A csendzavarás sebessége

Mint köztudott, tavaly március tizedike után a csendõrség tömegesen bírságolta meg a marosvásárhelyi tüntetés résztvevõit, többek közt csendzavarás miatt is. A forgatókönyv az volt, hogy a tüntetés után napokkal-hetekkel egyes résztvevõk (illetve olyanok is akik ott se voltak, de az egy másik történet) postán kaptak egy kihágási jegyzõkönyvet, amiben az áll, hogy a felvonulásról készült video-felvételen azonosították amint kiabálással vagy más módon megzavarta a közrendet és a lakosság csendjét. Köztük van egy ismerõsöm is, aki megfellebbezte a kihágási jegyzõkönyvet, s alapfokon nyert is, ellenben a pere nem nélkülöz némi sajátosságot, ami ismét élesen rávilágít a bíróságon folyó munka minõségére. Ezt pedig már csak azért is érdemes szóvá tenni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy az országban zajló események kapcsán fekete-fehérben lássuk a világot, definíció szerint gazembernek gondolva minden politikust és az igazság felkent és felkészült bajnokának minden ügyészt és bírót. A helyzet – véleményem szerint – sokkal árnyaltabb, amint ez a példa is mutatja.

tul-gyors-csendzavaras

Amint a bíróság pecsétes dokumentumából kiderült, az ügyben eljáró bíró jóváhagyta azt a kérést, hogy az eseményrõl készült radar-felvétel bizonyítékként szolgáljon a perben. Innen rögtön következik, hogy a gond nem is a skandálások hangerejével volt (mert azt radarral nem lehet mérni), hanem a sebességével. Aki túl gyorsan kiabált azt megbüntették, aki csak lassabban, az megúszta.

Persze az is megeshet, hogy ezt a dokumentumot is egy másikból írták át, ugyanazzal az alapossággal, odafigyeléssel, amivel általában dolgozni szokott az, aki ezt a munkát végezte. Érdemes tehát a dokumentum alján szereplõ két nevet jól megjegyezni, s ha egy mód van rá, óvakodni tõlük.

Posted in Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Leave a comment

Árnyékjelentés – Shadow Report (Romania and the FCPNM)

A Gyergyószéki Székely Tanács is elkészítette a maga árnyékjelentését arról, hogy miképpen teljesíti Románia a Kisebbségi Keretegyezményt elõírásait:

shadow-report-framework-convention-Gyergyoszek

Annex-1-decision-486-2015
Annex-2-decision-2512-2013-2
Annex-3-decision-604-2012
Annex-4-ombudsman-opinion
Annex-5-Ombudsman
Annex-6-donations-orthodox
Annex-7-Decizie-636-2016-CCR
Annex-8-Ballo-Z-request
Annex-9-Ballo-Z-request-refused
Annex-10-Ballo-Z-request-2
Annex-11-Ballo-Z-request-refused-2
Annex-12-prefect-to-institutions
Annex-13-centralizing-table-institutions
Annex-14-centralizing-table-mayors
Annex-15-Nr-11778-SL
Annex-16-answer-prefect-HR-sanctions
Annex-17-answer-government-prefect
Annex-18-complaint-judicial-inspection
Annex-19-res-7026-2016
Annex-20-ADEC-complaints
Annex-21-ADEC-lawsuit-page-3
Annex-22-prefects-complaints
Annex-23-answer-prefect-CV
Annex-24-prefect-mures-maros-answer
Annex-25-second-part-of-decision-148-2014
Annex-26-Decision-670-2015
Annex-27-memorandum-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos
Annex-28-memorandum-en-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos
Annex-29-reply-congress-Ghindari-Makfalva
Annex-30-letter-prefect-mayors
Annex-31-lawsuit-prefect-decision-28-Gheorgheni-Gyergyoszentmiklos

S akkor következzen néhány megjegyzés, magyarázat:

Korábban is jeleztem itt, hogy egy ideje rövid tájékoztatókat küldök nemzetközi szervezeteknek, nagykövetségeknek és újságíróknak arról, hogy a gyakorlatban miképpen néz ki az a példaértékû román megoldása a “kisebbségi kérdésnek”. Azokat rendszerbe szedve (a Kisebbségi Keretegyezmény struktúrájának megfelelõen) és itt-ott kiegészítve, a belõlük levonható konklúziókat és kéréseket/ajánlásokat megfogalmazva született meg a Gyergyószéki Székely Tanács árnyékjelentése a Keretegyezmény kapcsán készült román jelentéshez. A 36 oldalas jelentés, együtt a 124 oldalt kitévõ mellékletekkel a tegnapi nap folyamán elküldtem Strasbourgba, s mivel nem titok, sõt, fontosnak tartjuk hogy minél többen megismerjék, ezért itt alább közzé is teszem.

Még az elõtt azonban pár gondolat, magyarázat ennek kapcsán, már csak azok kedvéért is, akik az angol nyelvvel (mert a jelentés azon készült) nehezebben boldogulnak:

Fontosnak tartottuk megemlíteni, hogy ugyan való igaz amit a román politikusok újra és újra elmondanak, miszerint nem létezik olyan kötelezõ jellegû norma, ami alapján autonómiát kellene biztosítsanak Székelyföld számára, a kép akkor lesz teljes ha hozzátesszük, hogy az is tény, hogy maga a román kormány vállalta írásban 1993-ban, hogy a kisebbségi politikáját az 1201-es ajánlásban rögzített elvekre fogja alapozni, abban pedig tételesen szerepel az, hogy az olyan esetekben mint Székelyföld, ha az adott közösség igényli, akkor jár neki az autonómia. (Így talán érthetõbb lesz az is, hogy miért hadakoznak a prefektusok oly kitartóan az autonómia-párti önkormányzati határozatok ellen.)

Hasonlóképpen igen fontos azt megállapítani, hogy 1989 után a dolgok jó irányba indultak, de azóta vettek egy hajtûkanyart, s immár évek óta egyre romlik a helyzetünk. Ráadásul ez nem abban áll (csak), hogy az állam és annak intézményei nem védenek meg, ha jogsérelem ér minket, hanem pont maga az állam az, amelyik egyre több és égbekiáltóbb jogsértést követ el.
S hogy ez nem egy szubjektív vélemény, azt bizonyítja többek közt az, hogy a Keretegyezmény ratifikálása után több olyan jogszabály született, amelyek ellentmondanak a Keretegyezmény elõírásainak. Ilyen például a zászló-törvény, ami megtiltja nekünk is, hogy bármikor bárhol szabadon használjuk a magyar zászlót.

