Ráadásul világjárvány idején. Ilyenkor nyilván elsõbbséget élvez a digitális, interneten keresztüli kommunikáció. Már feltéve ha…
Mert nézzük konkrétan:
Érkezik a címemre egy levél egy állami hatóságtól. Ez:
http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-1.jpg
Ilyen körülmények között nyilvánvalóan úgy válaszolok rám, hogy megnyomom a levelezõ programomban a “válasz” gombot, majd megírom a választ, s kattintok arra, hogy “küldés”. Levél elmegy, de pár másodperc múlva érkezik ez:
http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-2.jpg
Azt mondja, hogy biztonsági eljárások miatt a levelem nem kézbesíthetõ. Azaz az intézmény egy bizonyos címrõl (esetünkben errõl: raspuns.ans@dataprotection.ro) ír levelet az ügyfeleinek, de azok arra a címre nem válaszolhatnak.
Sebaj mondom, van az intézménynek honlapja, ott csak találok egy másik kontakt-címet. S így van, van ott kettõ is. Újraküldöm hát a levelemet azok közül az elsõre. Elmegy, eltelik pár másodperc, s érkezik ez:
http://blog.sic.hu/aruszsolt/wp-content/uploads/sites/5/2020/11/level-3.jpg
Vagyis az a postafiók betelt, további levelet nem tud fogadni. Ebbõl is látszik, hogy milyen komolyan veszik ott a kommunikációt. Jó esély van arra, hogy hetek, hónapok telnek el úgy, hogy a kutya sem nyitja ki a postafiókot.
Szerencsére ott van a honlapon a második cím is, hát elküldöm a levelemet arra. Erre már nem érkezett hibajelzés, tehát akár az is megeshet, hogy célba ért. Meglátjuk…