a romániai kórházakban intenzív osztályon? Ez már csak azért is kérdés, mert két perc alatt lehet megtalálni ezeket:
http://www.spitalmciuc.ro/index.php/korhazunkrol/osztalyaink/intenziv-terapias-osztaly
https://www.digi24.ro/stiri/actualitate/ministrul-sanatatii-spitalele-covid-din-tara-au-aproape-2-000-de-paturi-de-terapie-intensiva-cate-sunt-ocupate-1340190
Az elsõbõl az derül ki, hogy csíkszeredában nem 19 hanem 15 ágy van, ezzel szemben a másikban meg az olvasható, hogy az országban körülbelül 4000 ágy van intenzív osztályokon.
Végezetül ismét azzal szembesítenek, hogy nem csak a minisztériumnak, de a Közegészségügyi Intézetnek sincs halvány fogalma, hogy miképpen áll ezeknek az ágyaknak a foglaltsága. Akkor meg az a kérdés merül fel ugyebár, hogy mi az alapja a sivalkodásnak, hogy megteltek a kórházak intenzív osztályai?

  1. A következõ fejezet egészen friss, mai.
    Ennek kapcsán két dolgot érdemes megjegyezni.
    Egyik az, hogy több mint három hete áll fenn az a helyzet, hogy az új esetek fele ugyanabból az öt megyébõl és Bukarestbõl származik (ez megyénként 700 és 1400 közötti esetet jelent ebben az idõszakban), miközben van olyan megye (Szatmár), ahol ugyanekkor 8 új esetet jegyeztek. Ezek a hivatalos adatok, ismerik azokat a hatóságok, ennek ellenére egy semmi nyoma nincs annak, hogy a hatóságok kiderítették volna, hogy mi az oka ezeknek a különbségeknek, csak mondják és mondják, hogy az emberek felelõtlenek, nem tartják be a szabályokat, s lám, napról napra szaporodnak a fertõzések, holott teljesen nyilvánvaló, hogy az képtelenség, hogy egyik megyében százszor olyan felelõtlenek mint a másikban. Valami más ok kell legyen, s ha képtelenek kideríteni hogy mi az, akkor az szégyen, ha tudják de elhallgatják, akkor meg az irdatlan nagy gazemberség. Egy biztos: ennek ellenére még mindig ugyanazok a szabályok érvényesek ott is, mint Bukarestben, s ezen – mint az újságcikkbõl kiderül – eszük ágában sincs egyelõre változtatni.
    A másik pedig a hatóságok egy-ügyûsége: ha a helyzet tovább romlik, akkor is csak egy dolog, az itt-ott bevezetendõ szigorítások fordulnak meg a fejükben, az nem, hogy ahol gyakorlatilag nincs járvány, ott hagyják élni az embereket. S mivel a butaságban nagyon következetlennek bizonyultak eddig is, akkor megérhetjük azt is, hogy az ország összes megyéjében megszûnik a járvány, kivéve egyet, ahol napi 8-900 új eset lesz. S arra való tekintettel az egész országban marad minden változatlan, büntetik a maszkot nem viselõket, stb.

4.

Végül következzen az év vallomása. Elég a címet elolvasni, hogy az embernek égnek álljon a haja: Ezentúl az új koronavírusos esetek „valós” számát fogják közölni.
Vagyis kiáll a miniszterelnök az ország színe elé, s ártatlanul elmondja, hogy több mint négy hónapja, nap mint nap, hétköznap és vasárnap, hazudtak. De ezután minden jó lesz, bízhatunk bennük, mostantól az igazi számokat fogják mondani.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Kiegészítés (július 22)
Minekutána a minisztériumtól azt a tájékoztatást kaptam, hogy a kérésemet továbbították a Közegészségügyi Intézetnek, ebbõl logikusan az következik, hogy a kérdéseimre az tud választ adni. Ezért visszaírtam az intézetnek, s kértem, hogy közöljék velem az intenzív osztályok ágyainak foglaltságára vonatkozó információkat is. Erre milyen választ kaptam?
Datele privind gradul de ocupare al paturilor se regasesc la Ministerul Sanatatii- Directia Generala de Asistenta Medicala, Medicina de Urgenta si Programe de Sanatate Publica. Acesta fiind motivul pentru care INSP a transmis raspunsul solicitarii dumneavoastra catre Ministerul Sanatatii.
Vagyis ezeket az adatokat az Egészségügyi Minisztériumban tudják. Megy tehát a ping-pong, kénytelen voltam újra írni a Minisztériumnak, hogy várom ezeket az adatokat.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Most szégyelljem magam?

