Koronapló (5)

A hatóságok dolgoznak, s egy rövidke bejegyzéshez mára is szolgáltattak nyersanyagot. Eszükbe jutott ugyanis, hogy módosítsák a közúti közlekedést szabályozó 195/2002-es Sürgõsségi Kormányrendeletet. Készítettek tehát egy tervezetet, amit – ahogy azt illik 😉 – közvitára is bocsátottak a Belügyminisztérium Honlapján. A tervezett módosítások nagyjából rendben vannak, elfogadhatóak, van bennük több kevesebb logika, de – nem hazudtolhatták meg magukat – van köztük egy emeletes butaság is, ami túl azon hogy teljesen ésszerûtlen, ismét az állampolgárt hozza abba a helyzetbe, hogy szív.
A rendelet 103 cikkelye azt szabályozza, hogy mikor függesztik fel valakinek a jogát hogy gépkocsit vezessen, s annak 8. bekezdésében most az áll, hogy ilyen esetekben az illetõ szépen elballag a lakóhelyén a rendõrségre, és leadja a jogosítványát. S akkor jönnek most, s azzal az indoklással hogy megelõzendõ azt, hogy a gépkocsivezetõk megjelenjenek a rendõrségen, a szabályt úgy módosítják, hogy a jogosítványt nem kell bevinni (eddig ugyebár igen jól hangzik), hanem (tádááám!) be kell küldeni futárszolgálattal, tértivevénnyel. (A teljes indoklás itt olvasható.)
Okos, ugye? Most, amikor minden intézkedés azt célozza, hogy csökkenjen az emberek közötti kontaktusok száma, akkor – s ráadásul látszólag pont ezzel indokolva – olyan módosítást akarnak bevezetni, ami ennek pont a fordítottját eredményezi. Ha én beviszem a jogosítványomat és leadom, az egy kontaktus. Ha ellenben valóban bevezetik ezt a módszert, akkor – ha lúd, legyen kövér alapon – a kontaktusok száma megháromszorozódik (én – futár, futár – rendõr, futár – én)! Arról nem beszélve, hogy ez költséggel jár, mert a futárszolgálatok még ebben a nehéz idõszakban is pénzért dolgoznak.
Összefoglalva: a járványra való tekintettel be akarnak vezetni egy olyan intézkedést, ami egyrészt növeli a járvány terjedésének a kockázatát, másrészt pedig az állampolgár pénzébe kerül. Kellett nekünk Romániába születni.