Ugyan a kormánykoalícióba nem vették be, de egy parlamenti együttmûködési megállapodást kötöttek az RMDSZ-el a leendõ kormánypártok, Kelemen Hunor pedig azt is kijelentette, hogy támogatják azok kormányfõ-jelöltjét. Mindezt azért, hogy legyen esélyük arra, hogy a választási ígéreteik megvalósuljanak, s ezek között kiemelt helyen említette a magyarellenesség visszaszorítását, illetve a kisebbségi jogok gyakorlását garantáló törvények megszületését.
Hogy ezeket miképpen látják a kormánypártok, arról viszonylag hamar fogalmat alkothatunk, nem kell hozzá több mint egy sovány hónap. Mondom azt is hogy miképpen, csak még azt szögezzem le, hogy bizonyára nem vagyok egyedül azon a meggyõzõdésen, hogy az utóbbi idõben egyre fokozódó magyarellenesség, a különféle állami intézmények (ideértve, sõt kiemelt módon ideértve a bíróságokat is) nagy visszatetszést keltõ lépései nem néhány túlbuzgó hivatalnok egyéni akciói, hanem szervezett, az ország legfelsõ vezetõi által (bárkik is legyenek azok) jóváhagyott terv részei. Következésképpen jelzésértékûek lesznek azok az ítéletek, amelyek számos önkormányzat ellen zajló perben születni fognak január folyamán. Márpedig ilyen bõven lesz, itt van azok listája, amelyekrõl én tudok:
Csíkrákos
Csíkszereda
Korond
Székelykeresztúr
Csíkdánfalva
Gyergyószentmiklós
Székelyudvarhely
Ezeken kívül tucatnyi olyan perben fog ítélet születni a marosvásárhelyi bíróságon, melyek tárgya a március tizedikei “csendzavarás”. Az ilyenek esetében eddigelé mindig felmentõ ítélet született, ezek estében a kérdés éppen ezért sokkal inkább az, hogy folytatja-e a csendõrség az eddigi gyakorlatot, és az újabb hasonló ítéletek ellen is fellebbezést nyújt be, avagy jobb belátásra tér és visszavonja a korábbiakat is. Ez egyértelmûen egy Bukarestbõl érkezõ parancs kérdése, s mint ilyen a legkézzelfoghatóbb fokmérõje tud lenni annak, hogy odafent a hatalom csúcsán változik-e valami.
Egy szûk hónap tehát, és már sokkal okosabbak leszünk, megkapjuk az elsõ komoly visszajelzéseket arra nézve, hogy mit is ér a gyakorlatban az a példa nélküli mozgósítás (mert azt szögezzük le, hogy korábban születtek a mostaninál jobb választási eredmények is, ellenben azokban az idõkben az emberek sokkal inkább maguktól, belsõ indíttatásból mentek szavazni, nem kellett nekik annyi és olyan kampány mint most), az elért választási eredmény és a megkötött parlamenti megállapodás.