Mikor már azt gondoltuk volna, hogy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis egy tiszta képlet, akkor tessék: vesz egy olyan hajtûkanyart, hogy ha nem volna bekötve a biztonsági öve, messze repült volna. Ugyanis:
Mint köztudott, a parlament múlt hónapban elfogadott egy törvényt, ami június negyedikét Trianon napjának nyilvánítja. Ahhoz, hogy ez a törvény életbe is lépjen, már csak az hiányzott, hogy az elnök kihirdesse. Ezt legkésõbb pont tegnap tehette volna meg. Azon kívül két másik lehetõsége is volt, visszaküldhette megfontolásra a parlamentnek, vagy alkotmányossági kifogást emelhetett ellene. Az utóbb hetek eseményeinek a fényében a legvalószínûbb az volt, hogy direkt és célzottan tegnap kihirdeti a törvényt, de láss csodát, nem az történt, hanem pont a legvalószínûtlenebb változat: alkotmányossági kifogást emelt, ami lényegében egyenértékû azzal, hogy nem szeretné, ha ebbõl életbe lépett és betartandó törvény lenne. E célból a nyúlfarknyi törvény ellen egy jó hosszú beadványt szerkesztett és küldött az alkotmánybíróságnak. Ebben három okot is felsorol, amik miatt szerinte a törvény alkotmányellenes. Ezek jó bõven le vannak írva, de röviden is elmondhatóak:

  1. Sérti többek közt a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét, mert az elnök szerint a parlament a végrehajtó hatalom területére téved ennek a törvénynek az elfogadásával. A kifogás hosszan sorolja, hogy ez miben áll, s említést tesz több korábbi alkotmánybírósági döntésrõl, amelyek hasonló esetekre vonatkoznak. Ráadásul ott van az, hogy egy törvénynek általános szabályokat kell megfogalmazni, nem lehet törvényt hozni egyetlen specifikus esetre. Van azonban itt egy nagy bökkenõ, ami igencsak hitelteleníti ezt az eszmefuttatást: nevezetesen az, hogy korábban már született nem egy törvény ugyanerre a kaptafára. Itt van például a november 14.-ét Dobrudzsa napjává nyilvánító törvény, ami ráadásul 2015-bõl való, s az akkori elnök gond nélkül kihirdette. S hogy ki volt akkor az elnök? Hát Ionopotchivanoc úr!
  2. Na itt jön a lényeg. Azt mondja Ionopot úr, hogy ez a törvény sérti az Alkotmány 1. és 16. cikkelyét. Az ember elgondolkozik, hogy az elõbb említett törvény, aminek a szövege szinte szóról szóra megegyezik ezzel vajon miért nem sérti? Aztán a magyarázatot olvasva kiderül: mert nem garantált, hogy a kezdeményezõknek a tervezet indoklásában foglalt célja fog megvalósulni a törvény alkalmazása során. Magyarán Ionopot úr attól fél, amirõl elég bõven írtam itt. (S ez lenne a cím magyarázata: vajon kell-e nekem szégyenkeznem azért, mert legalábbis ebben a témában az agyam egy csavarra járt Ionopot úr agyával? Mert annyira beképzelt semmiképp nem vagyok, hogy arra gondoljak, hogy az én eszmefuttatásom áll ezen lépése mögött.) De õ még ennél is tovább megy, amikor azt kifogásolja, hogy a törvény az egyes hatóságoknak csak lehetõséget biztosít arra, hogy támogassanak rendezvényeket. Azaz Ionopot úr úgy gondolja, hogy ha aznap ünnep van, akkor a helyi hatóságoknak igenis legyen kötelességük támogatni az ilyen-olyan rendezvényeket. Nehogy már egyes úgynevezett régiókban ne ünnepeljenek aznap!
  3. Végül van még egy harmadik kifogás is, ami megint csak töltelék, arra jó, hogy legyen ki a mesebeli hármas szám, ugyanis a törvény azt is tartalmazza, hogy az aznapi rendezvényekrõl beszámol a közszolgálati sajtó, ami a maga során szintén töltelék (hisz annak az a szerepe definíció szerint, hogy beszámoljon arról, hogy mi történik az országban), ellenben Ionopot úr úgy gondolja, hogy ez valami nagyon speciális elvárás ebben az esetben, ami egyenesen módosítja a közszolgálati sajtóról szóló törvényt, ezért a Trianon-törvényt elõször a Képviselõház kellett volna tárgyalja, s csak utána a Szenátus (márpedig a gyakorlatban pont fordítva esett).

