Az elmélet és a gyakorlat

Közzétéve 2025-08-24 | Szerző: Árus Zsolt

Romániában az Alkotmány garantálja az állampolgárok közti jogegyenlõséget, illetve a kisebbségek anyanyelvének a használatát. Ezen elvek pontosítása megtalálható számos törvényben, melyek közül egyesekkel nemzetközi egyezményeket ratifikált a parlament, tehát még akkor is elsõbbséget élveznek, ha netán valamely más belsõ jogszabály másképp rendelkezne.
Mindezek figyelembevételével kerültek kihelyezésre Hármasfaluban (magánterületre!) olyan névtáblák, amelyek a kommunisták által anno összevont három falu eredeti nevét tartalmazzák. Mely nevek – mint minden tulajdonnév – nem magyarul vagy románul vannak, mert egy ilyen kérdésfelvetés eleve értelmetlen, a tulajdonnevek azok tulajdonnevek, nem lefordíthatóak egyik nyelvrõl a másikra. (Hogy érthetõbb legyen: arra van számos példa, hogy adott hegyet, folyót, várost vagy országot különbözõ anyanyelvû emberek más-más névvel illetnek, de ez nem azért van, mert a nevet “lefordították” több nyelvre, hanem azért, mert a történelem során ez így alakult. Tipikus példák ilyen téren azok a települések, amelyeket több nemzet fiai laknak, s mindegyik adott nekik egy-egy saját nevet. Ezért beszélnek a már említett nemzetközi egyezmények földrajzi nevek esetében a nemzeti kisebbségek által használt megnevezésekrõl és nem a nemzeti kisebbségek nyelvére lefordítottakról.)
Igen ám, de vannak ebben az országban olyanok, akiknek a szemét nagyon szúrja minden, ami arra emlékezteti õket, hogy Romániában élnek más nemzetiségû állampolgárok is, s köztük van egy olyan, aki a “magyar veszély” elleni “küzdelme” által vált közismert, s került be még a parlamentbe is. Maros megyei képviselõként. S ha már árra járt, természetesen “felfedezte” a szóban forgó táblákat, s harcba is indult ellenük. No de nem úgy, hogy utánajárjon annak, hogy hol vannak elhelyezve, miképpen kerültek ki, stb., hanem egy petíciófélét intézett a megye prefektusához, amiben felszólította, hogy távolítsa el a táblákat. Mely petícióféle fényes bizonyítéka annak, hogy a sok-sok éve pereskedõ illetõnek halvány fogalma sincs az ország jogrendjérõl (ergo nem azért nyert pereket, mert ért hozzá és igaza van, hanem valami egész más ok miatt). Ez persze az átlagembernek nem tûnik fel (s részletekbe nem is megyünk bele), de aki kicsit is jártas a jog világában, az bizonyára egyet fog érteni ilyen téren velünk. S ez már csak azért is érdekes információ, mert a hazai oktatási rendszerrõl is elmond valamit, tekintettel arra, hogy az illetõ a képviselõség mellett sikeresen elvégezte a jogi egyetemet is.
Lényeg a lényeg, hogy a prefektus (Ciprian Dobre) elvileg szintén törvényismerõ ember, tehát azt kellett volna válaszolja a petícióra, hogy kedves uram, azok a táblák semmiféle törvénybe nem ütköznek, tehát a kérésének nincs jogalapja. Igen ám, de itt jön a képbe a címben említett kettõsség, ugyanis ha a prefektus is úgy érez netán a magyarok iránt mint a panaszos, akkor nem azt a választ adja, hanem a petíciót kifogásként használja arra, hogy maga próbálja meg eltávolítatni a szóban forgó táblákat. Persze nem mehetett oda egy szerszámosládával, hogy leszerelje azokat, így dörgedelmes, jogszabályi hivatkozásokkal megtûzdelt levelet intézett a község polgármesteréhez, amiben felszólította, hogy rögvest távolítsa el a kifogásolt táblákat.
De meglepetésére azzal szembesül, hogy a polgármester se ma szállt le a falvédõrõl, tehát a válaszában szép higgadtan elmagyarázta neki, hogy a hivatkozott jogszabályok nem érvényesek erre az esetre, tehát a felszólítása megalapozatlan. S ugyan a prefektus még kétszer próbálkozott, de sikertelenül, így belátta, hogy ez sajnos nem fog menni. A táblák pedig továbbra is a helyükön maradtak.
De nem élnénk Romániában, ha ez lenne a történet vége. Ugyanis a képviselõ “harcostársa”, a székelyföldi románok “civil” fórumának a vezetõje nem hagyta annyiban a dolgot, s állampolgári panaszokra hivatkozva (az ember szinte látja maga elõtt azokat a panaszokat) újból a prefektushoz fordult, számon kérve, hogy majd két év eltelt, s a táblák még mindig nincsenek eltávolítva. Mely panaszra – ésszerûen gondolkozva – a prefektus azt kellett volna válaszolja bár most, hogy azok a táblák semmiféle törvénybe nem ütköznek, tehát a kérésének nincs jogalapja. De nyilván nem azt tette. Sõt, a prefektus (Barabási Antal-Szabolcs) látszólag nem tett semmit, ellenben pár nap múlva a polgármester kézhez kapta ugyanazt a levelet mint 2023-ban, épp csak az alprefektus (Alexandru Cîmpeanu) aláírásával. Mely levélre a polgármester nyilván azt válaszolta, hogy ezt a témát már egyszer letisztázták, vegyék már elõ a két évvel korábbi levelezést. De hogy mi lesz tovább, azt csak a Fennvaló tudja, elvégre Romániában élünk, ahol a magyaroknak elméletben alkotmányos jogaik vannak, de a gyakorlat attól gyakran eltér.
S van még a történetnek egy nem elhanyagolható vonatkozása: ezek a jóemberek állítólag a román nyelv védelmében ténykednek, ami nekik anyanyelvük is. S akkor meg kell nézni ilyen szempontból azt a két levelet: mindkettõbõl levonható az a következtetés, hogy egyikükre sem lehet maradéktalanul büszke a román tanára.

