Az köztudott, hogy a romániai igazságszolgáltatás igen gyakran nem áll a helyzet magaslatán, erre korábban számos példát adtunk már. S hogy az egészet folyamatában lássuk (azaz kövessük figyelemmel az esetleges változásokat – már amennyiben vannak), hadd folytassuk a sort:
2018-ban indított pert az ADEC egyesület Csomafalva polgármestere ellen, azért, mert – horribile dictu! – a felszólítására nem távolította el a községházáról Székelyföld zászlaját. Mert ugye az a zászló félrevezetõ, a tájékozatlan polgár annak alapján még azt találja gondolni, hogy létezik hivatalosan olyan közigazgatási egység, hogy Székelyföld. A per során a polgármester többek közt azt hozta fel, hogy az ADEC személyesen nem érintett ebben a kérdésben, így a közigazgatási bíróságokról szóló törvény értelmében nem is indíthat ilyen pert. Erre az ADEC válasza az volt, hogy nyilvánvaló módon neki nincs ebben az ügyben személyes érintettsége, de az nem is kell, mert õ a közérdek védelmében lép fel, s ehhez bárkinek joga van. Hargita Megye Törvényszéke pedig igazat adott neki, megállapította, hogy érdekelt az ügyben, majd a panaszt érdemben elbírálta és kötelezte a polgármestert a zászló eltávolítására. Az ítélet teljes terjedelmében itt olvasható. A polgármester fellebbezett, de sikertelenül, mert a Marosvásárhelyi Táblabíróság a fellebbezést elutasította, így a zászlót el kellett távolítani.
S akkor ugorjunk egyet az idõben, egészen pontosan tavaly júniusig, amikor a Székely Figyelõ felszólította Târgu Neamt polgármesterét, hogy távolítsa el a városban található vár oromzatáról Moldva zászlaját. Tekintettel arra, hogy a polgármester azt válaszolta, hogy a vár a megyei önkormányzat tulajdonában van, elküldtük nekik is a felszólítást, s az ügybõl – nem meglepõ módon – per lett, mert a felszólításnak nem tettek eleget. Mondanunk sem kell, hogy a keresetet nagyon pontosan az ADEC-érõl másoltuk, hogy minden érv és jogszabályi hivatkozás ugyanaz legyen, ennek ellenére a megyei törvényszéken vesztettünk, ugyanis Neamt megye elnöke azzal érvelt, hogy egy Hargita megyei alapítványnak az ég világán semmi köze ahhoz, hogy milyen zászló leng egy Neamt megyei váron. S szinte hihetetlen módon a törvényszék igazat adott neki! A teljes ítélet itt olvasható.
Ez ellen természetesen fellebbeztünk, de meglepetés nem ért, a Marosvásárhelyi Táblabíróság a fellebbezésünket elutasította.
Csak a biztonság kedvéért: az egyik perben egy Bukarestben bejegyzett egyesület emelt kifogást egy Hargita megyei településen a községházára kitûzött regionális zászló miatt, a másikban egy Hargita megyei alapítvány tette ugyanazt egy Neamt megyei épületen levõ zászló miatt. A jogi érvelés meg az indoklások szó szerint egyeztek a két perben, s mindkettõ Hargita Megye Törvényszékén, majd a Marosvásárhelyi Táblabíróságon zajlott. Az ítéletek ellenben egymással szöges ellentétben állnak.
Jó jó, mondhatja valaki, az egy dolog, hogy ugyanaz a bíróság, de ott sok bíró dolgozik, s ha a két ügyet nem ugyanazok a bírók tárgyalják, akkor megeshet, hogy más-más következtetésre jutnak, elvégre a bíró is ember. S ha megnézzük a két másodfokú ítéletet, akkor valóban azt látjuk, hogy nem ugyanaz a bírói tanács bírálta el azokat.
Rendben, akkor nézzünk egy harmadik ügyet, aminek a tárgya ugyan nem Székelyföld zászlaja, hanem a városháza felirat eltávolítása a tusnádfürdõi polgármesteri hivatal homlokzatáról, de a felperes ugyanaz a bukaresti egyesület. Itt van a két ügyben Marosvásárhelyen született ítélet:
Tusnádfürdõ: városháza felirat
Târgu Neamt: Moldva-zászló
Mint látható, mindkét esetben az alperes felvetette a felperes személyes érdekeltségének a kérdését, s az elsõ esetben ezzel a bíróság nem értett egyet, a másodikban ellenben igen. Történt ez olyan körülmények között, hogy mindkét esetben ugyanaz volt a három bíróból kettõ, köztük a bírói tanács elnöke.
Az már csak külön pikantériája a dolognak, hogy a neve alapján az illetõ magyar ember!