Összefoglalva az van, hogy Ionopot úr szendvics-formájában (vagyis két kifogás között) elõadta a lényeget: félõ, hogy ez a törvény ebben a formában pont fordítva sül el.


Igen ám, de megtehette volna azt is, hogy ugyanezeket az érveket felsorolva visszaküldi a törvényt a parlamentnek, s az – mivel a “veszély” reális – olyan formára hozza, amilyennek eleve szerették volna a kezdeményezõk: hogy legyen június 4 ünnepnap, amikor az országban mindenhol parancsara és közpénzeket kötelezõen rászánva örvendeznek. Nagy kérdés tehát, hogy miért választotta mégis ezt az utat, aminek várható következménye az lesz, hogy az Alkotmánybíróság igazat ad neki (elvégre igen sok korábbi alkotmánybírósági határozatra hivatkozik), s azzal mehet a törvény a kukába? Ez szöges ellentétben van azzal, amit tõle mostanában megszoktunk. Lehetséges, hogy Titus Corlãtean szája igazat szólt?

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Akkor hát: Trianon nap

Eredetileg úgy gondoltam, hogy megvárom míg az elnök kihirdeti a törvényt, de egyrészt ez eddig nem történt meg, másrészt meg rájöttem, hogy a kihirdetés határideje pont negyedikén jár le, s jó eséllyel pont arra játszik, hogy diadalmasan (meg jelképesen) aznap reggel jelenjen meg az a Hivatalos Közlönyben. Ezért (meg egy másik okból is, amit az olvasók fantáziájára bízok) úgy döntöttem, hogy nem várok tovább.

Szintén elõrebocsátom, hogy a törvény elfogadása mögötti szándék teljesen nyilván- és alávaló, ehhez kétség nem fér, ellenben azzal itt és most nem szeretnék foglalkozni, már csak azért sem, mert arról már minden elmondhatót elmondtak mások. Sõt mi több, akár felróható is lenne, hogy eddigelé a téma kapcsán kizárólag arról volt szó, magáról a törvényrõl nem. Nézzük tehát azt, a végleges formája itt olvasható.

Mint látható, egy igen rövidke törvény, ami Romániára nem jellemzõ módon nem beszéli túl a témát, így lehetõségünk van minden mondatát kielemezni, nem túl hosszú idõ alatt.

Az elsõ cikkely arról szól, hogy június negyedikét a Trianoni Szerzõdés napjának nyilvánítják. Ez számunkra eddig is így volt, immár száz éve tudja minden magára adó magyar ember, hogy azt a szerzõdést aznap írták alá. Következésképpen semmi új a nap alatt, semmi gond nincs ezzel.

A második cikkely elsõ bekezdése azt mondja, hogy abból az alkalomból országos illetve helyi szinten kulturális, oktató és tudományos rendezvényeket szerveznek, azzal a céllal, hogy tudatosítsák a szerzõdés jelentõségét illetve fontosságát. Ha jól belegondolunk, ilyen rendezvényeket eddig is szerveztek szerte Magyarországon és magyarok lakta vidékeken az utódállamokban, tehát ebben az újdonság csak az, hogy immár a hegyen túl is lesznek várhatóan ilyenek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a bekezdés az egész törvény lényege, és nagyon fontos, hogy objektíven és nagyon pontosan értsük hogy mirõl szól, ne lássunk bele olyat, ami nincs benne. Hogy még világosabb legyek: a jogszabály szövege nem szól arról, hogy aznap örvendeni vagy szomorkodni kell, ez mindenkinek – és ami ennél sokkal fontosabb – minden rendezvénynek a saját ügye. Pont úgy lehet Megéneklünk Románia stílusú hacacárét szervezni Bukarestben, mint tudományos konferenciát Csíkszeredában arról, hogy a szerzõdésnek milyen katasztrofális következményei voltak Magyarország számára. A törvény egyiket se írja elõ és egyiket sem tiltja. Még azt sem tiltja, hogy adott településen az önkormányzat úgy ítélje meg, hogy azon település számára úgy cakompakk tragédia volt az a szerzõdés, azért aznap minden középületre fekete zászlót tûzzenek ki. Mert az is megemlékezés, ami belefér abba, amirõl a törvény szól. Sõt, azokon a rendezvényeken amelyekrõl a törvény szól hivatalos magyarországi küldöttségek is részt vehetnek, s arra való tekintettel Magyarország zászlaja is kitûzhetõ, a zászlótörvény értelmében.