Kategória: Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

A hazai igazságszolgáltatásról…

Közzétéve 2025-08-18 | Szerző: Árus Zsolt

…sok szó esik mostanában, tekintettel a bírók és ügyészek privilégiumaira, melyeket õk (persze) teljesen jogosnak mondanak és foggal meg körömmel védelmeznek. Errõl a témáról mindenkinek lehet véleménye, de ahhoz, hogy az megalapozott legyen, jó, ha az illetõnek vannak saját és konkrét tapasztalatai. Márpedig nekünk vannak, álljon itt egy példa:

2022 õszén tettünk panaszt az ügyészségen több személy ellen (köztük van egy fogorvos is) a mostanában szintén sokat emlegetett 31/2002-es Sürgõsségi Kormányrendelet kapcsán (tudják az, aminek a kiegészítését nemrég megszavazta a Parlament, s ezt a törvényt az Alkotmánybíróságon támadta meg – minõ fura egybeesés, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy lényegében azonos indoklással – az AUR és Nicusor Dan államfõ). A panaszt annak rendje és módja szerint iktatták, majd – gondolná az ember – hozzáláttak a kivizsgálásához.
Másfél év után azért már érdeklõdtünk az ügyészségen, hogy hogy halad a munka, amire azt a választ kaptuk, hogy a kivizsgálás folyamatban van. De mikor már a két évet is meghaladtuk, panaszt tettünk a bíróságon, már csak azért is, hogy utólag ne mondhassák azt, hogy mivel nem sürgettük a megoldást, inkább más ügyekkel foglalkoztak. A bíróság le is tárgyalta a panaszunkat, majd meghozta az ítéletet, aminek a lényege az, hogy kötelezi az ügyészséget, hogy 2025 május végéig oldja meg a panaszunkat, s vagy ejtse azt, vagy állítsa bíróság elé a bepanaszoltakat. De még egy “apróság” kiderült, ebbõl az ítéletbõl, nevezetesen hogy ellentétben azzal, amit jó fél évvel korábban az ügyészség közölt velünk, semmiféle kivizsgálás nem volt folyamatban, a két év alatt az ég adta világon semmit nem tett az ügyészség ebben az ügyben (2. oldal, I. fejezet, második bekezdés).
Aztán eltelt május vége, de semmiféle értesítést nem kaptunk az ügyészségrõl még hetekkel azután sem, ezért júliusban újabb panaszt tettünk a bíróságon a kivizsgálás elhúzódása miatt. Mely panaszt a bíróság operatívan meg is oldott (itt van az újabb ítélet), ezúttal november tizedikét jelölve meg határidõnek.
De mi az, ami még kiderül ebbõl az ítéletbõl? Hát például az, hogy ugyan most egy másik bíró ítélkezett, de attól az új ítéletnek 95%-a szó szerinti másolata az elsõnek, beleértve aláhúzásokat meg egyéb kiemeléseket. Ez nyilván azt jelenti, hogy a bírók készségesen kisegítik egymást (átadván egymásnak az ítéleteket ami a számítógépek korában banálisan egyszerû), s így egy ítélet megszövegezése – fõleg ilyen típus-perek esetében, de nem csak – sokszor csak pár adat (iratcsomó száma, dátumok) átírásából áll. Ez nyilván nagy figyelmet igénylõ, felelõsségteljes munka, tehát jogos az, hogy a bírók nagy fizetést kapjanak, s néhány év munka után szintén nagy összegû nyugdíjat adjon nekik az állam (vagyis mi).
A másik dolog ami ebbõl az ítéletbõl kiderül az az, hogy a korábbi ítélet ellenére az ügyész továbbra sem mozdította a kisujját sem azért, hogy a panaszunkat megoldja! S ha azt gondolná valaki, hogy ez kivétel és égbe kiáltó szemtelenség, akkor eláruljuk, hogy nem, tulajdonképpen ez a szokás. Van már nem egy olyan panaszunk is, amikben háromszor tettünk panaszt a bíróságon a kivizsgálás elhúzódása miatt, a bírók háromszor állapították meg, hogy a panaszunk jogos és háromszor szabtak határidõt az ügyészségnek, de azzal annyi. S a vonatkozó jogszabályok szerint megtehetjük a tizedik panaszt is, azzal is csak azt lehet elérni, hogy a bíróság tizedszer is határidõt szab, amit az ügyészség vagy betart, vagy nem. Következésképpen a tiltakozók másik csoportja – az ügyészek – is teljes jogosan kapnak magas fizetést majd nyugdíjat, hisz nagyon stresszes lehet azzal a tudattal élni, hogy a fiókjaikban tucatjával állnak az olyan panaszok, amelyek megoldására ráadásul a bíróság határidõt adott.
Befejezésképp hadd utaljunk a Legfõbb Ügyész tavaly decemberi nyilatkozatára, ami egyrészt témába vág (mert az olyan online gyûlöletbeszéd a témája, amire a szóban forgó panaszunk vonatkozik), másrészt jól egészíti ki a fenti képet, ugyanis kiderül belõle, hogy tudatában van annak, hogy ez mekkora gond és fogadkozik erõsen, hogy az ügyészek ezután jobban odafigyelnek az ilyen ügyekre. Na ha ilyen az, amikor valamire nagyon odafigyelnek, akkor sejthetõ, hogy miképpen kezelnek az ügyészségek olyan ügyeket, amelyekre kevesebb figyelmet fordítanak. A rosszabbik – de sajnos egyáltalán nem kizárható – változat pedig az, hogy az ügyészségeket is áthatja a Vasgárda szelleme, s az ilyen témájú panaszokat eleve szabotálják, cinkosan összekacsintva az elkövetõkkel.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Csoda történt!

