Igazságszolgáltatás, vagy amit akarnak

Három hónappal azután hogy Gyergyószentmiklóst lerohanták a különleges alakulatok, ugyanerre a sorsra jutott Csíkszereda is. S ugyan vannak nyilvánvaló különbségek a két eset között, talán mégis relevánsabbak a hasonlóságok.
A különbség elsõsorban az, hogy ebben az esetben nem lehet olyan egyértelmûen és elsõ látásra eldönteni, hogy a vádak valósok vagy kitaláltak. Ugyan a várost ideiglenesen egyedül vezetõ Antal Attila sok mindent elmondott a hivatalosan megfogalmazott vádakról, de még megeshet, hogy ezekkel kapcsolatban késõbb bebizonyosodik, hogy nem minden esetben szigorúan a törvény betûje szerint jártak el a megvádolt vezetõk.
Ennél azonban sokkal szembetûnõbben azok az elemek és jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ez sem vegytiszta igazságszolgáltatási fellépés.
Itt van mindjárt az, hogy nagy erõkkel vonultak fel a hatóságok, mintha közveszélyes, fegyveres ellenállásra is képes bûnözõkrõl lenne szó. Ha megérkeztek volna egy személyautóval csak az ügyészek, a városházára, hivatali idõben, akkor ugyanúgy be tudták volna gyûjteni a lemásolt vagy elvitt dokumentumokat, teljesen feleslegesen utaztattak autószámra állig felfegyverzett, maszkos kommandósokat (nota bene: ennek költségeit mindannyiunk zsebébõl, közpénzbõl fedezték). Milyen erkölcsi (no meg jogi) alapon róják fel Szõke Domokosnak, hogy egy hivatali személyautóval elutazott Tulceara, amikor õk meg több mikrobusszal utaztatták emberek tucatjait, teljesen feleslegesen? A maszkosok kirándulása garantáltan nagyobb közpénz-pazarlást eredményezett, mint amit az alpolgármester okozott. Megérjük netán, hogy ezen erõdemonstráció elrendelõi ellen is vádat emelnek hivatali visszaélésért?
Persze mindjárt értelmet nyer a kommandós show ha azt nézzük, hogy tökéletesen alkalmas az erõfitogtatásra, annak a megmutatására, hogy kik az urak ebben az országban. S ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy pirkadatkor otthonukban vernek fel embereket, minden valós ok nélkül. Szinte látom, amint Ráduly Róbert lakásában is célkeresztbe veszik a könyvespolcokat (a könyveket már Ceausescu idejében is komoly nemzetbiztonsági veszélyként kezelték!), hátha a kötetek között ott lesz elrejtve a Sapientia vezetõitõl a “törvénytelenül” kibocsátott építkezési engedélyért hálából kapott kiló kávé. Miközben Románia futószalagon veszíti el pereit az emberjogi bíróságon, az ügyészség nem zavartatja magát, továbbra is álmukból ver fel ártatlan embereket, lakásokat forgat fel és gyermekeket motoz, holott nyilvánvaló, hogy semmi olyat nem fog ott találni, aminek köze lehet a megfogalmazott vádakhoz.
S akkor jöjjenek a vádak. A hatóság nagy erõkkel kivonul, a helyi sajtó errõl tudomást szerez és érdeklõdik. Mi a válasza erre a mord ügyésznek? Hagyjanak, hogy végezzük a dolgunkat! Ezzel szemben a központi sajtó már reggeltõl ontja a “híreket”. Megszámlálhatatlan vádpontot emlegetnek, havi tíz ezer eurós kenõpénzt meg amit még csak ember el tud képzelni. A helyi sajtó pedig – sajnos – belesétál a csapdába és ha már az ügyészektõl nem kap felvilágosítást, átveszi a Bukarestbõl érkezõ “információkat”. S mire másnap megjelenik az ügyészség közleménye, már ország-világ ismeri az összes, súlyosabbnál súlyosabb vádpontot, melyek legnagyobb része – minõ fura véletlen, nemdebár? – nem jelenik meg az ügyészség által hivatalosan megfogalmazottak között. Ebben a helyzetben megvádolhatjuk szenzációhajhászással, légbõl kapott információk terjesztésével a bukaresti újságírókat, de ne tévesszük szem elõl, hogy a vádak mindegyike tartalmazott olyan konkrét elemet, ami azokat a csíkiak számára hihetõvé tette, ellenben egy bukaresti újságíró (aki nem ismeri az itteni valóságot) nem találhatta ki ezeket. Ha valaki még nem értené: a bukaresti sajtónak megvannak a maga hírforrásai a különbözõ hivatalokban, ebben az esetben azokban azok nem valós információkat szivárogtattak ki, hanem hazugságokkal tömték az újságírókat. Manipuláltak, ami köztudottan titkosszolgálati tevékenység. Ilyen szempontból érdekes összevetni az ügyészség január 27.-i és április 29.-i közleményeit. Az elsõben ez a mondat is olvasható:
“În cauzã, procurorii beneficiazã de sprijin de specialitate din partea Serviciului Român de Informatii si din partea Brigãzii Speciale de Interventie a Jandarmeriei.” (Ebben az ügyben az ügyészeket szakmai segítségben részesíti a Román Hírszerzõ Szolgálat és a Csendõrség.)
A másodikban is szerepel egy ilyen mondat, de hiányzik belõle a hírszerzõ szolgálat. El tudja valaki képzelni azt, hogy azért, mert nincs is szerepük ebben az ügyben?
Hogy is mondta George Maior, a Szolgálat akkori igazgatója tavaly egy interjúban?

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?