Az alaposság határai

avagy: Miért túlterheltek a bíróságok?
Valamikor a nyár folyamán levélben kértem a Bukaresti Törvényszéket, hogy küldjön meg nekem egy ítéletet. Nyáron ugye a bírók nem dolgoznak, így szeptember 13. volt az a nap, amikor nem egyszerûen borítékba tették az ítéletet és elküldték, hanem összeült a bírói tanács, megvitatni azt az igen súlyos kérdést, hogy most mit tegyenek? S mivel nem jutottak dûlõre, határozatot hoztak arra nézve, hogy halasztják egy héttel a határozathozatalt.
Következésképpen húszadikán ismét magukra öltötték a talárjukat, és összeültek, folytatni ezen súlyos kérdés megvitatását. Gondolom már közeledett az éjfél, amikor azzal álltak fel az asztal mellõl, hogy egy ilyen fontos témában nem lehet hebehurgya módra dönteni, idõ kell, míg minden ágát-bogát megvitatják, ezért újabb halasztásról döntöttek.
Összeültek hát harmadszor is, ezúttal nem hét, hanem kilenc nap múlva, s láss csodát, újabb halasztásra nem volt szükség, mert akkor már sikerült dönteniük: a kérést elutasítják, mert korábban már elküldték az ítéletet.
Onnan kezdve már csak 33 napra volt szükség ahhoz, hogy mindezt a jegyzõ legépelje, hogy végül megküldhessék nekem eme folyamat írott krónikáját. Amit a nagyközönség okulása végett eme helyen közzéteszek, ámuljon és bámuljon rajta mindenki:
hatartalanul-alapos