Legalábbis elvileg. De azért vannak kivételek. Pl. hazaérkezek kedd délután Csíkszeredából, ahol tárgyalásom volt a prefektussal, s idehaza a következõ értesítõ fogad:
Ebben a postásunk értesít, hogy itt volt aznap 12 órakor, s mivel nem talált itthon, azért nem tudta átadni a Kolozsvári Katonai Ügyészség küldeményét. Értesít ugyanakkor, hogy eme küldemény másnap déltõl arrafele, tíz napon keresztül átvehetõ a Katonai Ügyészség kolozsvári székhelyén. Nyilván ott is csak személyesen.
Mielõtt valaki a postát kezdené szidni vegye észre, hogy ez az értesítõ az ügyészség fejlécét viseli, a posta csak kiszállítja az ilyen küldeményeket, majd ha nem sikerült személyesen átadni, akkor visszaviszi a feladóhoz. A hunyó tehát az ügyészség, ahol valaki kitalálta ezt a fantasztikus módszert, amivel emberek tömegeit lehet szívatni, elvégre annak igen jó az esélye, hogy a postás munkaidõben ne találjon otthon valakit. Egyéb ajánlott (tehát aláírás esetében átvehetõ) küldeményeknél ilyen esetben értesítést hagy, s a címzett a következõ pár napban átveheti a küldeményt a postán, ami egy teljesen tisztességes, rendjén való eljárás. Ezzel szemben az ügyészség állam az államban, s kitalálta ezt a minõsíthetetlen módszert, amivel mintha az lenne a célja, hogy az embereket minél nehezebb helyzetbe hozza. Teszi ezt egy közhatóság, ami az állampolgárok pénzén mûködik és elméletileg azokat kellene szolgálja.
Az pedig már a csúcs, hogy ha a következõ tíz napban a címzett valamiért nem tudna elugrani Kolozsvárig (mi az a kétszáz kilométer?), akkor úgy tekintik, hogy átvette a küldeményt, aztán onnan kezdve magára vessen ha kíváncsi a tartalmára. Ha valaki netán szabadságon van s csak a 11. nap ér haza, akkor ott pukkadjon meg, nincs mód arra, hogy a küldemény tartalmáról tudomást szerezzen. S ezt a román igazságszolgáltatás mûveli az állampolgárokkal!