A tájékoztatáson túl a jelentésben több kérést és javaslatot is megfogalmaztunk, így például megneveztünk 5 olyan jogszabályi elõírást, amelyek álláspontunk szerint sértik a Keretegyezményt, azért azt kérjük az Európa Tanácstól, hogy szólítsa fel Romániát, hogy azokat törölje.

Végezetül fontos leszögezni, hogy nem lehet arra számítani, hogy Strasbourgban elolvassák az árnyékjelentésünket (meg a többit is, mert mások is készítettek), majd jól beolvasnak Bukarestnek, s kukoricára térdepeltetik a kormányt, ha azonnal nem tesz eleget minden kérésünknek. Ez egy eszköz amivel élni lehet tehát élni kell, egy lépés azon az úton, ami elvezet a gondjaink orvoslásához. S ha már elvégeztük ezt a munkát, természetesen elküldjük a jelentést minden olyan helyre, ahol nem árt ha szembesülnek az abban leírtakkal.

Posted in Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal, Uncategorized | Leave a comment

Iohannis és az egyházi iskolák

Németh Zsolt az egyházi iskolákról, s azok visszaállamosításáról kérdezte Klaus Iohannist, aki a Szekely Mikó ügye fölött elegánsan átsiklott, ellenben kiderült (s ez számomra meglepõ volt), hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét eléggé részletesen ismeri.
Megtudhattuk ugyanakkor azt is, hogy a plenáris ülés termének tervezõje meg építõje igen jó munkát végeztek, mert a plafon nem szakadt le a válasz végének alhangzása után:

ETPK-Iohannis-Nemeth-Zs

Posted in Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Leave a comment

Iohannis és a székelyek

Ma az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének vendége volt Iohannis elnök, s ez alkalomból beszédet mondott a plénum elõtt, majd válaszolt a képviselõk kérdéseire. A kérdezõk között volt Jokin Bildarratz, a Baszk Nemzeti Párt szenátora is.
Sajons a tolmács nem volt a helyzet magaslatán, így a kérdés kicsit zavaros volt, de a lényeg azért érthetõ: A romániai magyarok, s azon belül a székelyek nem elégedettek a helyzetükkel, kérdés hogy az elnök nyitott-e arra, hogy ezekrõl az aggodalmakról párbeszédet folytasson például a Székely Nemzeti Tanáccsal?
A válasz nyilván arról szólt, hogy Románia a kisebbségek Kánaánja, ebben semmi meglepõ nincs. A lényeg a vége, amikor azt is elmondja az elnök, hogy õ milyen nyitott a párbeszédre, erre alapozva a Székely Nemzeti Tanács újra felkérheti, hogy fogadja a küldöttségét, azért, hogy Székelyföld jövõjérõl párbeszédet kezdjenek. Ezt eddig már többször megtette, anélkül hogy bármiféle választ kapott volna, lássuk változik-e a forgatókönyv.

A felvétel minõségéért elnézést kérek, ilyen gyorsan csak ez a módszer állt rendelkezésre. Ha sikerül megszerezzek egy jobb minõségût, akkor majd lecserélem ezt, addig érje be ki-ki ezzel:

ETPK-Iohannis-Bildarratz-J

Posted in Székelyföl éjjel-nappal | Leave a comment

Nem vagyunk egyedül!

Ez általában egy olyan információ, ami az embernek örömöt okoz, vagy minimum vigasztalást (amennyiben valami rosszban van társunk). Ez utóbbi eset áll fenn most is, amennyiben kiderült, hogy népünk nagy “barátjának”, Dan Tãnasãnak nem csak a székely zászlóval van meggyûlve a baja. A ténykedése után kutatva akadtam rá ugyanis erre:
http://portal.just.ro/119/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=11900000000028250&id_inst=119.

Az alperes itt egy állami intézmény, a Romaügyi Nemzeti Ügynökség, a téma pedig a roma zászló. Azt kérte ugyanis a derék román hazaffy, hogy az ügynökség vezetõje közölje vele, hogy mi a jogalapja az irodájában található, kék-zöld zászlónak, illetve annak, hogy az ott meg még egyéb helyeken is ki van tûzve. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy Tãnasã fejében az a jogértelmezés vert gyökeret, hogy ebben az országban csak azt szabad tenni, amit valamilyen törvény tételesen megenged. (Eldöntendõ hogy ez helyes-e, pl. lehetne indítani ellene egy pert, amiben azt állítjuk, hogy szemtanúink vannak arra nézve, hogy tegnap délután pontban fél hatkor levegõt vett, kérjük közölje velünk, hogy ennek mi volt a jogalapja.) Az pedig egyáltalán nem lep meg, hogy ezt a pert Kovászna megye törvényszékén indította s az illetékesnek is nyilvánította magát és ítélkezett is (holott központi intézmény esetében a pert a Bukaresti Táblabíróságon kellett volna indítsa), mert ilyen a hazai igazságszolgáltatás szakmai színvonala. Hab a tortán, hogy a keresetet egy ügyvéd fogalmazta. (Vajon melyik diplomagyárban szerezte az oklevelét?).

Azért jó ha észre vesszük a lényeges eltérést is: a cigányokkal kissé óvatosabb, elõször megkérdezi a zászló jogalapját, nem azzal kezdi direktben mint a székely zászló esetében, hogy tessék onnan azonnal eltávolítani. Mindemellett kíváncsi vagyok a folytatásra, vagyis hogy milyen választ fog kapni az Ügynökségtõl, illetve hogy indít-e majd pert a cigány zászló eltávolításáért is.