A második cikkely második bekezdése azt mondja, hogy a központi és helyi hatóságok saját költségvetésük terhére anyagilag meg minden más módon támogathatják a szóban forgó rendezvényeket. Hogy a már említett példánál maradjak, annak a történész-konferenciának a költségeit nem kell az azt lebonyolító civil szervezetnek megpályázni a Bethlen Gábor Alapnál, azok fedezhetõek helyi költségvetésbõl.

A második cikkely harmadik bekezdése azt mondja, hogy ha a hatóságok szerveznek valamilyen rendezvényt, akkor annak költségeibe bepótolhatnak civil szervezetek és magánszemélyek is. Ebben sincs semmi újdonság, teszem azt a Szent Miklós Napok költségeinek egy részét mindig szponzorok adják össze.

Következik a harmadik cikkely elsõ bekezdése, ami azt mondja ki, hogy a kormány és az egyéb hatóságok gondoskodnak arról, hogy a középületeken aznap legyen kitûzve az ország zászlaja, úgy, ahogy az a 75/1994-es törvényben elõ van írva. Nos ez egy tipikus töltelék-szöveg, ugyanis a szóban forgó törvény azt írja elõ, hogy minden középületen folyamatosan ki kell legyen tûzve a zászló. Következéskeppen ez az elõírás teljesen felesleges, maximum úgy értelmezhetõ, hogy tilos aznap levenni az amúgy mindig ott levõ zászlókat, de hát üsse kõ, akkor ne vegyük le.

A törvény a harmadik cikkely második bekezdésével zárul, ami arról szól, hogy a közszolgálati rádió és televízió be fog számolni azokról a rendezvényekrõl, amelyek annak a napnap vannak szentelve. Ennek kapcsán egyrészt azt lehet mondani, hogy a közszolgálati médiának feladata minden nap beszámolni arról, ami aznap az országban történik (tehát ez is egy töltelék-elõírás), másrészt pedig hogyha ennek a kötelességüknek diszkriminációmentesen fognak eleget tenni, akkor az ország népe nem csak a zászlólengetõ, “noi suntem pe veci aici stãpâni” rendezvényekrõl fog tudomást szerezni, hanem a már említett csíkszeredai történész-konferenciáról is. Szinte látom magam elõtt azt, amikor a bukaresti nézõk Raffay Ernõ vagy Babucs Zoltán elõadásait hallgatják elmélyülten a közszolgálati televízióban…

S ennyi ez a sokat vitatott törvény. Jogos tehát a kérdés, hogy kell-e ezért nekünk berzenkednünk, kell-e harcolni ellene? A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy az én véleményem az, hogy ellenkezõleg, meg kell köszönni a kezdeményezõknek és élni a lehetõségeivel. Ha a törvényt addig az elnök kihirdeti, csak rajtunk múlik az, hogy a minél több magyarlakta erdélyi településen lengjen a magyar zászló június negyedikén.

Kategória: Ez Románia, Politika, siker, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Koronapló (14)

(svindli?)

Olvastam valahol (most hadd ne keressem vissza), hogy a Suceava megyei nagy számok annak is köszönhetõek, hogy az elsõ idõkben nem a megbetegedettek számát, hanem a pozitív tesztek számát közölték napi rendszerességgel a stratégiai kommunikációs sóhivatallal, s mivel a pozitívnak bizonyultak esetében több tesztet is végeznek, egy idõ után igencsak elszaladt a különbség a betegek valós és bejelentett száma között. Ez megjelent valahol a sajtóban, hivatalos helyen hiába is keresnénk nyomát. Vagy mégsem? Lehetséges, hogy csak figyelmesnek kell lenni?
Mondom ezt azok után, hogy az elõbb ezt olvastam. Tudva azt, hogy a naponta közzétett adatok nem az aktív, hanem az összes fertõzött számát tartalmazzák, nyilvánvaló, hogy ez a “hír” így nem igaz. Ellenben arra jó, hogy az emberben gyanút ébresszen. Rászántam hát kis idõt, hogy ellenõrizzem az utóbbi napok (a hónap elejétõl) hivatalos statisztikáit Suceava megye viszonylatában. Itt az eredmény:

Nap – Fertõzöttek száma

  1. – 2.859
  2. – 2.881
  3. – 2.899
  4. – 2.964
  5. – 3.010
  6. – 3.035
  7. – 3.111
  8. – 3.165
  9. – 3.189
  10. – 3.213
  11. – 3.272
  12. – 3.283
  13. – 3.317
  14. – 3.370
  15. – 3.386
  16. – 3.408
  17. – 3.421
  18. – 3.448
  19. – 3.478
  20. – 3.469
  21. – 3.472
  22. – 3.455
  23. – 3.415

Mint látható, a napi bejelentett esetszámok elég széles skálán mozognak, de az tény, hogy az utóbbi napok számai igencsak arra utalnak, hogy a hatóságok szép csendben elkezdték közelíteni a bejelentett esetek számát a valósághoz.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Funkcionális … mi is? ;-)

Az elõzményekrõl már írtam itt, de van ám a történetnek folytatása is, ami legalább annyira szürreális.
Ugyanis látva, hogy miképpen játszották ki a letiltott honlap tulajdonosai az állam éberségét, úgy gondoltam, hogy állampolgári kötelességem jelezni ezt az illetékes hatóságnak. Írtam hát nekik egy rövid levélkét, amiben felhívtam a figyelmüket arra, hogy a módszerük nem megfelelõ, mert lám, ki is játszották. Ez még áprilisban történt, választ nem is vártam rá, de ez a hatóság lelkiismeretes ám, tehát válaszolt.

ANCOM-Zsolt-Arus.pdf

Ebben tájékoztatnak, hogy az nem úgy van ám, hogy fû-fa panaszt tesz náluk és õk intézkednek! Akinek kifogása van valamely honlap ellen, az a stratégia kommunikációs sóhivatalhoz kell forduljon, mert csak az illetékes eldönteni, hogy a panasz megalapozott-e, illetve csak az utasíthatja õket, hogy valamely honlapot letiltsanak. Éppen ezért a panaszomat pikk-pakk továbbították az illetékesnek, az majd meghozza a döntését.
Hogy, hogy nem, Grindeanu elnök úr (illetve aki a választ fogalmazta) nem bírta dekódolni a levelem értelmét, vagyis azt, hogy mindössze felhívtam a figyelmüket arra, hogy a stratégiai sóhivatal döntését úgy hajtották végre mint a mesebeli lány, vagyis igen is meg nem is.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Koronapló (13)

Na akkor nézzük hogy állunk most:

A kormány valamikor tegnap éjjel kihirdette a készenléti állapotot, a vonatkozó határozat az este még nem volt közzétéve, ma reggelre (de még tegnapi dátummal) már megtörtént, itt van.

Az egész rosszul kezdõdik azzal, hogy egységes szabályokat vezet be az egész ország területére (Suceavatól Güdücig), mintha a körülmények egyformák lennének.
Aztán jönnek a részletes korlátozások, ahol több probléma is felmerül:

  1. Egyetlen könnyítést hoz a korábbi állapothoz képest, ráadásul az teljesen elhanyagolható, mert aki eddig menni akart valahova, az tudott írni nyilatkozatot, a papír elbírta. Hogy most nem kell nyilatkozat, az csak papír-spórlás.
  2. Ezzel szemben olyan korlátozásokat vezet be, amelyek korábban, amikor “tombolt a járvány” nem léteztek, s lám – a gyakorlat mutatja – a hiányuk nem okozott semmi problémát. Ilyen például a kötelezõ maszk-viselés, amit az Egészségügyi Világszervezet még mindig nem ajánl, de a politikusok jobban tudják. A viselés módját már kevésbé, csak meg kell nézni Ludovic performanszait, a tévékben folyamatosan látni lehet. Arra ellenben kiválóan alkalmas, hogy az embereket megalázza, bohócot csináljon belõlük.
  3. Életbe léptettek diszkriminatív elõírásokat is, holott a diszkrimináció köztudottan tilos. Hogy egy igen látványosat és egyértelmût említsek az az, hogy az országba beutazók mind két hetes házi karanténba kell vonuljanak, kivéve – s ott következik egy hosszú felsorolás. Holott mind külföldrõl jönnek, a különbség köztük a foglalkozásuk. Mintha a vírus különbséget tenne, s teszem azt a buszvezetõt nem fertõzné. Tehát ezek a kivételek nem csak diszkriminatívak, de járványügyi szempontból veszélyesek, elvégre – hogy maradjunk ennél a példánál – egy buszsofõr több tíz embert fertõzhet meg egy csapásra. S szintén a kivételezettek között vannak a parlamenti képviselõk, holott köztudott, hogy egy szenátor halomra fertõzte még márciusban a kollégáit.

A sort folytathatnám, de egyelõre álljunk meg itt. Ugyanis ezek a szabályok mostantól érvényben vannak, de a határozat most a parlament asztalán van, s az a következõ napokban három dolgot tehet: megerõsíti, megerõsíti de módosításokkal, illetve elveti. Pislákol hát még némi remény, hogy a második lehetõséget fogják választani (elvégre azt õk tették bele a törvénybe), s ésszerûsítik a jogszabályt. Aki pedig egyetért azzal, hogy erre szükség volna, az megteheti azt, amit én már megtettem: levelet írhat az egyes frakciók vezetõinek, amiben véleményt mond és javaslatot tesz. Az én javaslatom a következõképpen hangzik:
Legyenek tekintettel arra, hogy a helyzet távolról sem egységes az egész országban. Vannak súlyosan érintett vidékek és vannak olyanok (mint Gyergyószék), ahol egészen egyszerûen nincs járvány. Akkor pedig differenciált kezelési módot célszerû alkalmazni. Erre egy lehetséges változat:

  • Vezessenek be egységesen készenléti állapotot, ugyanazokkal a szabályokkal, azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma meghaladta az 500 fõt.
  • Azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma 100 és 500 között van, bízzák a megyei készenléti bizottságokra, hogy mit tesznek és milyen szabályokat vezetnek be.
  • Azokban a megyékben, ahol a fertõzöttek száma nem éri el a 100-at (s ilyenbõl jelenleg 11 van!), csak azokban a településekben vezessenek be készenléti állapotot, ahol léteznek fertõzöttek, s a bevezetett szabályokat igazítsák a konkrét helyzethez.

Segítségképpen itt vannak a címek, ahova a javaslatokat el lehet küldeni:
psd@cdep.ro, pnl@cdep.ro, usr@cdep.ro, pro-europa@dcep.ro, udmr@cdep.ro, minoritati@cdep.ro, pmp@cdep.ro, psd@senat.ro, pnl@senat.ro, usr@senat.ro, udmr@senat.ro.


Hadd zárjam egy nem lényegtelen adalékkal:
Sok szó esett arról, hogy az alkotmány értelmében alapvetõ jogokat csak törvénnyel lehet korlátozni, ez volt az oka annak, hogy egy ideig nem tudták (nagy fájdalmukra) büntetni azokat, akik nem tartották be a rendkívüli állapot idején bevezetett szabályokat. De annak az 53. cikkelynek van egy második bekezdése is, ami így hangzik:
” Restrângerea poate fi dispusã numai dacã este necesarã într-o societate democraticã. Mãsura trebuie sã fie proportionalã cu situatia care a determinat-o, sã fie aplicatã în mod nediscriminatoriu si fãrã a aduce atingere existentei dreptului sau a libertãtii.”
Teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány által most bevezetett szabályok ennek több pontban és többszörösen ellentmondanak. Tehát így semmiképp nem maradhatnak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (12)


(a lehetetlen küldetés)

Hétfõn, hetekkel azután, hogy az államelnök bejelentette, hogy május 15 után nem hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, a kormány sürgõsséggel összeült és elfogadott egy törvénytervezetet, ami arról szól, hogy miképpen mûködjön az ország készenléti állapotban (mert azt találták ki, hogy az következzen a rendkívüli után). A tervezet (19 oldal, 65 cikkely) itt olvasható. Az matematikailag már abban a pillanatban lehetetlen volt, hogy az a törvény idõben (vagyis 15.-én) érvénybe lépjen, de eljátszották a felelõst, s sürgõsségi eljárást kérve még aznap átküldték a Szenátusnak. Az pedig keddre napirendre is tûzte az elfogadását, azzal a feltétellel, hogy a szakbizottságok addig véleményezik. S láss csodát, ez megtörtént. Pedig nem volt kis munka, fényesen bizonyítja ezt az, hogy a jogi szakbizottság egy 67 oldalas szakvéleményt készített róla, amiben megtalálható írd és mondd 73 módosító javaslat! De mindezzel végeztek kevesebb mint egy nap alatt, így a plénum még kedden megtárgyalta, módosította majd elfogadta a tervezetet, ami másnapra átkerült a Képviselõházba.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezt nem lehet fokozni, az nyilván téved, ugyanis ott a jogi bizottság dupla munkát végzett (szintén kevesebb mint egy nap alatt), vagyis egy 133 oldalas szakvéleményt fogalmazott meg, amiben immár 161 olyan módosító javaslat szerepel, amelyeket a bizottság elfogadásra javasol. Plusz másik 91, amelyek elfogadását nem támogatják.

