Sokadszor mondjuk: nem csak kötelezõ, de érdemes is

Mottó:
Amit erõ vagy hatalom elvesz, azt idõ és szerencse visszaadhatják. De amirõl a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.” – Deák Ferenc

Ezen gondolat szellemében mondjuk el újra és újra, immár évek óta, hogy ha valakit jogsérelem ér, az ne hallgasson, ne tûrje el, hanem tegyen ellene, forduljon az igazságszolgáltatáshoz. Tegye ezt még akkor is, ha számtalan példa van arra, hogy a romániai bíróságok részrehajlóak, sõt, még az Emberi Jogok Európai Bíróságán se mindig az igazság gyõz. Ez pedig hatványozottan igaz olyan esetben, amikor a támadás nem egy személyt, hanem egy közösséget éri, legyen az közvetlenül vagy közvetve (az adott közösség vezetõje révén). Egy vezetõnek ugyanis egyrészt ki kell állnia a közösség és annak jogai mellett, másrészt pedig példát kell mutatnia mások számára. Ha tehát egy jogalap nélküli felszólítás érkezik bárkitõl (legyen az hatóság vagy önjelölt “jogvédõ”), arra érdemben meg kell válaszolni, el kell utasítani. Ha pedig a dologból per lesz, abba bele kell állni és végig kell vinni, fõleg olyan körülmények között, hogy a megtámadott mindenben számíthat a Székely Figyelõre, kezdve a tanácsadással s befejezve a konkrét jogi képviselettel.

Ráadásul – s ez se elõször mondjuk – tévedés azt gondolni, hogy ilyen perekben nyerni nem lehet, hisz egyre több ellenpélda van. Álljon itt azok közül a legfrissebb, a tusnádfürdõi:
Még 2018 novemberében indított pert a város polgármestere ellen a méltóságos és demokrata egyesület, azért, mert õ nem volt hajlandó eltávolítani a városháza elõl a város, illetve Székelyföld zászlaját.
Alapfokon a polgármester a pert elvesztette, de õ nem adta fel, fellebbezett, s ez lett az eredmény.
Ha valakit érdekel a teljes ítélet itt elolvashatja, de a lényeg az, ami a táblabíróság honlapján levõ kivonatban van: a polgármester fellebbezését jóváhagyta a bíróság, s érvénytelenítette a keresetet, azért, mert a felperes nem tudta igazolni, hogy valamilyen személyes érdeke fûzõdne a per elindításához.
Nem mellékesen ez ugyanaz az indoklás, amivel korábban a gyergyószentmiklósi “Városháza” felirat (részletek arról itt), illetve a Brassó megye bejáratánál levõ magyar felirat elleni támadást utasították el. Kell ezeknél jobb indok arra, hogy fel kell vállalni és végig kell vinni egy ilyen pert?

Ha pedig a hazai bíróságokon jogerõsen kedvezõtlen ítélet születik, akkor még mindig van egy esély: az Emberi Jogok Európai Bírósága. Erre példa a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenõ képtár feliratának az ügye, amiben alapfokon is és másodfokon is az ADEC-nek adtak igazat a romániai bírák. De másodfokon a perbe belépett a Székely Figyelõ is, így módunkban állt panaszt tenni Strasbourgban, s ezt nyilván meg is tettük. A panaszt 55659/20-as számmal iktatták (itt ellenõrizhetõ) és ha évek múltán kerül is arra sor, de van egy esély arra, hogy kimondják, hogy a hazai ítélet jogszerûtlen volt, s annak alapján perújrafelvételt lehet majd kezdeményezni.
Egy szó mint száz: mindig felvenni a kesztyût és harcolni, semmirõl nem lemondani önként! Ráadásul ez különösebb erõfeszítést se kíván az érintett vezetõktõl, elég ha jelzik nekünk az ilyen eseteket (szekler.monitor@sic.hu), onnan kezdve mindent készen a kezükbe adunk.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük