Közismert személy, hisz évek óta perek tucatját zúdítja székelyföldi önkormányzatokra. A munka mondjuk nem megerõltetõ, mert valamikor valaki megírt neki két típus-panaszt (nevezzük ezeket zászló-, illetve felirat-panasznak), s azokban a települések nevét cserélgetve küldözgeti kereseteit a különbözõ bíróságoknak. Sok költséggel sem jár a dolog, esetenként 50 lej a bélyegilleték (egyéb költsége meg nincs, mert tárgyalásokra soha nem utazott el, az otthoni fotelbõl, interneten keresztül pereskedik), s ez a jelek szerint kikerül az olyan nagylelkû adakozóktól, mint például Voiculescu, akinek a televíziói elõszeretettel mutogatják az illetõt, s vélhetõen honoráriumként biztosítják számára minimum azokat az 50 lejeket. Ebbe a képbe illik az is, hogy egy ideig perköltségként csak az 50 lejeket kérte vissza a megtámadottaktól, s mivel nyerni szokott, ezért egy idõ után a dolog már önfenntartóvá is válhatott, az egyik perbõl visszanyert pénzzel indíthatta a következõt.
Hogy miért, azt nem tudni (jó na, sejteni azonban lehet), de egy ideje változtatott a szokásán, errõl már írtam itt, de ugyanezzel szembesült Mikóújfalu polgármestere is, akitõl szintén 1000 lej perköltséget követel, amint az itt látható.
S hogy értse jól mindenki a helyzetet: ez nem azért van, mert ezekben a perekben komoly ügyvéd alapos munkáját vette igénybe, s az pénzbe került. Legalábbis a saját perem esetében elmondhatom, hogy azt a perköltséget semmi nem indokolja, a perben letett válaszirat minõsége kb. egy kezdõ ügyvédbojtár szintjét közelíti, de csak alulról.
De ez mint semmi, tud õ ennél sokkal látványosabbat is! Itt van egy válaszirat, amit júliusban tett le a Legfelsõ Bíróságra:
A szakmai színvonalát laikusnak nem könnyû megítélni, de az bárkinek szeget üthet a fejébe, hogy ez a másfél oldalas írásmû miért érne 500 lejt. Akkora összegért rendes ember nem keveset kell dolgozzon. Ezzel együtt, s a korábban említett 1000 lejes tételekhez képest ez akár szerénynek is tûnhet, de várjuk csak ki a végét! Mert következik egy újabb válaszirat, letéve egy másik ügyben ugyanarra a bíróságra, pár héttel késõbb:
Ha valaki veszi a fáradságot és összehasonlítja a kettõt, akkor azt fogja tapasztani, hogy van köztük összesen három eltérés: az iratcsomó száma, a felperes neve (jó na, ez nem látható, de mondom én), és a perköltség összege. Ez a derék ember letette egy másik ügyben szóról szóra ugyanazt a válasziratot, épp csak azt az összeget duplázta, amit a “megírásáért” elkért! S ehhez tegyük hozzá, hogy másik két ugyanilyen ügy van folyamatban ugyanazon a bíróságon! Reszkethet ám a gatyája a két érintettnek, mert ki tudja tõlük majd mekkora összeget fog követelni, mikor harmadszor és negyedszer is benyújtja ugyanezt a válasziratot! Elvégre az étvágy evés közben jön meg…
Innen kezdve pedig a recept roppant egyszerû: épp csak megfelelõ számú pert kell havonta indítani, s mindegyikben borsos perköltséget követelni, és máris biztosítható az egész család megélhetése. Mit neki szakma, munkahely, fizikai vagy szellemi erõfeszítés nap mint nap, amíg meg lehet élni abból, hogy “jó román”, aki a bíróságokon a magyarokat zaklatja. Fõállásban.