Mondhatni hatalmas számok, szilvás gombócban is egy komoly mennyiség, ami világosan mutatja, hogy mennyire másképp látja a témát a kormány és a parlament (ahol ugye a kormány kisebbségben van). Ez önmagában nem volna világvége, de két dolgot nem szabad elfelejteni:

  1. Teljesen kizárt, hogy ekkora volumenû munkát ennyi idõ alatt jól el lehessen végezni. Még komoly, megfontolt embereknek is több idõre lenne szükségük ahhoz, hogy ezt az egészet alaposan kielemezzék, meggondoljak, majd a jogszabályt koherens módon megfogalmazzák. Ezzel szemben itt mindössze két nap volt és a román parlamentben, amirõl nehéz lenne elmondani, hogy csupa olyan emberbõl áll. Anélkül, hogy egy betût elolvasnánk a végeredménybõl, nagy tételben fogadhatunk arra, hogy az elfogadott törvény számos problémát rejt magában, amelyek miatt lesz bõven szívás az elkövetkezõkben.
  2. Egy olyan törvényrõl van szó, ami nem egy szûk területet szabályoz, hanem az egész ország minden lakóját közvetlenül fogja érinteni hétfõtõl kezdve (már ha valaki meg nem támadja az Alkotmánybíróságon). Ilyen esetben hatványozottan igaz, hogy tízszer kell mérni és egyszer vágni. Ezzel szemben most az van, hogy a parlament két háza – mint két népes elefántcsorda – futott pár gyors kört a porcelánboltban, s hétfõtõl egy egész ország fogja a fejét fogni. Hogy csak egy példát mondjak ennek alátámasztására: tessék megnézni a képviselõházi szakvéleményben a 159. pontot (63. oldal). Ott az áll, hogy jelen törvény rendelkezései kiegészülnek más törvények elõírásaival, amennyiben azok nem mondanak ellent ezeknek! Ez azt jelenti, hogy bizony megeshet, hogy van olyan elõírás ebben a törvényben, ami ellentétes már hatályban levõ törvényekkel. Ez önmagában … hogy is mondjam … elgondolkoztató, de a csúcs az, hogy a honatyáknak eszükbe sincs azt a helyzetet megoldani, pedig csak annyit kellett volna hozzátenni (pl.) hogy azokban az esetekben ez a mostani, az újabb szabály érvényes. Õk ezzel nem fárasztották az agysejtjüket, bedobták a gyeplõt a lovak közé, aztán lesz ami lesz.

S az egész történetben van még valami, ami félelmetes: a Parlamentben az ellenzék van többségben, nyugodtan megtehették volna azt, hogy azt mondják: a kormány szeme világa hogy ilyen késõn terjesztette be ezt a tervezetet, mi rendes munkát akarunk végezni, ezért nem két napot szánunk rá, hanem annyit, amennyi szükséges lesz. Ez tökéletesen megfelelt volna a politikai logikának is, s mégsem ezt tették. Olyan mértékû a járvány-hisztéria az országban, hogy egyszerûen nem vállalták annak ódiumát, hogy miattuk csak egy napot is késsen ennek a törvénynek az elfogadása, s az alatt “védtelen” legyen az ország. Elvégre megmondta az államelnök, hogy a büntetések emberéleteket mentettek meg!

Kategória: Ez Románia, Megyei ügyek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Koronapló (11)

Alig vagyunk túl a jubileumi tízes számon, megint egy jelentõségteljes következik. Tudják, a foci… Tizenegyes, tehát a büntetõ. Mert kerülgethetjük mint koronavírus az idõsotthont, de nem lehet míg a világ elhallgatni, hogy nem csak Bukarestben vannak gondok, találkozunk (sõt, nap mint nap) idehaza is … khm, khm … nem megfelelõ minõségû vezetõkkel. Akikrõl eddig is tudtuk amit tudtunk, de most aztán megmutatták!

