(a lehetetlen küldetés)
Hétfõn, hetekkel azután, hogy az államelnök bejelentette, hogy május 15 után nem hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, a kormány sürgõsséggel összeült és elfogadott egy törvénytervezetet, ami arról szól, hogy miképpen mûködjön az ország készenléti állapotban (mert azt találták ki, hogy az következzen a rendkívüli után). A tervezet (19 oldal, 65 cikkely) itt olvasható. Az matematikailag már abban a pillanatban lehetetlen volt, hogy az a törvény idõben (vagyis 15.-én) érvénybe lépjen, de eljátszották a felelõst, s sürgõsségi eljárást kérve még aznap átküldték a Szenátusnak. Az pedig keddre napirendre is tûzte az elfogadását, azzal a feltétellel, hogy a szakbizottságok addig véleményezik. S láss csodát, ez megtörtént. Pedig nem volt kis munka, fényesen bizonyítja ezt az, hogy a jogi szakbizottság egy 67 oldalas szakvéleményt készített róla, amiben megtalálható írd és mondd 73 módosító javaslat! De mindezzel végeztek kevesebb mint egy nap alatt, így a plénum még kedden megtárgyalta, módosította majd elfogadta a tervezetet, ami másnapra átkerült a Képviselõházba.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezt nem lehet fokozni, az nyilván téved, ugyanis ott a jogi bizottság dupla munkát végzett (szintén kevesebb mint egy nap alatt), vagyis egy 133 oldalas szakvéleményt fogalmazott meg, amiben immár 161 olyan módosító javaslat szerepel, amelyeket a bizottság elfogadásra javasol. Plusz másik 91, amelyek elfogadását nem támogatják.
Mondhatni hatalmas számok, szilvás gombócban is egy komoly mennyiség, ami világosan mutatja, hogy mennyire másképp látja a témát a kormány és a parlament (ahol ugye a kormány kisebbségben van). Ez önmagában nem volna világvége, de két dolgot nem szabad elfelejteni:
- Teljesen kizárt, hogy ekkora volumenû munkát ennyi idõ alatt jól el lehessen végezni. Még komoly, megfontolt embereknek is több idõre lenne szükségük ahhoz, hogy ezt az egészet alaposan kielemezzék, meggondoljak, majd a jogszabályt koherens módon megfogalmazzák. Ezzel szemben itt mindössze két nap volt és a román parlamentben, amirõl nehéz lenne elmondani, hogy csupa olyan emberbõl áll. Anélkül, hogy egy betût elolvasnánk a végeredménybõl, nagy tételben fogadhatunk arra, hogy az elfogadott törvény számos problémát rejt magában, amelyek miatt lesz bõven szívás az elkövetkezõkben.
- Egy olyan törvényrõl van szó, ami nem egy szûk területet szabályoz, hanem az egész ország minden lakóját közvetlenül fogja érinteni hétfõtõl kezdve (már ha valaki meg nem támadja az Alkotmánybíróságon). Ilyen esetben hatványozottan igaz, hogy tízszer kell mérni és egyszer vágni. Ezzel szemben most az van, hogy a parlament két háza – mint két népes elefántcsorda – futott pár gyors kört a porcelánboltban, s hétfõtõl egy egész ország fogja a fejét fogni. Hogy csak egy példát mondjak ennek alátámasztására: tessék megnézni a képviselõházi szakvéleményben a 159. pontot (63. oldal). Ott az áll, hogy jelen törvény rendelkezései kiegészülnek más törvények elõírásaival, amennyiben azok nem mondanak ellent ezeknek! Ez azt jelenti, hogy bizony megeshet, hogy van olyan elõírás ebben a törvényben, ami ellentétes már hatályban levõ törvényekkel. Ez önmagában … hogy is mondjam … elgondolkoztató, de a csúcs az, hogy a honatyáknak eszükbe sincs azt a helyzetet megoldani, pedig csak annyit kellett volna hozzátenni (pl.) hogy azokban az esetekben ez a mostani, az újabb szabály érvényes. Õk ezzel nem fárasztották az agysejtjüket, bedobták a gyeplõt a lovak közé, aztán lesz ami lesz.
S az egész történetben van még valami, ami félelmetes: a Parlamentben az ellenzék van többségben, nyugodtan megtehették volna azt, hogy azt mondják: a kormány szeme világa hogy ilyen késõn terjesztette be ezt a tervezetet, mi rendes munkát akarunk végezni, ezért nem két napot szánunk rá, hanem annyit, amennyi szükséges lesz. Ez tökéletesen megfelelt volna a politikai logikának is, s mégsem ezt tették. Olyan mértékû a járvány-hisztéria az országban, hogy egyszerûen nem vállalták annak ódiumát, hogy miattuk csak egy napot is késsen ennek a törvénynek az elfogadása, s az alatt “védtelen” legyen az ország. Elvégre megmondta az államelnök, hogy a büntetések emberéleteket mentettek meg!