Az többé-kevésbé köztudott, hogy Romániában számos nyelvi jogot garantálnak különféle jogszabályok, így azt is, hogy számos állami intézményhez fordulhatunk szóban és írásban magyarul, s azok kötelesek magyarul válaszolni.
Sajnos az is igaz, hogy ezekkel a jogainkkal sokan és sokszor saját döntés nyomán nem élnek, mert attól tartanak, hogy az adott intézmény egy ilyen gesztust sértésként él meg, s ezért akadékoskodni fog, vagy egyenesen rosszindulatúan fog viszonyulni, azért, hogy megbüntesse az okvetlenkedõt. Ahogy sajnos az is igaz, hogy ezek a félelmek nem teljesen alaptalanok, tudnánk példát is mondani, de most nem ez a cél.
Amit ugyanis mondani akarunk az az, hogy a megoldás nem az, hogy mindenki így jár el, s így a létezõ jogok megmaradnak a lehetõség szintjén, hanem pontosan annak a fordítottja. Ugyanis minél többen élnek ezekkel a jogokkal, annál hamarabb fog bekövetkezni az, hogy az érintett intézmények megszokják azt, gyakorlatuk is lesz a magyar szaknyelv használatában, s egy idõ után az lesz majd feltûnõ, ha magyar ember ezekhez az intézményekhez román nyelven fordul.
S hogy azt ne mondhassa valaki, hogy amit itt mondunk az csak elmélet, jelezzük, hogy mi magunk ezt a gyakorlatot követjük nap mint nap, s ráadásul nem habozunk panaszt tenni a Diszkriminációellenes Tanácsnál, ha román nyelvû választ kapunk. S ha ez még nem volna elég, álljon itt egy példa arra, hogy ha elsõre nem is, de igenis el lehet érni azt, hogy egy állami intézmény magyar nyelven válaszoljon, sõt, már a borítékot is magyarul címezze: