Párhuzamos

Klasszikus abszurd vicc: Mi a különbség egy tyúk között? Az, hogy két lába párhuzamos, fõleg a bal.
Minden túlzás nélkül elmondható, hogy a legfelsõbb ügyészség esetében is valami hasonló áll fenn: párhuzamos önmagával, de nagyon. Legalábbis ezt bizonyítja az alábbi történet.
Tavaly június elején küldtem el nekik egy panaszt, amiben azt tettem szóvá, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség marosvásárhelyi irodájában valaki kiszivárogtatta a sajtónak azt a rész-információt, hogy beidéztek engem kihallgatásra (azt már nem árulták el, hogy milyen ügyben, s fõleg milyen minõségben), aminek az lett az eredménye, hogy a sajtóban vadabbnál vadabb mesék jelentek meg arról, hogy miféle gyanús ügyekbe keveredtem.
A panaszt iktatták, kapott egy számot (338/P/2015), majd kiadták egy ügyésznek, aki – mint késõbb kiderült – lázas semmittevésbe kezdett.
Telt múlt az idõ, s mivel fél év után se kaptam semmiféle visszajelzést, levélben érdeklõdtem, hogy mi lett a panaszom sorsa. Hangsúlyozom, hogy nem újraküldtem a panaszt, csak egy pár mondatos levében érdeklõdtem felõle. A levelemre választ ugyan nem kaptam, ellenben mégis lett eredménye, elõkeresték a panaszomat, adtak neki egy számot (643/P/2015), s kiadták egy ügyésznek, hogy foglalkozzon vele. Hogy milyen a szervezettsége egy ilyen fontos intézménynek azt nem tudhatom, de az, hogy ez megtörténhetett, sokat elmond róla.
Aztán jöttek és elmúltak az ünnepek, új évbe léptünk, s mivel amúgy is utam volt Bukarestbe, ezért február kilencedikén személyesen vittem be egy újabb levelet, amiben a panaszom sorsa felõl érdeklõdtem. Ezt egy õszülõ halántékú úriember akkurátusan beiktatta egy vaskos iktatókönyvbe, majd közölte, hogy ugyan írásban válaszolni fognak rá, de ha már itt vagyok várjak kicsit, utánanéznek. Ezzel felhívott valakit, s elmondta neki, hogy mi a kérdés. Aztán vártam. Vártunk. Egy idõ után (volt az úgy tíz perc) azt mondja, hogy úgy látszik kicsit több idõbe telik, várjak kint az elõtérben. Kimentem és vártam. Vagy 20 percet minimum. Aztán behívott, s közölte, hogy megtalálták a panaszomat, a kijelölt ügyész dolgozik rajta. De ezt majd írásban is közlik.
Megkönnyebbülve tértem haza és vártam az írást, ami természetesen nem jött. Illetve jött, csak nem válasz a törvényes harminc napon belül a levelemre. Hanem egy értesítés (küldték március tizennegyedikén), hogy a december tizennyolcadikán kelt panaszomat megvizsgálták, s alaptalanként ejtették.
Ezzel nyilván nem voltam elégedett (hisz még annyit sem tettek meg, hogy sértett félként kihallgassanak, pedig ez kötelezõ, nem beszélve arról, hogy a panaszt nem decemberben küldtem el, mit trükközik egy ilyen fontos intézmény a dátumokkal?), ezért fellebbeztem az ügyész rendelete ellen, ezt postáztam április ötödikén.
Idõközben a 338/P/2015-ös számú ügycsomót átvette egy másik ügyész (csak a rend kedvéért: attól, aki mintegy kilenc hónapon keresztül semmit nem dolgozott rajta), s április 15-én kiküldött nekem egy idézést (április 21-én kaptam kézhez), hogy május hatodikán jelenjek meg Bukarestbe kihallgatásra. Tudva, hogy az ügyem száma 643/P/2015, nem igazán értettem mirõl is van szó, ezért próbáltam telefonon érdeklõdni, majd miután közölték hogy telefonon nem adhatnak tájékoztatást, még aznap írtam egy levelet (email) az ügyészségnek, amiben rákérdeztem, hogy mi akar ez lenni. Talán mondanom sem kell, hogy arra máig nem kaptam választ.
Így jött el május harmadika, amikor a részlegvezetõ fõügyész megfogalmazta a 643/P/2015-ös ügyben benyújtott fellebbezésemet elutasító rendeletet, amit másnap egy átirat kíséretében postáztak nekem, a borítékon a postabélyegzõ dátuma 2016 május 6. Ugyanaz a nap, amikor én némi izgalmak után (a Korona fél órát késett) megjelentem a fõügyészségen, ahol sértett félként kihallgattak a 338/P/2015-ös ügyben. Akkor és ott derült ki számomra, hogy a két kivizsgálás egy és ugyanazon panasz nyomán indult, aminek az ügyében egymásról mit sem tudva két külön ügyész nyomoz, ki ilyen, ki olyan lelkiismeretességgel.
S akkor most gondoljunk bele: ha ilyesmi megtörténhet a legmagasabb szinteken, akkor mi lehet lennebb?
Ezek után az már egyáltalán nem meglepõ, hogy a panaszomra (hogy jogtalanul kiszivárogtattak a sajtónak információkat) az a válasz, hogy a vásárhelyi ügyészség a beidézésemrõl semmiféle sajtóközleményt nem adott ki, tehát õk nem vétkesek abban, hogy a sajtó miket írt le a beidézésem kapcsán. Kommentár nélkül!