Tegnap ismét Bukarestben volt tárgyalásom, s ismét egy olyan ügyben, ami a román igazságszolgáltatás valóságos állatorvosi lova.
A történet röviden az, hogy még márciusban petíciót intéztem a Korrupcióellenes Ügyészség fõügyészéhez, arra nem kaptam semmi választ, amikor ezért reklamáltam akkor átküldték a petíciómat a marosvásárhelyi alegységnek, ahonnan meg azt válaszolták, hogy kivizsgálták, de minden rendben van. Nem lévén elégedett a válasszal panaszt tettem a Jogi Felügyeletnél, aminek a szerepe az, hogy kivizsgálja a bírók és ügyészek fegyelmi vétségeit. Õk kivizsgálták a panaszomat, s megállapították, hogy megalapozatlan. Ezért voltam kénytelen bírósághoz fordulni azzal a kéréssel, hogy az kötelezze õket új, a törvények betartásával elvégzett kivizsgálás lefolytatására és újabb álláspont megfogalmazására. A bíróság még tegnap ítéletet is hirdetett, elutasította a keresetemet.
Holott:
A törvényeket mindenki be kell tartsa, fõleg azok akik az igazságszolgáltatásban dolgoznak, s ezek közül is kiemelten azok, akik vezetõ tisztségeket töltenek be. Ez gondolom mindenkinek világos. S akkor nézzük a Jogi Felügyelet álláspontját. Az egyszerûség kedvéért egymásra tettem az elsõ oldal alját és a másodikat, s úgy szkenneltem be õket, hogy legyen meg minden egy helyen:
A petíciók kezelésére vonatkozó jogszabály a 27/2002-es Kormányrendelet. Annak nyolcadik cikkelye kimondja, hogy minden hatóság köteles a petíció iktatásától számított 30 napon belül válaszolni arra. Nézzük csak a feketével aláhúzott három dátumot: március 13, április 24, május 26. A harminc nap április 12-én járt le.
A kormányrendelet 11. cikkelye azt mondja ki, hogy egy petíció megoldását tilos a bepanaszoltra bízni. Az én panaszom az ügyészség marosvásárhelyi alegységére vonatkozott. S tessék nézni a ceruzával duplán aláhúzott részt: hova küldték el azt megoldás végett?
Végül a 15. cikkelyben az áll, hogy fegyelmi vétséget követ el az, aki megsérti a rendelet elõírásait. Amint magának a Jogi Felügyeletnek a dokumentuma leírja, a fõügyész két pontban is megsértette azokat. Ezek után nézzük a pirossal aláhúzott részt: megállapítjuk, hogy nincs fegyelmi vétség elkövetésére utaló jel. Nem szeretnék kockázatos találgatásokba bocsátkozni, ezért csak a tényt állapítom meg: az ügyben eljáró felügyelõ lehazudta a csillagokat az égrõl.
De ez még nem volna világvége, mert adott a jogorvoslat lehetõsége. Az ember elmegy a törvényszékre, s illedelmesen kéri, hogy a bíró állapítsa meg, hogy a felügyelõ nem a törvényes elõírások szerint végezte a dolgát, érvénytelenítse a nyilvánvalóan hazug dokumentumot és kötelezze a Jogi Felügyeletet új eljárás lefolytatására, s annak végén egy a törvény betûjének és szellemének megfelelõ álláspont rögzítésére. Ehhez csak ki kell fizetni 50 lej bélyegilletéket, megírni egy keresetet, majd egy választ a válasziratra, elvonatozni éjnek idején Bukarestbe, szakadó esõben elmenni az Ítélõtábláig, s ott fenntartani a kérést, ha netán a másik fél képviselõje megjelenne (általában nem fárasztják magukat ilyesmivel) s megpróbálná a bírót meggyõzni a maguk igazáról. Innen kezdve a dolgok olajozottan, villámgyorsan mennek, már útban hazafele a vonaton lehet olvasni az ítéletet: a kereset megalapozatlanként elutasítva. (Ha valakit érdekel, nézheti itt: portal.just.ro, iratcsomó-szám: 5544/2/2015.)
De feladni nem szabad, jöhet a fellebbezés, 100 lej bélyegilleték, újabb út(ak) Bukarestbe, majd – kétség nem fér hozzá – a végsõ menedék: a strasbourgi emberjogi bíróság. Mert a fentiekbõl egy következtetést azért bátorkodhatunk levonni: az igazságszolgáltatás országunkban egy igen összetartó kaszt, ahol bárki gond nélkül a szemedbe hazudik (s azt le is írja), ha egy “kollégát” kell megvédeni. QED