Azt eddig is sejthette mindenki, hogy a Securitate méltó örökösei nem szemlélik különösebb szimpátiával a Székely Nemzeti Tanács közéleti tevékenységét, ellenben az utóbbi idõben egyre több tanújele van annak, hogy határozottabb fellépésre szánták el magukat. Meggyõzõdésem szerint ennek része az Izsák Balázs ellen Háromszéken indított bûnügyi kivizsgálás, a Mezei János meghurcolása, illetve az ellenem indított lejárató meg ellehetetlenítõ kampány. Nem lehet véletlen az, hogy amikor tanúként beidéztek Mezei János perében, akkor az egész sajtó tudta azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökét aznap ki fogja hallgatni a korrupcióellenes ügyészség (a kiszivárogtatás jellemzõ módon arról nem szólt, hogy milyen ügyben és milyen minõségben). Az is része ennek a kampánynak, hogy az utóbbi hetekben három lejárató levél is kering nem csak a világhálón, de nyomtatott formában a városban is. A legutóbbi múlt csütörtök éjjel látott napvilágot (minõ véletlen, pont a GyergyóTV pénteki élõ adása elõtt, ahol az ügyészség és bíróságok jogsértõ eljárását tettem szóvá). Jómagam errõl úgy szereztem tudomást, hogy péntek reggel a lányom az udvarunkra bedobva ezt találta:
A zacskót kibontva ez a látvány tárult a szemem elé:
S hja valaki nem látná jól, itt van külön külön a két tárgy, ami benne volt:
Egy csíkos pizsama,
illetve egy szórólap, ami ügyesen keveri a valós tényeket a hazugságokkal, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy lejárasson az emberek elõtt:
Mint említettem, ez már a harmadik ilyen szórólap volt ebben a hónapban, a forrás pedig – kétségem nincs róla, egyszer majd azt is elmondom, hogy miért – a Román Hírszerzõ Szolgálat, vagy valamelyik más hasonló szervezet (hála a Fennvalónak van ilyen bõven Romániában).
Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy van nekem egy évek óta húzódó ügyem (igazán közismert mert sokszor szóltam róla), egy 2000 lejes büntetés, amit a Feddhetetlenség Ügynökség rótt ki azért, mert a vagyonbevallásomat merészeltem magyar nyelven letenni. Ebbõl számos per kerekedett, jelenleg is folyamatban van két olyan jogi eljárás, aminek során azt kérem, hogy érvénytelenítsék a jogtalanul kirótt büntetést. Ennek ellenére az utóbbi hetekben a városi pénzügyi igazgatóság végrehajtási eljárást indított a büntetés behajtása érdekében, az állami pénzügy pedig tájékoztatott, hogy õk is a behajtással foglalkoznak, letiltották a bankszámlámat meg a fizetésemet. Tehát annak ellenére, hogy még nyitott annak a lehetõsége hogy a bíróság érvényteleníti a büntetést, hirtelenjében duplán is fel akarják azt hajtani tõlem.
Tegyük ehhez hozzá, hogy – mint a sajtóban is megjelent – az ország közbiztonsági stratégiájában a veszélyforrások között fõ helyen szerepelnek az autonómia-mozgalmak.
Mindebbõl két következtetés vonható le: vagy az van, hogy a román hatóságok úgy képzelik, hogy most büntetlenül tudnak leszámolni az autonómia-mozgalmakkal (s persze azok képviselõivel), vagy pedig az, hogy érzik hogy hamarosan muszáj lesz engedjenek, de még tesznek egy utolsó elkeseredett kísérletet arra, hogy erre mégse kerüljön sor.
Egy dolog biztos, éspedig az, hogy nagyon el vannak szánva arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem csak beszélnek, de nap mint nap tesznek is Székelyföld autonómiája érdekében.
Ilyen körülmények között az sem lepne meg nagyon, ha – a nyulat bokrostól elv alapján – egy nap ellenõrök hada lepné el a céget ahol dolgozom, vagy más módon próbálják meg ellehetetleníteni annak a mûködését, veszélyeztetvén nem csak az én egzisztenciámat, de munkatársaim létét, anyagi biztonságát is. Elnézve az, ahogyan eljárnak Mezei János esetében, ez egyáltalán nem egy lehetetlen forgatókönyv.
Jó azonban ha tudják, hogy pillanatnyi “sikereket” elérhetnek, de gyõzni nem tudnak!