Tavaly december végén lett jogerõs az az ítélet, ami arra kötelezi Hargita megye prefektusát, hogy oldja meg a tavalyelõtt szeptemberben hozzá intézett petíciómat. Amint azt korábbi bejegyzéseimben már jeleztem, erre nem sok hajlandóságot mutat, s ebben biztos támasza az igazságszolgáltatás, amelyik arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sért törvényt az, aki elkezdi végrehajtani az ítéletet, függetlenül attól, hogy az elkezdést követi-e befejezés. Egy ilyen ítélet birtokában csoda lenne, ha a prefektus a kisujját mozdítaná (elvégre õ a kormány képviselõje, a kormánynak pedig egyik fontos célja a magyarok frusztrálása, jogaik csorbítása), de azt ne várja el senki tõlem, hogy ezt tétlenül nézzem. Nem is teszek ilyet, pár perce a következõ levelet küldtem a prefektusnak:
Tisztelt prefektus úr!
Emlékeztetni szeretném, hogy Hargita Megye Törvényszékének 1787/2015-ös ítélete tavaly december 28-án jogerõs lett, így azt legkésõbb idén január 27-én végre kellett volna hajtania, azaz legkésõbb akkor postáznia kellett volna számomra a választ arra a petíciómra, ami a per tárgyát képezte. Azóta közel hét hónap telt el, de azt a választ a mai napig nem kaptam meg.
Egy jogállamban az ítéleteket illik végrehajtani, s ez hatványozottan így van egy prefektus esetében, akinek egyik feladata az, hogy garantálja a törvények betartását.
Felhívom a figyelmét ugyanakkor, hogy hivatali visszaélésnek minõsül az, ha egy közhivatalnok nem teljesíti a hivatali kötelezettségeit, s ez által sérülnek valakinek a jogai. Megítélésem szerint jelen esetben pont ez áll fenn.
Mindezek figyelembevételével ezúton felszólítom, hogy haladéktalanul tegyen eleget a fent jelzett ítéletben foglaltaknak, és a vonatkozó törvényes elõírások szigorú betartása mellett oldja meg a lassan két éves petíciómat.
Gyergyószentmiklós, 2016.VIII.16.
Árus Zsolt
Azt pedig mondanom sem kell, hogy ebben a témában nem ez volt az utolsó lépésem, a válasz függvényében továbbiak következnek.