Közzétéve 2025-07-16 | Szerző: Árus Zsolt

avagy: lám lehet

Múlt hónap 26.-án a következõ jelzést kaptuk egy állampolgártól:

Jó napot!
A megyei munkaerõ-ügynökségek oldalai csak románul, angolul, németül és franciául vannak, még a Hargita és Kovászna megyeiek is. Ez diszkriminálja a magyar nyelvû lakosságot.
https://www.anofm.ro/harghita

Üdv,
Gergely.

Miután ellenõriztük a kapott információt, a következõ petíciót küldtünk azon hat megyei intézménynek, amelyek olyan megyékben mûködnek, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot (Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár és Szilágy):

Címzett

… megye Munkaerõ-elhelyezési Ügynökség

…megyei állampolgárok jelezték nekünk, hogy intézményük honlapja román, angol, német és francia nyelven tartalmaz információkat, magyar nyelven ellenben nem.

Tekintettel a Közigazgatási Törvénykönyv (57/2019-es Sürgõsségi Kormányrendelet) 94. cikkelye elsõ bekezdésének az elõírásaira, önök – mint dekoncentrált közintézmény – kötelesek az állampolgárokkal való kapcsolattartás során a magyar nyelvet is használni, figyelembe véve azt, hogy … megyében a magyar anyanyelvû állampolgárok részaránya meghaladja a 20%-ot. Márpedig ezt a kötelezettséget önök látható módon nem tartják be. Következésképpen jelen petíciónkkal felszólítjuk önöket, hogy intézkedjenek, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül tartsák be maradéktalanul ezen törvényes elõírást, s következésképpen:

  • készíttessék el a honlapjuk magyar nyelvû változatát;
  • gondoskodjanak arról, hogy azon alkalmazottaik közt, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a lakossággal legyen olyan is (illetve lehetõleg az összes legyen olyan), aki ismeri a magyar nyelvet.

Jelezzük, hogy alapítványunk többek közt a kisebbségi jogok területén tevékenykedik, ezért jelen petíciók a céljaink megvalósítása érdekében született.

Gyergyószentmiklós, 2025.VI.26.

Ugyan a petíciók megoldásának a törvényes határideje 30 nap, s ráadásul nyár van, mindössze 20 nap kellett ahhoz, hogy mind a hat helyrõl választ kapjunk, ami – hazai viszonyok között már önmagában értékelendõ. Ugyan volt olyan intézmény is, amivel ez idõ alatt két rend levelet is váltottunk, de most hadd koncentráljunk a végeredményre:

A leggyorsabb válasz Kovászna megyébõl érkezett, még aznap, amikor a petíciót elküldtük:

Ezt úgy gondoljuk nem kell minõsíteni, mert minõsíti önmagát. Tény, hogy onnan azóta semmilyen érdemi és hivatalos válasz nem ékezett.

Szintén aznap érkezett Bihar megyébõl egy kérés, hogy hívjuk fel telefonon az igazgatót. Ezt megtettük, majd a beszélgetésünk nyomán érkezett az írott válasz is:

Válasz-BH-Ro

Maros megyébõl a petíció elküldése után négy nappal érkezett válasz, magyar nyelven is:

Válasz-MS-Hu

Másnap ékezett a válasz Szatmár megyébõl:

Válasz SM-Ro

Ez volt az egyetlen, amelyik azt a látszatot keltette, hogy nem értették meg a kéréseinket, ezért kénytelenek voltunk egy tisztázó választ küldeni nekik, amire még nem reagáltak.
Ez azonban már nem is fontos, ugyanis tegnap megérkezett a válasz Szilágy megyébõl:

Válasz-SJ-Hu

Ettõl meg kell valljuk, hogy tátva maradt a szánk, de meglátogatva a honlapjukat azzal szembesültünk, hogy amit közölnek, az úgy igaz. Sõt, az történt, hogy az országos intézmény által adminisztrált összes honlap böngészhetõ magyar nyelven, akár a Tulcea megyei igazgatóságé is!
S hogy mi a magyarázat? Az kiderül a Hargita megyébõl ma kapott válaszból:

Válasz-HR

S akkor összegezzünk:
Van egy törvényes elõírás (kommunikáció írásban magyar nyelven, beleértve az intézmények honlapját is), amit egy adott minisztérium alárendeltségében mûködõ hat megyei igazgatóság nem tart be, annak ellenére, hogy az elõírás több mint 20 éve érvényben van.
Ezt szóvá tettük a hat intézmény vezetõjénél.
Már a petíció elküldésének másnapján az kiderült, hogy az összes megyei igazgatóság honlapját központosítva a felettes minisztérium hozta létre és adminisztrálja. Ezért azt kértük a minket errõl tájékoztatókat, hogy továbbítsák a kérést a minisztériumnak.
Majd eltelik kevesebb mint három hét (mindez a nyári szabadságok idején!), s azzal szembesülünk, hogy a probléma meg van oldva!
Történik mindez abban a Romániában, ahol eddigi tapasztalataink alapján (konkrétan: számos hasonló petíciónk közül a mai napig egyet sem oldottak meg pozitív módon) a magyarellenesség a velejéig áthatja az állam minden intézményét.
A következtetés tehát az, hogy lám, mégis csak lehet. Illesse ezért elismerés az Országos Munkaerõ-elhelyezési Ügynökség illetékeseit.
Azt mondanunk sem kell, hogy ez az eset mától hivatkozási alap lesz számunkra, amikor más intézményekhez intézünk hasonló petíciókat.

Kategória: pozitiv, román hatóságok, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Polgármesterek figyelmébe!

Közzétéve 2025-06-12 | Szerző: Árus Zsolt

Mostanában a sajtó beszámolt több olyan esetrõl, hogy agresszív állampolgárok berontanak polgármesteri hivatalokba, zaklatják az alkalmazottakat. Azt állítják, hogy közintézmény tehát bemehetnek, filmezhetnek, ez azonban nem így van, attól hogy az közintézmény, ezt nem tehetik meg, sõt.

Attól függõen, hogy az irodák ahova benyitnak azok az alkalmazottak irodái vagy pedig olyan tevékenységet folytatnak, ahova bárki bemehet (pl. pénztár), a tettük akár bûncselekmény is lehet:

  • Btk. 225 cikkely (“Violarea sediului profesional”) ha olyan irodába mennek be, ami nem közönségszolgálat jellegû.
  • Btk. 257. cikkely (“ultraj”) ha például bármivel fenyegetik is az alkalmazottakat, s ez minden közalkalmazottra vonatkozik.

Egyébként pedig a tettük minimum szabálysértés még akkor is, ha olyan irodába mennek be mint a pénztár vagy a közönségszolgálati iroda, de agresszíven viselkednek és zavarják az alkalmazottakat a munkavégzésben (a 61/1991-es törvény 2. cikkelyének 13. és 24. pontja alapján), tehát pénzbüntetéssel jár, mind a helyi rendõrség, mind a nemzeti rendõrség illetékes eljárni.

Ha filmeznek is, akkor az alkalmazottak képmáshoz való jogát is megsértik, ez alapján mindenki eldöntheti, hogy szeretné hogy róla készüljön vagy nem felvétel, illetve hanganyag. Ez érvényes akkor is, ha az illetõ közalkalmazott és a polgármesteri hivatalban van. Ezért utólagosan kérhetik azt is, hogy ezeket a felvételeket töröljék.

Az illetõk a közérdekû információkhoz való hozzájutás jogára hivatkoznak, azonban azt a törvény szerint gyakorolhatják, benyújtják a közönségszolgálati irodában írásban az igénylést, s arra 10 napon belül választ kapnak, vagy pedig feliratkozhatnak valamelyik intézményvezetõhöz fogadóórára.

A fentiek figyelembevételével, a zaklatott alkalmazottak csak annyit kell tegyenek, hogy tájékoztatják õket, hogy kérdéseikkel forduljanak az illetékes irodához (közönségszolgálat), majd szólítsák fel, hogy hagyják el az irodájukat, s ha nem teszik azt, akkor hívják ki a rendõrséget. De semmi egyebet. Nem kell megijedni, illetve nem szabad se vitatkozni, sem megpróbálni felelni a zaklató kérdéseikre, stb.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Csoda történt?

Közzétéve 2025-05-09 | Szerző: Árus Zsolt

Vagy az igazság elõbb-utóbb csak gyõzedelmeskedik? A csoda tudja, de egy dolog biztos: minekutána 2023-ban hat panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán (melyek közül kettõt röviden elutasítottak azzal, hogy nem látják semmiféle jogsértésnek a nyomát, míg a másik négy mintha fekete lyukba hullott volna, még semmi hír nincs róluk lassan két éve), a tavaly benyújtott három panaszunkból mindhárom átment az elsõ szûrõn, visszaigazolták hogy megkapták, s hogy majd ki fogják vizsgálni. A háromból kettõ épp ma érkezett.

Ez igencsak ösztönzõen hat ránk, miközben a másik serpenyõben az van, hogy már idén is benyújtottunk egy panaszt, s további négy van elõkészítés alatt (mert már kézhez kaptuk a kedvezõtlen jogerõs ítéleteket), illetve van még további hét olyan perünk, amikben már megszületett a jogszerûtlen, tisztességtelen, stb. jogerõs ítélet, de még nem kézbesítették azok indoklását. Munka tehát – sajnos – van, miközben türelmetlenül várjuk azt, hogy végre megszülessen Strasbourgban az elsõ olyan ítélet, amelyik kimondja azt, hogy Románia nem mintaállam, hanem egy olyan ország, ahol a magyarok jogait nem csak egyes állampolgárok illetve szervezetek, hanem az állam intézményei (köztük a bíróságok is) megsértik.

Kategória: pozitiv, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Egy remélhetõleg hasznos rész-siker

Közzétéve 2025-05-06 | Szerző: Árus Zsolt

2000 óta van hatályban Romániában az a jogszabály, amelyik az EU 2000/43/CE számú direktíváját ülteti gyakorlatba, s bünteti a diszkriminációt, uszítást, megalázó viselkedést, stb. Lévén szó olyan cselekedetekrõl, amelyek minimum kihágást képeznek (de akár bûncselekmények is lehetnek), a jogszabály értelemszerûen a büntetõ eljáráshoz hasonló eljárást ír elõ, így a panasz benyújtásának nem feltétele az elkövetõ megnevezése illetve bármilyen személyes adatának (elsõsorban elérhetõség) megadása, így annak alapján akár ismeretlen elkövetõ ellen is panaszt lehet tenni (mely esetben az eljáró hatóság dolga megtenni a rendelkezésére álló lépéseket az elkövetõ azonosítására), egyetlen feltétel az, hogy bizonyítani kell olyan cselekedet elkövetését, amirõl joggal feltételezhetõ, hogy a jogszabály elõírásaiba ütközik. Ezen ügyek kezelésére a jogszabály létrehozta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (ODT), aminek nyomozási és büntetési hatásköre van, egy különleges igazságszolgáltatási szerve az államnak.
Ez eddig mind rendben is lenne, ellenben a Tanács megszövegezett majd elfogadott egy mûködési szabályzatot, amiben a jogszabályhoz képest plusz feltételeket szabott meg a (11. cikkely) panaszt benyújtók számára, nevezetesen hogy a panaszban szerepeljen a bepanaszolt neve és lakcíme, illetve jogi személy esetén megnevezése és székhelye. Ez által lényegesen nehezítette a sérelmet szenvedõknek azt a lehetõségét, hogy a sérelmükért elégtételt kaphassanak, illetve – s véleményünk szerint társadalmi szempontból ez a nagyobb gond – annak a lehetõségét, hogy a jogszabályt megsértõk elnyerjék a jogos büntetésüket. Ugyanis ez által valósággal felkínálták az arra hajlamos személyeknek a büntetlenül elkövethetõ jogsértés lehetõségét, ily módon hozzájárulva ahhoz, hogy a közbeszédet elárassza az a szenny, amit mindannyian tapasztalunk nap mint nap. Holott még egy álnéven létrehozott és profilkép nélküli Facebook oldalról is ki lehet deríteni, hogy annak ki a tulajdonosa, azért, hogy meg lehessen büntetni ha törvényt sért.
Túl azon, hogy ez által az ODT hozzáadott a törvényhez (ami önmagában tilos), még az Alkotmányt is megsértette, ugyanis a petícióhoz való jog az Alkotmányban van rögzítve, s ugyanott található az is, hogy alkotmányos jogot csak jól megindokolt esetben és törvény által szabad korlátozni.
Mi ezzel 2023-ban szembesültünk, amikor a nagykárolyi szoboravatás kapcsán panaszt tettünk egy olyan személy ellen, aki Bukarestbõl utazott oda, s már elõzetesen is uszított a rendezvény ellen a Facebookon. A panaszban a nevét megadtuk, ellenben amikor az ODT-tõl felszólítást kaptunk, hogy adjuk meg a lakcímét is, akkor arra azt válaszoltuk, hogy azt nem tudjuk, ellenben ismerve a nevét és hogy Bukarestben lakik, a lakosság-nyilvántartó közszolgálattól õk azt meg tudják kapni. Ellenbe ahelyett hogy ennek megfelelõen jártak volna el, elfogadták a 279/2023-as Határozatot, amiben elutasították a panaszunk megoldását azért, mert nem adtuk meg a bepanaszolt személy lakcímét.
Tekintette arra, hogy a szabályzatuk fent említett elõírása nyilvánvalóan jogsértõ, egyrészt bíróságon támadtuk meg ezt a határozatot, másrészt felszólítottuk az ODT-t, hogy törölje a szabályzatából ezt az elõírást, majd miután azt megtagadta, bírósághoz fordultunk és azt kértük, hogy a bíróság kötelezze az ODT-t a szabályzata módosítására. Nem utolsósorban – tudva azt, hogy a 279/2023-as határozat elleni perünket nem sok esélyünk van megnyerni míg az ODT szabályzatának az említett elõírása érvényben van, kértük annak a pernek a felfüggesztését mindaddig, míg a szabályzat módosítását célzó perben jogerõs ítélet születik (mely kérést jóvá is hagyták).
Ez utóbbi per nem volt bonyodalmaktól mentes (hogy csak egy apróságot említsünk: a keresetet tavaly február nyolcadikán postáztuk, s elsõ nekifutásra az ODT azért kérte a kérésünk elutasítását, mert szerintük az tárgytalan, ugyanis az eredeti szabályzatot – amit megtámadtunk – egy nappal korábban maga az ODT érvénytelenítette mindenestõl, mert elfogadott egy új szabályzatot. Mely új szabályzat nyilván tartalmazta ugyanazt a jogsértõ elõírást, csak egy másik cikkelyben), de végül alapfokon nyertünk, s csodák csodájára az ODT nem fellebbezett, tehát ez az ítélet jogerõre emelkedett. Hab a tortán az, hogy a per folyamán kiderült, hogy évek óta maga az ODT követ el futószalagon diszkriminációt, ugyanis nem csak mi, mások is tettek már panaszt olyan személy ellen, akinek nem tudták a lakcímét, s minden olyan esetben a panaszukat formai ok miatt, érdemi kivizsgálás nélkül utasította el az ODT, miközben amikor az ODT hivatalból indított kivizsgálást (a Tanács valamelyik tagjának a kezdeményezésére), akkor a bepanaszolt személy lakcímét a lakossági nyilvántartótól szokták kikérni, amint azt a bíróság kérésére õk maguk írásban beismerték (2. oldal utolsó bekezdés)!
No de lényeg a lényeg: a bíróság törölte a szabályzatból a jogsértõ elõírást, így már azokat a panaszokat is ki kell vizsgálja az ODT, amelyekben nem szerepel a bepanaszolt személy lakcíme illetve székhelye. Erre az elsõ bizonyítékot pont a korábban felfüggesztett perünk szolgáltatja, ugyanis a szabályzat elleni perben született ítélet jogerõre emelkedése után kértük annak újraindítását, ami meg is történt, s a bíróság érvénytelenítette a 279/2023-as határozatot és kötelezte az ODT-t, hogy oldja meg érdemben a panaszunkat.
Végezetül egy kérés az olvasókhoz: ha valaki diszkrimináció, megalázás vagy uszítás áldozata lesz (konkrétan: ez itt Románia, ,a magyaroknak nem szabad ezt vagy azt; a magyarok ilyenek vagy olyanok; a magyarokkal ezt vagy azt kellene tenni), az ne nézze azt tétlenül, hanem tegyen panaszt az ODT-nél. Ugyanis társadalmi érdek az, hogy a közbeszéd minõsége javuljon, ehhez pedig az kell, hogy az emberek tudják, hogy a tetteiknek következményei lehetnek, s gondolják meg kétszer is, hogy nyilvánosan teret engednek-e magyarellenes érzelmeik megnyilvánulásának. Tapasztalatból mondjuk, hogy azok, akik ellen több panaszt is megfogalmaztunk, mostanában már csak elvétve követnek el hasonló cselekedeteket, sokkal óvatosabbak lettek, s még a megnyilvánulásaikhoz érkezõ hozzászólásokat is figyelemmel kísérik, törlik azokat, amelyek miatt számonkérésre számíthatnak. Tudjuk, hogy egy ilyen panasz megfogalmazása nincs mindenkinek a kisujjában, ezért ismételten jelezzük, hogy elegendõ hozzánk fordulni (szekler.monitor@sic.hu), mi segítünk az egész folyamat lebonyolításában.

