Siculicidium

Ez áll az emlékmûvön, s ezen a néven emlegetik a történelemkönyvek is. Történt 1764-ben, január hetedikén. Ma volt tehát az emléknapja, ahol magam is jelen voltam, a Gyergyószéki Székely Tanács képviseletében.
Minderrõl nem is írnék, mert távol áll tõlem az a mentalitás, hogy nyakra-fõre közzéteszem, hogy hol fordultam meg, ellenben van két dolog ami nem hagy nyugodni, amit el kell mondjak.
Nem sok olyan történelmi esemény van, ami egész Székelyföld emlékezetében ilyen élénken él, ami olyan egyértelmûen és határozottan nem gyergyói, csíki vagy sepsiszéki hanem egyetemesen székely, ezek közül az egyik kétségtelenül a “madéfalvi veszedelem”. Ha pedig ez így van, akkor bennem nagy hiányérzetet hagy, számomra felfoghatatlan, hogy:
1. Miért nem volt látható egy fia székely zászló sem az emlékmû mellett a megemlékezés alatt. Igazság szerint ez egy olyan hely, ahol joggal elvárható hogy ott lobogjon az év minden napján egy magas árbocon, de hogy bár ma, bár arra a másfél órára se legyen, az abszurd.
2. Miért nem kap szót a megemlékezésen minden évben, hivatalból a Székely Nemzeti Tanács képviselõje. A pártok a közélet fontos szereplõi, ellenben ezer helyen és alkalommal módjuk van megszólalni, illetve jogos elvárás velük szemben, hogy a megfelelõ helyeken (pl. parlament) szólaljanak is meg. De ekkor és itt szerintem elsõsorban – ha nem a pártok helyett, akkor bár mellettük – az kellene szót kapjon, aki a székely szabadság eszményének leghitelesebb mai éltetõje.