Posted in Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Leave a comment

Tízórai

Verõfényes januári délelõtt, Bukarest székes fõváros, hírneves útja (magyarul Gyõzelem), a Kereskedelmi Bank hiperszuper új székháza elõtti szakasz. Térdig érõ hó mindenfele, az úttest három helyett csak két sávon járható. Érkezik egy rendõrautó, majd megáll. Felgyúlnak a villogó fények a tetején, majd kiszáll belõle egy rendõr és komótosan megindul az úttesten visszafele. Az ember azt hinné, hogy valakit tetten értek hogy szabálytalanságot követett el, s most jön a számonkérés. De nem. A rendõr visszasétál az elsõ keresztutcáig, ott letér jobbra és bemegy egy ajtón. Eltelik egy perc, el még egy, majd egy harmadik. Az ember kíváncsi lény, hát átmegyek az utcán, hadd lássam hova is ment be. Ahogy közelebb érek, látom hogy egy gyorsétkezde. De már nyílik is az ajtó, s kifordul rajta a rendõrünk, kezében egy átlátszó nájlonszatyorban zsemle, egy dobozkában valamilyen saláta, s egyéb étkek. Visszasétál az autóhoz, beül. Biztos más is azt gondolná, hogy azzal szélsebesen elhajtanak. De nem, az autó továbbra is ott vesztegel. Nem szeretném lekésni a vonatomat, tehát nem várom meg a történt végét. De azért búcsúzóul készítek egy fényképet, mielõtt folytatom az utamat.
Történt mindez ma, délelõtt 11 óra tájékán, az autó rendszáma pedig MAI 40476. A rendõr fiatal, inkább még gyermek. De ha így folytatja, még sokra viszi ebben az országban.

rendorauto-az-uton

Posted in Ez Románia, megáll az ész! | Leave a comment

Ha valakinek kételyei lennének…

Nem telt el egy hét se azóta hogy az elõzõ bejegyzésemet megírtam, s már vissza is térhetek a témára, mert az abban megfogalmazottakra újabb bizonyítékot szolgáltatott, ezúttal a csíkszeredai ügyészség.
Amint ott említettem volt, s az alábbi tértivevény is igazolja, tavaly szeptember hatodikán postáztam az ügyészségnek a prefektus elleni büntetõ panaszt, amit õk már másnap kézhez is vettek:

tertiveveny-ugyeszseg-prefektus-panasz

Aztán teltek-múltak a hónapok, s hogy nem kaptam semmi választ, december 21.-én postára tettem egy rövid levelet, amiben a kivizsgálás menetérõl érdeklõdtem. Ugyan év vége volt, de a posta akkor is operatívan mûködött, mert napokon belül kézbesítette a levelemet, amire ma ezt a választ kaptam:

valasz-ugyeszseg-prefektus-panasz

A nyúlfarknyi tájékoztatás két érdekes információt is tartalmaz:
Egyrészt meg lehet tudni belõle, hogy a panaszt a rendõrség gazdasági bûncselekményeket kivizsgáló osztályának adták ki. Ugyan kétségtelen, hogy annak hogy a prefektus nem végzi a dolgát lehetnek gazdasági következményei is, de nyilván elsõdlegesen nem gazdasági jellegû az általam jelzett törvénysértés, tehát meglehetõsen értetlenül állok ezen információ elõtt. De mivel az elõzmények körültekintésre intenek, nem tartom kizártnak azt, hogy egy trükkel állunk szemben: a rendõrség meg fogja állapítani, hogy a prefektus az általam nehezményezett ténykedésével (vagy inkább inaktivitásával) nem sértett meg semmilyen gazdasági jellegû jogszabályt, s következésképpen az ügyészség bûncselekmény hiányában ejteni fogja a panaszt.
Másrészt a válaszból nem csak az ügycsomó számát (1520/278/P/2016), hanem annak dátumát is meg lehet tudni (lásd a válasz fejlécét): 2016 december 28. Na ezzel a trükkel nem elõször találkozom, még 2015-ben a Korrupcióellenes Ügyészség is bevetette: március elején írtam nekik egy petíciót, arra nem válaszoltak, majd mikor áprilisban írásban érdeklõdtem, akkor kelletlenül elõvették az eredeti petíciót a fiók mélyérõl, s az érdeklõdés napján iktatták, mintha akkor érkezett volna. A jelek szerint itt is ugyanaz történt: több mint három hónapig abban reménykedtek az ügyészségen, hogy megfeledkezem a panaszról, s mikor azt kellett tapasztalják hogy ez nem válik be, kénytelenek voltak iktatni. 112 nappal azután, hogy kézhez vették. Netán ez lenne náluk a sürgõsségi eljárás (mert a 112-es számból az ember arra is gondolhat)?

Posted in Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Leave a comment

A gépezet olajozottan mûködik

1989 decembere után hatalmas nemzetközi szimpátia övezte Romániát, így sorra nyíltak meg elõtte olyan kapuk, amelyekre korábban gondolnia sem lehetett volna. Elég volt néhány hangzatos ígéret, szóban és/vagy írásban tett fogadalom. Így lett az ország az Európa Tanács tagja is, alig pár évvel a “forradalom” után, illetve miután vezetõi széles mosoly kíséretében aláírtak pár dokumentumot, ideértve a Kisebbségi Keretegyezményt is.

Aztán a küldöttségek hazajöttek Strasbourgból, idehaza a parlament – kisebb-nagyobb késéssel – ratifikálta az aláírt dokumentumokat (egyes elõírásokat még a 2003-as alkotmányba is beemeltek), majd következett volna a munka nehezebb része, a vállalások gyakorlatba ültetése. Na itt már kezdett akadozni a gépezet, egyre több volt az üzemzavar és a leállás, így tíz évvel ezelõtt a bukaresti masiniszták (vagy machinátorok?) egy huszárvágáshoz folyamodtak: betaszították egy eldugott fészerbe, onnan meg elõvették azt a régit, amit 1989-ben kénytelenek voltak leállítani. A naivabbak azt hihették, hogy azt követõen megette a rozsda, de errõl szó nincs, az utána eltelt években szép csendben, feltûnés nélkül kijavították, még korszerûsítették is, s csak a pillanatra vártak, amikor ismét hadrendben állíthatják. Ezt pedig akkor látták elérkezettnek, amikor az ország már tagja lett az Európa Tanács után a NATO-nak meg az Európai Uniónak is, a nemzetközi közösség figyelme pedig érezhetõen lanyhult, egyéb események és vidékek kötötték le.

Elõvették tehát, pályára állították, beindították, s nagy-nagy megelégedéssel szemlélték amint duruzsolni kezd, majd egyre nagyobb fordulatszámot vesz fel, s dübörögve nekilódul. A munkája pedig eképpen nyilvánul meg:

1. Számos hatályban levõ törvény van, ami garantálja a magyar közösség tagjainak azt a jogot, hogy az élet számos területén, hivatalok egész sorában használhassák anyanyelvüket. Ilyen például Hargita megye 67 önkormányzata közül majd az összes, az azoknak alárendelt helyi intézmények, a megyei önkormányzat és annak intézményei, valamit az állami intézmények megyei kirendeltségei, ezekbõl a prefektus honlapja szerint 40 darab van (ideértve magát a prefektust). Ez a jog azonban csak elméletben létezik, mert az intézmények jelentõs részében hiába próbálkozna a polgár, nincs olyan, akivel magyarul szóba tudna állni. A helyzet pedig nem hogy javulna évrõl évre, de inkább romlik (mert a gép dolgozik).

2. Ezen jogok betartását a törvény értelmében a prefektus felügyeli, az õ kötelessége, hogy garantálja a polgárok számára hogy élni tudjanak velük, s szintén õ az, aki büntetést róhat ki azon intézmények vezetõire, ahol a jogokat megsértik. A prefektus azonban (hogy-hogy nem) számos feladata közül ezt az egyet hajlamos hanyagolni. Nem megfeledkezik róla, hanem tudatosan nem végzi, még akkor sem, ha arra felszólítást kap. Olyannyira nem, hogy szükség volt egy jogerõs bírói ítéletre, hogy erre figyelmeztesse.

3. Ezen a ponton lehet gyõzelmet kiáltani, pezsgõt bontani (s azt gondolni, hogy a gép meghibásodott), de nem célszerû, mert ez a lépés csak az álcázás része, arra való hogy azt a látszatot keltse, hogy Románia jogállam. A rideg valóság ezzel szemben az, hogy bírói ítélettel vagy anélkül, a prefektus rendületlenül nem végzi a dolgát. Ezt fényesen bizonyítja, hogy közel két évvel azután hogy iktatták a prefekturán a petíciómat, s fél évvel azután, hogy több intézményvezetõ önként vallotta be hogy a nyelvhasználatra vonatkozó törvényeket nem tartják tiszteletben, egyetlen büntetést se rótt ki e miatt senkire, amiképpen ez kiderül ennek a bejegyzésnek a végén.
Persze ahhoz hogy ezt háborítatlanul tehesse, szükséges az egész gépezet összehangolt munkája, más szóval az, hogy biztos lehessen benne, hogy ezért nem fogja semmi bántódás érni. S ez – mint a bevezetõben jeleztem – mûködik!

4. Itt van mindjárt a bíróság, amelyiknek az lenne a dolga, hogy megbüntesse azért, mert nem hajtott végre egy jogerõs ítéletet. Ez más esetekben sima ügy, a panaszos a 30 nap teltével jelzi a bíróságnak hogy végrehajtás sehol, az meg szinte automatikusan rója ki a tetemes bírságot. Ebben az esetben azonban a dolog nem mûködik, a bírókat egy másik fogaskerék mozgatja, így a jogos keresetet alapfokon is és másodfokon is elutasították.

5. Tekintve hogy a prefektus a kormány megyei helytartója, oda is lehet azzal a kéréssel fordulni, hogy vegyék már rá arra, hogy tartsa be a törvényeket. Ha mód van rá, hát próbát tettem ezzel is, de ezen a ponton már kevesebb optimizmussal, inkább abból a meggondolásból, hogy hadd lássam jól sejtem-e, hogy a kormány is a prefektus pártját fogja fogni. S azt kellett tapasztaljam, hogy a feltételezésem helytálló volt.

6. Persze elvileg az a lehetõség is fennáll, hogy ezek nem egy összehangolt stratégia részei, csak véletlen egybeesések. Hogy ennek a valószínûségét minél kisebbre csökkentsem, panaszt tettem a prefektust meg nem büntetõ bírók ellen a Jogi Felügyeleten, azt kérve, hogy állapítsák meg, hogy fegyelmi vétséget követtek el, amikor nem alkalmazták a törvény világos elõírásait. S ugyan a panaszban leírtam, hogy a törvény értelmében a prefektusnak 30 nap állt a rendelkezésére a jogerõs ítélet végrehajtására õ pedig 37 napon keresztül semmit nem tett ennek érdekében (tehát a bírók kötelezõ módon meg kellett volna büntessék), az ügyet kivizsgáló ellenõrnek sikerült azt megállapítania (rez-7026-2016), hogy a bírók teljes mértékben törvényesen jártak el.

7. Tekintettel arra, hogy a nyelvi jogok betartatása a prefektus hivatali kötelessége, s ennek elhanyagolása azzal jár, hogy emberek tízezrei nem használhatják anyanyelvüket különbözõ hivatalokban (ami számukra egyértelmûen hátrányt jelent), itt lényegében hivatali visszaéléssel van dolgunk, ami a Büntetõ Törvénykönyv szerint bûncselekménynek minõsül. Tettem tehát egy büntetõ panaszt is az ügyészségen a prefektus ellen, még tavaly szeptember hatodikán (a tértivevény tanúsága szerint másnap kézhez is vették). Aztán teltek-múltak a hónapok, de errõl semmi hír nem érkezett, így decemberben újabb levelet írtam, amiben a panasz sorsa felõl érdeklõdtem. Választ azonban erre sem kaptam.

Összefoglalva tehát el lehet mondani, hogy vannak ugyan nyelvhasználatra vonatkozó törvények, de azokat az illetékesek nem tartják be. Van ugyan aki ezeket kellene ellenõrizze, de õ ezt a munkát nem végzi. Aztán vannak olyanok, akik ezt rajta számon tudnák kérni, de õk ezt még panasz esetében sem teszik meg. Végül vannak olyanok, akik a számon kérõk körmére kellene nézzenek ha azok nem végzik a dolgukat, de – láss csodát – ezek sem találnak semmi kivetnivalót a számonkérõk “munkájában”. Amint fennebb említettem: egy tökéletesen felépített, olajozottan mûködõ gépezet, ami gondoskodik arról, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó törvényeket a gyakorlatban ne alkalmazzák.

S hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni? Két választásunk van: megadóan feltesszük a kezünket, avagy újabb és újabb kavicsokat markolunk fel és próbálunk a szerkezetbe juttatni. Cselekedjen ki-ki legjobb belátása szerint!

Posted in Államérdek, Ez Románia, Politika | Leave a comment

A puding próbája

Ugyan a kormánykoalícióba nem vették be, de egy parlamenti együttmûködési megállapodást kötöttek az RMDSZ-el a leendõ kormánypártok, Kelemen Hunor pedig azt is kijelentette, hogy támogatják azok kormányfõ-jelöltjét. Mindezt azért, hogy legyen esélyük arra, hogy a választási ígéreteik megvalósuljanak, s ezek között kiemelt helyen említette a magyarellenesség visszaszorítását, illetve a kisebbségi jogok gyakorlását garantáló törvények megszületését.
Hogy ezeket miképpen látják a kormánypártok, arról viszonylag hamar fogalmat alkothatunk, nem kell hozzá több mint egy sovány hónap. Mondom azt is hogy miképpen, csak még azt szögezzem le, hogy bizonyára nem vagyok egyedül azon a meggyõzõdésen, hogy az utóbbi idõben egyre fokozódó magyarellenesség, a különféle állami intézmények (ideértve, sõt kiemelt módon ideértve a bíróságokat is) nagy visszatetszést keltõ lépései nem néhány túlbuzgó hivatalnok egyéni akciói, hanem szervezett, az ország legfelsõ vezetõi által (bárkik is legyenek azok) jóváhagyott terv részei. Következésképpen jelzésértékûek lesznek azok az ítéletek, amelyek számos önkormányzat ellen zajló perben születni fognak január folyamán. Márpedig ilyen bõven lesz, itt van azok listája, amelyekrõl én tudok:

Csíkrákos
Csíkszereda
Korond
Székelykeresztúr
Csíkdánfalva
Gyergyószentmiklós
Székelyudvarhely

Ezeken kívül tucatnyi olyan perben fog ítélet születni a marosvásárhelyi bíróságon, melyek tárgya a március tizedikei “csendzavarás”. Az ilyenek esetében eddigelé mindig felmentõ ítélet született, ezek estében a kérdés éppen ezért sokkal inkább az, hogy folytatja-e a csendõrség az eddigi gyakorlatot, és az újabb hasonló ítéletek ellen is fellebbezést nyújt be, avagy jobb belátásra tér és visszavonja a korábbiakat is. Ez egyértelmûen egy Bukarestbõl érkezõ parancs kérdése, s mint ilyen a legkézzelfoghatóbb fokmérõje tud lenni annak, hogy odafent a hatalom csúcsán változik-e valami.

Egy szûk hónap tehát, és már sokkal okosabbak leszünk, megkapjuk az elsõ komoly visszajelzéseket arra nézve, hogy mit is ér a gyakorlatban az a példa nélküli mozgósítás (mert azt szögezzük le, hogy korábban születtek a mostaninál jobb választási eredmények is, ellenben azokban az idõkben az emberek sokkal inkább maguktól, belsõ indíttatásból mentek szavazni, nem kellett nekik annyi és olyan kampány mint most), az elért választási eredmény és a megkötött parlamenti megállapodás.

Posted in Államérdek, Politika, RMDSZ | Leave a comment

Strasbourgból (is) az angyal

Az idei Karácsony különlegesre sikeredett számomra. Duplán is.
Elsõsorban azért, mert ismét annyian voltunk a lakásban tegnap este, hogy csak két rendben tudtunk leülni a vacsoraasztal mellé, illetve mert ismét gyermekzsivajtól volt hangos a ház. Erre már jó sok éve nem volt példa, ezért külön öröm volt számunkra.
Másodsorban pedig azért, mert hála a posta szeszélyének, pont tegnap érkezett meg Strasbourgból egy újabb keresetem visszaigazolása:

visszaigazolas-Strasbourgbol

Ez azt jelenti, hogy újabb keresetem ment át az elõzetes szûrõn és találtatott befogadhatónak, olyannak, ami az Emberjogi Bíróság hatáskörébe tartozik és megfelel a formai követelményeknek. Innen kezdve már csak türelem kérdése, és ítéletet is fog születni.
A téma pedig az, hogy a prefektus nem hajtott végre egy jogerõs ítéletet, a bírók pedig ezért nem büntették meg, mondván hogy egy igen bonyolult feladatról van szó, amihez több idõre van szükség. Ha pedig igaz az, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, akkor megeshet hogy ezeknek a bíróknak igazuk is lesz, mert ugyan a prefektus azóta se tesz semmit, de lehetséges hogy végtelen sok idõ alatt a feladat így is meg lesz oldva. No de kinek van ideje azt kivárni?

Posted in igazságszolgáltatás Romániában, siker, Székelyföl éjjel-nappal | Leave a comment

A hatodik

Mármint az idén.
A saját nevemben.
Mert amúgy nyolc.
Kereset.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el ki-ki maga, tõlem ennyi telt. No nem azért, mert nem történik naponta mindenfele számtalan jogsértés, hanem ezért, mert az igazságszolgáltatás malmai lassan õrölnek, van olyan ügyem, amit három és fél éve, még 2013 júniusában indítottam, de máig sem sikerült a végére járni, a következõ tárgyalás jövõ márciusban lesz, így jó esély van arra, hogy a kezdettõl számított négy év elteltével sem lesz a kezemben jogerõs ítélet. No de nem errõl akartam most beszélni, hanem az idei hatodik keresetemrõl, amit a mai nap postáztam Strasbourgba.

A történet lényege az, hogy petíciót intéztem tavaly õsszel Maros megye prefektusához, s azt kértem tõle, hogy gondoskodjon arról – ami nem mellékesen törvényben elõírt kötelessége – hogy a megyében mûködõ közintézményekben lehessen használni a magyar nyelvet. Õ elsõ körben adott egy maszatoló választ (miszerint az önkormányzatok nincsenek neki alárendelve, egyéb intézmények viszonylatában meg az van, hogy szoktak kapni magyar nyelvû beadványokat, illetve lehetõségük van magyarul válaszolni. Arra hiába kérdeztem rá kétszer is, hogy ezzel a lehetõséggel élnek-e (vagyis ha valaki magyarul fordul hozzájuk akkor magyar választ kap-e?), így kénytelen voltam törvényszékhez fordulni.

Az igazságszolgáltatási eljárás egy furcsaságáról már írtam (itt), most azonban oda is eljutottunk, hogy kézhez kaptam a jogerõs ítéletet, mehetek vele panaszra. Mert mit is mondanak a magas ítélõtábla bírái: mivel nem élek Maros megyében, ezért engem személyesen nem érintenek a hatóságok jogsértései, tehát panaszt se tehetek ellenük.

Ezt a kifogást már az alapfokon eljáró bíró is felvetette, s ugyan tételesen és részletesen cáfoltam (kezdve azzal, hogy írtam egy petíciót magyar nyelven a prefektusnak, s kaptam rá – én, személyesen – egy románul megírt választ, s befejezve azzal, hogy a törvényszék épületén – a bejárattól az utolsó eldugott zugig – egy szó magyar nyelvû felirat nincs, a személyzet pedig úgy van összeválogatva, hogy senki egy kukkot ne tudjon magyarul, így ha az ember el akar jutni egy tárgyalásra, kénytelen bevetni a román nyelv terén létezõ ismereteit; ebbe is én ütköztem bele, személyesen). Ennek ellenére – minõ meglepetés! – a bíró helyt adott ennek a felvetésnek, s érdemi tárgyalás nélkül utasította vissza a keresetemet. (Fontos részletkérdés: nem a prefektus hivatkozott erre, hanem a bíró vetette fel, lényegében a prefektus védelmében. A pártatlanság jegyében.)

Az csak természetes hogy fellebbeztem, de gondolom az se nagyon meglepõ, hogy eredménytelenül, mert másodfokon is ugyanaz a döntés született. Azaz nem épp eredménytelenül, mert pont az történt amire számítani lehetett, tehát eredmény az, hogy a bírók újabb bizonyítékát adták annak, hogy nem pártatlanok, illetve hogy ítéleteiket nem az igazság és nem a törvény alapján hozzák. Túlzás és rosszindulat nélkül mondhatom, hogy ezek a bírók – akiket már ismertem több korábbi perbõl – két rossz közül választhattak (ahol a két rosszat persze a saját szempontjukból kell érteni): vagy hoznak egy korrekt ítéletet (amivel a prefektust meg a magyar nyelv használatát szabotáló intézményvezetõket haragítják magukra), vagy pedig teret adnak belsõ indíttatásaiknak (amivel ahhoz járulnak hozzá, hogy az emberjogi bíróság Romániáról állítson ki egy nem túl hízelgõ bizonyítványt). De hát ez legyen az õ gondjuk, én könnyet hullatni értük biztos nem fogok.

Az ügy egyik jellemzõjérõl már szintén írtam (itt), most csak annyit teszek hozzá, hogy ez is arra jó, hogy az emberjogi bíróság képet kapjon arról, hogy miképpen is zajlik Romániában az igazságszolgáltatás. Persze ahhoz, hogy ez világosan kirajzolódjon szükség van arra, hogy figyelemmel kísérjük az eseményeket és türelmesen gyûjtögessük az adatokat. Ha így teszünk, akkor igen releváns adatokkal tudjuk alátámasztani a strasbourgi panaszokat. Ebben a konkrét esetben például dokumentumokkal igazolható az, hogy nem csak kettõs mércét alkalmaznak a bírók, de ezt igencsak célzottan, a magyar közösség ellenében teszik, tehát diszkriminálnak. Hogy egészen konkrét legyek: ha egy bukaresti egyesület pert indít egy eldugott falu elöljárója ellen (mondjuk Felsõboldogfalván a “Községháza” felirat, vagy Berecken a polgármester irodájában levõ zászlók miatt), akkor a megtámadottak hiába vetik fel a támadó személyes érintettségének a kérdését, a bírók álláspontja az, hogy a közérdek mindennél fontosabb, annak érvényesülnie kell. Fordított esetben (mint amilyen ez az ügy is) már egyáltalán nem fontos a közérdek, sõt, a bizonyítottan személyes érintettséget is hiába hozza fel az ember, a bírók azt laza mozdulattal lesöprik az asztalról, s szigorúan megállapítják, hogy a személyes érintettség kizáró feltétel, márpedig itt olyan nincs. S ebben s ténykedésben még az sem zavarja meg õket, ha adott esetben maga Dan Tãnasã egyesülete jelenti ki – írásban! – hogy márpedig nekik ebben semmi egyéni érintettségük nincs, de nem is kell, õket a közérdek vezérli.

Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez azzal magyarázható, hogy ahány bíró, annyiféleképpen ítél meg hasonló helyzeteket, annak jelzem, hogy téved. Ezeket az egymásnak szögesen ellentmondó ítéleteket ugyanazok a bírók hozzák! Meg lehet nézni pl. ezt a két ügyet:
http://portal.just.ro/43/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=10200000000059604&id_inst=43
http://portal.just.ro/43/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=9600000000036964&id_inst=43
Mindkét esetben ugyanaz a bírói tanács (complet) ítélkezett. Esetemben megállapították a személyes érdekeltség hiányát s ezért elutasították a keresetemet, a csíkszeredai esetben pedig a polgármester vetette fel ezt a kérdést a bukaresti egyesület kapcsán, a bírók pedig ezt utasították el és helyt adtak Dan Tãnasã keresetének.
Ennek alapján már könnyebb megérteni azt, hogy miképpen történhet meg, hogy Dan Tãnasã minden perét megnyeri: azért, mert a bírók maximálisan partnerei, a végletekig részrehajlóak. Kerülgethetjük, de talán jobb nyíltan kimondani: soviniszták.

Posted in Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Leave a comment

Legendák földje

Ez – mint köztudott – Románia. Mindenki ismeri például azt a legendát, ami úgy szól, hogy Románia példaértékûen kezeli a kisebbségeit (más megfogalmazásban példaértékûen megoldotta a kisebbségi kérdést). De ez nyilván csak egy a sok közül, vannak még mások is, jómagam is egy másikról szeretnék most szólni.

Azt már említettem tán korábban, hogy a tavasz folyamán a prefektussal való pereskedés egyik mellékszálaként sikerült elérni, hogy kerüljön az Alkotmánybíróság elé a polgári eljárási törvénykönyv azon cikkelye, ami arra kötelezi az ember fiát, hogy ha anyanyelvén készült dokumentumot akar bizonyítékként felhasználni a bíróságon, akkor arról készíttessen saját költségén hitelesített fordítást. Mindezt olyan körülmények között, hogy Románia ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amiben az áll, hogy az ország gondoskodik arról, hogy a kisebbséghez tartozó személyek szabadon használhassák anyanyelvüket szóban és írásban a bíróságokon, anélkül, hogy az számukra plusz költséget jelentsen. Ez az elõírás belekerült az Alkotmányba is, azzal a másikkal együtt, miszerint Románia jóhiszemûen és betû szerint betartja a nemzetközi egyezmények elõírásait. A törvénykönyv ama elõírása egyértelmûen ütközik mindkét alkotmány-cikkellyel, csodálkoztam is, hogy mostanig miért nem támadta meg azt még senki az Alkotmánybíróságon.

De az mind semmi ahhoz képest, hogy mennyire csodálkozom most, miután megkaptam és elolvastam az Alkotmánybíróság határozatát! A szájam azóta is folyamatosan tátva van!
A tiszteletre nem méltó talárosok ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy nincs itt semmi gond. Igaz ugyan, hogy az alkotmányban ott áll az anyanyelv használatára vonatkozó elõírás, s benne az ingyenes fordítás viszonylatában az, hogy “prin interpereti si traducãtori”, ahol az interpret magyarul tolmács, a traducãtor pedig a román nyelv értelmezõ szótára szerint az a személy, aki írott szöveget fordít egyik nyelvrõl a másikra, õk úgy döntöttek, hogy a kisebbségieknek legyen elég az, hogy szóban használhatják az anyanyelvüket, ha írott dokumentumokat akarnak benyújtani, azokat szépen fordíttassák le.

Félreértés ne legyen, azt tapasztalatból tudom és is jó ideje, hogy mikor “magyar kérdésrõl” van szó, akkor az amúgy intelligens, iskolázott román tisztségviselõk hirtelen IQ-felezésen esnek át, semmit se tudnak és mindent félreértenek. Éppen ezért az igazán döbbenetes ebben a határozatban (ami alább teljes terjedelmében olvasható) nem maga az eredmény – mindamellett hogy ritka nagy gazemberség – hanem hat szó. Kettõ az elsõ oldalon, másik négy meg az utolsón találhat. Az elsõ kettõ így szól: “Varga Attila”. A másik négy: “cu unanimitate de voturi”. Tehát: a határozatot egyhangúlag fogadták el, miközben a testület tagja Varga Attila!

Ezek után nem nehéz rájönni, hogy melyik legendáról szól ez a történet: arról, amelyik szerint ott kell lenni mindenhol, hogy tudjuk befolyásolni a döntéseket, legyen beleszólásunk. Annyira elvetemültnek semmiképp nem lehet gondolni Varga Attilát hogy azt feltételezzük, hogy õ javasolta ezt a megoldást és sikerült meggyõznie a többieket is. Az ellenben tény, hogy még bár annyi sem telt tõle, hogy a határozat ellen szavazzon és különvéleményt fogalmazzon meg. Holott erre joga van.

Decizie-636-2016-CCR

Posted in Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika, RMDSZ | Leave a comment

Megy tovább a hárítás

A témát korábban már említettem, most onnan folytatom, hogy a kapott választ természetesen nem fogadhattam el, tehát újabb levelet írtam az ügyvéd-helyettes úrnak, amiben elmagyaráztam neki, hogy tévedésben van, én egy olyan közigazgatási eljárás miatt emeltem szót, amit ugyan az igazságszolgáltatási szervek alkalmaznak, de semmi köze valamely konkrét ügyhöz, amiben õ nyilván nem avatkozhat be.
Felhívtam a figyelmét arra is, hogy a levele fejlécében az áll, hogy “Hadsereg, igazságszolgáltatás, rendõrség, börtönök”, ugyanis õ a Nép Ügyvédjének az a helyettese, aki ezekért a területekért felel, s ha ez így van, akkor nem mondhatja azt, hogy az igazságszolgáltatás terén semmilyen hatásköre nincs.
Végül jeleztem azt is, hogy elsõ körben a bíróságokhoz meg ügyészségekhez fordultam petícióval, ellenben azok válaszra sem méltattak, márpedig ilyen esetekben mindenképp jogosult vagyok a Nép Ügyvédjének a beavatkozását kérni.
Azok kedvéért akik bírják a román nyelvet bemásolom ide a teljes levelet:

===============================

Cãtre
Avocatul Poporului
în atentia: Mircea Criste, adjunct al Avocatului Poporului

Stimate domnule Criste!

Revin la petitia mea din 26 octombrie, înregistratã la institutia Dvs. sub numãrul 19118/2016, pentru cã constat cu pãrere de rãu cã acela a fost înteles complet gresit.

Doresc astfel în primul rând sã vã atrag atentia, cã cele reclamate de mine nu intrã nicicum sub incidenta Art. 15 alin (4) din Legea 35/1997, nefiind vorba de acte ale autoritãtilor judecãtoresti (citatie, rezolutie, sentintã, etc.), emise în cadrul înfãptuirii actului de justitie, ci despre o procedurã administrativã (o înstiintare privind trimiterea acelor acte) folositã de diferite institutii din cadrul sistemului judiciar. Nu am reclamat vreo solutie datã de vreun parchet sau vreo instantã, ci modul în care se trimit acte procedurale celor interesati. Astfel dacã institutia Dvs. se implicã în solutionarea acestei probleme acela nu se poate interpreta nici cu rea credintã ca si o imixtiune în actul de justitie, ci ca si o interventie într-o problemã administrativã, în favoarea tuturor cetãtenilor care sunt purtati pe drumuri, cãrora le creazã problemã ca sã intre în posesia unor acte ale justitie, datoritã procederii reclamate de mine.

Pe de altã parte chiar existenta functiei pe care o detineti – adjunct al Avocatului Poporului specializat pe domeniile armatã, justitie, politie, penitenciare – demonstreazã faptul, cã prevederile Art. 15 alin (4) din Legea 35/1997 nu se pot interpreta în sensul cã Avocatul Poporului nu are nici o competentã în domeniul justitiei. Interdictia la care faceti referire în rãspunsul Dvs. se referã strict la actele autoritãtilor judecãtoresti aferente solutionãrii unor cauze concrete.

În altã ordine de idei doresc sã vã atrag atentia, cã în primã instantã m-am adresat cu petitii chiar institutiilor de la care eu personal am primit acele înstiintãri, dar acelea – încãlcãnd prevederile Ordonantei 27/2002 – ori nu au rãspuns la petitie, ori au refuzat solutionarea ei. Iar în astfel de cazuri, asa cum prevede Legea 35/1997, am tot dreptul sã mã adresez Avocatului Poporului, iar Dvs. aveti nu numai posibilitatea, dar chiar obligatia sã interveniti.

Acestea fiind spuse vã rog cu respect sã vã reconsiderati poziþia si sã solutionati petitia mea, asa cum acea a fost formulatã.

Nu în ultimul rând vã rog sã observati cã numele meu – asa cum acesta apare în cartea mea de identitate – este Árus Zsolt István, vã rog deci sã-l folositi asa.

Gheorgheni, la 21 11 2016

===============================

Levelemre tegnap a következõ válasz érkezett:

valasz-nep-ugyvedje-2

Ha jól belegondolok az meg sem lep, hogy Criste uram megismétli azt, amit korábban már leírt, nevezetesen hogy nincs joga beavatkozni az igazságszolgáltatás ügyeibe. Ezzel azonban megerõsíti azt a feltételezést, hogy ahhoz a bizonyos 42%-hoz tartozik. Jó ha tudják ezt azok, akik esetleg hozzá fordulnának.