Kategória: Felhívás, pozitiv, román hatóságok, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Az OTP után

Közzétéve 2025-02-21 | Szerző: Árus Zsolt

Túl azon, hogy az erdélyi magyar ember eleve szívesebben lesz egy olyan bank ügyfele amelyiknek anya-bankja magyarországi, jó eséllyel sokan azért is választották az OTP Romániát, mert ott magyar feliratokkal találkoztak, illetve a személyzet is magyarul szólt hozzájuk. Erre való tekintettel is némi aggodalommal tekinthettünk a jövõ elé amikor kiderült, hogy a bank napja meg vannak számlálva, hamarosan kivonul az országból (ráadásul azért, mert a román hatóságok tettek arról, hogy ne lásson maga elõtt túl fényes jövõt).
Aztán tavaly õsszel már azzal szembesültünk, hogy a gyergyószentmiklósi OTP fiókban egy olyan hölgy ült a pult túloldalán, aki egy kukkot se tudott magyarul. Ez elõjelnek nem volt túl bíztató, ezért rögtön levélben kerestük meg az OTP-t felvásárló bankot, eképpen:
“Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a 80%-ban magyarok lakta Gyergyószentmiklóson az OTP bankfiókban immár van egy olyan alkalmazott, akivel magyar nyelven nem lehet szót érteni, nem ismeri a nyelvet. Ez pedig nem egy ügyfélnek komoly gondot jelent, amint volt ma módunk ezt a helyszínen megtapasztalni.
Történik ez olyan körülmények között, hogy még ha a hiányzó régi alkalmazottak önszántukból távoztak is, volna mód a helyettesítésükre olyan személyekkel, akik ismerik a magyar nyelvet. Hangsúlyozzuk: nem az alkalmazottak etnikumáról, hanem a nyelvismeretérõl van szó, hisz a városban bõven találni olyan román etnikumú lakost is, akik megfelelõ szinten ismerik a magyar nyelvet.
Véleményünk szerint ez egy igen rossz irányba tett lépes, ami üzleti szempontból is káros lehet a bank számára, oda vezethet, hogy egyes ügyfelek más pénzintézethez vándorolnak, ahol nem ütköznek ilyen kommunikációs problémába.
Mivel célunk a helyzet békés rendezése, illetve az, hogy a magyar anyanyelvû román állampolgárok minél szélesebb körben használhassák az anyanyelvüket a mindennapi életben, ezért elsõ körben nem vetjük fel ezt a gondot nyilvánosan, hanem jelen levelünkben hívjuk fel a figyelmüket rá, azzal a kéréssel, hogy orvosolják azt, akár olymódon, hogy a magyarul nem beszélõ alkalmazottaik számára nyelvtanfolyamot biztosítanak. Ha ellenben nem tanúsítanak kellõ empátiát ezen probléma, illetve lényegében a saját ügyfeleik iránt, akkor nem fogunk habozni nyilvános vitát kezdeményezni róla, ami vélhetõen nem tesz majd jót a bank hírnevének. Közös érdekünk tehát, hogy ezt elkerüljük.
Jelezzük, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy szigorúan vett törvényes kötelességük nincs arra nézve, hogy ügyfeleik viszonylatában minden esetben használják a magyar nyelvet (azért mondjuk, hogy minden esetben, mert vannak esetek amikor igen, kérjük e célból tanulmányozzák a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját ratifikáló 282/2007-es törvényt, illetve a Charta 13. cikkelyét), ellenben Erdély hagyományai, illetve a jól felfogott üzleti érdekük véleményünk szerint azt megkívánja.”
A reakció nem késett, és szerencsére pozitív volt, konkrétan telefonon kerestek meg az OTP csíkszeredai majd gyergyószentmiklósi fiókjából, s biztosítottak, hogy csak átmeneti gondról van szó, ugyanis a bank több alkalmazottja felmondott, s pótlásukra átmenetileg kénytelenek voltak távolabbi fiókokból ideiglenesen alkalmazottakat átirányítani.
Azonban mint köztudott a szó elszáll, ezért – mivel a levelünkre írott válasz nem érkezett – az év elején visszatértünk rá, s kértük, hogy az OTP-t felvásárló bank írásban is erõsítse meg, hogy az OTP-hez hasonlóan figyelmet fordít magyar anyanyelvû ügyfeleire. Erre tegnap érkezett ez a válasz:
“Biztosítjuk Önt arról, hogy visszajelzését továbbítottuk az illetékes osztályok felé, és minden szükséges intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy magyar nyelven is biztosítsuk ügyfeleink számára a megfelelõ ügyintézést, illetve a magyarul beszélõ ügyfelek kéréseinek megoldását.
A legjobbakat kívánjuk!“
Ugyan ez mindössze a normalitás jele, de tudva azt, hogy milyen országban élünk, úgy gondoljuk, hogy a bank vezetõsége megérdemli érte a köszönetet. Ugyanakkor az OTP minden magyar ügyfelét arra bíztatjuk, hogy márciustól az új bankban is használja az anyanyelvét, s ha abban valamely alkalmazott bármilyen módon korlátozná, akkor hívja fel az illetõ figyelmét a bank hivatalos álláspontjára, s jelezze, hogy elvárja, hogy azt a bank összes alkalmazottja tartsa tiszteletben.

Kategória: pozitiv, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Számvetésféle, röviden

Közzétéve 2025-01-17 | Szerző: Árus Zsolt

Mint az bizonyára köztudott, alapítványunk tevékenysége a magyarság (fõleg nyelvi) jogainak a biztosítását illetve védelmét célozza, elsõsorban Székelyföldön, de néha annak határain túl is. Ezt elsõsorban békés eszközökkel igyekszünk elérni, tájékoztatva az egyes intézményeket arról, hogy milyen törvényes kötelességeik vannak, s felkérve õket, hogy azokat tartsák be. Sõt, nem egy esetben segítséget is kínálunk fel nekik, például magyar fordítások elkészítését.