Itt van például megyén elnöke, a “Hargita megye tanácsa” reklámügynökség vezérigazgatója, akinek a megyében a legnagyobb okostelefonja van (akkora, hogy kézben nem is tudja fogni, a falra kellett szerelje). Na õ ezúttal is kitett magáért. S itt most következhetne egy igen jól dokumentált, újságcikkekkel, dokumentumokkal és videókkal megspékelt értekezés, de nem következik csak pár felvillantott kép, mert az illetõ többet nem ér, inkább hasznosabb dolgokkal töltöm az idõmet. Tehát:

Adott pillanatban volt a megyében három PCR teszt-készülék, amelyekkel a hírhedt vírust lehetett azonosítani. Egyenként több mint száz tesztet lehetett végezni velük naponta. Aztán az egyik elromlott. Még szinte vadonatúj volt, az állam tulajdona. Maradt kettõ, egy Csíkszeredában, egy Székelyudvarhelyen. Erre hõsünk (?) szökött, és némi trükközéssel (ezt õ maga vallotta be) adott egy nagyobb összeget a megye pénzébõl az állami intézménynek, hogy vegyen egy új tesztert. Elvégre szegény államnak nincs pénze, hát egy ilyen gazdag megye mint a mienk ilyenkor a zsebébe nyúl és segít. Ha pedig az állam másnap úgy dönt, hogy arra a készülékre más megyében van szükség, akkor fogja és vigye Isten hírével, a székely nem irigy fajta, köztudott. Az valahogy nem jutott eszébe, hogy ha szükség van teszterre s a megyének van pénze, akkor vehetett volna a megyei kórháznak is, mert az saját intézmény.

Telt múlt az idõ, s mivel az illetõ olyan fajta aki figyel az emberekre, gondolta felül arra a vonatra, amelyik arról szól, hogy többet kellene tesztelni. Történt mindez az után, hogy a hatóságok változtattak az addigi eljáráson, s úgy döntöttek, hogy többet tesztelnek. Látva a félig nyitott ajtót, hõsünk dörömbölni kezdett rajta, hogy ez nem elég, még annál is többet kellene tesztelni. S hogy mondandója nyomatékosabb legyen, azt is elõadta, hogy az mégis csak tûrhetetlen, hogy most, amikor már több kategóriát tesztelnek mint korábban, a megyében ez még mindig csak napi maximum negyven tesztet jelent. Hoppá! Egy teszt-készülék nem egészen fele kapacitása lefedi a megye szükségleteit?! Így már rögtön érthetõ, hogy gyorsan-gyorsan meg kellett venni a harmadikat is. Elnézést, bocsánat, szégyellje magát mindenki, aki azért rossz szóval illette a megye elejét!

Aztán ott volt a kórházak szûkös kapacitása, ami garantáltan elégtelen lett volna, ha a beígért sok tízezer beteg egyszerre csak kopog az ajtókon. Beindult hát a szocialista munkaverseny az ideiglenes kórháza terén. Kezdõdött Bukarestben holmi sátrakból összerakott tábori kórházzal, de hõsünknek a példa nyilván az anyaország. Ha ott konténer-kórház, hát neki is olyan kellett. S lett. Az eredményt mindenki láthatja, sok-sok fénykeppel megspékelt lelkes tudósítások jelentek meg a sajtóban is. Nem vagyok a terület szakértõje, ezért csak hozzávetõleg mondom, hogy egy tíz ágyas, kb. fél margarétás panzió szintjét üti. Talán. Azt is elmagyarázta videóban, hogy 1. az ilyen építménynek nem kell építési engedély; 2. sürgõsség esetén el lehet kezdeni az építkezést engedély nélkül is; 3. folyamatban van az engedély beszerzése (a szimpatikus változat aláhúzandó). Igaz, hogy errõl a mûemlékvédelmi hatóságnak egészen más a véleménye (tekintve hogy valakik galád módon egy mûemlék-épületet húztak fel a konténer-kórház mellé), de aki nem vesz el az ilyen részletekben, aki tudja, hogy az egészség mindennél fontosabb, az bátran foglalja imáiba hõsünket. Az senkit ne zavarjon, hogy a jóslatok nem váltak be, s immár napok óta egyetlen igazolt koronavírusos beteg sincs egész Csíkban (pedig kettõ már volt!!), az a néhány is akiket kitartó munkával sikerült felkutatni két hónap alatt a megyében szinte mind udvarhelyszéki. Távol áll tõlem, hogy tippeket akarjak adni, de megeshet, hogy ma-holnap az lesz a hír, hogy a konténer-“kórházat” átköltöztetik Udvarhelyre, mert ott nagyobb szükség van rá. Épp csak azt kell még eldönteni, hogy melyik mûemlék-épület mellé helyezzék el…

Kategória: Ez Románia, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Megyei ügyek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!