A pénzügyminisztériumban dobozolnak

Újabb jogszabály-módosítás borzolja – joggal – a kedélyeket kies honunkban. A 28/1999-es sürgõsségi kormányrendeletrõl van szó, aminek témája eredetileg az elektronikus pénztárgépek bevezetése volt, de jó román szokás szerint idõvel burjánzani kezdett, s mára már számos más elõírást is belezsúfoltak, köztük olyanokat, amelyeknek semmi köze a pénztárgépekhez.
Azt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy az elmúlt 16 év alatt 24-szer módosították. Ebbõl az idei évre (négy hónap s egy kicsi) hét darab jutott, ebbõl is három az utóbbi napokra, amikor a már említett újításokat bevezették, majd módosították, végül pontosították. Eh, nehéz szakma a pénzügy, annál már csak a jogalkotás nehezebb, hisz nem csak ki kell találni egy rendszert, de ráadásul le is kell írni, világosan, közérthetõen és egyértelmûen. Mondanom sem kell, hogy a minisztérium alkalmazottainak ez ismét nem jött össze.
Tekintsünk el attól, hogy a most bevezetett módosításoknak semmi közük ahhoz, hogy egy cég használ-e pénztárgépet, s nézzük a lényeget: a módosítások bevallott célja az adócsalás megakadályozása. E célból bevezettek egy naplót, aminek a formáját miniszteri rendelet szabályozza, amit be kell iktatni az adóhatóságnál (miután az ember a rendelet értelmében minden oldalt megszámozott, mert ha csak a lapokat kellene megszámozni az ugyan fele munka volna, de akkor fennállna a veszély, hogy élelmes vállalkozók egyes oldalakat utólag kicserélnének), s amibe a cég minden alkalmazottja munkakezdéskor be kell írja, hogy mennyi pénze van. Nem tévedés, szó szerint így van leírva: “sumele de bani detinute“. Persze a nyelvi zseni aki ezt fogalmazta arra gondolt, hogy mennyi pénz van az alkalmazottaknál abban a pillanatban, épp csak nem ezt írta le, hanem azt, hogy mennyi pénzzel rendelkezik. S ebbe bizony beleszámít az is, ami odahaza van a malacperselyben, meg az is, ami a bankban van lekötve kamatra. Ha pedig az emberek komolyan veszik és szó szerint betartják a jogszabályt, akkor nyilvánvaló módon nem éri el a célját, nevezetesen azt, hogy ellenõrizni lehessen, hogy a nap folyamán X vagy Y adott-e el valamit az üzletbõl feketén, pénztárjegy nélkül. Egy biztos: a megfogalmazás pontatlan, ez pedig egy jogszabályban nem csak kerülendõ, de tilos is.
No de tegyük fel, hogy az emberek értik hogy mire gondolt a hatóság, s beírják, hogy mennyi pénz van náluk munkába álláskor. A következõ zseniális elõírás az, hogy ha ez napközben változik, akkor az illetõ cég kell erre igazoló aktát kiállítson. Ha tehát egy alkalmazott kimegy délelõtt és vesz magának egy kiflit, akkor ugyan kérhet rá a pékségben pénztárjegyet, de az semmit se ér, mikor visszaérkezik a munkahelyére, akkor ott valaki ki kell állítson egy igazoló iratot az elköltött összegre. Azt a jogszabály nem pontosítja, hogy mit ért igazoló iraton, tegyük fel tehát, hogy nincs annak kötött formája. Pl. a cégvezetõ ír egy igazolást, hogy aszongya: Alulírott XY igazolom, hogy Z nevû alkalmazottam ma délelõtt 11 óra 18 perckor elkérezett kiflit venni, s mikor visszaérkezett a munkahelyére, akkor a zsebében egy lejjel kevesebb volt, mint amikor elment. Dátum, aláírás, pecsét. S persze mindez fejléces papírra, amin szigorúan szerepel a cég minden adata, kezdve az adószámmal, s befejezve a bankszámlája számával. S ha tíz alkalmazott van? S ha ezek között vannak nõk is, s mit ad isten, pont egy olyan nap van, s nem csak kiflit vásárol? Kínos, na! S lehet ezt még variálni! Egy szó mint száz, aki ezt a rendszert kitalálta, az sokat nem gondolkozott.
Végezetül van egy olyan elõírás, hogy ha az adóhatóság ellenõrzést végez, akkor az alkalmazottak be kell mutassák a náluk levõ pénzt. Ez megítélésem szerint már eleve necces, mert milyen alapon kötelezhetnek valakit, illetve bárkit erre? Ráadásul így az egész semmit nem ér, mert az ember azt mutat meg, amit akar. Benyúl a jobb zsebébe, s kiveszi azt a 11 lejt, amit reggel beírt a naplóba. Ettõl az ellenõr boldog lesz, illetve ebbõl következik, hogy a cégnél nincs adócsalás? Ugyan, ugyan! Akkor mit mondjunk a bal zsebérõl, ahol reggel semmi nem volt, de az ellenõr érkezésekor mondjuk 300 lej? Vagy 3500. Avagy egyenesen 15.000 lej, cége válogatja. Motozás pedig végképp nem jöhet szóba, eddig már nem merészkedtek el a pénzügyminisztérium lelkes szakemberei sem.
Nem akarom tovább nyújtani, gondolom sikerült világossá tenni, hogy bevezettek egy intézkedést, ami idõt, pénzt és idegeket fogyaszt, de az ég világán semmi haszna nem lesz. Hacsak nem számítjuk a nyomdákat, mert azok kétségtelenül nyereséggel jönnek ki ebbõl.
S akkor még nem beszéltünk a büntetésekrõl: ha a napló nincs napra készen kitöltve, akkor a büntetés 9000 lej, függetlenül attól, hogy egyszemélyes családi kisboltról van szó (aminek a havi forgalma ennek fele), vagy pedig bevásárlóközpontról (ahol óránként nagyobb a forgalom).
Szegény Örkény ha ezt megérte volna, most sírva tépné össze a diplomáját!