Ezzel együtt nem egyszer kénytelenek vagyunk pereket indítani, amikor azzal szembesülünk, hogy kérésünk süket fülekre vagy egyenesen nyílt elutasításra talál, illetve amikor nem teszik a dolgukat olyan intézmények amelyek ezen jogok biztosítását kellene garantálják.

Jellemzõ módon a Marosvásárhelyi Táblabíróság illetékes az ilyen ügyekben eljárni, tekintve hogy annak illetékességi területén van a székhelyünk, illetve hogy leggyakrabban központi intézményekkel perelünk. Ezek a perek – jó hazai szokás szerint – rendszerint jó hosszan elnyúlnak, ezért az eredményekrõl jellemzõ módon évek múltán tudunk csak beszámolni. S mivel a 2023-ban indított perek majd mindegyikében (egy kivétellel) már megszületett az alapfokú ítélet, most röviden számot tudunk adni azok eredményeirõl.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a bíróságok portáljának tanúsága szerint a Marosvásárhelyi Táblabíróságon 2023-ban összesen 370 panaszt iktattak, amibõl 23 darabot mi nyújtottunk be, ez az össz-panaszok több mint 6%-a, ami némileg ellentmondani látszik annak, hogy igyekszünk békés eszközöket használni, ezért hadd tegyük hozzá, hogy abban az évben összesen 77 ügyben kerestük meg a különféle hatóságokat, tehát a 23 ennek kevesebb mint harmada. Ezzel együtt jó esély van arra (akinek sok ideje van, akár ellenõrizheti is a portal.just.ro oldalon), hogy a tavaly mi voltunk a csúcstartók a táblabíróságon. Ha pedig szintetikusan nézzük a dolgokat (s figyelembe vesszük a perek tárgyát, meg azt, hogy mindez melyik országban történik), akkor kifejezetten jónak mondható eredmény az, hogy a perek kevesebb mint felét (szám szerint 11-et) vesztettük el, miközben kilencet megnyertünk, egy pillanatnyilag fel van függesztve (míg jogerõsen lezárul egy másik), két esetben pedig mi vontuk vissza a keresetet, mert a beperelt intézmény még az elsõ tárgyalás elõtt eleget tett a kérésünknek.

Ennek a magas számnak egyik magyarázata az, hogy – amint ezt már többször jeleztük – az Országos Diszkriminációellenes Tanács nem végzi kellõképpen a dolgát, nem elég, hogy a panaszokat a törvényes 3 hónap helyett évek múltán bírálja el, immár jó ideje módszeresen elutasítja minden olyan panaszunkat, amelyeket például közismert magyarellenes uszítók ellen nyújtunk be. Az említett 23 esetbõl 15-ben 2023-ban is azért fordultunk bírósághoz, hogy az érvénytelenítse az ODT felmentõ határozatát és állapítsa meg, hogy az általunk bepanaszolt személy törvényt sértett. Ezek közül a perek közül pedig hetet meg is nyertünk, a többinek nagy része pedig a Legfelsõ Bíróság döntésére vár, tehát még van esély nyerni.

Ezzel szemben azon pereket, amelyek tárgya az volt, hogy valamely állami intézmény nem biztosítja a magyar nyelv használatát az ügyfelek számára (kiemelten a rendõrség és csendõrség) szinte mind vesztettük, kivételt csak azok képeztek, amelyekben a megszólított intézmény még bár nem is válaszolt a felszólításunkra, mert az olyan esetekben a bírók kénytelenek voltak elismerni ezt a tényt és kötelezni az intézményt a válaszadásra. Minden más esetben sajnos (és jellemzõ módon) azzal kellett szembesülnünk, hogy a bírók (beleértve a Legfelsõ Bíróság bíráit is) ilyen témában semmibe veszik az ország törvényeit, a Parlament által ratifikált nemzetközi egyezményeket pedig (amelyek betartása az Alkotmány szerint kötelezõ) valamiféle elvi álláspontoknak tekintik, amelyeknek semmiféle kötelezõ érvényük nincs. Ez lenne ugye a kisebbségek Kánaánja, ahol maguk a bírók (tisztelet a nagyon ritka kivételnek) járnak elõl a törvények megsértésében.

Összegzésképpen elmondható, hogy mindent figyelembe véve akár komoly eredménynek is nevezhetõ az, hogy 2023-ban a Marosvásárhelyi Táblabíróságon sikerült döntetlent elérni a jogaink megsértõivel, de még igen messze van az, hogy azt mondhassuk, hogy a romániai bíróságok valóban a törvényesség õrei, amelyekhez bízvást fordulhatunk, ha más intézmények megsértik a jogainkat.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Vannak még kivételek

Közzétéve 2024-12-11 | Szerző: Árus Zsolt

Nemrég számoltunk be arról, hogy ugyan pert kellett indítsunk Maros megye prefektusa ellen, de az által sikerült elérnünk azt, hogy két intézményre kikerüljön a törvényes kétnyelvû névtábla Marosvásárhelyen.

Azóta megszületett az ügyben a megyei törvényszék ítélete is. Amint látható az korrekt, megállapítja a valós tényállást, beleértve azt, hogy a kérésünket a prefektus csak a per elindítása után teljesítette, tehát vétkes, így meg kell térítse a perköltséget. Ezen túlmenõen azt is fontos ebben az ítéletben, hogy részletesen hivatkozik a releváns törvényi elõírásokra (beleértve azt, hogy a dekoncentrált intézmények kötelesek használni szóban és írásban a magyar nyelvet), s megállapítja, hogy azokat a prefektus megsértette.