Másodsorban azért mégis szót ejt a panaszomról is, de csak azért, hogy elmagyarázza nekem, hogy a bíróságoknak és ügyészségeknek joguk van eldönteni, hogy miképpen történjen az iratok kézbesítése. Tekintve hogy én ezt a jogot nem vitattam, mindössze azt kértem, hogy változtassanak a szabályozáson, ez is csak azt a feltételezést erõsíti, hogy emberünk ama 42%-ba tartozik.

Az utolsó bekezdés pedig a már más intézményeknél is tapasztalt arrogancia: közli, hogy hagyjam már békében, mert hiába is erõsködnék tovább, azt már válaszra sem fogja méltatni. Logikus, elvégre minden más közszolgához hasonlóan õ is az állampolgárok szolgálatában van. Különbözõképpen jutnak a székükhöz (vannak akiket megválasztunk, s vannak akiket kineveznek), de mind egyformán viszonyulnak hozzánk.

S akkor csodálkozik valaki, hogy ma konganak a szavazóhelyiségek?

Posted in Ez Románia, megáll az ész! | Leave a comment

Kafka összetépheti a diplomáját

Tegnap több zászló- meg községháza-per volt különbözõ bíróságokon. Ezek közül most egyet szeretnék elmesélni, a tisztelt olvasókat azonban elõször arra kérem, hogy üljenek le, kössék be a biztonsági öveiket, s ha módjuk van vegyenek be egy nyugtatót.
Sikerült?
Akkor nézzük:
Az iratcsomó száma 1798/102/2016, a részletek pedig itt találhatóak meg.
Ebbõl járatlanok természetesen nem sokat értenek, hadd mondjam el emberi nyelven, kezdve azzal, hogy mi is pontosan a téma.
Idén tavasszal Dan Tãnasã egyesülete felszólította Nyárádszereda polgármestertét, hogy távolítsa el a városháza épületérõl a székely zászlót, illetve hogy tûzzön ki a bejárat fölé két román zászlót. Erre kapott egy illedelmes választ, amiben közölték vele, hogy a székely zászlót eltávolították (nem gyávaságból, hanem azért, mert egy másik perben amit a prefektus indított jogerõs ítélettel erre kötelezték a polgármestert, errõl olvasni lehet pl. itt), román zászlók pedig vannak, úgy, ahogy azt a törvény elõírja.
Mit tesz erre Tãnasã? Pert indít a polgármester ellen, s azt állítván, hogy a székely zászlót késõbb visszatették azt kéri a bíróságtól, hogy kötelezze a polgármestert a székely zászló eltávolítására és két román zászló kitûzésére. A keresete több mint hiányos, nem csatol semmi iratot arra nézve, hogy bár létezik az egyesület aminek a nevében perel, illetve semmi bizonyítékot arra nézve, hogy székely zászló van és román nincs. A polgármester válasziratában jelzi a bíróságnak, hogy a kereset tárgytalan, hisz egyik kérés sem megalapozott, magyarán Tãnasã valótlant állít.
Ezek után került sor tegnap a tárgyalásra, a fenti címen pedig a bíró ítélete olvasható, ami eképpen szól:
Elutasítja a polgármesternek a tárgytalanságra vonatkozó felvetését és kötelezi õt, hogy távolítsa el a városháza homlokzatáról a székely zászlót, illetve hogy tûzzön ki két román zászlót. S persze hogy fizessen perköltséget.
Történik ez olyan körülmények között, hogy székely zászló nincs kitûzve, román pedig van! Ime:

city-hall-miercurea-nirajului-nyaradszereda

Sok hûhó semmiért, mondhatnánk, de azért annál többrõl van szó, elvégre Dan Tãnasã újabb nyertes perrel tud dicsekedni, a polgármester pedig (ha nem fellebbez, vagy ha másodfokon is veszít) akkor a zsebébe kell nyúljon. Mindez azért, mert létezik bíró, aki képes ilyen ítéletet hozni. Ha élne, most Kafka szégyenében összetépné a diplomáját, mert ilyen még az õ csavaros eszét se járta meg.

Posted in Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Leave a comment

Telitalálat!

Két hét múlva választások lesznek. A “hagyományos” pártok mellett ezúttal indul egy új párt is, amelyik tavasszal Bukarestben várakozáson felül szerepelt, ezért úgy döntöttek, hogy most szerencsét próbálnak országos szinten is. Nyilván nem voltak könnyû helyzetben, amikor pár hónap alatt országos struktúrát kellett kiépítsenek és megfelelõ jelölteket kellett találjanak. Ilyen körülmények között be-becsúszhat egy hiba is.
Snitt.
Gyergyószentmiklóson immár a történelem elõtt idõkre nyúlik vissza a vízhálózat felújítása, a vége pedig a jövõ ködébe vész. Ez idõ alatt egy szót gondolom a városban mindenki megtanult: Arcons. Ugyanis ez a neve annak a cégnek, amelyik a munkát – már amennyiben az annak nevezhetõ – végzi. Aki figyeli a helyi sajtót, az – némi túlzással – szinte naponta találkozhat azzal a hírrel, hogy egyik vagy másik utcában, esetenként egész városrészekben nincs víz, mert az Arcons “szakemberei” sikeresen megrongálták a még használatban levõ régi vezetékeket. Nem hiszem hogy van a városnak olyan lakója, aki az évek során bár egyszer nem volt szenvedõ alanya egy ilyen mesterséges csõtörésnek.
S akkor most vissza a választásokhoz.
A kampány szerencsére csendes, inkább nem szokványos módszerekkel zajlik (lásd pl. ezt vagy ezt). Látható jelei mindössze az itt-ott fellelhetõ választási hirdetõtáblák, amelyeken pár plakát árválkodik. Egy ilyen mellett naponta elmegyek én is, s ma egy új plakátra lettem figyelmes, amibõl az derül ki, hogy az említett párt (Mentsük meg Romániát) Hargita megyei képviselõjelöltje Pál Zoltán Igen, az Arcons helyi kirendeltségének a vezetõje. Hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit: ha a cél netán az volt, hogy könnyítsék meg azok dolgát, akik a rá adott szavazatokat kell majd összeszámolják, akkor ez a választás telitalálat volt!

Posted in Ez Románia, Kampány-ügyek, megáll az ész!, Politika, RMDSZ | Leave a comment