Van azonban még egy igen pozitív dolog is ebben az ügyben, s ez pedig a bizonyítékokra vonatkozó elõírások helyes alkalmazása. Ugyanis mi a keresethez bizonyítékképpen a prefektusnak címzett magyar nyelvû leveleinket csatoltuk, román fordítás nélkül. Tettük ezt próbaképpen is, azt tesztelendõ, hogy erre mi lesz a törvényszék reakciója ebben az esetben, ugyanis korábban már többször is megjártuk azt, hogy hiába vállalta Románia (a Nyelvi Charta ratifikálása által) azt, hogy ilyen esetekben nem a felek kötelesek a fordítást elkészíttetni, a bíróságok ezt várják el (hivatkozva a Polgári Eljárási Törvénykönyvre, amelyik a vállalással ellentétes elõírást tartalmaz), megsértve az Alkotmány azon elõírását, miszerint ilyen esetben a nemzetközi egyezmény élvez elsõbbséget. (Jelenleg is van egy ilyen esetünk, amint az itt látható.) Ebben az esetben azonban – amint az az ítéletbõl is kiderül – fel sem merült a fordítás kérdése, a keresetünket iktatták, a bíró elbírálta és hozott egy korrekt ítéletet.
A helyzetet valamennyie árnyalja az, hogy a prefektus a válasziratához csatolta az egyik levelünk általa elkészíttetett fordítását (az egy a háromból), de azzal együtt kisebbfajta csoda ez, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy korábban magyar bíró is képes volt arra, hogy érvénytelenítse egy keresetünket azért, mert nem készíttettük el a magyar nyelvû bizonyítékok román fordítását.

Végezetül pedig egy felhívás, ha már ez az eset így alakult: több szem többet lát alapon azt kérjük az olvasóktól, hogy ha valamely magyarok által is lakott településen egynyelvû felirattal találkoznak, akkor küldjenek arról egy fényképet és egy-két mondat leírást, hogy tudjuk pontosan mirõl van szó. Cserébe mi meg fogjuk tenni a jogi lépéseket, hogy azt a táblát cseréljék kétnyelvûre. Mint ez a példa mutatja, esély van rá.

Kategória: Felhívás, pozitiv, román hatóságok, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

A jó példa!

Közzétéve 2024-10-01 | Szerző: Árus Zsolt

Azok után, hogy számos hatósággal perre kellett mennünk azért, mert nem tartják be a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat, hadd számoljunk be ezúttal egy kivételrõl, már csak azért is, hogy ez által (is) arra bíztassunk mindenkit, hogy éljen bátran a jogaival, használja az anyanyelvét szóban és írásban a különbözõ intézmények és hatóságok viszonylatában, hadd szokják ezt azok is. Ugyanis csak így tudunk eljutni abba a helyzetbe, ami a nyelvi jogokra vonatkozó jogszabályok célja, nevezetesen, hogy egy idõ után ez mindennapos és természetes legyen mindenki számára.
Történt ugyanis, hogy alapítványunk egyik tagjának elege lett egy szolgáltató tisztességtelen viselkedésébõl, ezért megkereste a Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapján a Hargita megyei felügyelõség email-címét (secretariat.harghita@anpc.ro), s küldött arra egy panaszt. Természetesen magyarul, elvégre arra joga van. Nem telt bele csak pár másodperc, s érkezett a címére egy automata válasz, amiben arról tájékoztatták, hogy ezen a címen panaszokat nem fogadnak, arra a célra az országos hatóság honlapján elérhet online ûrlapot kell használni. Az illetõ azonban nem véletlenül a Székely Figyelõ munkatársa, rögvest válaszolt arra a levélre, s megkérdezte (természetesen magyarul), hogy a szóban forgó ûrlap magyar nyelven kitölthetõ-e, illetve hogy ha nem, akkor miképpen érvényesítheti azon jogát, hogy a hatósághoz magyar nyelven is fordulhat. Erre a levélre is válasz érkezett pár perc múlva, s abban arról tájékoztatták (magyarul), hogy a panaszát iktatták, késõbb pedig egy újabb levélben közölték vele a panasz iktatószámát is.
Mindebbõl levonható az az igen valószínû következtetés, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság központi vezetésének van egy elgondolása a panaszok kezelésére, s erre létrehozott egy részben automatizált online rendszert (melynek része a megyei felügyelõségek levelezési rendszerébe épített automata válasz), mely rendszer azonban figyelmen kívül hagyja a nyelvi jogokra vonatkozó törvényes elõírásokat. Ezt a hiányosságot azonban korrekt módon kezelik a Hargita megyei felügyelõségen, ahol fogadják, iktatják (s azok után nyilván meg is oldják) a hozzájuk emilben benyújtott panaszokat, akkor is, ha azok magyar nyelven vannak megfogalmazva. Ez pedig jó példa arra, hogy ebben az országban a nyelvi jogok érvényesülése – általában sajnos, ebben az esetben szerencsére – nem a jogszabályoktól, hanem az emberektõl függ. Mert ugyan a jogszabályok szintjén ezek a jogok ha nem is példaértékûen, de nagyjából elfogadható módon rendezve vannak, mindaz mit sem ér, ha azokra a jogszabályokra fittyet hánynak a különféle intézmények, a bíróságok pedig jellemzõ módon ilyen esetekben a medvével tartanak.
No de jelen esetben örvendhetünk a kivételnek, s ezen írás célja az is, hogy minél több emberhez eljusson annak a híre, hogy megtudják, hogy a Hargita megyében a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordulhatnak bátran magyar nyelven, mert panaszukat úgy is iktatják és megoldják. Éljenek hát ezzel a lehetõséggel!
Mi pedig a magunk részérõl cserében elkészítettük és elküldtük a felügyelõségnek a fennebb említett automata válasz szövegének magyar fordítását, s bízunk benne, hogy hamarosan ha valaki panasszal fordul hozzájuk, akkor egy kétnyelvû automata választ fog kapni.

Kategória: Egyéb, pozitiv | Hozzászólás most!